Te hogyan szoktál jótékonykodni? (beszélgetős fórum)

a szüleimet szoktam segíteni,a havi ebédjegyeimmel és a tüzelő megvásárlásával.

másokon nem segítek,nekem ez éppen elég.

A te dolgod, hova rakod a penzed, en csak leirtam a velemenyem. Tanithattok mast gazdalkodni, ha otthon sincs normalis gazdasag, adhattok gyerekeknek etelt, ha otthon sem laknak jol a gyerekek. Szerinted a vilag mi penzt kuld arra a kontinensre? Oda semmi sem eleg! Minden csak csepp a tengerben.

Afrika sorsa nem eritni Magyarorszaget, nekem inkabb az enyeimhez huz a szivem, nem pedig a vilag masik reszere, ahol megoldhatatlan problemak vannak es etethetnek akarhany embert, az meg 20-at fog vilagra hozni, akit ugyancsak masok etetnek majd az egyeb korulmenyeikrol nem is beszelve...

Afrikat ugy mellesleg mar evszazadok ota tanitjak dolgozni, de ha megkerdezel egy Europaba bevandorolt afrikait, o a szemedbe is megmondja, hogy nem szeret dolgozni. Ha nem hallom, nem hiszem el. Persze bizonyara nem lehet altalanositani.

Az pedig mas lapra tartozik, hogy Afrikat a feher ember csak kizsakmanyolta, a mai napig azt teszik, Nigeriaba a feher munkaltato napi 1 dollar munkaberrel szurja ki az afrikai szemet, hat annak a fehernek kellene a kezeit leverni.

Kerem, ott olyanok a torvenyek, hogy ezt lehet. Amig a problemak ilyen szinten nincsenek kezelve, az etetes csupan tuneti kezeles.

Amugy klassz, hogy minden hozzaszolasodban megoldast kinalsz valamire, de az elveiddel ugye nem baj, ha nem azonosulok?

Alapítótagja vagyok egy civil szervezetnek, ami keretein belül ruhaadományokat gyüjtünk a rászorulóknak, önkénte tanárok segítségével ingyen korrepetáljuk az általános iskolás gyerekeket az iskolai tananyagból, segítjük a felkészülést a középiskolai felvételire és hasonlók. Karácsonykor csomagot osztunk a helyi iskolában az elsősöknek és a szegénysorsú gyerekeknek :)

Ezen kívül nem olyan régen tagja lettem a helyi állatvédő szövetségnek. Még nem hívtak, de gondolom majd lesz a menhelyen munka, szervezünk örökbe adásokat, meg ilyesmi :)

Igen, telefonálok naponta, de az azért mégsem ugyanaz. Nem hibáztatom magam, csak néha az embernek 'rossz érzése' tud lenni.

Egy kicsit én is irigykedem azokra néha, akiknek rendben megy az életük.

Apu tényleg nagyon figyel rá, nyugdíjas ugyan, de dolgozott, és most otthagyta a munkahelyét. Holnapután megy vissza anyu kontrollra, utána elkezdjük intézni a rokkantosítást.

Kisbaba mellett nem csoda, hogy nem jut időd - apukád biztos jobban figyel anyukádra -az én apám is sokkal gondoskodóbb lett - mindig tőle kérdeztem, hogy mi van anyuval -

szóval egyértelmű, hogy nem tudsz sűrűbben menni, ezért ne hibáztasd magad, a lehetőségekhez képest így is sokszor vagy náluk. Telefonálj sokat - én ezzel nyugtatom a lelkiismeretemet, amiért nem tudok sűrűbben menni..

Bevallom előfordult, hogy irigyeltem azokat, akiknek nem kell ennyire aggódni a szüleik miatt, mert nagyjából minden rendben van.

Tényleg egy kicsit megkönnyebbül az ember....

Nagyon saknálom én is, hogy így jártak a szüleid. Persze, ha egy olyan ember kezébe kerül, aki nem tudja beosztani...el tudom képzelni. Azért biztos sok erőfeszítésbe kerül, hogy viszonylag jól viseld el ezeket a dolgokat.

Nekem azért van egy kis lelkiismeretfurdalásom, mert anyura tényleg vigyázni kell mindig valakinek, és én nem tudok mindig menni. Itt van az 5 hónapos gyerkőcöm, itt van a férjem. Mostmár ők is a családom. Most ugyan apu azt mondta, hogy nem ment el anyu inni, de sosem lehet tudni, mikor jut ez eszébe. Azon aggódunk, hogyha erre még iszik -mert elég keményen csinálta- akkor nem sokáig él.

anyu is így volt az elején. A bor miatt nagyon sajnállak, iszonyú nehéz helyzet ,gondolom most ő is sok gyógyszert szed, ami miatt nem lehet, de ugyanakkor ebben a helyzetben még rosszabbak lehet az alkohol elvonási tünetek - ráadásul nem is biztos, hogy megérti, hogy miért nem kaphat..

nagyon nehéz helyzet ez - én még mindig úgy érzem, egy kicsit elveszítettem őt hét éve, de a lényeg, hogy életben maradt - borzasztóan aggódtam érte - ő meg műtét előtt vidáman énekelte, kétszer voltam kopasz életemben...

kétszer kellet a hét órás műtét alatt újraéleszteni.

innentől kezdve keztek el lecsúszni, mert az apám vette át a családi kasszájukat.

ezeket a dolgokat amúgy sosem szoktam elmesélni, most mégis jólesett kicsit kiírni magamból.

eleinte még beszélni sem tudott, ma már csak nehezen fogalmaz, nehezen jut eszébe egy-egy szó. Felépült de nem teljesen - kicsit bolond lett - el nem tudnám képzelni egy munkahelyen sem - pedig csak hatvan akárhány százalékra van leszázalékolva. Fizikailag is kímélnie kell magát, mert bármikor megismétlődhet , azon a helyen már elvékonyodott az érfal - úgy tudom összekapcsolták a szétrepedt eret. Most is egy marék gyógyszert kell szednie. A furcsa még az, hogy néha bolondabbnak mutatja magát mint amilyen..

Te anyukád jól van, neki maradt vissza valami?

anyám már jóideje érezte, hogy nincs rendben vele valami, szó szerint könyörgött egy CT-ért. Nem kapta meg, miután agyvérzést kapott utána csináltak bőven.

......... :(