Ti hogyan éltétek meg a terhességet? (beszélgetős fórum)

Szia Pitypang!

Én 7 hetes terhes vagyok, de nincs semmi ilyen gondom......még. De a MagneB6-ot ajánlják a rosszullétek ellen. Én is szedem, s nem tudom, hogy ettől, vagy más miatt, de nincsenek rosszulléteim.

Egyébként szeretettel várunk a "Terhességes topic"-ba, ahol veled hasonló korú kismamák osztják meg egymással a tapasztalatokat.

Sziasztok!

Orommel olvasom, hogy majdnem mindenkinek hanyas es hanyinger mentes volt a terhessege. Sajnos nekem e teren nincs szerencsem. Most tartunk a 7. hetnel, korulbelul 2 hete kezdodtek a kellemetlensegek. Esetleg van valakinek jo tippje, hogy lehetne csillapitani az eros emelygest? Raadasul nem csak reggel van ez a reggeli rosszullet, hanem egesz nap tart... Koszi elore is!

Kedves Vandancsi!

Terhességem elején többször is vérezgettem. Sok pihenéssel és az orvosom által felírt Utrogestan hüvelykapszulával szerencsére nem történt semmi baj. A sok pihenés azt jelentette, hogy az első 3 hónapban a párom még azt sem engedte meg, hogy mosogassak. Amit nagyon köszönök neki!!!Később szépen fokozatosan ellátam a napi teendőket, de azért a terhességem végéig nagyon-nagyon vigyáztam. A másik problémám az volt, hogy sokat fájdogált a hasam. Ezt okozhatta az is, hogy endometriozisom van, de egyben természetes is, mert azért ott nagyon sok minden átalakul, főleg a vége felé.

Neked milyen problémád van?

Sziasztok!

Köszönöm a sok bíztatást, ma már nem a rémes pénteki hangulat uralkodik rajtam, de azért még messze nem tökéletes a lelkivilágom. Megbeszéltem eztazt az urammal, most várjuk a csodát, hogy működjön a dolog. Bár ez sem a tökéletes megoldás, hogy odaláncolom magamhoz, mert megbokrosodok teljesen, ha elmegy. Pedig sosem tudtam megérteni azt a nőtipust amibe most én is tökéletesen beletartozok/m?/. Ezért most a párommal megbeszéltek mellé keresek egy dilidokit kiegészítő kezelésként:)KisBvel meg sokat beszélgetek, hogy "anya sokat flúgos, de azért tud normális is lenni, ne félj, jó lesz..." meg ilyenek:)

Jóbabázást, jómunkát, jópihenést! Kinek éppen mit!

Bvdt!

Elárulnád nekünk (akár a terhességes topikba is megírhatod), hogy milyen problémád volt az elején? Persze csak ha nem túl indiszkrét a kérés.

Mert vagyunk most egy páran, akik a terhesség elején járunk, és majd mindegyikünknek van valami "nyavalyája", ami rendesen beparáztat minket. Hátha a te történeted megnyugtatná az aggódókat...

Sziasztok!

Én nagyon élveztem, hogy terhes vagyok. Az elején izgultam, mert volt egy kis problémám, de sok pihenéssel megoldódott. Szerencsére a hányinger és minden ilyen elkerült. És az az érzés amikor majdnem "szétrugott" csodálatos.

Tele félelmekkel,mert nagyon sokára lettem terhes.

Igaz,nagyon boldog is voltam.

Én észre se vettem,h. terhes vagyok.

Szerencsére elég jól átéltem a terhességet. Se hányás, se hányinger... Ugyanúgy csináltam mindent, mint előtte.

Sziasztok!

Nekem mindig azt mondták, arra van a 9 hónap, hogy felkészüljek. Hát nem elég, de azért sokat lehet fejlődni ennyi idő alatt.

Lolli, én is így jártam. Gondoltam, fél év mire összejön, kezdjünk neki és még van idő közben kiokosodni, felkészülni, de nem volt, mert első hónapban összejött. Én nem voltam bulizós, 30 évesen már nem hiányzik, kiéltem amit akartam, de rendesen meg voltam ijedve.

