Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Vannak köztetek olyanok, akiket a saját szülei lenéznek, semmibe vesznek? fórum

Vannak köztetek olyanok, akiket a saját szülei lenéznek, semmibe vesznek? (beszélgetős fórum)


1 2
25. 258c8a41da (válaszként erre: 15. - Lina13)
2010. aug. 26. 08:44

Jajjj de drága vagy!Köszönöm!

Nem tartom én magam szépnek..de hát annyira ronda már csaknem vagyok,hogy még a kedves apám is ilyet mondjon rám!Meg még ha az is lennék...hát nemtudom,de nekem a saját gyerekem a legszebb,ugyanugy mint minden más szülönek is a sajátja..soha nem mondanám rá,hogy randa!

Sokminden nemfér a fejembe!

2010. aug. 26. 08:43
Az én anyámmal is az a helyzet, hogy szarba nem néz. Nem is nevelt, a nagyszülők neveltek fel, ma már 40 éves két gyerekes családanya vagyok, de nem hogy segítene, csak azért jön, hogy mit főztem, ehet-e, ez kell neki, az kell neki, mindent elvisz, ami kézzel fogható. A hugomat isteníti, aki kint van külföldön, már hat éve, de egy rozsdás szöget nem tud felmutatni. A legutóbb elvitte a nagylányomat, de három nap múlva a lány már jött is haza, mert anyám szerint túl sokat eszik (17 éves). A kisfiam 23 hónapos, szerinte el van kapatva, mert nem az ő elvei alapján nevelem (homokozásnál összekoszolja a ruháját, nem akar még bilizni, és még csak most kezd beszélni, szerinte el van maradva a többitől). Tönkre ment a kocsink, szerinte a nevelőapámnak kellett volna nyalnom, hogy ugyan már adja kölcsön az övét, hogy eltudjak menni orvoshoz ( a szomszéd fel is ajánlotta). Szerinte én lusta vagyok, mert nem barbi-házban lakunk, ahol minden csillog. Neki könnyű, ketten vannak apámmal, mi öten vagyunk (van egy 83 éves papánk is), nem tudok fél óránként takarítani. Rendszerint minden nap főzök, takarítok, és nem tilthatom meg senkinek, hogy ne jöjjenek be a lakásba. Soha semmit nem kaptam tőle, csak kritizációt. Pedig a lehetőségeinkhez képest mindenünk meg van, soha nem szorultunk a segítségére, én már úgy veszem észre, hogy írigy ránk. Mivel anyám eddig nem szóltam, de most már kezd tele lenni vele...
23. Lina13 (válaszként erre: 20. - 258c8a41da)
2010. aug. 26. 08:41

Persze, mert elnyom teljesen apukád!

Nem lehetne hogy kevesebbet találkozzon a fiaddal?


Anyu meg ellenkezőleg kritizál, mindig gagyit akar vetetni velem. Nem vagyok márkamajom, nekem nincsenek is márkás cuccaim, egy darab se, de ha azt látom hogy valami le van árazva a C&A-ban vagy akárhol én megveszem. Minek vegyek akkor kínait ha a márkás is ugyan ott van? És főleg cipőben figyelek oda Danira, hogy az jó legyen. És ilyenkor mindig megjegyzi hogy: "de sok pénzed van! Minek veszel neki egy kisautót? úgyis elhagyja"

Ennyi erővel minek eszel, ha úgyis megéhezel? minek fürdesz ha úgy is koszos leszel, nem? :(


Az bántja anyut, hogy neki nincs semmije, és irigy ha a másik spórol és van. Én pl. nem cigizek és nem kávézok, míg ő igen. Szerintem én ezen spórolok sokat, és azt mért ne költhetném az egy szem fényemre, nem?

22. 258c8a41da (válaszként erre: 13. - Krisztine2)
2010. aug. 26. 08:40

Te jó ég!

No nekem apám szereti a fiamat..mindent megtenne érte az tuti...szombat délután elviszi a fiamat és vasárnap ebédre hozza haza.Addig a fiam vagy vele van...vagy az arra lakó gyerekekkel játszik.

