Testvérek - Nagytesó, kistesó problémák (beszélgetős fórum)

A kifogást nem értem. Miért kellene kifogáshoz folyamodnom annak indoklására, hogy nem egy, hanem több gyerekem van?

Alakíthatja ez ember ahogy csak akarja, nem mindig marad az úgy, ahogy gondoltuk.

Kösz, majd 60 évesen tényleg elkezdek körültekinteni... :D

Hallottam már indokot arra, miért csak egy gyereket vállal az ember, de hogy nem minden gyereknek való testvér, azt még nem hallottam. Főleg azt nem tudom elképzelni, hogyan látod meg a kisbabádon, hogy no, ő pont olyan, hogy kár neki testvért szülni.

Ez nem kifogás. Nyilván újra házasodtál, az a parod lett az uj családod.

Nem kell egyetérteni én csak egy véleményt írok. Nekem sincs más rokon a szuleimen kívül. Csak 1 testvér, de a világ másik végén. Pont nem egymásra leszünk utalva, ha nem lesznek szülők. Hanem a saját magunk által kialakított családra. És ebbe akár a baratok is bele tarzozhatnak.

Nem kell mindent értened...csak nem árt körültekinteni a világban.

Az élet nem mindig a Te gondolataid szerint működik.

Pl. a férjem váratlan halála után nekem mégis ezek a féltestvérek segítettek.

Nem mindenkinél nagy a család, nekünk nincsenek más rokonaink.

Ott nagyobb a család, ahol többen vannak testvérek, illetve ahol a szülőknek is több testvére volt. Anyámék ketten voltak, apám egyetlen testvére meghalt fiatalon. Honnan lenne rokonság, ha mindenkinél csak egy szem gyerek van?

Mi az, hogy "nem való neki testvér", ezt nem is értem.

„Sosem nyúlt a hasamhoz” ez kőkemény jelzést volt a nagyobbik lányod részéről.

A helyedben hanyatt-homlok szakemberhez rohannék. Szerintem ezt te is tudod, hiszen megfogalmaztad: „eltelt két és fél év, nem hogy nem változott semmi, hanem még rosszabb is lett a helyzet”.

Az a véleményem ha már életet adunk, akkor legyünk annyira felnőttek is, hogy azt az életet nem tesszük tönkre.

Mert nem minden gyereknek való a testvér.

És azt gondolom ha egy felnőttnek nincsenek szülei már, akkor a saját családja a támasza, a férje, felesége gyereke(i).

Ezen az alapon minden generációval feleződne a népesség. ☺

A két féltestvéremmel sokáig inkább csak elhatárolódtunk egymástól, de mostanra egészen normális a kapcsolat.

Ha a szülők már nincsenek, mégis a tesójára számíthat az ember. Ezt leginkább érzelmileg értem.

Aki testvérrel nő fel, alkalmazkodni is könnyebben megtanul.

No meg, nehogy az elsőszülött "prücsök" legyen már a családtervező hatalom... :D

Szerintem próbáld meg kibeszéltetni a kislányoddal a hugával kapcsolatos gondolatait, érzéseit. Akár a rajzai segítségével - pl. meséljen arról, hol van mit csinál a tesó, miért nincs ő is veletek a képen, stb.

Hátha segít. Ha nem nyílik meg, akkor szakember segítsége kell.

Másrészt a korkülönbség is okozhat problémákat. Ő másként játszana, de a kicsi folyton ott van, elszed mindent, rajta lóg, stb. Otthon mindig csak ketten vannak? Ha igen, időnként hívd át a kis barátnőit Barbinak, hagy játszanak kedvükre, a kicsit meg vigye el a mama v. apa sétálni, hogy ne zavarja őket.

Biztosra veszem, hogy nagy traumát okozott Barbinak nem csak a két heti kórház, hanem az azt megelőző riadalom és aggódás is. Amilyen kis érzékeny, és nyilván minden kis antenna-szálával rád tapadt, biztosan érzékelte a családtagok aggódását, félelmét akkor is, ha előtte nem mondták.

Az ő érzéseiben "nem elég, hogy Anyát majdnem megölte, még ide is befészkelte magát".

Én szakembertől kérnék tanácsot, hogyan lehetne a helyzeten oldani.

Érdekes történetek,így,hogy most olvasom,eszembe jutott a lányom mondása. Örül,hogy nincs tesója,mert féltékeny lett volna,ha nem náluk vagyok. Persze,mikor kicsi volt,akkor sem szeretett volna kis tesót. Sajnos nem lett,de én szerettem volna sok gyermeket.

A Náluk azt jelentette,havonta 1-2 hét,bevásárlás, anyagi támogatás.