Tehetetlen vagyok a hisztis gyerekemmel szemben (beszélgetős fórum)

Azért én hozzá tenném, sok mindent jobban látni egy kis távolságből.

Példaként mindig a gyerekeim unokatesói jutnak eszembe.

3 éves volt, az akaratát mindig keresztül vitte (anyján, apján, nagymamán keresztül)

Egyszer meglestük a sógornőmmel. 10 m távolságra játszott a két gyerek (az enyém és az övé).

- Add ide a vödröt!

-nem, én játszok vele.

A gyerek körbe nézett: és rögtön a hiszti közepén kezdte. Anyukája elő: kisfiam mi a baj?

- Elvette a vödrömet!!!!(üvöltve és liluló fejjel)

Anyukája mosolygott egyet: jaj kisfiam....

Ennyi.

Előzmény: mindenért hisztizik, és anyukája mindig minden kívánságát teljesíti, mert, hogy ne sírjon, ne hisztizzen mert :Nézd meg nem kap levegőt!

Komolyan vette a gyereket. Egyszer még (egy teljesíthetetlen kívánság után) annyira belelovalta magát, hogy anyukája felkapta és rémülten lerohant vele az ORVOSHOZ, mert megfullad....

Kívülről ezt én így láttam: A gyerek tökéletesen megtanulta, mivel lehet uralkodni a szülein és következetesen csinálta is, ők meg nem vették észre.

Ma már 16 éves, ott veri át a szüleit ahol nem szégyelli. (olyan ,meg kevés van)

Persze megpróbáltam finoman beszélgetni vele, de a válasz: Te nem szereted az gyerekemet! (nem ilyen finom kifejezéssel)Különben is hülye vagy, mit tudsz te a gyereknevelésről, csak 3 gyereked van.....

Igen és ezt csinálom,csak az utcán ez nem megy és nálunk ott is vannak problémák!

Tegnap mikor hazaértünk a szomszéd asszonyommal biciklivel a tes..ból,megálltunk és beszélgettünk(gyerekek az ülésben)és a kisfiam gondolt egyet állt felfele és bújt kifele a bekötőböl alig bírtam visszatuszkolni!

Megmondom öszintén,nem gondoltam,hogy ilyen korán hisztiznek,azt hittem olyan 2-3-4 éves korukban jön elő!!

Sok szülőnek meg azt kellene megérteni, hogy a "jó időben elcsattant pofon" a szülő egyértelmű tehetetlenségének a jele. De ezt már leírták előttem is.

Kár lenne szépíteni, mert ha egy szülő megüti a gyerekét elsődleges célja ezzel, hogy fájdalmat okozzon gyerekének. /hadd tudja meg a gyerek, hogy ki az úr a háznál/

Ha megütnek egy gyereket /akkor is ha néha-néha/ sajnos helytelen viselkedési formákat alakítanak ki nála.

Én már akkor beszéltem a petéimmel, mikor még csak stimulálás történt. Visszaültetés után is mondtam az élet eseményeit, végig a 9 hónap alatt, szülés előtt, után, egész nap be nem állt a szám. 6 hósan kimondta hogy vau. 2 éves korára elértem azt, hogy cirka három szavas mondatokat mondott, de inkább csak szavakat rakott egymás mellé. Lassan 2,5 éves, és mintha most robbana a beszédfejlődése. Már két-három mondatot is egymás után rak, már 5-6 szavasak a mondatai, helyes sorrendben.

Ha az aktivitásomon múlt volna, akkor már eleve beszéddel jött volna világra :-D.

Ismerek olyat, aki sohase beszélt a hasába vele, míg pici volt se igazán kommunikált a gyerekkel. 2 éves korára folyamatosan, érthetően beszélt a gyerek. Ahhoz a gyerekhez képest az én fiam fényévekkel el van maradva.

Valószínűleg teljes baromság az a tengernyi szakirodalom, ami tulajdonképpen minden későbbi problémát az első három évben elszenvedett bántalmazásokra vezet vissza...:)) Ugye ezt azért Te sem gondoltad komolyan? Ha még abban az elmaradott hitben élsz, hogy a lélek csak valami luxuscikk, pszichológushoz meg a hülyék járnak, akkor bizony még pár századdal korábbi gondolkodásmódot mondhatsz magadénak.

