Új kapcsolat kisgyerekkel (beszélgetős fórum)

Akkor valamikor hazudott. Mert ugyanez az ember nem mondja azt a szerelmének, hogy ha veled alszik, akkor le is út, fel is út, válassz!

Ez nem problémamegoldás, hanem egoista önzés. Ő a felnőtt, inkább segítene kitalálni valamit, mint az asszonykát zsarolni...

"Egy példa: hétvégén szállodában voltunk...a pótágyat külön rakták, és a gyerek első kérdése az volt, hogy odatolhatjuk-e mellém...a párom nem engedte. Nem akartam vitát, de a gyerek két éjszaka állandóan felkelt, hajnal ötkor már ott állt az ágyam mellett..este pityergett is...."

igen! szerintem borzasztó!!!

"Egy öt éves kisfiú anyukája vagyok, első perctől egyedül nevelem őt. Négy és fél éves korában csöppent az életünkbe az első komoly kapcsolatom, ami fél éve tart. Végre sínen lehetnék, szeretjük egymást, komolyan tervez velünk, de több gond is van, és fogalmam sincs, mit tegyek. A kisfiam szereti őt, nagyon sokat foglalkozik a picivel, nagyon rendes ember.."

Borzasztó egy ember :o)))

Na ez az, ami nem működik :))) Pontosan annyira tudsz felnőtt partnert választani, amennyire te magad az vagy ;)

Ezt viszont elég nehéz megítélni ennyi infoból, úgy, hogy a másik oldalt nem ismerjük.

Szegény gyermek. Neki nincs választási lehetôsége.

Milyen férfi az, aki így bánik más kisgyermekével??

Egy-két év, és talán igényelni fogja az egyedülalvást.

Nekem a gyermekem volna az elsô!

Én értem!

De ha figyelmesen végig olvasod a fórum indító hozzászólásait, akkor rájössz, hogy képtelen kommunikálni. Egy árva nyikkot sem szólt, mikor a pasija a gyereket "elzavarta" az anyja mellől a szállodai hétvégén!

Persze, hogy nem könnyű! Főleg ha évekig kettesben vagy a gyerekkel és beszambázik egy férfi, aki a gyerek szemében egy "anya rabló".

A normális kapcsolatok kialakításához beszélgetni kell! És nem csak a felnőtteknek, a gyereket is illik belevonni....

Úgy tűnik, anyuka a nem akarok vitát mondtat mögé bújva nyilvánosan a pasinak kedvez, hajnalban meg a gyerekkel szembeni bűntudatot igyekszik csökkenteni azzal, hogy odabújik.

Sehogy sem egészséges. De ez az én véleményem! És úgy tűnik a főbb vonalakon egyezik a tiéddel ;)

ne hallgass az olyan okosokra hogy "gyerek az első, dobd ki a pasit". bár szerintem is a gyerek a legfontosabb, de ez normális pároknál nem abban nyilvánul meg, hogy kidobom a pasit... érti ezt valaki??? a gyerek érdeke, hogy leszokjon erről! meg kell vele beszélni, hogy már nagy ehhez stb. szerintem érdemes fokozatosan leszoktatni róla, ha ilyen érzékeny. 5,5 évesen lassan de átmegy a dolog. a pároddal is legyél megértő. besokallt. jó vagy nem jó, van ilyen. egyébként az ultimátum elég gáz "megoldási" javaslat, főleg ha nem próbálkozott előtte mással. bár jellemzően ez már akkor szokott előfordulni amikor már az ember mindent megpróbált..nem tudom nálatok ez hogy volt.

a lényeg ne egymást bántsátok, hanem közösen oldjátok meg a problémát!!! ülj le a pároddal, és beszéljetek erről. mindenkinek az az érdeke, hogy fokozatosan ez a probléma megoldódjon. a gyereknek is. sőt, szerintem főleg neki! szerintem egy dologban hibáztál, hogy már nem kezdted el hamarabb a leszoktatást! hidd el nem az a szeretet, ha még 10 évesen is mellette alszol...

na tudod, nálam ez lett volna az utolsó csepp! Mert oké hogy otthon nincs mitől félnie a gyereknek, de idegen helyen még a legtöbb felnőtt sem alszik jól, pláne egy kicsi.

Teljesen egyértelmű, hogy a gyerek nincs oda ezért a pasiért, hiszen csak az elutasítást érzi felőle. És az anyjától is ezt kapja, mert anyuka nem hajlandó beleállni egy konfliktusba, nem akarok vitát kifogással hallgattad ahogy a gyerek sír. GRATULÁLOK! Csodás "nyaralás" lehetett....