Még azt sem tehetem meg,hogy nem engedem el hozzá,mert nagyon szeret ott...de amikor hazajön és elkezdi mesélni,hogy"anya,a tata ezt meg azt mondta rád.."no akkor vagyok rosszul!

Én meg lehet jobban járnék ha el sem akarná vinni a gyereket..mert igy meg ellenem neveli...nemtudom!

21. iemma (válaszként erre: 19. - Taylor1977)
2010. aug. 26. 08:38
Minden ember a saját életéért felelős, ha magára marad, csak magának köszönheti. De szerintem azért nem fog magára maradni teljesen, mert te nem vagy olyan ember mint és bármennyit is bántott, valószínűleg nem tudod majd vele megtenni, hogy felé sem nézel. Csak ezt a szülők sosem veszik észre, hogy a gyermekük jobb ember lett, minden "nevelési kísérletük" ellenére is mint ők.
20. 258c8a41da (válaszként erre: 4. - Lina13)
2010. aug. 26. 08:34

Szia!

Aranyos vagy,hogy irtál.


Asszem,hogy az én apám kezetfoghatna anyuddal.Hozzászólásod elején akárcsak apámrol irtál volna!


Nemrég volt a fiam szölinapja és amikor megvettök neki az ajándékot..valami számitógépes dzsojsztik vagy mi,meg focis lámpát meg ventillátort meg egy focimezt kapott..akkor apám rögtön azt kérdezte,hogy "ééés?mennyibe került?-Mert ha nem költök az ajándékre legalább 70-80 eurót akkor az szar...akkor az semmi.És akkor jön a szöveg amit nyom a fiamnak"Majd én veszek neked sokkal jobb dolgokat"!

Hát,olyankor böghetnékem van!

2010. aug. 26. 08:31
Én soha nem kaptam szeretetet. Se egy ölelést se egy simogatást. Én teljesen másképpen nevelem a gyermekeimet, mint ahogy engem "neveltek". Én folyton ölelgetem, csókolgatom őket és ők ezt szeretik. Már ezt is szóvá tette nekem. A kislányt (aki egy bújós macska) is folyamatosan basztatja. Ha véletlenül eljön hozzánk még a cipőét sem veszi le és míg ki nem lép az ajtón mindent és mindenkit kritizál. Nem tudom, hogy mi lesz, ha nem tudja már magát ellátni. Szinte sokkolom magam. Beleőrülnék ha hozzánk kellene költöznie. Tudom ez borzasztóan hangzik, de egy elviselhetetlen ember és én nem akarom, hogy négyünk életét tegye tönkre az önzésével.
18. iemma (válaszként erre: 9. - Lina13)
2010. aug. 26. 08:29

Szerintem sok anya fel sem fogja, hogy mekkora súlya van egy mondatnak, egy gesztusnak, mennyire meg tudja vele bántani a gyerekét. Pedig lehet, hogy ő nem gondolja komolyan, mégis egy életre benned marad.

A rokonságban 2 hete egy 23 éves lány a vonat elé ugrott, mert az anyja annyira elnyomta, rátelepedett és kihasználta, hogy nem bírta tovább. Ő gondozta, elhagyni nem volt szíve. Mondjuk, nem értem miért nem kért segítséget, vagy beszélte meg valakivel.

Sokan nem veszik komolyan a gyereknevelést, pedig ez a világ legfelelősségteljesebb munkája. "Aki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja."

17. Lina13 (válaszként erre: 16. - 258c8a41da)
2010. aug. 26. 08:29

Ahelyett hogy a kedves tata támogatna téged, hogy te támogathasd az unokáját még ellened is fordítja? :( ez nagyon szomorú...

Mire jó ez neki? szenvedést okoz a saját lányának.

16. 258c8a41da (válaszként erre: 3. - Johannia)
2010. aug. 26. 08:27

Szia Drága!


