Te mibol tudod hogy a parod szeret? (beszélgetős fórum)

Azt mondod,nincs "te" meg "én",hanem "mi vagyunk".

Szerintem pedig van "te" is,"én" is és "mi" is.

Nem kell,hogy az ember 100%-ig feladja önmagát a párja kedvéért.Persze,valamennyire csiszolódni kell a másikhoz,de ez nem jelenti azt,hogy teljesen le kelljen mondani addigi életünkről szokásainkról.

Azért én azt sem tartom a legjobb ötletnek,hogy a párodért ennyi mindent megteszel,te viszont nem akrod rákénysteríteni hasonlóra.Egy jó társsal nincsen alá-és fölérendelt szerep,csak mellérendelt viszony.

Ahhoz,hogy tudd,ismerd az érdeklődési körét,nem kell vele végigunatkozni egy focimeccset,hiszen anélkül is tudod,hogy a foci érdekli.

Nekem az az érzésem,hogy nagyon feltétel nélkül szereted a párodat és azzal,hogy jópofit vágsz a meccshez,közben pedig megesz az unalom.....hát...persze,hogy a későbbiekben is azt hiszi majd,hogy ő mindent megtehet veled,szervez neked "kötelező" programokat,ugyanakkor rá már nem vonatkoznak a te "szabályaid"!Azért én a helyedben berángatnám a Szex és New York-ra,hogy érezze a súlyát,annak az áldozatnak,amit hozol érte.:)Ha már ennyire ragaszkodsz a közös programokhoz.

Bár szerintem menjen a haverokkal meccsre,akik szintén jól érzik ott magukat,te pedig nyugodtan beülhetnél a barátnőiddel a moziba.A szeretet nem azt jelenti,hogy a másik nyakán kell lógni és szinte megfojtani.Teret is igényel a párod.

Közös progaramnak pedig egy esti séta vagy egy olyan rendezvény látogatása is megteszi,ami mindkettőtök érdeklődését felkeltette.

Félre ne érts,nem szeretnék beleavatkozni az életetekbe,távol álljon tőlem!Pusztán a véleményemet írtam le,ahogy én tennék/teszek a te,illetve mi esetünkben:)

"Első a család, a hobbynak meg a haveroknak háttérbe kellene szorulniuk. Ha nem a család lesz az első, akkor ne legyen család. Mert az egy olyan közösség, amely fenntartásához az első hely szükségelteték. "

Szerintzem meg ez a házasságok tönkremenésének elsőszámú okozója,hogy eltűnik az én ,és csak "mi" van.

Szerintem meg nem kellene helyezési sorrendet felállítani egy kapcsolatban.

(Most nem a gyerekekről beszélek,mert az első 5-6 évben ,ők kiemelt szerepet,vagy helyet töltenek be)

azt hiszem félreérted amit írtam, én nem arról beszéltem, hogy ki mikor és mennyi időt tölt együtt a párjával, vagy mással...ennél mélyebb dologról van szó.

Arról, hogy sem egy házasságnak sem pedig egy gyermeknek nem szabad megváltoztatni sem férfit, sem nőt abban, hogy az életét kizárólag a másiknak szentelje, magát teljesen figyelmen kívűl hagyva.

Ahogy Zizizics is írta, egyrészt nagyon visszaüthet, elég például egy olyan anyára gondolni, aki nem tud mit kezdeni magával, miután a gyerekei kirepültek otthonról.

Az életszakaszok természetéből fakadóan (például kapcsolat első időszaka, vagy kicsi gyerekenél)ezek kerülnek előtérbe, viszont én sosem definiálnám magamat pusztán az alapján, hogy valakinek a felesége, vagy valakinek az anyukája vagyok.

"addig a férfiaknak a nő csak egy része az életüknek, minden más mellett, mint például a haverok, autó, motor, sport vagy valamilyen hobby. Sose várjuk tőlük azt, hogy mindezt félretegyék egy nő kedvéért. Persze szükségük van ránk, de nem csak ránk. Balgaság azt gondolni, hogy érted él. Szeret, de rajtad kivül még sok minden mást is, és azokat is élvezni akarja:))) A férfiak így vannak összerakva:)"

Háát én nem tudom,de nekem valahogy ez amit leírtál,nem negatívum,hanem a jó hozzáállás egy kapcsolathoz:))

Igen, barátnőzöm, de úgy szervezem meg, hogy amikor vele lehetnék, akkor inkább őt választom és nem a barátnőmet. Nem a barátnőmet helyezem előtérbe. Én képes vagyok bárhova elmenni vele és bármit megnézni a moziban, a szinházban, ha vele lehetek. Ha őt érdekli, akkor engem is, mert érdekel a lelki világa, az érdeklődési köre. Tudni akarom, mi foglalkoztatja, mi érdekli. És hagyom érvényesülni benne. Nem sajátitom ki. De tisztában vagyok vele, hogy ez visszafelé már nem működik. Még nem találkoztam olyan férfival, aki ebben a dologban ugyanígy gondolkodott volna. Én elmegyek vele végignézni egy focimeccset a tűző napon, de ő már nem nézi meg velem a moziban a szex és new yorkot, mert az egy csajszis film. Neki az már szenvedés. Igaz, a focimeccset különösebben én sem élveztem, de legalább nem mutatom ki. Én tudom, milyen érzés mindenhova egyedül menni, hogy az élményeidet nem oszthatod meg senkivel sem. Szar érzés az egyedüllét élménye. Elég ha én átélem, neki nem kell, ő érezze úgy, hogy nincs egyedül.

Nem vagyunk egyformák.

Nekem néha lopni szokta az utcáról,a kertekből:)))

Tudod,csókot és virágot lopni nem bűn!:)

Szerintem jó is ez így.

Nálunk ugyanez a helyzet nem?

Gondolom te sem örülnél neki,ha szóvá tenné,hogy pl. barátnőzöl?!

Érzem.

A tudom kevés.