Tűrjünk és hallgassunk? Nem! Mit tehetünk az erőszakos, brutális partner ellen? (beszélgetős fórum)
Most aludni megyek, de holnap benézek:)
Jó éjt mindenkinek és köszönöm a beszélgetést!
Igen, igazad van és én is így gondolom. Nem szabad szóba állni vele, mert akkor már csapdába estél. Amúgy szerintem beteg és ezt nem degradálóan értem, hanem komolyan. Szerintem csak gyógyszerek segítenének rajta. Nekem most az a módszerem, hogy sokaknak elmesélem ezt, azért, hogy ha bármi történik velem, akkor többen tudják az okát, hátha gyorsabban lehet lépni. Már szóltam egy ismerős rendőrnek is, aki ismeri is. Mondta, hogy valószínűleg nem úszom meg feljelentés nélkül, de ahhoz kell bizonyíték és mivel visszaeső, így még el is ítélhetik.
Azt mondod, folyton figyelmeztetted. Hát, ne figyelmeztesd. Ne állj vele szóba. Ha megáll a kocsival, fordulj el határozottan, és hangosan mondd, hogy rendőrt hívsz. Ha már semmi nem használ, tegyél lépéseket. De tudd, hogy ti még találkozhattok azután is. Inkább fenyegesd, mint cselekedj. És igenis elmeorvosi eset, ha mindenkivel ez volt a vége. Minél szélesebb körben tudasd, hogy veszélyes a pasi. És soha ne vedd fel a telefonját, ne válaszolj, mert az csak olaj a tűzre. Ha tudod, kerüld el a környéket, amerre jár. És ha teheted, barátnővel, ismerőssel járkálj, hogy mindig legyen segítséged. Ha már ennyire komoly a dolog.
Igen, a sértés jó lehet. Csak nem használt. Mondtam már neki teljesen emberi hangon, hogy mi is a gond és miért nem veszi észre, hogy valamit rosszul csinál, mert persze nem én vagyok az egyetlen, aki a természete miatt elhagyta. Csak ezt nem bírja elviselni, nem látja benne a racionalitást, vagy inkább nem akarja bevallani. Az a módszere, hogy folyton ócsárol és pocskondiáz, ez szimplán az ő gyengesége. Csak ezzel nem ér el semmit mert nem érdekel, hogy mit gondol rólam ő, vagy más. Igazság szerint nevetséges az egész, amit csinál. Csak már túl messzire ment. Ha a szó nem használ, akkor már mást kell bevetni. És folyton figyelmeztettem, hogy maga alatt vágja a fát.
Hát, eszembe jutott most valami. Szóval, leginkább az forrázza le a férfiakat, ha megsértjük a férfiúi büszkeségüket. És ehhez nem kell nagy hang, csak egy idejekorán elejtett mondat. És igenis, tudja meg, hogy neked van más az életedben, és ezért hagyjon békét. Nem azért, mert annak nagyobbak az öklei, vagy kidolgozottabbak az izmai, hanem azért, mert te a másikat választottad. Ezt mondd el neki, és talán még azt is, hogy talál majd magának nekivalót. Hiszen azért üldöz, mert fél, hogy egyedül marad. Vagy a szégyentől, hogy nem tudott megtartani téged. És ezek a legmélyebb motivációk a férfiaknál. De a legfontosabb, hogy a gesztikulálás, a testbeszéd támassza alá, hogy te elutasítod őt. Ha erre nem vagy képes (ezt érzed magadon), akkor függőségbe kerültél, és segítség kell.
A fenyegetéssel azért vigyázok, a végén még ő jelen fel engem:)) A lényeg, hogy okosabb legyek nála. És az előnyöm a higgadtságom. Ő nem tud az lenni és hamar elborul az agya, de a végén úgyis ő húzza a rövidebbet.
Persze, nem is mástól várok segítséget. És átnézni meg azért nem tudok rajta, mert elég nehéz úgy, hogy üldöz kocsival, meg jár utánam.
Igazad van, ilyen nincs, mármint a rossz természetét legyőzendő. A férjem csak a gyerek érkezésekor kapott valami gellert, amit nem tudott feldolgozni, hát a haverokkal elkezdett inni. Aztán részegen nekilökött a forró kályhának, a kicsi ordított a pelenkázón, én meg határoztam. Tehát valóban nem "született" rossz férj volt, csak magányos. Azután, hogy elhagytam, megtudta, hogy egyedül még magányosabb, ezen nem segítenek a haverok. De szerintem is tenni kell, nem szabad hagyni, hogy máskor is megtegye. Lépni kell, határozottan, mert csak akkor józanodnak ki. Az is egy elme elborulás, hogy nem hagy békén. Arra is a határozott elutasítás lehet a válasz. Akkor talán megérti. Még meg is lehet fenyegetni, csak érezze, hogy nem viccel a másik.
