Teljesen összetört a párom lelkileg 7év és 1gyerek után...Adjatok tanácsot.. (beszélgetős fórum)

Persze az sem alkoholista, aki pár felessel nyugtatja meg magát egy ilyen eset után. Meg az sem az, aki kétszer teszi, és még a harmadik eset után sem az, és a negyedik után sem mondható. Csak ad magának egy lehetőséget.

Különben meg nem mondtam, hogy drogos.

Hát igen, ez így van. Meg, ha a gyerek ilyen példát lát, hogy apu csajozik és anyu hagyja, nem áll ki magáért, az önbecsüléséért, akkor mit fog levonni következtetésként?

Nincs rosszabb senkine - főleg egy gyereknek - , mint a bizonytalanság.

Kedves Fórumindító és Hozzászólok!

A hozzászólásokból ítélve, talán minden hozzászólonak egy kicsit igaza van.

Bár Clau tényleg az kérdezte hogyan szinleljen.

A hozzászólásaiból látszik,hogy még nem tud kilépni a kapcsolatból.

Néha kell egy nagyon nagy pofon,hogy meghozzunk számunkra egy fontos döntést, Clau még lehet hogy nem kapott eleget.

Na már most 2 variáció van:

1. Otthagyja a férjét, nagyon szar lesz neki fél évig, 1 évig aztán valahogy túl lesz rajta. (Ez egy intenzívebb fájdalom).

2. Marad mellette "sokáig", ez kisebb fájdalom az előbbihez képest,de folyamatosan fogja őrölni. Szerintem ez rosszabb az első variációnál.

Én mégis egy harmadik lehetőséget javasolnék: Maradjon vele és fokozatosan építse le magában a férjéről épített álomképet magában. Csak magával foglalkozzon, ha kell akár csalja is meg. De ez ne legyen több kb. 1 évnél, aztán ha felkészült, érett lett a döntésre hagyja ott. Addig kiadnám albérletbe a lakást, munkát keresnék, sporolnék, felépítenék magamnak egy új életet amiben már 100%-ig biztos vagyok saját magamban.

A gyereknek meg az a legjobb,amikor a szülő is boldog, akár kapcsolatban akár kapcsolat nélkül.

Itt mindig a csalfát és a szeretőt szokták minősíteni,de azt hiszem ilyen helyzetben mindenki hibás. A megcsalt fél sosem tehet az egészről. Dehogy nem,meg kell vizsgálni az okokat,hogy mi vezetett idáig. A boldogság meg mindenkinek járna,de nem az a boldogság amikor felépítünk magunkban egy álomképet a párunkról. De még szerelmes az ember ezt nem veszi észre.

Clau, tehát fel a fejjel és csak magaddal foglalkozz, legyél egy picit önző,mert megérdemled!

Akkor lehet, hogy fogalmazással, (vagy az én felfogásommal) volt gond, mert én a jelen helyzetet gondoltam bele a mondandódba.

De igazad van, ha ott akar maradni színlelni, azt másképp nem tudja megtenni, minthogy gyógyszert szed. Így más a kép:) Bocsánatot kérek.

Nagyon sajnálom, ami veletek történt. Nekem "csak" (ahogy írtad) apósom volt, de kellett az fél szem, mert a végén, amikor részvétet kívántak, és hát ugye apukám is jött hozzám is, akkor nem bírtam elengedni, mert belegondoltam, hogy mi lesz, ha ő megy el. És utána visszagondolva, ha nem vettem volna be a nyugtatót elájulok. Egyébként most is bőgök, ha csak rá gondolok.

Igenis vannak olyan esetek, amikor jobb ha beveszi az ember. Lehet, ha a forumindító nem vette volna be, akkor az idegessége miatt a picivel sem úgy beszél, ahogy szeretne. Sajnos volt már olyan, hogy más hülyesége miatt én is a lányommal kiabáltam:(.

Hát beleolvasgattam a topikba, mentek az indulatok rendesen....

