Van kiút? (beszélgetős fórum)
Valahogy így van nálunk is.
A "közgyógyis" gyógyszerek után van a kötelező jellegű ún. "participáció". (Ez egy gyakorlatilag jelképes összeg a gyógyszerárak mellett.) Ha valaki nincstelen, az ez alól is kaphat felmentést, de az ilyet súlyos papírokkal kell igazolni.
Depressziósként nem okos dolog koszorúkat készíteni.
Pánikkal és társaival, bipoláris zavarral élőt még takarításra alkalmazni is rizikós.
Vannak gyógyszerek melyek adhatók közgyógyra, vannak amelyek nem. Én sem értem a logikáját.
Sok éve nekem is járt közgyógyra 1-2 gyógyszer, aztán nem derült ki miért megvonták, majd én hagytam el a "gyógyszereket" mert rájöttem hogy többet ártanak nekem mint használnak.
Akkor jó.
Mivel a mo.-i viszonyokat nem ismerem - nem ott élek -, csak azért vetődött fel bennem ez a kérdés, mert itt nálunk olyanok kapják ingyen az orvos által felírt gyógyszereket, akik szociális segélyt kapnak, azaz VAN némi bevételük. A fórumindító ellenben azt írta, hogy semmi jövedelme nincsen.
Kezdem nem érteni...
Probàlj meg netes munkàt-ha igy van neted azon minden fenn van-lànyom és én neten tanultunk meg horgolni.mikor egyedül maradtam két gyerekkel ezzel kezdtem és eladtam.aztàn munkàm mellett munkàkat vàllaltam.felàtunk.nekem elég ami van de a lànyom beteg lesz :( mert nem nem követelöző jó gyerek csak nagy màr és se neki se nekem nincs magànszféràm mert egy szobàba lakunk.régen is igy volt és felnöttek igy is a tesok..de az énkép a nőiesség megélése minden torzulhat.nwgyon nehéz ebbe az anyagias vilàgban élni.mhelyen megfelelni.azoknak jó akiknek be se kell jàrni ilyen mérgező helyre aki otthon dolgozik vagy vàllalkozó.
Probàlj meg takaritàst,vasalàstkertimunkàt vàllalni.
És az a jobbik eset ha csak magad kell fenntartanod nem több gyerekért vagy felelős.
Erössek vagyunk..az ember a jég hàtàn is megél!sok sikert!
Szokták mondani: "Nincs a homlokára írva."
A netes kommunkikációra pedidg ez hatványozottan érvényes, mert itt mág a másik homloka se látszik, maradnak tehát a feltételezések: igazat mond - nem mond igazat.
S azért - ismerjük be töredelmesen! - sokan, sokszor nem az igazat mondjuk. Különbösző okokból...
(Jót szoktam mosolyogni, amikor pl. azon a fórumon, amelyen a napi hangulatot lehet "számszerűsíteni" 1-től 10-ig, jönnek egyesek napról napra, heteken, hónapokon keresztül, hogy (bezzeg!) 10-es a "napi hangulat". Elhiggyem? Miért ne - ha már állítja valaki, s mert - nyilvánvaló! - az igazat, és csakis a színtiszta igazat mondja. Kit csap be az ilyen? Minket, akik olvassuk? Vagy saját magát?
Szándékosan nem olyan fórummal "példálóztam", ahol a szavak mögül ki-kivillanak a csúsztatások, ferdítések, a - hadd mondom ki! - hazugság.)
Igen,èn is ezt látom.
December elejètől valahogy igen sokan megnyìlnak ès előrukkolnak a szegènysèggel.
Amikor igazán nagy sz.rban voltam nem csak karácsonykor voltam abban.
Senki nem tudta,mert a pofámról lesült a bőr.
Majd bele döglöttem,de kimásztam belőle,mert akartam,nem csodára vártam mert csodák nincsenek.
Örülj neki, hogy nem tudod mi az és nem élted át.
Ne ítélkezz!
Látom válasz nem èrkezik...
Sokan,túl sokan takaróznak leginkább mentális betegsèggel csak dolgozni ne kelljen.
Valahogy az az èrzèsem,hogy itt is ez törtènik.
Egyébként a szegénység is viszonylagos. Az biztos, hogy manapság kevesen élnek ugyanazon a szinten (vagy még jobban!!) mint pár évvel ezelőtt. Szinte mindenkinek itt-ott meg kellett szabni a saját kis költségvetését. Senki sem tette ezt örömmel.
Persze kérdés, hogy ki milyen szintről volt kénytelen lejjebb adni, és jelenleg mennyiből kénytelen megélni.
Ezek szerint fát vágni tudsz.
Sok idős már fizikailag nem bírja, szólj ismerősöknek, írj hirdető cédulát a bolt, kocsma, ajtajára, templomhoz vezető út melletti nagyfára, hogy favágást vállalsz.
Tudom nem vígasz, csak megjegyzem, sokan vagyunk így. Nagyon sokan.
Az én házam is rossz állapotban van, reményt se látok rá hogy felújíthatnám. A nyudíjból szűkösen jövök ki. Ugyan nem mentális betegségem van hanem sok más, és a 69 évem, amiben igen megviselt az élet. Sokunknak a vegetálás jut, és bírjuk, mert nincs alternatíva.
Ha panaszkodunk, semmivel nem jobb csak még lejjebb süllyesztjük saját magunkat lelkileg, és annak is rontjuk akaratlanul a közérzetét aki elolvassa.
Én inkább sokszor leírom az apró örömeimet. Most pl. azt, hogy kikelt a chili paprikám az ablakban. Marha nagy mázlim van hogy ilyen apróságoknak is tudok örülni, sőt kisebbeknek is. Ha nem így lenne, már megzakkantam volna a megpróbáltatásokban amiket átélek.
Fel a fejjel! Örüljünk annak ami van. Azt pedig nem mondhatjuk ki hogy ennél rosszabb már nem lehet, mert de! Mindennek van fele!🙂
Feltételezem faluban laksz,,próbáld meg kicsit összekapni magad,,aztán beszélj a polgármesterrel.
Talán tud neked adni a faluban valami munkát,,ahogy máshol is látom.