Változtassam meg a gondolkodásomat...Te hogyan tetted? (beszélgetős fórum)

Na ezt én is megéltem az utóbbi hónapokban... Alaposan magam alá zuhantam, már azon gondolkodtam, be kéne feküdni valahova, mert ennek nagyon rossz vége lesz. Aztán már az is egyre kevésbé erdkelt, az a bizonyos rossz vég....és akkor kaptam egy betegséget, volt két hetem eldönteni, mi legyen. És úgy döntöttem, folytassuk, sőt, csináljunk bizonyos dolgokat ezután másképp, jobban. Első lépésben kaptam egy kihívást, amit elfogadtam, és várom mit hozok ki magamból.

Sajnos tudom, mennyire nehéz uralkodni a negatív gondolatokon, nekem alapvetően van egy generális szorongásom, de nem lehetlen.

Szóval hajrá mindenkinek! :)

Gyakran csak egy szó, fél mondat...

De az elgondolás, hogy "megengedem magamnak" azt a gondolatot rejti, hogy az önértékelési zavarokat is el lehet hagyni. Ezek is fékeződést okoznak. Ha megengeded magadnak, hogy a boldogság felé nyitott légy, akkor az jönni fog. Ha a férjed gyógyulására vagy nyitott, akkor gyógyul.

Ha hiszitek, ha nem... Ez a zene engem egy gödörből húzott ki.

Minden nap ez volt az első szertartás része sokáig. és hatott!

[link]

Biztos vagyok abban, hogy jó sofőr leszel!

És a többinek is Veled örülök. Holnap is hozol örömkéket?

Halas vagyok, hogy itt fekszik mellettem es hallom a szuszogasat, hogy simogathattam mig elaludt es puszilgathattam.

Halas vagyok hogy a delutant egyutt toltottuk.

Halas vagyok hogy eljott ma ertem.

Mas:

Halas vagyok hogy ma a lecserelt oktatom egy normalis valaki es talan a vizsga elotti par oramat mar nyugalomba levezethetem es leszek meg akar jo sofor is.

Halas vagyok hogy a fonokom elengedett ma 15-kor, hogy ne vezessek vegig sotetben.

Halas vagyok, hogy itt a hoxan ennyi joindulatu es segitokesz emberrel talalkoztam.

Halas vagyok, hoty kibirtam az elso napom facebook nelkul, nem is olyan veszes, es jo latni, hogy itt vannak meg joindulatu emberek mig facebookon csak emberi rosszindulattal talalkoztam az utobbi idokbe.

Egy apró dolgot tegyél meg: mindig, amikor együtt vagytok, legyél hálás a pillanatért. Legyél hálás, hogy ott vagytok, együtt vagytok, szeretitek egymást.

Ha azon aggódsz, hogy mi lesz, ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor elfecsérled az együtt töltött időt, és ezerszer átéled a legrosszabbat ahelyett, hogy a jelent élnéd meg. Az aggódással nem tudsz megakadályozni semmit, viszont lemaradsz minden jóról.

Tehát adj hálát.

Ismertem egy leányzót, járt egy fiúval, aki aztán csúnyán szakított vele.

Nem is ez volt a történet a számomra, de a leányka (egy beszélgetős portál volt az is, ahol be.beszámolt a napjairól) magát kicsit leértékelte. A fiút is csak úgy emlegette: az uram. Holott húsz évesen csak egy anyuka kedvence volt a fiú, aki a lány mellől is eljárt máshova szórakozni. A lány otthon sírdogált.. és a végén mégis a fiú szakított. - Szóval a lány ezután saját magát semmibe vette, mindent sötéten látott.

Arra kértem meg, írjon nekem minden nap valami örömkét. Valamit, amit látott az utcán akár.

Nehezen, de belejött! És ahogy megtanult belefeledkezni egy apró kis virág látványába, vagy észrevenni, hogy a madarak hogyan játszanak a váratlan napsütésben, ellazult a lelke, elhagyta a görcseit és rátalált a boldog szerelem is.

Tehát jó ötlet az a lista! De minden nap hoz valamit, nyisd ki rá a lelked!

Én így fogalmaznék: nem szándékosan, hanem önkéntelenül.

