Tényleg annyira nem számít a babavállalás anyagi oldala? (beszélgetős fórum)

Szia

Ne érts félre, de ilyen kérdést feltenni felesleges, hisz mindenki csak a saját tapasztalatát tudja veled megosztani...Az pedig nem válasz a kérdésedre, hisz ez komoly döntés, csak ti tudjátok, jó lesz-e nektek?!

Még annyit, hogy én 31 évesen szültem az ikerlányaimat és nem bámtam meg.Sok-sok előnye volt/van.DE ez nekünk volt így jó.Az pedig, hogy nektek mikor jó időzítés a babavállaláshoz, csak TI tudjátok.Nem mellesleg, ha még gyermektelenek vagytok, kipróbálnám magam külföldön is....

Szia!

Soka kérdés. Hol éltek? Gondolom olyan részen, ahol nem igazán jók a munkalehetőségek.Nem megoldható másik állást keresni, esetleg másik városban? Tudom ott az albi akkor, de pl. Budapesten lehet olyan állást találni vidékhez képest,ami bőven megtéríti ezt. Ha viszont maradtok vidéken: nincs valami kert, ami megművelnétek? Az is kiegészítő jövcedelem valahol.

Mihez értetek? Nem tudtok plusz munkát vállalni, akár feketén? Pl. idősápolás, ruhavarrás, bébiszitterkedés, lakásfestés, nyelvtanítás,....

Külföld egy időre nem jöhet szóba? Egész jó egzisztenciát lehet teremteni akár pár év alatt is, ha kimentek.

Van bölcsőde a közelben? Mennyi idős kortólveszik fel a gyerekeket? (Ergo: meddig kéne otthon maradnod?) Amíg otthon vagy, tudnál mit kezdeni magaddal, ami ey kis pénzt hozna? Pl. saját mellett más kisgyerekre is vgyázn, vaterán kereskedni, vaakinél bejárónősködni...

Hirtelem ennyi jut eszembe.

Ezt sok huszonévei végén járó lánytól hallottam már (sajnos),hogy "bár előtt kezdték volna".

Igen, ezen is sokat tépelődöm,hogy nem lesz jobb később sem, mert semmire sincs garancia. Se arra,hogy jobb munkahelyen többet keresünk, sem pedig arra,hogy visszafiatalodik a szervezetem.

Nekem ilyeneket nemigen vágtak még a fejemhez - lekopogom - bár célozgattak rá finoman,hogy "tik-tak". Mi már tulajdonképpen megismerkedésünk első évétől kezdve úgy vagyunk együtt,hogy lesz gyerekünk. Szóval sose volt kérdés,hogy legyen-e, csak az,hogy mikor. Csak huszas éveink elején - mint gondolom a legtöbb huszas évei elején járó - úgy gondoltuk,hogy óh,mire oda kerül a sor, "megteremtődnek a feltételek". Jó naivak voltunk.

Uhh,ezen a titokban teherbe esés tényleg döbbenetes... nálunk annyira egyértelmű volt,hogy lesz közös gyerek, hogy fel se merülhetett, amit javasoltak Neked nőismerőseid. No meg az én párom olyan,hogy ilyen hátsó dolgokkal aztán nemhogy megfogtam volna, de jól elüldöztem volna, ez fix. Ő nagyon józan ember.

Igen, én is úgy gondolom (vagyis inkább belül érzem),hogy nem olyan rizikós még akár harmincegynéhány évesen szülni. Meg amúgy én nagyon fiatalnak nézek ki, sokan vagy 6 évvel is fiatalabbnak saccolnak (persze attól a testem még lehet "öreg" belülről).

Gondolom,ha valaki a harmadik gyermekét szüli 40 évesen, az azért nem olyan kockázatos,mint a az elsőt harmincvalahány évesen. Szerintem itt az első szülésen lehet a hangsúly, amikor még a női szervezet nem tudja, "mivel néz szembe".

Szia!

Nekünk két gyermekünk van, most várjuk a harmadikat.

A lányomat 27 évesen szültem, most vagyok 32, és így utólag már nagyon bánom, hogy nem "kezdtem előbb".

Szülés előtt nem volt bejelntett munkahelyem, így GYED-re egyik gyermekemnél sem voltam jogosult, most sem leszek. Ettől függetlenül boldogulunk.

Persze nincs meg mindenünk, de ha mindenki arra várna, hogy autó, ház, tömött bankszámla stb. legyen a baba érkezésekor, akkor nem sok gyermek jönne a világra.

A mi szüleink is albérletben vagy a szüleiknél laktak, és kezdték az életet, mégis felneveltek mindekt.

Amúgy meg tapasztalatból mondom, hogy egy kisgyermek nem kerül sokba. Örököltünk ruhákat, kiságyat, hordozót, amúgy meg többnyire mindent használtan veszünk.

Szerintem anyagilag majd a kamasz kor kezdetén lesz nehezebb, amikor már nem lesz mindegy nekik milyen, cipó, ruha van rajtuk, igénylik a zsebpénzt, majd továbbtanulás stb. De azt meg nem lehet kiszámítani, mi lesz 15 év múlva...

Úgyhogy én azt tudom tanácsolni, hogy ha szeretitek egymást stabil a kapcsolatotok, és mindeketten vágytok a gyermekre, akkor csak az anyagiak miatt ne halogassátok! Szülőnek lenni a legcsodálatosabb dolog a világon, és bár manapság sajnos divat, nem jó kitolni 30-35 év fölé a gyermekvállalást.

Sok sikert és ha bármi kérdés van, hogy mit hol lehet olcsón beszerezni, szívesen segítek priviben!

Hali!