Én két dologra reagálnék, én is egy "nagyszerű" kapcsolatból léptem ki 7 év után. (na, az a fránya 7. év)

Szóval kedves Clau, ne kerress kifogásokat, hogy miért nem lépsz ki....csak az időt húzod, és elodázod a problémát. Én ma már tudom, (én is kifogásokat gyártottam)hogy gyerkőc előtt kellett volna kilépnem, de hát evvan....tanultam belőle. Én léptem ki a gyerkőccel a kapcsolatból, mert nem akartam, hogy a kisfiam ebbe nőljön fel!!!! Én is Őt néztem pedig, nem magamat, nem a páromat! S jól döntöttem! Nem volt egyszerű hidd el, de ahol szülői háttér, segítség van ebben a helyzetben, azok kiváltságos helyzetben vannak, hidd el. Sokkal sokkal nehezebb helyzetet is meg tudtak oldani anyukák, akiknek nem volt kire támaszkodni, de a végén csak egyenesbe jött az életük....

A másik, hogy itt gyermektelenek, vagy akár gyermekesek is olyan k..va jól osztogatják az észt, hogy persze csak azért szültél, hogy megfogjad a pasit, a pasi nem is akarta, stb., csak mert kiderült, hogy a pasi lehet megcsalja a nőt, link, stb....Igen, az ember hiheti azt, hogy megváltozik a párja, s látja is hogy igen is változott. Miért nem hihető az, hogy közösen vállalták a gyereket? Ezek szerint mindenki, aki válni akar, az csak galád módon megvezette a pasit, és terhes lett? Na nee.

Az én esetem meg pont az ellenkezője, igazán a párom akarta a gyereket, ma már tudom, hogy azt gondolta, hogy ezzel örökre magához láncolhat, de hát visszanyalt a fagyi.....szóval, nem minden feket vagy fehér, fogjuk már fel!

Anyukámnak is van otthon, szintén hasonló okok miatt.

Nagyszüleim Pesten éltek, mi pedig 200 km-re tőlük. Egy szem lányuk anyukám. Nagyon szoros szálak fűzték egymáshoz őket, pontosan abból adódóan, hogy egy gyermek.

Papámnál 4 éve gyomorrákot diagnosztizáltak. 20 évesen kapott gyomorfekélyt az éhezés miatt, akkor megműtötték, és 79 évesen az akkori műtéti hegen keletkezett daganat. 1 évet várt a műtétre, hogy egyátalán műthető-e egy ennyi idős ember, vizsgálatok, stb. Aztán nem volt vér, az egész család utazott fel Pestre vért adni. Szüleim, tesóim, férjem és családja....

Megműtötték, kivették az egész gyomrát. Egy bél darabból csináltak neki gyomrot, ami akkora mint a hüvelyk ujjam. Annyit tudott egyszerre enni, hogy egy villa krumpli, és kész. Vagy egy kanál leves. És jól lakott.

De menthetetlen volt, mert a műtét során kiderült, hogy áttétek vannak a máján, veséjén...

A kevés étel miatt lesoványodott, a végén már felkelni sem tudott.

Anyukám mitőlünk visszaköltözött Pestre papámat ápolni, mert az ottani kórházban ismerték az esetét, stb. Na a lényeg, anyu két hónapig Pesten volt, papámat naponta 3x látogatta a kórházban. Nagymamám egész életében mozgássérült volt, ő magát sem tudta ellátni.

Egyik reggel arra ment be anyum a kórházba, hogy papám éjszaka meghalt. Ott helyben összeesett.

Naná, hogy felírták neki a nyugtatót, mikor egész testében remegett otthon hetekig. Mamám meg agyvérzést kapott utána.

Nem kívánom senkinek. És a fórum indítójának nem kell megindokolnia miért van otthon neki nyugtató.