Egyébként meg ha körülnézel a világban, a nálunk fejlettebb társadalmakban igenis tudják, hogy a gyerekeknek vannak korszakaik, és a korszakoknak jellemző sajátosságai. Ilyen a hisztikorszak is. Csak itthon divat minősítgetni valakit az alapján, hogy hogyan viselkedik a pici gyereke a közértben. Sógornőm, aki Észak-Európában él, tágra nyílt szemmel figyelte a sok "szaktanácsadót" mikor a pici gyereke hisztit rendezett valamiért. Náluk ugyanis nem divat okoskodni, ha egy gyerek földhöz vágja magát a boltban, egyszerűen ügyet sem vetnek rá, hanem úgy gondolják az anyuka kompetenciája ezt intézni. Persze megjegyzéseket könnyű tenni, és nyilván csak azok teszik, akiknek szükségük van önigazolásra.

Örülök, ha neked boldog és kiegyensúlyozott életed van, és úgy érzed bevált a nevelési módszered. Azonban ez nem jogosít fel arra, hogy támadj és álszentnek nevezd azt, aki máshogy nevelei a gyerekét mint te. Arra sem jogosít fel, hogy előre vetítsd, hogy ezek a gyerekek bezzeg milyen hülyék lesznek később, mert lehet, hogy igen, de lehet, hogy ők lesznek a te gyerekeid főnökei, vagy akár a tieid is. Szóval ezt nem tudhatod.

A "szövegértési problémák" pedig írott kommunikáció esetén a kommunikáció velejárói. Abból erednek, hogy idegen emberek más élményanyagot és tapasztalatot kötnek adott szavakhoz és ösztönösen máshogy értelmeznek mondatokat, máshogy asszociálnak. Ezért tud egyértelműbb lenni a szóbeli kommunikáció (meg mert az infok nagy része non-verbális, ami ugye írásban hiányzik), és ezért visz félre sokszor egy-egy chat. Ezek a kommunikációelmélet alapjai. Ha nem ismered, nézz utána, de ne hülyézz le másokat, csak mert mást gondoltak a mondandódról az írott szöveg alapján.

Azért csak óvatosan azokkal a pofonokkal és seggrecsapásokkal, mert egy pici gyerek még nem adja vissza, de egy kamasz már visszaüthet! De akkor már késő.

Sajnos a legtöbb szülő feljogosítva érzi magát arra, hogy megüsse a gyerekét, ha pl. hisztizik és a szép szó nem használ. Sok szülő arra hivatkozik, hogy hát így neveltek minket a szüleink, őket meg a nagyszüleink, és belőlünk is ember lett... Igen. Olyan ember, aki teljesen rendjén valónak érzi, hogy bármilyen okból bántson egy nála jóval kisebb emberkét.

A szegény gyerek meg azt hiszi, hogy teljesen rendjén való mások bántalmazása, hiszen azok is bántalmazzák, akik elvileg a világon a legjobban szeretik.

Szóval a veréssel a gyerekben félelem fog kialakulni. /teljesen mindegy, hogy egy gyereket rendszeresen bántalmaznak, vagy "csak" néha-néha/.

na,erről nekem van egy véleményem,eléggé lesújtó.

A legtöbb pszichológusnak magának is kezelésekre lenne szüksége....Oltári nagy baromságokat lehet találni olvasni!

Igaza van jozsi.38-nak te nem tudod értelmezni a leírtakat!Meg annak is,aki azt írta amire felháborodtál,hogy itt bárki bárkinek kiadhatja magát...te is!

És igen,továbbra sem találom normálisnak amit leírsz és egyesek leírnak a gyerekeitek viselkedéséről,súlyos nevelési problémáik vannak!Majd később belátjátok amikor késő lesz.

Nézz körül bárhol,hova vezet ez a mai modern nevelés.

Szerintem te nem olvastad egyikünk privijét sem, nem tudhatod, hogy szólt az én "támadó, arrogáns" üzenetem, sem az, amire válaszoltam. Mégis ítélkezel, holott téged nem bántott senki. Ráadásul én privátban válaszolok annak, aki gyakorlatilag hazugnak nevezett nyilvánosan, nem egy fórumot zilálok szét a személyeskedéssel, de lehet, hogy ennek a gyakorlatnak véget vetek, mert akármit azért én se tűrök el.

Mindenki nevelje a gyerekeit saját belátása szerint? Én ezt nem gondolom, mert nem hiszem, hogy akár a fizikai, akár a lelki terror elfogadható lenne.

Ha te viszont így gondolod, miért pont az én nevelésemet nevezed nem normálisnak?

Nem,nem értik hiába is magyarázod,kár fárasztanod magadat.Én pont az ilyen gyerekekről írtam,hogy meg lehet nézni majd őket kamasz korukban és azután,akik nincsenek sehogyan sem nevelve,vagyis a mindent ráhagyok elv működik náluk.Egyébként ezek a tünemény türelmes minden agresszivitástól mentes álszent szuper anyukák hsz-it meg kell nézni csak másik fórumban:))Ép valaki tegnap leírta,hogy a kedves okos dr néni micsoda arrogáns támadó privit írt neki,csak mert magára vett egy hsz-t,amit nem is konkrétan neki céloztak:D Na ennyit erről,meg a remek gyerekeikről akiket sosem bántalmaznának:))))))

Hát én bizony párszor "bántalmaztam" az enyéimet,volt seggre verés is,és kiosztottam pár pofont is.És marhára nem érdekel kinek mi az álszent véleménye itt róla.Az biztos,hogy a gyerekeim életvidám felszabadult eleven gyerekek,nem kell agyturkászhoz hordanom Őket sem emiatt sem más miatt.Ami pedig a lényeg,hogy tudnak normálisan viselkedni,nincs elfajulva a hiszti,nem rohangálnak az úton,nem fetrengtek még sehol a hisztitől,szót fogadnak.Soha sehol nem volt velük viselkedési probléma,pedig a legnagyobb 16 éves.Remek a kapcsolatunk velük,nagyon jól kommunikálunk egymással,maximális a bizalom köztünk,mindig jól érezzük magunkat együtt.Én ezt igenis sikernek könyvelem el.És ami a lényeg,hogy a "gyerekbántalmazás "nálunk annyi volt,hogy néha jó időben jókor kaptak egye-egyet,ami igenis a hasznukra vált akkor,amikor már semmi nem hatott.

A legnagyobbat vagy 10 éve még megfenyegetnem sem kellett vele,mert ért a szóból is.De mindenki nevelje a gyerekeit belátása szerint.Nekem az nem rossz,ha más gyereke szaladgál az út közepén,vagy nem lehet vele kimenni az utcára vagy társaságba menni mert elviselhetetlen mások számára,ha nem lehet egy boltba bemenni vele mert a sorok közt fetreng ha nem kap meg valamit...stb...ez mindenkinek legyen a saját problémája.

De annyira bizony mindenki köteles lenne megnevelni a gyerekét,hogy közösségbe ne legyen vele probléma,ne okozzon gondot másoknak.

De sajnos egyeseknek ez nagyon nem sikerül,és ha gond van akkor mindig másokat hibáztatnak....

Nem hiszem, hogy megtennéd. Az én drágám egyszer fogta magát, és az autóból kiszállva elkezdett tiszta erőből rohanni a mellékutcáról a 20 m-re lévő 7-es főút felé. Én meg magassarkúban, hét hós terhesen rohantam utána mint az őrült, üvöltve, hogy álljon meg, hiába. Épphogy el tudtam kapni, úgy szorítottam magamhoz, mint az őrült és sírtam, hogy "te hülyegyerek". Attól fogva külön szólás nélkül mindig megfogja a kezem, ha úton megyünk át, vagy kiszállunk a kocsiból. Ha te is mindig megértő vagy vele, őrá is átragad az empátia. Nem hinném, hogy érti, mi történhetett volna, csak azt tudja, hogy az a viselkedés nekem nagy fájdalmat okozott, ezért nem csinálta többet.

És teljesen igazad van: a gyerek nagyon sokszor nem azért hisztizik, hogy zsaroljon, hanem mert pocsékul érzi magát. Csak az segít, ha ilyenkor is érzi, hogy mellette állsz, nemcsak akkor, amikor tündibündi. De ezt már írtam korábban.