Szerintem a pároddal olyan közös elfoglaltságot is kell csinálnotok, amit még megtehetsz, sőt softosabb bulikba simán elmehetsz még, ha nem vagy veszélyeztetett. Csinálj otthon nálatok baráti összejöveteleket, így semmiből sem maradsz ki. Az ijedtség ellen pedig nekem az vált be, hogy rengeteg mindent elolvastam és így próbáltam készülni arra, ami rám várt. Bár mondhatom, vannak dolgok, amire semmilyen könyv és senki nem készít fel, de azokat az akadályokat majd te is ösztönből veszed. :))) Fel a fejjel.

Hoxa

Sziasztok!

Lolli, ne aggódj. Anno én is így éreztem, mivel nekem a nagylányom nem is volt betervezve, meg nagyon fiatal is voltam. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy az elkövetkező 9 hónapban rab leszek, sőt, tulajdonképpen utána még inkább az - 18 évig. Aztán szépen lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy megváltozik az életem. Mikor előszőr megmozdult, már tiszta szívből örültem neki. Aztán mikor megszületett, anyu mondta, hogy menjek bulizni, majd ő vigyáz rá. De nekem eszem ágában sem volt! Akkor már ezt nem áldozatnak, vagy lemondásnak érztem, hanem saját akaratomnak.

Meglátod, az idő mindent megold. De a pároddal szerintem is beszélned kell. Ha ő megnyugtat, az többet ér száz itteni fórumos nyugtatásnál :)

Lolli, szerintem teljesen termeszetes, hogy kicsit meg vagy illetodve, hiszen nem errol volt szo, hogy otthon kell ulnod egyedul bulik helyett egyre inkabb balnaehoz hasonlito testtel. Szerintem a Paroddal is beszelgess errol, mert talan ott van a problema gyokere hogy ugy erzed neki nem vagytok annyira fontosak, ha tovabbra is eljar bulizgatni. Lehet tudat alatt amiatt is aggodsz, hogy mi lesz ha a baba meglesz, ki fog-e melletted tartani, fog-e segiteni, lesz-e apja a babanak, vagy tovabbra is csak a bulikat hajtja.

Egy kiados beszelgetes utan biztosan mindharman jobban erzitek majd magatokat! Egy pocaklakonak apa is kell, nem csak anya! S a pocakossag nem jelenti azt, hogy minden pillanatban a fellegekben jarsz. En most varom a masodikat, nekem epp az a gondom hogy keves idom jut a pocaklakora a 1.5 eves orokmozgom mellett.

Hol is kezdjem. Közepén. Ma töltöttem be a 20. hetet, amikor is nagyon boldognak kéne lennem, de nem annyira vagyok az. Lelkiismeretfurdim van azokkal szemben, akik küzdenek a babáért, de nem akar összejönni, nekem meg a gyógyszer abbahagyása után azonnal sikerült. Csak most úgy érzem, hogy én még nem voltam erre felkészülve. Nem okolhatom a doktort, mert aztmondta, nagyon kevés az esélyünk, meg a természetgyógyász, aki szintén küzdelmes "gyerekcsinálást" jósolt. Én hagytam abba a gyógyszert a páromml hatalmas egyetértésben. Bár arra számítottam még jódarabig úgysem jön össze. És most megveszek amikor Ő el tud menni bulizni, hogy nekem miért nem lehet. Minden olyat szeretnék csinálni ami most tilos. Változik ez? Vagy keressek egy jó szakorvost /dilidokit/? Egy éve még tipikus "szingliliba" voltam, aki azt csinált amit akart. Most meg úgy érzem teljesen be vagyok korlátolva. És az a legrosszabb, irigy vagyok a férjemre, hogy Ő nem. Lehet, kicsit magasak az elvárásaim azzal kapcsolatban mit kéne neki tennie azért, hogy én ne érezzek így. És persze szegény KisB-t /Ő a babám/ is sajnálom, mert nem tudom ilyen gondolatokkal milyen anyja leszek:(

Szóval a kérdés lényege, én vagyok csak ennyire gyarló, avagy más is járt ilyen cipőben? Bár biztosan csak nagyon kevesen, mert sehol nem találtam erről gondolatokat.