Ti mit tennétek hasonló helyzetben? (beszélgetős fórum)

Én is ezt gondolom. De ne nekünk legyen igazunk.

Mindenesetre nekem is fura lenne az effajta viselkedés egy pasitól. Még az enyém sem ilyen bonyolult:D

Te nem vagy szerelmes. Vagy tévedek?

Tetszik neked,maga a srác,de a stílusa ezek szerint nem jön be. Ebből nem is lesz szerelem szerintem. Ott kell,hogy legyen egy szikra már az első találkozásnál. Én így gondolom.

ez a pasi nem a te pasid.

Szerintem ezt te is tudod.

Szia!

Én interneten ismerkedtem meg a barátommal, de a távolság (kb 230km) miatt nem tudtunk találkozni, csak pár hónap elteltével. A találkozó napja nagyon jól sikerült, másnap átköltöztem hozzá, és azóta is együtt vagyunk. És a mai világban már nem minden fiatalnak az esküvő, meg a család rögtön a legfontosabb. Igaz azóta már el is jegyzett, de én azt mondom, hogy addig még az eljegyzésbe se mentem volna bele, amíg össze nem költözünk. Mert itt lehet igazán megismerni az embert kívűl-belül!

Szia!

Igazad lehet, mert engem is szíven ütött. Én is megjegyezhetném, hogy zavar, ha elkáromkodja magát, de nem tettem, mert megdobogtatta a szívemet. Nem, ahogy káromkodott! :-)))

Szia!

Nem Bak, hanem Oroszlán. :-)

Én Rák vagyok. Két hét van köztünk. :-)))

Szerelemről egyelőre még korai lenne beszélni...

Csak sok olyan dolgot hozott fel, ami miatt kicsit elrettentő vele. Nem tudok máshogy fogalmazni.

És én csak akkor szeretnék vele összeköltözni, ha már biztos, hogy velem tervezi a jövőt. Én nem tehetem meg azt, hogy helytelenül cselekedjek mit szólnának az emberek? Mindketten falun élünk.

Szakítás esetén egy férfit nem vesznek az emberek a szájára, de egy nőnél pláne egy tisztességes nőnél felmerülne az emberekben, hogy "na mi van ,anyukám, mégse kellettél, mi?" Vissza már nem mehetek, mert az borzasztó szégyen lenne.

Talán előre gondolkodok kicsit, de szerintem ez benne van a pakliban.

Nem tudom, engem taszít ez, hogy a pasi nyíltan megmondja, hogy ha úgy látja, nem teremtették egymásnak az égiek őket, akkor keres másikat. (Persze, ezzel mindannyian így vagyunk, ha nem oké, keresünk másikat, de nem szellőztetjük ezt a nézetünket a kedves orra előtt).

Nekem nem kéne ez a pasi, nekem kell az, hogy érezzem, hogy kellek.

Ne pedig helyzetet elemezzen folyton, hideg fejjel.

Leányzó, megvárhatnád, míg ezer fokon lobog valakivel, és majd ahhoz kösd az életedet, akkor nem is lesz kérdés.

Jó, hogy vannak még elveid!

A házasság az házasság, az együttélés meg csak együttélés.

Szia!

Előre is bocsánat, de nekem úgy tűnik, hogy ez egyikőtök részéről sem a lángoló, mindent elsöprő szerelem...

Megmondom őszintén, hogy nekem fura, hogy egy 29 éves lány egy összeköltözésre azt mondja, hogy "vadházasság", amikor ma egyre kevesebb a házasság és sok a válás. Nekem is több barátomnak, barátnőmnek van gyereke úgy, hogy nem házasodtak össze, sőt el sem jegyezték egymást, csak boldogan élnek együtt, szeretetben.

Sok szerencsét!

Soha nem kellett férfi azért, hogy ne legyek egyedül. :-) Ezt ő is becsüli bennem hogy "nem teszem szét a lábam minden jöttmentnek", ahogy ő fogalmazott.

Én azt becsülöm őbenne (ami sajnos az előző kapcsolatomból kimaradt), hogy ha mondok valami nem tetszőt, vagy kellemetlent, nem kapja fel rögtön a vizet, ebből a szempontból nagyon jó természete van.

Sajnos (vagy inkább szerencsére) az én exem egy apróság miatt is képes volt kiabálni, ha az ellenkezett az elveivel... Végül is ezért mentünk szét.

Igen, ezt ő sem így tervezte, csak kicsit furcsának tartom, hogy kimondja a dolgokat, mert nekem ez elrettentő...

Hogy ilyen konkrét elképzelései vannak a jövőt illetően.

Egyforma korúak vagyunk (ő két héttel! fiatalabb) :-)) de eddig nem ismertem olyat, aki ennyire biztosra akart menni valamiben. Az idő neki is ellensége. Mint mindannyiunknak. De viszont én is szeretnék biztosra menni, legszívesebben csak akkor lottóznék, ha biztosan tudom, hogy megütöm a főnyereményt! (nem lottózom)

Szia!

Én nagyon örülök, hogy vannak ilyen sztorik is. Álmodban sem gondoltad volna, mi? :-)

Mindenesetre tanulságos!

Szerintem meg érthető, hogy még foglalkoztatja az a 8 év az ex-szel, pláne, ha eddig ő volt az egyetlen kapcsolata ilyen sokáig. Ez mély nyomot hagy, elfejteni pedig soha nem fogja tudni, ami nem azt jelenti persze, hogy mást nem fog szeretni. De tény - és ezt te is tudod - hogy még téged sem szeret és nem szerelemből akar veled összeköltözni. MI az, hogy próba? Hol a szerelem, és az az érzés, hogy ezzel az emberrel azért akarok együtt élni, mert megőrülök érte és mással nem tudom elképzelni a jövőmet?? Pedig csak akkor szabad összeköltözni valakivel, ha ezt érezzük. És nem azért, mert "jézus már 29 vagyok és mindjárt egyedül leszek öreg". Soha nem értettem ezt. Ok, ebben a korban van biztos van egy kis pánik, mert átlépsz a 3X dimenziójába, de ez még semmi komolyat nem jelent. Miért kéne elkapkodni és eszeveszett száguldással bárki karjába belevetni magad, aki egy kicsit is tetszik, csakhogy ne legyél egyedül?

Én biztos várnék még a helyedben, hisz egyáltalán nem vagy lemaradva és ahogy a képedet láttam, biztos vagyok benne, hogy a külsődön semmi nem műlik. :)

Kitartást, el fog jönni!

Köszönöm a hozzászólást! :-)

Örülök, hogy boldog időszakokat tudhatsz magad mögött.

Köszönöm a jókívánságot is!

Szia:)

Gondolom azért emlegeti az exet, mert olyan sok ideig volt vele, az életének a része volt már. És mivel nem volt másik kapcsolata, így akarva akaratlanul összehasonlít titeket. Az összeköltözés 2 hét után kicsit hirtelen, de valóban így lehet kiismerni a másikat és ha nem működik, szét lehet pakolni mindenféle kötelezettség nélkül. Hidd el, sok hiba csak együttéléskor derül ki. Ez nem sietség a részéról, inkább tudja mit akar. Jobb lenne járogatni 2-3 évet és aztán esküvő, majd gyerek? Szerintem 29 évesen már nem érdemes ilyenekkel időt húzni.

Viszont ha az ő elképzelései nem egyeznek a tiéddel, érdemes megemlítened, te mit gondolsz ezekről a dolgokról. Ha nem érdekli, akkor nem érdemes vele bajlódni. Jobb külön.