Pontosan igy van,nagyon jól látod.Igen,fiút szeretett volna!Mikor megszülettem,a szülésznöt majdnem felragasztotta a falra amikor megtudta,hogy lány lettem!Ezt anyum mesélte annakidején!

Mindenáton Lcinak akart nevezni..mert öt is igy hivják.Akkor sem fogadta el,hogy lány lettem!


Sajnos a fiam is egy olyan osztályba jár,ahol javarészt elit szülök gyermekei vannak.És akkor tudjátok..annak ez van,amannak amaz van..nekem mért nincs...

A tata meg könnyüszerrel odadob AKÁRMENNYIT bármiért..igy a tata a nagyvalaki!

És még hangoztatja a fiamnak,hogy "látod,anyád még erre sem képes!"

15. Lina13 (válaszként erre: 1. - 258c8a41da)
2010. aug. 26. 08:26

Tök szép csaj vagy :)

Megnéztem az adatlapod utólagos engedelmeddel :)

14. Lina13 (válaszként erre: 13. - Krisztine2)
2010. aug. 26. 08:25
Elhiszem, mert tőlem is szokott pénzt kunyerálni... :( és olyan nehéz megtagadni, főleg ha azzal jön hogy ő vigyázna Danira, de nem tud neki venni gyümölcsöt, vagy innivalót... adok, és aztán kiderül hogy valami gagyi dolgot vett, amire persze elment az összes pénz... cigire költi, nem az unokájára... :(
13. Krisztine2 (válaszként erre: 9. - Lina13)
2010. aug. 26. 08:23

Detto:(

Az én anyám is ilyen,27 éve nem dolgozott.

egyszer vitte el az unokáját,-hihetetlen lesz-de fizettem érte.

12. Lina13 (válaszként erre: 8. - Taylor1977)
2010. aug. 26. 08:23

Sajnos nem jön rá hogy egyedül marad. Mindig mindenért te leszel a hibás.

Anyu tönkre teszi a felelőtlen stílusával a saját életét, amivel mindenki azt tesz amit akar. De tőlünk meg elvárja hogy támogassuk állandóan. Miből? Az őt nem érdekli.. persze, mert nem tudja mit jelent megdolgozni a pénzért. Apu őt eltartotta míg élt, halála után olyan magas támogatásokat kapott magára és ránk 21 éven át!!!! hogy nem dolgozott. És most sem teszi, pedig már nincs semmije... Várja a sült galambot,a csodát... :(


Szomorú őt így látni, de még szomorúbb hogy nem lehet rá hatni. A multkor is felhívtam, hogy hogy van, rögtön támadott hogy engem ez nem is érdekel. Én mondtam neki hogy a szeretetet, törődést nem pénzben mérik...

11. 258c8a41da (válaszként erre: 2. - Supin)
2010. aug. 26. 08:21
Igen,egyedüli gyermek vagyok,sajnos nincs testvérem..
10. Lina13 (válaszként erre: 7. - Iemma)
2010. aug. 26. 08:18

Remélem :)

Valóban az a elyzet, hogy míg egy normális családban az ember a szülői mintákkal azonosul, nekem nagyon kell vigyáznom hogy még véletlenül se :))) és ez nagyon nehéz...


Nekem úgy kell nevelnem a gyerkemet, ahogy anyu nem nevelt minket... olyan értékeket kell átadnom neki, amit én másoktól kaptam meg mert ő sose volt mellettem... :( apukám 4 éves koromban meghalt sajnos. Így csak rá számíthattam... volna :(

9. Lina13 (válaszként erre: 6. - Krisztine2)
2010. aug. 26. 08:16

Sajnos ez is ismerős :(

Csak nálunk anyu nem szeret dolgozni, és a gyerekein élősködik, mondván, hogy ő felnevelt minket, most mi jövünk...