Nekem "csak" a nagypapám volt, de nekem is nehéz volt. Főleg mert mikor egyetemre jártam Pesten, nagyszüleimnél laktam, és a papám apám helyett apám volt. Reggel szendvicset csomagolt, hozta be a kakaót a szobámba... Pedig felnőtt voltam, nem óvodás kislány :)

Áldott jó ember volt, még egy ilyen nem volt a földön.

A Richter Gedeon gyógyszergyár laborjának vezetője volt.

Elnézést a kitérőért. És igen, ha valaki bekap egy szem nyugtatót, még nem őrült. Az ember nem viccből veszi be.

(öngyilkosokat most nem veszem ide)

Egyébként a fórumindítónak pedig üzenem, hogy több esélyt ne adj neki. Menekülj. Én megértem, hogy azt hitted, hogy megváltozott, mert előfordulhat, hogy ilyen volt, aztán benőtt a feje lágya, megkomolyodott és te ezt gondoltad róla.

De én soha nem tűrném, hogy még csak amolyan csetelés címén is ilyeneket irogasson egy másik nőnek. Még akkor sem, ha fizikailag nem is történt meg a dolog.

Tavaly meghalt párom apukája, és akkor kellett páromnak nyugtató, intézni a temetést, a bankot stb. meg ugye ott volt a temetés is. Meg munkahelyéről sem tudott olyan sokat távol lenni és egy gép mellett nem lehet idegesen dolgozni.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy azért az egész dobozzal nem szedte be, ki nem dobtam, tehát nálam is van otthon nyugtató, holott eddigi éltemben a temetésre vettem be én is fél szemet.

És az nem gyógynövényes szar.

Azért mert Te szerencsédre még nem voltál olyan helyzetben, hogy nyugtató kellett volna (ezért legyél hálás), nem kell mindenkit drogosnak nézni.

Köszönöm mindenki hozzászólását..és innentől nem jövök erre a fórumra mert a kedves Bethsabé és Noarashi nevű forumozó stilusa undoritó..erre nem vagyok kiváncsi...

3 dolgot reagálnék még nekik:

1:A gyereket KÖZÖSEN vállaltuk,sőt azzal nyúz már fél éve hogy szüljek neki még egyet,de nem akartam mostmeg aztán pláne nem..szóval erről annyit h ráeröltettem bármit is

2: Azért vagyok vele 7éve mert ugy láttam megváltozott:segit bármibe,gyerekkel foglalkozik,házimunkában besegit,főz,ölelget,puszilgat és mindent vele beszéltem meg..szóval ezek után nem gondoltam hogy visszasüllyed erre a szintre..hülye voltam ezt belátom..

3 kikérem magamnak h valaki azzal vádoljon h nyugtatón élek..anyám életem során kb 8x próbált meg öngyilkos lenni alkalmanként 200nyugtatóval...ez nekem bőven elég példa h utáljam a gyógyszereket DE miutan ezt megláttam amit csinált ill olvastam annyira megfájdult a gyomrom,h szó szerint rosszul lettem és a kislányom miatt inkább bevettem 1et,mert nem biztos h tudtam volna türtőztetni magam ha haza jön az apja...ja és ahhoz h miért volt itthon semmi közöd nincs ez egy nagyon hosszú és nagyon fájó dolog és nem pont egy ilyen stilusu emberrel kivánom megosztani mint te...

szóval köszönöm a sok tanácsot..átfogom gondolni...ez biztos

ehhez azért nem kell Csernusnak lenni:)

viszont ha megcsal egy görényke, akkor q.ra nem érdekel, hogy most épp nem testesítettem meg a nőideálját - miközben azt hazudta, hogy igen, vagy épp szegénykének önbizalom építésre volt szüksége.

A megcsalás mögött több ok is állhat. Az egyik az, hogy a férfi nem tud felnézni a nőre hiteles nőként. A másik ok az, hogy a pasinak valójában férfiként önbizalomhiánya van, és azt hiszi, hogy ő attól férfi, ha minél több virágra száll.

Csernus doki

bocs az idézetekért, de annyira idevág...