Nem uralod magadat.

Szia!

Először is!

Én itthon vagyok ápolásin,én ugyan nem a férjemet ápolom hanem az Édesanyámat,de ez sem a legkönnyebb feladat!

Rázd meg magad,ne magadat sajnáld,az még nagyon ráér,hisz ott a párod akinek:1,ez nem tesz jót 2,még él így ne temesd már légyszíves!

Mellette kellene hogy legyél,mert azzal hogy kiborulsz nem segítesz neki!

Kemény döntéseket hoztam már az életemben,ami megmentette az Édesanyámat de ha akkor és ott kiborulok,nem tudok hideg fejjel gyorsan választ adni ott hal meg!Így is majdnem 2x élesztették újra...Mindegy,ülj le és gondolkozz el azon,hogy ezt végig tudod-e csinálni úgy hogy erős maradsz!Mert ezt másképp nem lehet!

Sírj,de ne előtte!

Igen, valóban itt-ott kiforgattam a mondani valódat, csak azért, hogy megpróbáljalak kizökkenteni ebből a gondolati taposó-malomból, amiben jelenleg vagy! Igen, szándékosan túloztam el, hogy vedd már észre, mennyire rossz úton jársz, és függetlenül attól, hogy te magad is tudod a megoldást, itt ülünk a net előtt órák óta, és mindenki magyarázza a saját mechanizmusát.

Igen én is elolvastam a Titol c. könyvet, meg elvégeztem az Agykontrollt, meg rongyosra olvastam a Beszélgetések Istennel és még ki tudja mennyi és mennyi könyvet. Elméletben segítenek, de ha a gyakorlatban nem kezded el csinálni, egyik sem fog használni!

Egy német plasztikai sebész végzett kutatásokat, miért is nem változik egy-egy páciensének az élete a műtét után:

az agy olyan, mint egy nyomkövető mechanizmus. Ami gondolatot belé táplálunk elkezd abba az irányba hatni. Azután "rájön", hogy ez a gondolat ellentétes az eddig hajtogatott (negatív) gondolatokkal, és mert az új gondolat kizökkentette a régi megszokott kerékvágásból, hát önmaga visszaáll a régi irányra!!! Vagyis kiveti magából az újat, tehát addig-addig kell hajtogatni, addig addig kell az új irányba terelgetni a gondolatainkat, míg az agyunk elfogadja igaznak, és attól kezdve már abba az irányba kezd el dolgozni.

Gyakorolni kell a pozitív gondolkodást is, nem fog egyik percről a másikra menni, lesznek zökkenők, vissza-esések!

Vagy neki kezdel mielőbb, és kemény munkával dolgozol magadon, a könyvek segítenek, de helyetted nem fogják megcsinálni!!!

Ha holnap elsorolod itt, hogy még a mai nap hátralevő részében milyen pozitív mondatokat mondtál neki, milyen pozitív cselekedeteket csináltál csak azért hogy ő jobban érezze magát... ha elkezded járni még ma! ezt az utat: elhiszem, hogy szereted!

Kezdd el ma, folytasd holnap, és majd látni fogod, hogy napról napra egyre könnyebb és könnyebb lesz.

Van erre a helyzetre 2 varázsmondat:

- Minden nap új nap, új lehetőségek, új sikerek, új örömök napja!

- Menj át a napos oldalra, a nap ott terád is süt!

Én itt őszintén próbálok tanácsokat kérni és kiírni magamból a dolgokat, az nem hiányzik, hogy kilegyenek forgatva a szavaim. Persze.... szándékosan tolom bele a dolgokba, sőt, szándékaim szerint azt szeretném, hogy beteg legyen...

Attól, hogy ismerem a módit...még nem biztos, hogy azonnal megy... és hálás vagyok azoknak akik próbálnak segíteni, és ez a pár mondat amit itt kaptam más sokat segített, a tiéd jelenleg nagyon nem... főleg mert úgy érzem kiforgattad a mondandómat és azt gondolod azért jöttem, hogy sajnáljanak...

Persze, hogy szeretem, magamnál jobban, mindenkinél jobban, attól függetlenül, hogy nem jó úton járok jelenleg...

Ha nem szeretném akkor már rég "elmenekültem" volna ebből az élethelyzetből...

Attól, hogy ismerem a Titkot még nem direkt teszek jelenleg rosszat, a félelmeim teszik...

Szeretem, ezt senki se vonja kétségben és szerintem érthető, hogy félek a helyzettől és ezt megérteni is lehet ha volt már valaki hasonló helyzetben.

Szívből ajánlom neked Szabó Péter: Állj félre a saját utadból című könyvét. Abban minden benne van. Ha még nem olvastad, és megteheted vásárold meg minél előbb...

Több hozzászólóval is egyet tudok érteni, sokuknak igazuk van. Ezért nem is írom le szinte ugyanazokat a gondolatokat. A fenti könyvben megtalálsz mindent....

A fórumban feltett kérdésedre a válaszom, hogy én hogyan csináltam. Így. Ezzel a könyvel és az abban foglalt módszerek alkalmazásával.

"hogy miattam sem tud jobban alakulni hisz nem engedem mert állandóan a betegségről beszélek vele :-("

Tökéletesen ismered a Titkot!!

Nem elég, hogy tisztában vagy azzal, hogy magadnak sem teszel jót, azt is tudod, hogy ha állandóan a betegségéről beszélsz neki, azzal "nem engeded" hogy gyógyuljon!!!

Ezzel gyakorlatilag majdnem elismered, hogy szándékosan tartod, szándékosan tolod bele minden nap egyre mélyebben és mélyebben a betegségbe!!

Hatalmas különbség van aközött, hogy:

- valakinek állandóan a betegségéről beszélünk, arról kérdezgetjük, naponta 1000x eszébe juttatjuk, és már előre sajnáljuk (saját magunkat), amikor majd már nem lesz az élők sorába

- vagy az egészségről, a gyógyulásról, az oda vezető útról, az annak érdekében megteendő életmódról, tornákról, sétákról, nevetésről és szép dolgokról beszélünk, és mindent megteszünk azért, hogy lehetőleg ne foglalkozzon többet azzal ami van, mint amennyit feltétlenül szükséges.

Te csak saját magadra gondolsz, te csak saját magadat félted, és miközben nagyon is jól ismered a módit, mit is kellene tenned, itt siránkozol, meg őneki is siránkozol a saját!!! bajodon!

Szereted te őt egyáltalán?? Szeretsz te önmagadon kívül valakit egyáltalán???

Gondolkozz el ezeken a kérdéseken, és legalább önmagadhoz légy őszinte. Tudni fogod, hogyan változtasd meg a jövődet!!! A jövőtöket!

Kiváló ötlet!

Látod ez nagyon jó, irányítsd a figyelmedet a pozitív dolgokra. :)

Lehet kötekedésnek tűnik vagy kifogásnak, nem annak szánom egyiket sem... csak és jó lennem nem írni semmit olyannal hogy csak nem érzem magamba a kellő erőt pedig tudom hogy kibírtam már ha korházban volt és mellette tudtam lenni, kibírtam egy hétig titkolni a kutya halálát pedig sírva mentem be hozzá a korházba és sírva haza de kibírtam az Ő érdekében...

Félek attól csak rosszat teszek a helyzetnek.

Azon gondolkodtam, hogy első lépésként előveszek egy lapot és leírom azokat a dolgokat amiért jelenleg hálásnak lehetek, hátha segít.

Tudom, ezért is meg kell próbálnom ezen változtatni!

Sokszor próbálom elfojtani magamban, lerendezni magamban a rossz dolgokat de mindig rájön, nem igazán tudok neki hazudni, ezért kellene valós megoldást találnom, hogy ne kelljen hazudnom.

Abba kell ezt hagynod, mindkettőtök érdekében.

Én nagyon mérges lennék arra az emberre (a társamra meg különösképp), aki a pozitív hozzáállásom rombolná ilyen módon.

Elhiszem hogy aggódsz, de a viselkedéseddel szabotálod a gyógyulását.

Rázd föl magad, mert egyelőre minden segítő ötletre van egy kifogasod, vagy egy beletörődő sóhajod, hogy hát ja, én már csak ilyen vagyok...