Egy életerős nőről beszélünk, aki csak lusta dolgozni. :( Nehéz kimondani, de ez a helyzet. :(

Kishugomnak 200 ezerrel tartozik, és minden fűnek és fának :( állandóan pénzzavara van, és folyamatosan rakják ki az albérletekből. A barátaira már nem számíthat, mert mindenkitől kölcsönkért, belevitte őket mindenféle hitelekbe és nem fizette vissza :(

Utoljára velem is ezt akarta, de megtagadtam. Azóta olyan "jó" fej hogy nem vigyáz a kisfiamra ha beteg, pedig tudja hogy egyedül nevelem, és nem veszíthetem el az állásomat mert Danika két hetente beteg... :(((


Korábban is volt hogy pénzt kért azért mert egy héten egyszer ott aludt Danika, a saját egy szem unokája :(((


Milyen nagyszülő, anya az ilyen?

2010. aug. 26. 08:16
Nálam is hasonló a helyzet. Nem bírtam otthon lakni, mert napi szintű volt a cseszegetés. Korán elköltöztem otthonról és inkább belemenekültem egy házasságba csak hogy ne kelljen otthon élnem. (hiba volt) A mai napig nem változott a helyzet. Én is megkapom a "te egy senki vagy" szöveget. Minden nap talál valamit amivel szekálhat és rivalizál velem folyton. Minden terhességem alatt ahelyett, hogy segített volna valami kis szarságon besértődött és hónapokig felém sem nézett. Az unokáival nem törődik, de ha nem hívom fel, akkor már én vagyok a szemétláda. Csak én vagyok neki. Nem jön rá, hogy ilyen viselkedéssel egyedül marad.
7. iemma (válaszként erre: 4. - Lina13)
2010. aug. 26. 08:15
Egyetértek, hogy a kisebbségi érzést és az önbizalomhiányt is a szüleinktől kaptuk és baromira nehéz ezt az "örökséget" elhagyni, de talán pont ezért leszünk jobb szülők, jobb emberek, nem?
2010. aug. 26. 08:10

Na ismerős helyzet:(

Én csak addig voltam jó a "családomnak" amíg anyagilag segítettem őket.

Kisfiam 8 éves,és úgy tesznek mintha nem is létezne.Ez fáj a legjobban.

Évekig tűrtem,aztán elegem lett.

Bármennyire is nehéz volt megállni de kirekesztettem őket az életünkből.

Aki engem csak kihasznál és azt nézi hol tud nekünk ártani,a fiamat nem fogadja el az nem a "családom".

Szomorú de ez van.

5. iemma (válaszként erre: 1. - 258c8a41da)
2010. aug. 26. 08:09

Szia. Csak azt tanácsolhatom, hogy változtass és ne is akarj neki megfelelni. Tudom milyen érzés mellőzöttnek lenni, pedig így utóbb visszagondolva tudom, hogy szerettek engem is, csak a maguk módján, nem úgy, ahogy én elvártam volna. Én elég kései gyerek vagyok és lány, van egy 12 évvel öregebb bátyám, aki minden pénzt, figyelmet, szeretetet megkapott, mindig ő volt a tökéletes. Nagyapám ráhagyta a házát, mert neki csak a bátyám számított. Amikor ő érettségizett népünnepély volt, amikor én, még egy vacsorát sem tartottunk. Csak azért akartam tanulni, sikereket elérni, hogy rám is büszkék legyenek, de valahogy sosem ment. Ráadásul anyámtól folyton megkaptam, hogy azért tanulj kislányom, mert te nem vagy szép és valahogy neked is érvényesülnöd kell. 30 évembe telt, mire elfogadtam, hogy nem volt igaza. Versenytáncoltam 10 évig, voltam országos versenyeken, másoknál ott ült az egész család és videóztak, nekem apám soha, anyám 2szer jött el versenyre, mindig a munkára hivatkoztak.

