Úristen!Nős férfit szeretek!!!! (beszélgetős fórum)
Na azért
(a mellékinfóra)
:O)))))))
nos igen ,arra is van példa,hogy a "szerető" jobban törődik a gyerekkel mint az anyuka vagy apuka ,ezt speciel tapasztaltam: a volt párom neveli a fiát akit anyuci ott hagyott egy pasi miatt, fél évente egyszer ha ránéz,de fel volt háborodva ,hogy a kissrác arcáról letöröltem a fagyit amivel kimaszkírozta magát: én ne anyáskodjak? ki tegye ??? Ő? fél évente??
mellékinfó,soha nem is voltak házasok,teljesen legálisan voltunk együtt
Lesz még az életbe fájdalma, nem baj ha megtanuljuk kezelni és megérteni.
Senki nem akarta, hogy ez legyen nenki gondolom. Akkor most ezt is meg kell élnie.
Az élet persze nem csak csodálatos habcsókról szól. Majd tanulhat belőle, hogy esetleg mit tud másképp csinálni a saját életében, vagy felhasználni az itt megélt tapasztalatokat.
Igen - és nehéz új életet kezdeni... nem lehetetlen, de nagy árat kell érte adni.
Borzalmas érzés megcsalt feleségnek lenni.
Igen....mi egyenlőre ennyit tudunk tenni,és majd remélem a gyerek előbb utóbb megérti,hogy muszáj változnia hogy a társadalomba beilleszkedjen.
Csak páromnak rossz "kívülállóként"nézni,hogy bugdácsol a rossz úton....
Természetesen.
Nem is bántam meg egy percre sem a döntésemet.
Csak a gyerekem fájdalma az az enyém is.
Hát ti annyit tudtok tenni, amennyi a ti lehetőségetek.
Ezt is el kell tudni fogadni néha.
Természetesen.
Csak a gond ott van,hogy egy normális családban van egy határ szabva,hogy ettől eddig mehet.
Ennek a gyereknek meg fogalma nincs az értékrendekről,mert erről vagyunk mi azzal amit képviselünk,a másik részről van a semmi....a csavargás,az hogy mindig más a nevelőapuka,hogy már a csokitól 47 kiló elsős létére,de az anyja azt mondja "csak jó súlyban van",pedig létfontosságú lenne lefogynia,hiperaktív,iskolában nem teljesít szinte semmit.
Oli, a gyerekek nem hímes tojások. Előfordul az ilyen. A szülök sokat tudnak ezeken a helyzeteken javítani, de sokat kell beszélgetni erről, hogy megértsék.
Akkor is jobb, mint a feszültség otthon, vagy az ilyen elmászkálós megoldás.
Én így gondolom.
Ránézésre nekem ez teljesen oké a ti részetekről. Nem kell neki egyelőre egyetérteni, ha ez a helyes. Azt nektek kell tudni, hiszen ti vagytok a felnőttek.
Nevelődik bele, aminek kell és majd később ettől lesz jobb ember.
Az ő érdekében teszitek. Nem?
Sokszor tanácstalan az ember mit kell tenni....
pl:engem megcsalt a volt párom,de a fiam sok év elteltével is szenved ettől,mert nagyon apás,
talált rólunk képet,és összeragasztott minket,kitette az ágyához.Nagyon rossz érzés volt.....
Értem. Én a pasi helyében elköltöznék és hagynám, hogy a "volt" feleségem élje az életét, ha már nem szeretem és megpróbálnék vele megegyezni, hogy minél többször láthassam a gyerkeket.
Erre mondtam, hogy szerintem annyira nem ördöngősség és még burok sem kell hozzá.
Ki mint vet, úgy arat. Ez a tapasztalatom.
Tudod példát mondok akkor erre.Próbálok rövid lenni...
Itt van pl párom gyereke.
8 éves lesz,és vesztegetve van csokival,játékkal,hogy itt mondjon ellent,haza szeretne állandóan menni,mert itt nálunk tanulnia kell,nem ugráljuk körbe,nem veszünk meg mindent amikor kimondja a száján,itt rendet kell tennie maga után,otthon még a fenekét is kitörlik ennyi idősen,mindezt azért,hogy a gyerek úgy érezze ott a sokkal jobb,és úgy is érzi.
Gyűlöli,hogy itt önállóságra próbájuk szoktatni,és tanulásra,és arra,hogy meg kell dolgozni mindenért,nem repül az ölünkbe.
