Vajon még mindig azt várja, hogy én lépjek? (beszélgetős fórum)
Na... Szóval máskor nyugodtan közöld mindezt szemből. Ha meg távolságtartóak oda lehet menni. Ha meg sietnek hát siessenek...
Ennyi. Igazából itt, szerintem nem volt semmi gáz.
Még a csigádat is megdicsérték.
Mondjuk ha rafinált vagy meghívod őket egy vasárnapi ebédre.:)
Lehet,hogy tényleg a kislányodon keresztül visz az út a békéhez.
Vannak emberek,akikkel nehéz megértetni dolgokat,de ha látják,hogy azok a dolgok stabilak,és örömmel járnak,akkor megbékélnek a helyzettel.És idővel meg is nyílnak.
köszi ;) jó is lett a csiga Lili már benyomott 2öt:)
most sokkal jobb lett mint a múltkor.:) biztos mert a szívem is beletettem.:)
hát köszi szépen.:)
köszi,hogy írtál.Tudtam,hogy nem hagyják ki az írást olyanok sem akik nem tudnak értelmes mondatot hozzászólni ezért előrukkolnak valami badarsággal.Mindenesetr lehet igazad van és megyek majd a süllyesztőbe de minden erőmmel azon vagyok és leszek is,hogy ne kerüljek oda.
Nem csodálom, hogy nagypapád kiakadt...
Egy pár éven belül majd te is mész a süllyesztőbe.
Hidd el a pasik ismerik a saját fajtájukat.
Én a helyedben lehet, hogy egy szívhez szóló levelet írnék neki, ha az sem hatná meg akkor semmi sem. Nem értem a nagyapádat, ha szeret akkor miért nem örül annak, hogy boldog vagy, mert ha boldog vagy akkor nem rontottad el az életed. Az övét végképp nem.
Komolyan nem értem... Szeret téged de elutasít...
Az én nagyapám például abszolút nem szeret engem. Se Anyámat (pedig ő a lánya), se Nagyanyámat, Tesómat talán (mert ő nem szól vissza neki), Apámat kedveli mert vele mindig egyetértenek... A 2 unokatesómat szereti jobban, mert az egyik fiú és az elvárásainak megfelelő, eleve mert hogy férfi, aztán mert hogy földet művel. Nekünk is van kert amit művelünk, de az nem számít... De lassan mindenkivel összeveszik.
Én már nem egyszer jöttem haza sírva tőlük mikor kimentem hozzájuk, mert mindig csak azt mondja, hogy semmit nem csinálok, hasztalan vagyok, élősködő... (Mivel nincs munkám.) Neki a szlogene: azt szereti aki őt szereti. Sosem volt velem kedves és mára odáig fajult a helyzet, hogy látni sem akarom. Legutóbb annyira lelkembe gázolt, hogy megmondtam Nagyanyámnak, nem megyek ki hozzájuk jó ideig, mert gyűlölöm nagyapámat. Már nem csak utálom, már gyűlölöm, nem birok ránézni a fejére sem!
Mivel az esetükben bőven vannak sérelmek, ezért mondtam, hogy azokat is le kell írni. De természetesen NEM CSAK a sérelmeket. Minden gondolatot szépen próbálni megfogalmazni. Attól még, hogy nem beszélnek a sérelmekről is, attól azok még megmaradnak.
Őszinte szeretet ott fakadhat csak, ahol két lény egymás iránti tisztelete is jelen van!
Sok szerencsét Wanduh, minden ok lesz! :)
Persze. Viszont a sérelmek erőteljes kinyilvánítása ez esetben a dacot is táplálhatja. Arra gondoltam, hogy már így is nagyon elszigetelődik a nagyapó, és sérelmekre mi az első amire az emberek válaszolnak?
Sajnos sérelmekkel. A szelíd lépések kifejezik a szeretet, és a legnehezebb szeretni feltétel nélkül. Nem is lehet talán, de valami hasonlóra lehet törekedni. :)
Tudom, hogy a fórumindító szeretetet szeretne. De sajnos "makulátlan" példával nem mindenkinél éred el ezt. És akkor meg nincs értelme próbálkozni szerintem.
Ez a mese szép és megható, de ha már írva mondja el a gondolatait a papájának, akkor azok ne legyenek belebújtatva egy mesébe felszínesen. Itt sokkal több van a felszín alatt, semhogy egy mese megoldana mindent és egymás nyakába borulnak.
A levélben keményen meg lehet fogalmazni a sérelmeket és gondolatokat és meg is kell ha épp arra van szükség.
De egyetértek maga a levélírás nagyon jó ötlet! Mondjuk a kakaóscsiga mellé :)
Pontosan. Ezt teljesen jól látod. Viszont a fórumindító szeretet szeretne. Azt pedig csak annak "makulátlan" példájával célszerű elérni. Ahhoz meg türelem és megértés, és lépések kellenek.
Nem várja a Papa a lépéseket, de lehet lépkedni.
Kitalálhatsz egy anekdotát, megírhatod levélbe, a címe horgásztam a papával:
Egyszer volt, hol nem volt, voltam én! Még kicsi copfos szőke hajú törékeny testalkatú leány voltam. Arcomon kergetőztek a szeplők, és ifjonci vérem mindig valami turpisságon törte a fejét.
Látszólag egyszerű házban éltünk, hétköznapi világban, de ismertem papa titkát. A magas, szelíd mosolyú ember aki mindig mikor eljött hozzám, valami meglepetést tartogatott nekem.
Történt egyik nap, hogy otthon játszottam a műanyag sárga halaimmal, és papó közölte, hogy itt az ideje fogni egy igazi aranyhalat!
A szemeim kikerekedtek, és csak pislogtam amikor a kezembe adott egy gyermekpecabotot, majd kézen fogva rám kacsintott, és elkiáltotta magát:
- Kalandra fel!
Vidáman énekelve is elsétáltunk a helyi tóhoz, ahol is papó elővette a varázsládikáját. Elmagyarázta, hogy ez spéci aranyhalfogó felszerelés, és a minap meghallotta a kocsmában,hogy itt bizony él egy, és ha kifogják ebből egy kívánságot elhasználhatok én.
Olyan sokáig néztem a víz mozdulatlan felszínét, hogy elálmosodtam.. egyszer csak nagyapó üdvrivalgására ébredtem, és már csak előttem állt mosolyogva, kezében a háta mögött vödör.
- Mi az, mi az?!?!
Kérdeztem ujjongva, erre Ő leguggolt, és a vállamra tette a kezét fülembe súgta:
- Ezt nézd!
És előrevette a vödröt amiben ott úszkál a gyönyörű aranyszínű hal.
- Én már kettőt kívántam -mosolygott,- az egyik, hogy mamával hosszú életünk legyen szeretetben a másik, hogy gazdagok lehessünk anyagi gondoktól mentes. Te mi kívánsz?
Felnéztem papóra, láttam könnyes mosolygó táncoló szemét, és átöltetem. Annyira boldog voltam, és ezt mondtam:
- Én azt kívánom, hogy ha legyen egy ugyanilyen kislányom majd és Őt is elhozd ide magaddal horgászni, mert Nálad jobban senki sem tud varázsolni Papa!
Amúgy kaptál még egy összeesküvés elméletet itt az imént.
Lezsíroznátok a nagymamival, és ha partner ebben akkor sima ügy. Átmennétek hozzá, Papa napot tartani.:)
A két gyerek a baj, nem vallásos. Még beszélhetsz vele arról, hogy nem tetszik Neked, hogy a szeretetét feltételekhez köti, így Lilike az angyali kislányod, akiben a Te, közvetve az Ő vére csörgedezik nem ismerheti meg igazán.
Mi lenne ha először egyedül mennél át beszélni nagyapóval?
Nos, vannak variációk mint láthatod. Sok sikert! :)
Én azt gondolom, hogy eljön az az idő mikor már a szülőnek, nagyszülőnek meg kell tisztelnie azzal a gyerekét, unokáját, hogy elfogadja a döntéseit.
Nem gondolom, hogy Wanduh-nak a végtelenségig kellene próbálkoznia. Vannak határok.
Ha úgy érzed mindent megtettél, mégsem reagál jobban a papád akkor hagyd pihenni szerintem a dolgot. Aztán az idő segíteni fog.
Nem értek egyet azzal, hogy egy szülő vagy egy nagyszülő bármit mondhat és tehet, nekünk azt el kell nézni, mert idősebb........és örökké nekünk kell közeledni. Ez már két felnőtt ember viszonya, a mérleg serpenyői egymás mellett kell, hogy álljanak!