Ma már másképp látom a dolgokat, elfogadtam magam és csak magamnak akarok megfelelni. De ha a tényeket nézzük én rendezett körülméyek között, saját lakásban élek párommal, babát is várunk, diplomám van, rengeteg barátunk és úgymond a jég hátán is megélek, mert csak magamra számítok és nem várom a sült galambot, míg tesóm tele van adóssággal, a pénzt a mai napig nem tudja beosztani, folyton kölcsönkér anyámtól, tőlem és mindig mástól várja a segítséget. Apánk meghalt, anyunak nem segít, én járok át anyuhoz mindig segíteni és nagyon vár. Most úgy érzem én kaptam tőlük a jobb nevelést. Életrevalóbb lettem. Bár én nem így fogom nevelni a gyerekemet.:-)Szóval törődj apukáddal, de ne törődj azzal mit mond, vagy csinál és csak a saját elvárásaidnak akarj megfelelni. A gyereknek pedig nehéz, de meg lehet tanítani, hogy a pénz nem minden, sőt.

2010. aug. 26. 08:07

Nagyon sajnálom hogy ilyen a viszonyod az apukáddal, nekem hasonló anyukámmal :( 26 éves vagyok,egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat, és mindig elégedetlenkedik, nem bíztat :( Semmi se jó amit csinálok, de a legkisebb hibából is akkora ügyet csinál, körbetelefonálja az ismerősöket :( de saját magát nem veszi észre :(


Erre szokták mondani hogy mások szemében a tüskét is, magában a gerendát se veszi észre. :(


Ha valami jó ötletem támad, valamit jól oldok meg, vagy valami hasznosat veszek a Daninak, elmegy mellette, egy dicséretet se kapok, és hát nem is azért teszem hogy tőle kapjak dicséretet, csak ha a rosszat annyira észre veszi, örülnék ha a jó dolgot is. De ez sose volt így, nem csak most, soha.


Sajnos a szülők tudják a legjobban alá ásni a saját gyerekük önbizalmát, önbecsülését, tönkre tenni az én képét, és egy életre megmérgezni a lelkét :( Nekem anyu miatt nincs is önbizalmam, kisebbségi érzésem van, félek a változásoktól, új dolgokat nehezen fogadok be. Mert sose kaptam pozitív visszajelzést. :(

2010. aug. 26. 07:51

fiút szeretett volna szerintem. azért néz semmibe.


a legjobb lenne valahogy kizárni az életetekből, vagypedig rázúdítani ezt az egészet és nézzen már magába. csak a szembesítés segíthet.


milyen apa az olyan, aki szidja a saját gyerekét, és ha látja, hogy anyagilag nincsenek túl jól, még a családtagokat (értem ezalatt a gyereked) ellened fordítja?!


sürgősen beszélj vele, különben a gyereked szemében elveszik a tekintélyed!

2. supin (válaszként erre: 1. - 258c8a41da)
2010. aug. 26. 07:48
Egyedüli gyerek vagy?
2010. aug. 26. 07:45

32 éves,férjezett,egy gyermekes anyuka vagyok!Van munkahelyem egy nagy szar..de van!Soha nem éltem kicsapongó életet.Fözök mosok,házimunkát végzek,gyermeket nevelek mint bárki más!

Apám mégi mindig egy SENKI-nek nevez,a 12 éves gyerekemnek is azt mondogatja,hogy"anyád egy semmirevaló"..és már odajutunk,hogy a fiamnak is csak az jó amit a tata csinál vagy mond!

Mert a tatának sok pénze van...mi meg gürcölünk a férjemmel,hogy legyen ennünk,meglegyenek az alapok fizetéstöl fizetésig,amivel sajnos lehetetlenség kitartani 1 hónapiug!Apám szemében akkor lennék valamire való,ha lenne pénzem.Neki azok az emberek Senkik,akiknek nincs..velem együtt!

Még valamelyik nap azt mondta a fiamnak,hogy "neked senki nem akar jót,csak én"-márminthogy ö!

És akkor én?Én rosszat akarok?

Na mindegy,amikor 90 kilós voltam,akkor randa voltam,merthát,hogynézek ki-mindig ezt mondogatta...most 50 kiló vagyok..most megin randa vagyok!

Anyukám 7 éve meghalt,amire azt mondta,hogy ÉN VAGYOK AZ OKA,miattam halt meg anyukám!Rákos volt!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook