Tud nekem valaki bővebb infóval szolgálni a középső gyerek szindrómával kapcsolatban? (tudásbázis kérdés)

Nekem annyi lenne a problémám,hogy a 3 gyermekem közül a középső(Laura) a doki szerint középső gyerek szindrómában szenved.Ez abban nyilvánul meg,hogy esténként rendszeresen fáj a hasa.Ami nem jár együtt sem hasmenéssel,hányással csak egyszerűen fáj neki.

Elvittük dokihoz,aki szervi bajt nem tudott megállapítani.Egyből azt kérdezte,hogy hány gyerek van a családban és a kislány-e a középső?!Mondtuk,hogy igen,erre ő azonnal elmosolyodott és mondta,hogy megvan a hasfájás oka.Azt mondta ahhoz még kicsi,hogy ne foglalkozzunk vele,de ahhoz már elég nagy,hogy ne Ő legyen mindig a központban.És ezt nem tudja elfogadni.:(

Engem és a páromat nagyon megviselnek ezek a hetek,mert mi úgy érezzük,hogy mind3 gyerekkel egyformán bánunk.A doki írt fel valami stresszoldó tablettát a Laurának,de hiába szedi,azt mondja még mindig fáj a pocija.

Nagyon szeretnénk neki segíteni,ezért is fordultam hozzátok segítségért,hátha más is járt már ilyen cipőben és tud tanácsot adni,hogy mit tehetnénk?!

Nagyon-nagyon sokáig hármasban játszottak mindent.

Volt babázás, háborúsdi, építkezős, autós........

Nálam a középső fiú( ami állytólag rosszabb mitha egyneműek lennének).

A nővére 2,5 évvel idősebb a húga pedig 4 évvel fiatalabb.Nem lett lelki beteg azért mert Ő szendvics gyerek

Tapasztalat:

A nagy álatalában a "nagy, az okos"aki majd megmutatja a kisebbnek...

A kicsi meg a "bájos, pici"akire sokmindent rá kell hagyni hiszen még pici

Gyerekfüggő ki hogy éli meg ezt a helyzetet.

SZENVDICS – GYEREK”

Ahogy az elnevezésből már gyanítható, egy család középső gyermekét nevezzük szendvics-gyereknek. Van egy bátyja vagy nővére és egy fiatalabb testvérkéje. Többek között a gyermek természetétől függ, milyennek érzi a helyét; biztonságosnak, ahol védelmet és támogatást kap, vagy pedig szűknek, korlátoltnak, ahol el van nyomva. De fontos szerepet játszik az idősebb és a fiatalabb gyermek helye is a családban és természetesen az is, hogy mennyire harmonikus a szülők kapcsolata. Az idősebb gyerek általában a mérték, akit a kisebb buzgón utánoz, vagy megpróbál utolérni. Egyidejűleg azonban az idősebb gyakran „alárendeltként” kezeli őt. A szendvics-gyerek gyakran „anyarablónak” tekinti a fiatalabb testvért, és rendkívül féltékenyen harcol ellene, ami elég sok nézeteltérést eredményez nap mint nap. Itt nagyon nagy szerepet játszik a korkülönbség. Ha például egy családban három gyermek van viszonylag kis korkülönbséggel és a legidősebb gyereket előnyben részesítik, ettől legföljebb akkor szenved a következő, ha nagyon hamar újra növekszik a család. Az ilyen „szendvics-gyerekeknél” léphetnek föl viselkedési rendellenességek, mint pl. az ágybavizelés. Ez jel lehet arra, hogy még nem szakadt el a köldökzsinór, ami az anyához köti, hogy a családban betöltött helyét túlterhelőnek érzi, és mindenekelőtt a szeretetigénye nem elégült ki. Ilyen esetekben érdemes betölteni ezt a szeretetigényt, például „csecsemő-terápiával”, ahogy a cikkben láttuk. Nagyon fontos, hogy a szülőknek nyitott szemük és fülük legyen a viselkedési rendellenességekre, amelyek éppen a kisgyermekeknél még „gyógyíthatók”. Ha a középső gyermek túlzott gondoskodással viszonyul a kistestvérhez, az sem föltétlenül nagyszerű és „egészséges”. Az ilyen gyermek a segítőkészségével akar több elismerést nyerni a szüleitől. Az „alkalmazkodó” szendvics-gyerek esetén legkésőbb a felnőtt-korban kerülhetnek felszínre a neveltetési minták, amikor csodálkozik azon, miért érzi felelősnek magát mindig és mindenütt, hogy nehezen tud elhatárolódni, föláldozza magát és nem tud nemet mondani. Talán az a kisebb rossz, ha ágybavizeléssel reagál a gyermek, és így idejekorán leadja a riasztójelzést. Csak akkor van baj, ha a szülők büntetéssel, értetlenséggel sőt veréssel válaszolnak rá, mert ezzel még tovább romlik a helyzet.

Szerencsére nem tapasztaltam ilyet. Igyekszem mindenkivel egyformán foglalkozni, persze nem minden nap és alkalommal siekrül.

Pl: Az óvodában hagyománnyá vált, hogy kirándulást szervezenk és akkor nem cipelem magammal a kisebbet és a nagyobbat, mert az csak az óvodásunk napja. Csak kettőnkről szól. Teljesen másként viselkedik, ha nincsenek a testvérei a közelben. Szeretik egymást különösen a két kicsi.

Neked mi a problémád?