Én 27 éves vagyok a párom 33 éves, és mi pl. most jutottunk el oda hogy, elkezdtünk "nem védekezni" egészen eddig a párom mondta hogy nem szeretne gyereket. Igaziból én is mindíg megkapom - mert a fejemhez vágják - hogy: " 27évesen nincs gyereked, kifutsz az idöböl, egyedül és magányosan fogsz megdögleni de meg is érdemli aki nem szül fiatalon gyereket"....

Nah szóval ha jobban megnézem a dolgot: nem szabad elfelejteni annak ellenére hogy gyönyörü dolog a gyerek, hogy azért egyben szociális lecsúszás is....

Tudom hogy gonoszul hangzik de ha belegondolsz: egy darabig még kevesebb lesz a pénz mert dolgozni nem fogsz tudni, és mire mész dolgozni jön a többi kiadás: ovóda, suli stb...stb...stb.

Aztán hozzá jön pl. nálunk a lakhatás is, most 47négyzetméteren lakunk kényelmesen ketten, de ha jönne a baba, akkor hogyan oldanánk meg hogy, éjjel pihenni tudjon a párom mikor üvölt a gyerek és hasonlók?Aztán jön a fáradtság, a veszekedés és..és..és.

Ezért én úgy voltam eddig is vele, hogy várok addig a babával amíg mind a kettönk fel nem készült a dologra teljesen. Mert annak semmi értelme hogy, én ha kell titokban is de teherbe essek mondván - ahogy sajnos sok nö is tanácsolta nekem legnagyobb döbbenetemre - majd a gyerekkel megfogom a páromat, aztán ha majd itt a gyerek akkor már úgysem tud csinálni semmit....nos az ilyen felfogással maximum a saját, a gyerek és a párod életét lehet megkeseríteni, és egy amúgy müködö párkapcsolatot tönkre tenni.

Sajnos észrevettem hogy nagyon sok olyan ember van, aki szült fiatalon két- három vagy több gyereket ,és egyik topicban sírnak hogy, miböl is fognak élni meg egyiknapról a másikra élnek....utánna meg átjönnek más tobicba és teleszájjal üvöltik le azokat a nöket akik úgy gondokoznak mint én.

Talán kitünik abból amit írtam: de én sajnos már rég nem hiszek ebben a: "ott ahol van hely kettönek, van hely háromnak vagy többnek is" nagy igazságban mert nem így van.

Persze fel lehet nevelni a gyereket 15négyzetméteren is.....elvégre a disznó mellett a sárba és a mocsokba is lehet aludni..mert meg lehet csinálni, nah de ki szeretné???....

Tény hogy 30felett már nem olyan könnyü a teherbe esés és több a kockázat is mint egy fiatal szülésnél, de a párod eléggé tudatlanul látja a dolgokat!

Itt a legtöbb nö 30felett szül és semmi gond nincs...söt van egy barátnöm aki a 40. születésnapján szülte meg a harmadik gyermekét, és teljesen egészséges a kislány!

Szóval...te kérdeztél én válaszoltam:)

Amúgy meg sok szerencsét nektek.

A párod helyében kitalálnám miaz amihez értek tényleg és érdekel is és valami olyat tanulnék.

A gyerekvállaláson nem gondolkonzék amíg nicns hova és miből felnevelni és nincs hol lakni.

Sziasztok! Évek óta tartó párkapcsolatban élek, biztonságban is érzem magam a párom mellett, szeretjük egymást. Huszas éveink végén járunk mindketten. Nem vagyunk házasok, de ebben is egyetértünk, nincs ezzel olyan gond,hogy az egyikünk akarna házasodni, míg a másik nem.

Viszont itt a babakérdés: minketten szeretnénk már közös gyermeket, de rémes az anyagi helyzetünk: párom diplomásként már a nemtudomhányadik aljamunkát végzi, holott végzettsége és személyisége alapján sokkal többet érdemelne (gondolom, sokan vagyunk így ezzel). Nekem részmunkaidős állásom van, végzettségemnek megfelelő, de irtó keveset keresek. Én jobban szeretem a munkámat, mint párom az utóbbi munkáit (ő állítja, hogy nem fontos,szereti-e az ember a munkáját, csak kapja meg a munkájáért járó anyagiakat, én ezzel úgy vagyok, hogy azért valamilyen szinten jó,ha szeretjük az állásunkat).

Egyikünk családjánál élünk, egyelőre úgy néz ki, esélyünk sincs a közös otthonra. Egész jól megvagyunk a családdal, nincsenek vérre menő viták, bár a pénztelenség az egész családban jellemző, és emiatt sokszor nyomott a kedély :S

Az a baj,hogy látom, páromat mennyire nyomasztja ez a kilátástalanság munka, pénzszerzés terén, és nem tudok neki segíteni. Jelenleg kettőnk közül csak ő tud beleszállni a rezsibe, mert ő keres annyit. Ráadásul kettőnk közül fura módon nem én, hanem ő fél jobban,hogy "kifutunk az időből" (meggyőződése,hogy első szülésnél harmincöt éves kor felett csak valamilyen rendellenességgel szület egy nő gyermeket). Én ettől nem rettegek úgy, de néha elgondokodom,hogy talán kellene.

Azonban szerintem a gondolatoknak hatalmas erejük van, az fog történni, amit gondolatban eltervezünk, vagy amitől épp félünk,ezért szándékosan nem hagyom magamon eluralkodni negatív gondolataimat. De párom - annak ellenére,hogy egy tényleg bátor és büszke, talpraesett, pontos , megbízható ember - valahogy mostanában nagyon elkeseredett. Régebben mindig ő tartotta bennem a lelket,hogy lesz majd jobb,ne félj, és mintha fordult volna a kocka.

Kérdésem,hogy Ti ilyen helyzetben mit tennétek? Gyermekkérdésben is, meg munkakérdés tekintetében is?