Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetős fórum)
Nagyon sok ilyen volt már, és aminek nem ez a címe, általában az is így szokott befejeződni, kezdve azon, hogy miért ilyenek a 30-as pasik, miért nem akarok gyereket, stb...
De ez csak egy megjegyzés volt, mert ez ütött belém, ahogy rákattintottam, hogy na már megint...
A büféztetésre ugyanúgy vonatkozik..
Azt teszel, amit jónak látsz, csak amennyit már itt összeírkáltál erről..
Tudod én nem akarok síelni, és nem is szoktam sielős fórumokba írogatni napokig, hogy én nem akarok.. Mert a végén még azt írná valaki, hogy figyu! Mégiscsak nagyon izgat téged ez a dolog, fogsz te még sielni!! Aztán én meg megsértődnék.. Nem teszem ki magam ennek.. :-))
A "szaporodjunk" témához meg annyit, hogy világszinten valóban van ilyen gond, de a jelenlegi felállás szerint a mi kis országunkban, sőt Európában is fogyunk, és ez sajna nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is nagyon igaz.. 20 év múlva, még a te életedben nem fogsz a jólmenő cégedbe értelmes szakembert találni, aki háromig tud számolni, legfeljebb a kiskí.ait, aki viszont nem a "Te" érdekedben, és nem a Te szájízed szerint fogja a dolgot csinálni, mert más kultúra, más lélek, más neveltetés, más tudás...
Szerintem a mai értelmiségnek (ideértem a középvégzettségű értelmes embereket is) elemi érdeke legalább a saját utánpótlását, legalább a saját szintjén kitermelni, a saját elkövetkezendő 50-70 éve érdekében... Általános esetben ez az egyéni vágyakkal is egybeesik. De persze nem mindig...
No megyek játszani a gyerekkel, meg tanulom az angolt, mert én sem vagyok jobb a deákné vásznánál, de hát ez már csak így van. :-))
Szerintem én sem eszek ez a pelusról, szopizásról beszélő fajta.
Most sem bújok kismama magazinokat. Nem azon agyalok egyfolytában, hogy ezen a héten mije fejlődik a gyereknek, nem járkálok bababoltba.
Nem irtad, csak akartad, valoszinuleg :)
De koszonjuk, hogy megosztottad velunka titkot ;)
Arra ugyanúgy vonatkozik.
Persze, hogy érdekes, egy szintig.
"Látod te, milyenek a gyerekek? Hát én olvadok, ha csak eszembe jutnak."
Pedig el kellene fogadni, hogy nem mindenki úgy gondolkodik és érez, mint te. Tudod, az emberek különbözőek. Az egyik mindent feláldoz olyasmiért, ami a másiknak közömbös, vagy éppen visszataszító. Nem a gyerekekről beszéltem, hanem úgy általában.
De térjünk vissza a gyerekekre. Hát én nem olvadok el tőlük.
Mi?
A munkám?
:)) Ezért tűkön ültök. De hát már írtam ,nem, hogy jogász vagyok, nem?
Na jó, akkor ugorjunk át, hogy - ha jól sejtem - megsértetté az jóelőbb...
A franc törődik veled.
A hozzászóásodra írok inkább.
Igen, még fogom is élvezni több évtizedet a munkámat!!! Mert rohadt hosszú az élet.
Mindenkinek máskor jön el mindennek az ideje. A családom már tíz éve nyaggatott ezzel a "menj férjhez, szülj gyereket" dumával, mert az sokkal egyszerűbb, mint az egyetem. Olyannyira duruzsoltak a fülembe, hogy pár hétre a vizsgaidőszak kellős közepén abba is hagytam az egyetemet. Aztán a sors keze vagy nem tudom, de egy haverom lemondta a hétvégi programot, én meg mondom akkor leutzom a szüleimhez vidékre, ha már leutazom, akkor tanulok, ha már tanulok, elmegyek vizsgázni. Így történt, hogy az utolsó héten, az már UV hét volt, az az összes vizsgámat letettem. Soha többet nem merült fel, hogy abbahagyjam az egyetemet. Pedig a család végig rühellte. Sőt volt aki el sem jött a doktori avatásomra.
Szóval amikor annak volt itt az ideje, nagyon gyűlőltem ,hogy ezt kell hallgatnom.
Most szerintem hogy terhes vagyok, azért még szerencse, hogy vágyott dolognak gondolom a családalapítát.
Most kicsit bunkó leszek:
Én azt nem értem, hogy hogyan lehet erről ennyit írni, az ezredik ugyanilyen fórumban?.. (egyszer-kétszer persze körbe lehet a dolgot járni, talán kell is)
Akinek van, menjen, és játszon vele, azzal töltse az idejét, akinek meg nincs, az meg miért írogat hónapokon keresztül erről, miért érdekli egyáltalán ennyire a téma? Miért nem megy élni az életét, feküdni a strandon, vagy építeni a karrierjét? Szerintem az a furcsa, hogyha valaki ezzel ennyit foglalkozik, nem az, hogy akar, vagy nem..
A mélyebb lelki-társadalmi-gazdasági összefüggésekbe meg kár belemenni, ezen a fórumon legalábbis...
Én mindig azt mondom, hogy az embernek arra van ideje, amira akrja, hogy legyen. Én azt nem értem meg, amikor valaki azt mondja, hogy egy könyvet nem tudok elolvasni 5 éve, mert annyi dolgom van.
Én igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy minden beleférjen. Én nem akarok azért nyivákolni, hogy valamit nem tudok megcsinálni.
Most ugyan már könnyebb, mert a fiam felnőtt már, de pl. most is elmegyek heten 3x tornázni munka után. Más meg azon nyafog, hogy azért hízott el, mert nincs ideje elmenni tornázni. Amikor nem tudtam a gyereket valakire hagyni, akkor otthon tornáztam. Az olvasással is úgy vagyok, hogy ha máskor nem, akkor utazás közben és elalvás előtt olvasok náhány oldalt, stb.
A szex miért is változna attól, hogy gyerekünk lesz? Persze a korral igen, de azért annyira még nem vagyunk öregek...:)
Maga a reakcio, helyzetkomikum. Ha nem ertetted, akkor ugyis hiaba magyarazom.
Mivel meg mindig nem kaptam valaszt, le merem vonni a kovetkeztetest, hogy igazam volt a korabbi hsz-ben.