Tök mindegy, hogy mikor volt, ott azt írtad, szereti a gyerekedet. Ha ez megváltozott, akkor nem kérdés, hogy nem lesztek egy pár. Ha viszont nem változott, a helyzetet kell kezelni.

Itt neked kell az egyensúlyt megteremtened. Nekem egyébként az jön le, hogy óriási megfelelési kényszered van, és ezzel akarva-akaratlanul mindkettő visszaél.

Annyira könnyű azt mondani, rúgd ki a pasit, de attól a helyzet nem oldódik meg. Az nem egészséges, ha egy mindjárt iskolás korú gyerek nem tud az anyja nélkül aludni.

6 éves a lányom, lassan 1 éve van szerelmem.

Én is egy szobában aludtam a Kicsivel, a kedvesem sosem mondott egy árva rossz szót sem emiatt!!!

Nekem mondta, hogy ideje lenne külön szoba költözteti, hiszen hamarosan iskolás lesz, beleegyeztem, de ha hajnalban átjön a Kicsi a kedvesem nem küldi el, nem beszél vele csúnyán, engedi, hogy mellém bújjon!

Egy pö cs sem lehet fontosabb, mint a gyermekem lelki békéje!!!! Nem döntenék a pasi javára a lányom ellenében, SEMMIBEN SEM!

Ismertem olyan nőt, akinek a párját a gyerekei marták el. Persze, ők voltak az elsők.

Csakhogy.

Itt vagy te is.

Te mit szeretnél, szerinted mi a megoldás?

Egy fórum nem biztos, hogy megoldja a problémád, szerintem menjetek pszichológushoz, ha meg akarod tartani a kapcsolatodat, ő majd ad jó tanácsot.

5 és fél évesen már nem teljesen normális igény egy gyerek részéről,hogy anyuval aludjon.

Talán nem ártana leásni a probléma mélyére,és megoldást találni.

De nam csak a gyerek lelkét kéne rendbe tenni,hanem a tiédet is,mert nagyon úgy tűnik,te legalább annyira ragaszkodsz az együtt alváshoz,mint a kicsi!

Szerintem teljesen normális igény a párod részéről,hogy együtt töltsétek az éjszakát...Legalábbis én megértem! A nagyobbik csemeténk is népvándorolt éjszakánként,de (3,5 év után) néhány hét alatt megoldottuk. Igaz,eleinte furcsa volt,hogy senki nem mászik lábbal a számba éjjel,de most baromi jó nyugisan aludni (is)!

Márpedig a te feladatod a kettejük közötti koordináció. Vagy kettészakadsz, hajnaltájt befekszel a gyerek mellé, óra előtt visszafekszel a párod mellé.

De nem is értem, reggel miért nem lehet magatok közé venni, ha éjjel egyedül aludt? Rögtön felébredés után? Nem érzi magát biztonságban a kicsi de az sem lehet, hogy marják egymást azok ketten, kivel alszol.

Miért hagyod hogy megváltoztasson? Mégpedig úgy hogy még Te érzed magad emiatt rosszul...

Ha nem tud elfogadni gyerekkel kutyával nyűggel-bajjal akkor az már nem kapcsolat...az már egy elvárásokkal,megfelelési kényszerrel megalkotott valami ami csak egyoldalú.

Elolvastam a másik fórumod nyitó hozzászólását. Te magad írod le, hogy pici korától imádja a gyereket, sokat van vele, és a gyerek elkezdett féltékenykedni. Ráadásul ott az eredeti apuka, akinek a jelenléte szintén zavarhatja. Nem csodálom, ha nem érzi magát családtagnak.

Szerintem nem veszett fejsze nyele ez még, de több tapintatra, kommunikációra van szükség.

nem szereti a gyerekedet

akarsz még vele élni?

Nekem sokkal inkább az a kérdés, hogy te hol vagy ebben a sztoriban? Mert az látszik, hogy vergődsz kettejük között.

Persze, elzavarhatod a pasit a p.tsába, majd jön a következő és ez mehet addig, amíg a gyereked, nemhogy nem akar majd veled aludni, de egyszer csak azt veszed észre, hogy felnőtt, éli az önálló életét, te meg ott vagy egyedül.

Én teljesen természetes igénynek tartom a párod részéről, hogy melletted szeretne ébredni. A gyereket lassan, türelmesen szoktasd ahhoz, hogy egyedül aludjon, de tudjon róla, ha szüksége van rád, ott leszel egy perc alatt, viszont a saját szobádban szeretnél aludni.

Ha pedig nem megy, válassz egy olyan férfit, aki partner ebben. A mostanival sincs semmi baj, csak nem ugyanazt várjátok egy párkapcsolattól.