Van egy pár jó szavatok hozzám? (beszélgetős fórum)

Egy másik kérdésben leírtam már de hogy érthetö legyen a dolog bemásolom ide az elsö írást is hogy teljesebb legyen a kép:

gy nagyszerü 10éves kapcsolatnak lett vége illetve össze vagyok zavarva.

A párom 36éves én 30leszek...most léptünk volna a 10. évbe.

Én sajnos elhagytam magam a kapcsolatban és dagadt lettem illetve valahogy elvesztettem magamat ami nekem is és neki is kényelmes volt.

Két éve volt egy baleset a térdemmel, és a dagadtságom miatt bunkók voltak velem, ez a páromnál egy alapvetö változást váltott ki: sulyzózni kezdett, lefogyott, egészségesebben él és közben a karriere is nagyon beindutl. Mi mindíg egymásnak itt voltunk, nagyon sokat nevettünk, és nagyon szerettük egymást. Ezek az érzések nem változtak.

Az én párom olyan hogyha valamit a fejébe vesz akkor azt véghez is viszi...most nagyon jól nézki, jó pénzt keres és én is elkezdtem lefogyni, de sajnos tú késön...a párom kéréseit többször ignoráltam, és valahogy belesüppedtem a kapcsolatba de úgy hogy közben szinte istenítettem öt, ö lett az életem középpontja, lévén hogy külföldi miatta jöttem ki.

Az is gond hogy én nem vagyok az a nagy barátnözös típus és a páromat megijesztette hogy sokat voltam egyedül, sokáig nem is kaptam itt kint munkát és csak a négy fal között voltam.

Szóval nezés leírni a helyzetet, de két éve nagyon megváltozott a párom kivülröl is, és 10hónapja terhes lettem töle, nagyon örült a babának annak ellenére hogy nem volt tervbe mind a ketten örültünk és terveztünk de sajnos elvetéltem a 8. héten:(( ez megviselt minket de össze is forrasztott....a párom utánna egyoflytában arról beszélt hogy saját lakást, házat akar végre, és ebben az évben költözünk...

Az is gond hogy én frusztrált voltam magamtól és a végén amikor vidáman hazajött, akkor sokszor féltékeny megjegyzéseket tettem, vagy nem mutattam neki hogy mennyire örültem az örömének hanem mogorva voltam mert féltékeny voltam a sikereire.

A fogyást is szerinte nem olyan elánnal csina´ltam ahogy ö...

Elözö héten már láttam rajta hogy valami foglalkoztatja, aztán most hét közepén beszélt velem arról hogy kétségei vannak ami minket illet, hogy én vagyok-e az igazi neki...mert a megváltozott életébe valahogy nem férek bele illetve úgy érzi hogy amikor boldogan hazajön akkor én lehúzom...és most szombaton beszélgettünk az ágyban és arra jutott hogy szakít velem, mert szerinte annyira rávagyok fokuszálva hogy nem tesz jót nekem.

Azt mondja hogy ha velem marad akkor nem találok megint magamra, mert minden ami bennez izgatta elmúlt...viszont szeret, de így nem tud velem maradni amilyen most vagyok.

Én persze kértem hogy adjon még egy esélyt de sajnos nem tudtam meggyözni, mert már megígértem neki de sajnos nem tartottam a szavam hanem eltunyultam a dogokat illetöen csak úgy agam elött tolom . pl.: kérte hogy csináljam meg a jogsit és amikor összeszedtem rá a pénzt kérdezte hogy nem akarod megcsinálni én meg mondtam hogy áh majd ha nagyon kel....

Szóval szakított velem, de felajánlotta hogy, addig éljünk együtt és támogat anyagliag és érzelmileg is amíg végre megint a "régi én" leszek.

Azt mondta hogy eddig soha nem csalt meg, és nem fog idehozi nöket, de sajnos nem zárja ki hogyha egy nagyon fantasztikus valakivel találkozik hogy ne kezdene valami újba...viszont azt mondta hogy engem sem zár ki teljesen az életébeöl, de a változásokat amiket akarok azokat magamnak kell hogy akarjam és ha mint partner velem marad akkor nem fog sikerülni, de azt sem akarja hogy arra építsek hogy visszajön hozzám mert ha ´mégis megismer valakit akkor az engem összetörne és kihuzná a lábam alól a talajt és nem lennék képes véghez vinni amit elkezdtem, ezért csak mint barát tekíntsek rá..

Viszont azt sem mondta hogy lehetetlen hogy visszatér hozzám ha megtudom gyözni magamról, csak csináljak elöször valamit.

Igaziból nagyon friss a dolog...és a szívem legszívesebben kiszakítanám a mellkasomból és eldobnám hogy ne fájjon ennyire. Fáj ránézni mellette feküdni úgy hogy nem simogathatom, nem érinthetem ahogy szeretném.

Most beteg vagyok, betakargatott, csinált teát nekem, és itthon maradt engem ápolni buli helyett, és most additt enni mert két napja nem ettem semmit a szakítás óta, segít és támogat a terveimben....de azt mondta hogy ne építsek arra hogy visszajön hozzám...azt mondta hogy nem zárja ki de ne ez legyen a cél...