És sok hétvégén örjöngött,hogy neki otthon jobb,vigyük haza,és ennyi....
annyi van amennyit itt látok? azzal kezdtem volna ,hogy nem kezdtem volna a nős férfival újra.
ami azt illeti,lehet eggyel sem ,aki nem fogadja el a 3 gyerekem és nem akarja velem együtt nevelni (ugye ,akkor erről az esetről beszélünk)mellesleg 3 gyereket sem szültem volna a semmire , elég modern az országban a fogamzásgátlás.
arról,hogy a férfi helyében mit tennék ,nem tudom ,mert az ő helyzetét ,miértjét nem ismerem.
ez a történet pedig nekem még mindig és változatlanul nem kerek
Szerinted nem az lenne jobb, ha elengedné a férjet, s engedné, hogy ne szenvedjen mellette?
Itt kettő vagy több ember boldogsága a tét.
A legkevésbé rosszat hívhatjuk jó döntésnek?
De ha nem, akkor hívjuk legkevésbé rossznak.
Szerintem nem az elnevezésen múlik, hogy mit kell tenni.
Válásban nincs jó döntés.
Van rossz,kevésbé rossz stb.........:-)))))))
Példátmutatni......relatív.
A gyerek mindig a könnyebb utat választja!!!!
A gyereknek fontos a példamutatás,de sokszor nevelni kell,és erélyesen nevelni kell.Tudom!!!:-)))))
Ezen a fórumon mégis mondtál sokmindent. Tehát lehet mondani.
Konkrét példa volt. Ebben a helyzetben mi lenne a pasi részéről a helyes.
Ha annyi van, amennyit itt látsz?
szerintem itt nem lehet sablont gyártani és minden esetre ráhúzni. minden eset más és amíg nem tudod mi miért van nem mondhatsz sem ítéletet ,sem okosságot mit kellene tenni
azt tudom ,hogy a gyerekemet nem adnám, semmiért és senkiért!
Nem nem nem Doki!
Félreértettél!Semmiképpen sem ezt mondtam.Igazad van,hogy egy rossz házasságra inkább kell pontot tenni,mint eljárni szeretőhöz,tűrni egymás jelenlétét.
Csak arra próbáltam rávilágítani,hogy szülők hogy élik ezt meg attól,hogy a házasságuk kudarcbafulladt.
Meg lettem szólítva, így válaszolok:)
Nem is kerestem magamnak, sem független sem nős pasit:(
Voltam már férjnél, illetve hogy pontosítsak, még most sem vagyunk elválva:(
Nem volt egyikünknek sem szeretője az elmúlt 20 évben, mégis sajnos "csak" lakótársai voltunk egymásnak. Pontosabban az exem szerint, és csak egy megtűrt személy, aki főzött, mosott, vasalt rá, etette, itatta, elviselte a skizofrén hajlamait és a brutális megnyilvánulásait esetenként a veréseit.
Neveltem a két gyönyörű gyerekeinket és igyekeztem az értékrendjüket másmilyenre formálni. Két éve költöztem el tőle, mert akkor tudtam meglépni, és ezt értsd szó szerint. Ugyanis nekem és az akkor 16 éves lányunknak esett neki, agy szép húsvét vasárnap hatalmas mennyiségű alkohol befolyásoltsága alatt:
De ez nem is tartozik, ide:(
Csak az, hogy a kedvesemmel, aki miatt írok, nem terveztünk semmit. Nem szítom a tüzet, sőt én voltam aki azt szerette volna, ha a párjával találnak újra egymásra. Ugyanis a barátságunk volt az első ami kialakult, pont egy segítség kérés miatt! Kerültem a találkozásokat és nem beszéltem vele sok-sok időn át. Aztán így alakult, és tudod nem bánom!
Azt is tudom, hogy ha esetleg ezáltal visszatalálna a párjához, még büszke is lennék magamra.
De azt is tudom, hogy igazad van, mert nem ez a megoldás, és tényleg ez volt a kényelmesebb megoldás a részéről!
Szerinted mit választanék?
Burok nélkül?
Azt már tudod, hogy én mit választanék, de akkor írd le, hogy szerinted ilyenkor mi a helyes egy pasi részéről. Kiváncsi vagyok.
(egyébként nem élek burokban. Az életünket magunk alakítjuk)