Határozottan mondtam neki, nem veszem fel neki a telefont, már le is tiltattam, már többször mondtam neki, hogy nem és hagyjon békén és nem táplálok benne semmilyen hiú reményt. Már menekülök előle, mert ha meglát az utcán már faggatózik és azt akarja, hogy szálljak be a kocsiba. Múltkor már el kellett bújnom. És most van egy párom, aki tud erről az egészről és megértő. Nem akartam, hogy az exem tudjon róla, mert akkor még jobban eldurvul. De mára már őt is megtalálta és fenyegette. De ami nem öl meg az megerősít. És hogy van-e erőm az élethez? Persze! Mindig is volt és most még jobban. Soha nem fogom hagyni, hogy megpróbáljon teljesen megtörni.
Jelentsd fel! Legyen nyoma a rendőrségnél is.
Most mondtad ki az igazságot! Félelemben tart, és ezt élvezi, ettől érzi nagynak magát. Hát ne tartson félelemben! Nem vagy a kitartottja, a rabszolgája, van életed, döntésképes vagy, akaratod van. Mi tart vissza, hogy keresztülnézz rajta? Miért szerzed meg azt az örömöt neki, hogy félelemben tarthat? Ha nem tudsz kilépni a kötelékéből, keress fel egy szakembert, én egy kineziológust javasolnék. Priviben adhatok infót. De tudd, hogy a problémát Neked kell megoldanod! Nézz mélyen a lelkedbe, és kérdezd meg: mit akarok? miért teszem? mit tehetnék? mik a lehetőségeim? Aztán dönts és határozottan valósítsd meg a célodat!
www.nane.hu
nézzétek meg! dolgoztam ott, nagyon kedvesek :)
Milyen következmények voltak? Mi az, hogy nem enged? Miért nem vagy határozott? Magadban tedd fel ezeket a kérdéseket először. Mert az, hogy "hagyjál bákén!" nem elég. A hangodból, a magatartásodból, a tekintetedből kell éreznie, hogy te ezt tényleg nem akarod. Azt írtad,nem hiányzik a gyötrődés. Inkább arra összpontosíts, mit akarsz. Érzel-e elég erőt magadban az élethez? Meg tudod-e teremteni a saját életedet? Ne mástól várd, mert a férfiak elmenekülnek, ha nekik kell kiharcolni a te önállóságodat. Inkább azt a nőt akarják, aki egyedül is képes megállni a lábán. Mit gondolsz erről?
Ritka eset, hogy le tudja valaki vetkőzni ezt a rossz természetet. Ilyen nincs is! Az igazán brutális emberek nem változnak! "Kutyából nem lesz szalonna" Ezt nem szabad elfelejteni!!!!
Nem szabad elhinni nekik, hogy nehéz volt a gyerekkoruk, stb. Ilyen alapon mindenki lehetne állat.
Nekem még nem volt ilyen ilyen partnerem és nem is lesz, de sajnos a környezetemben előfordul. Nehezen értem meg azokat, akik nem próbálnak kilépni az ilyen kapcsolatokból. Egy ismerősöm akkor lépett csak, amikor majdnem késő volt: Eltőrte a gégéjét a kedvese...
Az első alkalommal ott kell az ilyet hagyni!
Igen tudom, hogy nehéz. Nem csak anya otthon van. El lehet menni albérletbe (ha van munkája az illetőnek, hogy finanszírozni tudja), rokonok, ismerősök átmenetileg.
Mindenképp megoldást kell találni erre a kiszolgáltatott helyzetre, hogy ne az legyen, ezt nem lehet tolerálni, ha megtörténik egyszer, akkor máskor is meg fog történni! Lépni rögtön. Tudom a gyerekek, de pont az ő érdekükben is tenni kell valamit! Ők mindent tudnak, akkor is ha nem látnak és nem hallanak semmit.
El kell hagyni az ilyet!!!!!
Elküldtem már számtalanszor, de ő ezt nem akarja megérteni. Már rájöttem, hogy nem állhatok úgy hozzá, mint egy normális emberhez, akinek, ha azt mondod nem, akkor azt megérti. Mondhatok bármit, nem érti meg és abban leli az örömét, hogy félelemben tart.
Nekem akkor volt egy egyéves fiam. Mégis megtettem, mert az önérzetem ezt diktálta. Albérlet, anyámék segítsége, de ment. Aztán visszakönyörögte magát. Ha nem volt a férjed, nincs közös gyereketek, mi tart vissza, hogy elküldd? Talán mégsem akarod ezt igazán?
Hiába vagyok határozott, 5 hónapja elutasítom már, de nem ér semmit. És, hogy tényleg ezt akarom-e? Mindenképp! Egy perc sem hiányzik abból a gyötrődésből, amit kaptam tőle.
platty666 esete még szerencsés és gratulálok, hogy ilyen jó vége lett! De sajnos szerintem ez a ritkábbik eset. Van, akinek nem számít, hogy van-e tanú vagy látja, hallja-e valaki, ha elborul az agya, akkor minden mindegy. Az exem hasonló volt. Nem tisztelt se embert, se istent. És most sem számít neki semmi. Hiába semmi közünk már egymáshoz, megtiltja, hogy elmenjek helyekre vagy találkozzak X-el, Y-al. Most már a feljelentésre készülök, de nem tudom milyen eredményt hozhat. Mindig attól kell tartanom, hogy rajtam csattan vissza és csak jobban feldühítem. A célja szimplán az, hogy megfélemlítsen és sakkban tartson. Ha nem vele, akkor senkivel ne legyek boldog. Persze ez nem fog összejönni neki:)
Egyszerre írtunk, úgyhogy ez a válszom.
Nekem egyrészt bejött ez a nyilvánosság, másrészt a következetes elutasítás. Nem "megbeszéljük", meg "megértelek", mert ez csak elmossa a szándékot. Ha felhív, mondd meg, ne zaklasson. Ha sms-t ír, ne válaszolj. Ha észreveszed, hogy követ, üldöz, egy közös ismerőssel üzenj, hogy ne tegye. Fenyegetheted is, mert már törvény bünteti a zaklatást. De tedd a szívedre a kezed: valóban ezt akarod? Vagy azért hagyod, mert még hiányzik? Akkor döntened kell. És aszerint cselekedni. Határozottan!
Az elhagyással az a probléma, hogy pl az én esetemben mondhatni egyszerű lehetett volna, mert nincs gyerekem, és nem a férjem volt, de ettől függetlenül nem mertem elhagyni. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva: féltem a következményektől.
Amik be is teljesültek, igaz még rosszabb, mint gondoltam.
Velem egyszer tette meg. Akkor leginkább a nyilvánosság kínálkozott ellenméregként. Az utcán vagy nyilvános helyen nem üthet meg, nem ordíthat velem, tehát önvédelemből ilyen helyeken találkoztunk, ha kényers kérdést kellett tisztáznunk. De az első adandó alkalommal otthagytam. Aztán megváltozott, azóta (25 év) együtt vagyunk. Megértette, hogy nem attól férfias, hogy erőszakos. Tanulságul szolgáljon az utókornak!
Sziasztok!
Azért hoztam létre ezt a topicot, mert túl sok ideig gyötrődtem valaki mellett, akivel majdnem már fél éve szakítottam, de ő azóta is zaklat, fenyegetőzik.
A célom most az, hogy másoknak segítsek, akik hasonló szituációban vannak/voltak és eddig nem merték elmondani ezt senkinek, vagy nem tudták még feldolgozni a sérelmeket.
A hallgatás nem megoldás ilyen esetben és talán azoknak is hasznos lehet, akik még nem találkoztak ilyennel, de remélem ezután soha nem is fognak.
Ebben a helyzetben jobb az, hogy mindenki tudja meg, minthogy ne tudja senki.
És nekem is segít, ha kiadhatom magamból.
Ez így igaz, ahogy a lányok írták. Vagy van valami akadálya az elhagyásnak?
De az is igaz, hogy van akinek nincs hová menni... nem mindenki birja ki az anyaotthont...
igen a partner mást jelent.
Ha erőszakos és brutális, akkor ő nem partner. És szerintem ott kellene hagyni őt.
Tűrjünk és hallgassunk? Nem! Mit tehetünk az erőszakos, brutális partner ellen?
További ajánlott fórumok: