Testvér (beszélgetős fórum)

De többinek se volt könnyű, megsúgom. Sok házasság, meg munkahely, meg élet ment már rá erre.. Csak erről nem divat a rózsaszín ködben beszélni..

Nagy dolog ez, mondjon a sok gúnyolódó akármit.

Nálunk pont a nagy lányom kéri, hogy hadd segítsen a fürdetésben, és ha itthon van (nincs oviban vagy suliban), minden pelenkázásnál ott akar lenni..

Valószínűleg nem úgy értetted a kérdésem, én nem a szabad percekre gondoltam...amit természetesen ki is használunk,de köszönöm.Menni fog biztosan nekem is,sok-sok anyuka csinálta már végig.

Egy két hónapos baba még elég sokat alszik ahhoz,hogy a naggyal tudj külön játszani. Nálunk 1,5 év a korkülönbség a fiúk között,és míg a kicsi aludt,anaggyal kiszaladtam focizni,vagy homokozni,vagy leültünk az asztalhoz játszani. Ha ébren volt a kicsi,és a nagy rajzolni,legozni szeretett volna,szintén a konyhaasztalnál ült le. Meg lehet találni az időt és a helyet a "nagyos" játékokhoz.

Azt a nézetet nem osztom,hogy a nagyot be kéne vonni a kicsi gondozásába: nem neki szültem! Ha volt kedve,felmászott a fotelra a pelenkázó mellett,hogy szörnyülködve le is másszon rögtön,de én spec. soha semmit nem kértem,hogy csináljon meg. Ettől még persze,volt,hogy ő etette a cumisüvegből,vagy hozta a popsitörlőt a szekrényből,ha lifogyott,de ezt magától tette,én nem kértem.

Mellesleg a közös séták alatt is tudsz a naggyal foglalkozni: a kicsi egyenlőre csak szuszog a kocsiban (legalábbis nálunk ez volt). A játszón is simán aludt a kicsim,míg a nagyot hintáztattam,vagy a mászókánál követtem.

Ami nálunk alap volt,és rendíthetetlen az az esti meseolvasás. Megvártuk,míg a kicsi beájult,és utána kettesben olvastunk,vagy csak kitaláltam egy mesét. Utána mellé bújtam kicsit,simiztem,és elaludt.

Megy ez,csak meg kell keresni a szabad perceket! :-)

Nos, nekem ketto van, 1 ev 9 honap korkulonbseggel. Ha nem lett volna segitsegem (reszint a nagyi, reszint fizetos szitter, hetvegen meg a ferjem), bele se mentem volna a masodikba. Mert meg igy is nagyon nehez, amikor mindketto velem akar lenni, neha ugy erzem, szettepnek (nem a szo szoros ertelmeben :)). Szerencsere a nagyobbikra is legtobbszor van egy felnott, aki maximalisan oda tud figyelni. De ez persze nem ugyanaz, mint volt, egesz nap a te 100%-os figyelmed.

Sokat nem tehetsz, legyel a naggyal minel tobbet, ha teheted (CSAK vele), vond be a gondozasba, de ne kenyszeritsd ra. Nagyobbik testvernek lenni mindenkepp szivas, en mar csak tudom, van egy ocsem meg 3 hugom :)

Majd ha nagyobbak lesznek, valoszinuleg jobb lesz a helyzet.

Ja

:-)))))

Jaj de igazad van.

Mint sokszor..

Én ezt a "bevonás a gondozásba" dumát is utálom..

Örül az a szerencsétlen nagyobb, ha nem kell látnia a kis ellenséget, nemhogy még gondozza is.. Szakadjon meg.. Neki anya kell, teljesen, egészében, mint addig..

Csinálni kell még nagyon pici baba mellett is olyan perceket, félórákat, később órákat, amikor CSAK a nagyobb gyerekre van figyelve.

Hiába nagy, meg érti meg, mivel az addigi élet felborul, nincs olyan gyerek, akit ez valahogy ne viselne meg..

Ugyanakkor az élet legjobb iskolája. Akinek ez nem adatik meg, később felnőttként meg beletanulni meg olyan, mint a bárányhimlő felnőttként..

jó ez amiket írsz :D elgondolkoztató, hogy van-e amire lehet esetleg megoldást keresni, hogy azért a nagynak ne kelljen lemondani a a már nagyos játékról a kicsi miatt...

Van amire lenne ötletem...

De igaz, igen ugye mindenki megnézni, bámulja vigyorog a kisebbre eleinte...

igen valahogy tudtára lehet adni, hogy szabad mérgesnek lenni, de valahogy úgy, hogy ez után azért ő se direkt csináljon műsort, mert hogy szabad... hát nem egyszerű... szerintem megbeszélgetés a kulcs, biztos :D

az, hogy az egész család, a rokonság, a szomszédok, mindenki gügyörészik, az édes cuki szuszogó csomagnak, pont eléggé azt kommunikálja kifelé, hogy egy pici babát csakis szeretni lehet. és ez így is van és így jó... csakhogy nem biztos, hogy a testvér ezt érzi.

tesóméknál a nagy a középsőt (amíg nem volt a kicsi), sokáig csak Kérugondnak hívta. Szerette, szereti nagyon... de több mint egy évig ő volt Kérugond, mert mindig csak a gond van vele.

Gondolj bele, hogy egy kisbaba mekkora korlát a tesónak! nem most, hanem majd ha elkezd kúszni-mászni. sem kirakó, sem gyöngy, sem legó, babaruhák, SEMMI nem maradhat elől, nehogy véletlen a kicsi a szájába vegye, megfulladjon...

szóval én azt gondolom, hogy attól függetlenül, hogy a tesót persze, szeretni kell, és nyilván szeretni is fogja, magát a helyzetet NEM KELL SZERETNI. nem kell szeretni, hogy már nem csak ő van, és szabad ezért mérgesnek lenni, ér ezért haragudni.

aztán majd az idő megoldja ezt a részt.

igen szerintem is sok múlik a szülőkön!

Pl volt egy ismerősöm, várták a kisetsót a nagynak meg mikor épp kicsit garázdálkodott azt mondták "mit csinálsz, hát mi lesz ha itt lesz a kistesó..." - na most nem kell csodálkozni, ha ő annyira nem várja majd, és tesóka máris hátránnyal indul...

de nyílván a későbbiekben a körülményeken is, ill. a gyerekek veleszületett tulajdonságaikon is hogy milyen tesók lesznek

hát van valami abban amit írsz.

de ilyen nem akkor merül fel a gyerekben, ha valaki bele ülteti a kis fejébe? pl ilyennel, hogy "szeretni kell a kistesót, hisz mindenki szereti, neked is kell, ajjaj ha te nem.." hasonlókkal

de mindenképp le kell ülni beszélgetni vele, megmondani, hogy szóljon nyugodtan és akkor valamit kitalálunk, hisz van hogy anyának is elege van, neki is lehet elege xy helyzetből...

Biztosan! s bele is fogsz jönni! S biztos jól is csinálod! Különben lenne jele a nagyon, változna a viselkedése.

Parázás: mikor a lányom elkezdte a bölcsit én meg dolgoztam, úgy gondoltam délután akkor csak az övé s mindig este 8után kezdtem a háztartáson gondolkozni, fektetés után. Aztán nem rég konstatáltam, hogy nem megy úgy mellette a megfőzés mint korábban. S rájöttem, mert én nem hagyom őt játékában elmerülni, mert benne van, hogy nem foglalkozom vele eleget. Beszéltem a védőnővel, bölcsis nénivel, s ők megnyugtattak, hogy fog ő szólni jelezni, hogy velem akar játszani, ha magától elmerül valamiben hagyjam, az önálló játék is fontos a kis fejlődéséhez, és akkor végezzem el ami munkám van, s mikor kész vagyok így is úgy is játszunk. Szóval elengedtem ezt a parám és azóta jobban eljátszik otthon, én is nyugodtabb lélekkel csinálom a főzést. De azért mindig tervezgetem, hogy miket szeretném, ha mindeképpen csinálnánk együtt, meg mi az amit amíg ő játszik meg akarok csinálni, s mi az amit inkább mikor ő alszik.

ezzel nem teljesen értek egyet.

egy 5éves gyerek már képes bűntudatot érezni... és ugyan, hogy érezhetné már azt, hogy ő nem szereti a tesóját? hogy érezhetné már azt, hogy jobb volt nélküle?

ezeket nem biztos, hogy tudja kifelé kommunikálni. vagy nem biztos, hogy akarja. mert anya meg apa szereti a babát, akkor biztosan ő a rossz, hogy nem mindig így érzi.

szerintem nem csak azt lehet megbeszélni a naggyal, hogy anyának nem lesz már rá annyi ideje, hanem azt is, hogy ezért igenis lehet haragudni anyára is, és ér haragudni a tesóra is. és ér azt mondani, hogy nem akar a tesóval játszani, körülötte segíteni...

ezek fontos dolgok, és tisztázni kell vele. mert ha ő jó gyerek, akkor mindebbe beletörődik csak, elfogadja... de neki ettől még nem lesz jó.

Én is gyerek nélkül okoskodok :) De mégis merek, mert sok többgyerekes családdal vagyok szoros kapcsolatban.

Ha ilyen okos a kis-nagylányod, akkor esetleg megbeszélheted vele, hogy neked is hiányzik, hogy időnként kettesben kézműveskedjetek, mint régebben, és szeretnéd majd ezt újra csinálni, csak most nem bírod, mert a kistesó még sok energiádat lefoglalja. De ahogy kicsit nagyobb lesz, újra elkezditek, és ha nagyobb lesz, a tesót is be lehet majd vonni, és az milyen jó lesz. Szerintem egy ekkora gyerek ezt megérti, és főleg azt megérti, hogy ugyanolyan fontos ő neked, mint korábban, és szerintem neki ez az igazán lényeges.

És szerintem is azért próbálj meg néha-néha egy kis külön időt szakítani rá. Akár akkor, mikor a baba alszik (ott egye meg a fene a háztartást :) vagy amikor van segítséged, vagy a férjed otthon van.

Egyébként minden gyerek másképp reagálhat a testvér érkezésére: olyan gyerekről is többről hallottam, akik egyáltalán nem voltak féltékenyek, és azóta is nagyon szeretik a már több éves testvérüket, van, amelyik legszívesebben megfojtaná a kicsit, pedig amúgy jó gyerek... Érdemes odafigyelni, milyen típusú a kislányod, esetleg tényleg nem akarja bevallani, hogy nem jó neki így (ha esetleg máskor is nagyon igyekszik tekintettel lenni rátok, akkor elképzelhető), de lehet, hogy tényleg megérti a helyzetet, és tényleg jó így neki. Pláne, ha belevonod, mint írtad a kicsi körüli munkákba.

Sok szerencsét és sok örömöt a gyerekeidben!

Szóval én úgy gondolom hogy kis korkülönbségnél még nem érti, s rosszabb lehet neki felfogni az új helyzetet,és többször sírhat a kistesó léte miatt, a nagyobb már megérti, ill. már jobban is játszik önállóan ugye, de nem szabad visszaélni ezzel, ahogy írták kell ugyanúgy a közös játék. Csak hát igen ezt nem tudhatjuk, hogy mi a valóban elegendő a gyerkőcnek.

Talán ők még mondanák amikor úgy érzi kapásból, meg pityeregne neked - kedves fórumindító - hogy ha nagyon hiányzol,most vele játszál, nem? Hisz 5évesen még kimondják amit gondolnak nem? Nem egy felnőtt, aki tartogatja hogy nem okozzon gondot anyának?, aztán borul a bili. Vagy igen?

én is csak okoskodni tudok 1 gyerekkel... tesóméknál volt a nagynak saját ideje. amikor a kicsi aludt, vagy apája fürdette pl. igaz, náluk akkor a nagy is kicsi volt, mert még csak 2 éves volt.

ahogy én tervezem:

kicsi kendőbe rám, és akkor lehet játszóterezni, sétálni, akár otthon társasozni is. így a kicsi is be lesz vonva, kvázi "eygütt" játszik a többiekkel, a nagynak mégis jut majdnem teljes anya.

aztán lehet, majd én is jövök kétségbeesve, hogy mit csináljak, ha egyszer ide jutok :o

Sziasztok

nekem egyenlőre egy kislányom van

3éves, de nem bánom ha lesz lassan kistesója...

én úgy látom hogy viszont kisebb korkülönbségnél viszont a nagyobb még nem elég nagy hogy megértse, hogy most picit várni kell, stb... a nagyobb már megérti okosan el lehet neki magyarázni stb... de nyílván ezzel nem szabad visszaélni, s meg kell találni a módját, hogy legyen idő amikor élvezhet osztatlan figyelmet.

pl mikor kicsit már nagyobb lesz a másod szülött felváltva s mehetnek a mamához a gyerekek, s akkor van idő a kettesre, ill. amíg a kisebb jól el van ilyen pihenő székben, még kielégíti a nézelődés, meg a hangok közben a naggyal lehet kézműveskedni.

Nekem csak egy van, nem véletlenül. Gyerekkoromban én voltam az 5 éves nagytesó amikor a hugom született. Mindenképpen kevesebb figyelem jut a nagyra ha megszületik a kicsi és egészen biztos hogy hiányzik neki. Ugyanannyit soha többet nem fogsz tudni egyikkel sem foglalkozni mint korábban a naggyal. Annyit lehet tenni, hogy ha máskor nem, legalább hétvégente vagy amikor az apuka nem dolgozik, a kicsit rábízod apára, és szakítasz időt külön a nagyra. Ha nem tudod megoldani idővel nagyon fog neki hiányozni (pár év múlva egyébként a kicsi is igényli majd ugyanígy az olyan időt amikor csak vele vagy a nagy nélkül). A testvér születése az ilyen korú nagytesónak egyáltalán nem akkora "buli" általában, ezt szerintem jó szem előtt tartani és nem azt várni tőlük hogy még ne is hiányozzon ami korábban volt. Persze hosszú távon van jó is abban ha van testvére, de akár tetszik akár nem, áldozatokkal is jár a nagyobb gyerek részéről is.

Szertinem nagyon fontos időt szakítani arra hogy csak vele legyél, aztán ahogy nőnek, úgy felváltva mindegyiküknek legyen olyan ideje amikor csak rá figyelsz és nem kell a testvérrel osztozni, harcolni a figyelmedért.