A családom otthon van, és olyan egyedül érzem magam.

Azt mondta a párom ill. ex hogy minden marad úgy ahogy eddig csak nem bújunk össze, nem szexelünk és nem csókoózunk...de számíthatok rá mindenben.

Van valami tanácsotok?

Mikor múlik el a fájdalom???

Ez volt az elsö kérdésem :

Szóval megint van eröm hogy írjak...azért történt egy két dolog is:

Szóval nekem már két éve van munkám, és két éve volt egy komoly térdmütétem is és az exemnél ez váltotta ki állítólag a nagy változást...

Azért lefogytam azóta 20kilót még kell párat, de neki csak kb. 15kilót kellett leadnia.

Szóval azért hozzátartozik a történethez hogy tény hogy sokmindent elbaltáztam, és szinte a végén megfojtottam a szeretetemmel...de azért hazug dolognak érzem azt hogy alig három napja szakított velem és kérdeztem hogy neki nem fáj? erre mondta hogy ö már hónapok óta vívódott...akkor miért beszélt még velem a szakítás elött egy nappal arról hogy mit vigyünk az új lakásba és stb.?

Elmondta hogy ö megváltozott és most úgymond "vadászni" akar...ha nem is megkefélni a nöket de flörtölgetni meg vadászni....csak nekem az fáj hogy egy 10éves kapcsolat után ill. szakítás után három nappal éppen hallottam ahogyan az egyik kolléganöjével igen intenzíven flörtölt a telefonba.

Én kerdeztem töle hogy öszíntén van-e valaki komoly neki a láthatáron és azt mondta hogy beszélget más nökkel de komoly nincs ne aggódjak...de maga a tény hogy én most más pasira rá se tudok nézni ö meg már az irodai kolléganöt füzi ráadásul akinek van barátja...

Kérdeztem töle hogy hiszen mindíg azt mondta hogy a cégnél nem feküdne le senkivel, és a foglalt nök tabuk neki...erre azt mondta hogy nem is történik semmi mert a "frontok" tisztázva vannak...

Mondtam neki viccesen hogy gyönyörü lehet azért ez a nö is...párja van és este inkább veled flörtölget...erre ne´zett. Mondom amikor én voltam a barátnöd akkor neked oké lett volna hogy így beszélgetek egy másik férfival...erre mondta hogy nem.

De pl. tanfolyamra mentem és lerakta a nöt hogy elbúcsúzzon tölem...erre lekéstem a buszt és ijedtemben visszarohantam a lakásba hogy nem jön a busz...erre rögtön lette a flörtöt felkapta a ruhát és elvitt autóval...

Azt mondta hogy ez csak flörtölgetés és nem komoly de sajnos hozzá kell hogy szokjak az ilyen telefonokhoz...

Nem tudom de ahogy anyuval is beszéltem valahogy mintha azért kifordulna magából, szerintem most hogy lefogyott és tréningezik, olyan drága ruhákat és abban a méretben hord amire mindíg is vágyott, teljesen el van magától ájulva...

Nem tud az utóbbi idöben úgy elmenni egy tükör elött hogy meg ne állapítsa micsoda jó pasi lett és milyen jól néz ki...hogy öszínte legyek ez a fajta változás barátnöként sem tetszett...komolyan a kapuzárási pánik jutott eszembe amikor férfiak kigyurják maguakt, drága autót vesznek és kidóbják az addig szeretett barátnöt más nökért...én 10évig azért nem csak otthon ültem hanem nagyon sok mindent megtettem neki, amikor bajban volt a munkahelyén is mellette álltam, amikor megkapta az új autóját akkor az én karomba sírta ki magát és hasonlók...szóval azért valahol az is zavar hogy ha jön az új nö akkor abba ül bele amit én értem el vele...

Az ajánlatát elfogadtam hogy együtt élünk mert anyagilag még kicsit rá vagyok utalva és amíg a jogosítványt megcsinálom addig nem tudok lakást sem váltani de azt is megígérte hogy mindegy hogy ki jön segíteni fog és amíg ö van addig nem végzem az utcán...de úgy tervezem hogy megcsínálom a jogsit aztán egy kisautót beszerzek és több órát dogozom majd hogy egy saját lakásba tudjak költözni...mert hogy öszínte legyek ezek a lehetöségek most otthon a családomnál sem lennének adottak és most a mostani béremböl sem tudnám megcsinálni hogy új lakásba menjek és azt berendezzem és a jogsit mellette így legalább önálló élettel a hátam mögött tudok lépni és nem egy kis lukban nyalogatom a sebeimet ahol egyik napról a másikra éljek...

Csak a fájdalom múlna már el!!!

Bár hogy öszínte legyek ha leveszem a rózsaszín szemüveget akkor nem tudom pontosan hogy azt az embert akivé változott vissza akarom-e kapni, vagy még az van a szívemben aki volt??