Társkeresők klubja (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Vagy szerintetek csak a saját negatív tapasztalataim miatt vizionálom ezeket a sötét felhőket? Mi férfiak megtaláljuk a helyünket és szerepünket a nők mellett? A társadalom abszolút toleráns a társkereséssel szemben? Elég jók az ilyen közegek? A társkeresők ésszerűen működnek? Nem lenne mit javítani?
Ezekre a kérdésekre várom a választ.
Az jutott eszembe a hozzászólásodról, hogy mielőtt nagyban nekiállnék az ötletelgetésnek, először a problémát kéne feltárni. Felemlegetted a női-férfi szerepeket, és itt kapcsolódnék az írásodhoz. Nehéz abba belegondolni, pláne ilyen fiatalon, hogy milyen sokat változott a világ az elmúlt 50-100 évben. Elég ha csak a "társkeresésre" gondolunk. Ez az egész gondolkodásmód amiben vagyunk teljesen új, ezért nincs semmi kialakult, hagyományos társadalmi hátszele. Mondhatni magunkra vagyunk hagyatva. Vagy úgy is meg lehet közelíteni ezt a dolgot, hogy nem dolgoztuk fel még a változásokat. Ez nem is csoda, hiszen 50-100 év az kb. egy emberi generáció, ami egyáltalán nem sok ilyen mértékű változáshoz. Ezzel kapcsolatban szokták felhozni pl. a női-férfi szerepek közti különbségek eltűnését, lassú erodálódását. Nekem semmi bajom ezzel, nem sajnálom a nőktől az így eléjük táruló perspektívákat(csak hogy mindenki értse hogy ez itt most nem erről szól). Csak azt látom hogy az emberek kapcsolatrendszerében óriási káosz bontakozott ki, és csak sodródunk ezzel a káosszal, semmi tudatosat nem teszünk ellene.
Azt a bizonyos egyenlőre még képzeletbeli társkeresőt tudatosan szeretném tervezni. Nem a pénzszerzésre, és nem a népszerűségre kihegyezve. Arra hogy gondolkodjunk, induljunk el valamerre, alkalmazkodjunk a világhoz. Talán túl nagy szavak ezek, és többet tényleg nem akarok most előre lefektetni, csak szerettem volna hogy értsétek mi hajt engem.
Kinek mi a véleménye ezekről a dolgokról?
Hát gyakorlatilag szinte mindenről. Baráti társaság, egyetemen egy szakra járunk. Néha 3-4-en összejövünk. Ott van a suli, és a magánélet is. Van miről. Egy kötetlen beszélgetésnél már rátérünk néha olyan dolgokra is amik közvetlenül nem kapcsolódnak az eredeti témákhoz. Egy idegennel, aki esetleg teljesen más közegben él, persze teljesen más a helyzet.
Egy párkapcsolatban szerintem az a kihívás, hogy ezeket a "különbségeket" ügyesen áthidaljuk. Ebben még én is kezdő vagyok, de a szándék megvan. :)
Pont ezért nemmmm keresek társat....
Csak úgy írkálok ide...
Szia! Inkább semmit nem akarnak elárulni magukról semmit, mert nem is szeretnek pont a nőkkel beszélgetni. Férfiakkal egy sör mellett az más....
Szerintük a nők szabad préda vagy csupán egy élő díszes test, avagy rosszabb esetben cseléd, akibe bele lehet törölni a lábtörlő rongyot.
:)
Most is az oldalon ez a hirdetés?!
"Ide 2percenként regisztrál 1 új tag ez elég esély megtalálni az Igazit?
www.**********.hu"
pfff
Katasztrófa!
Az a több 10.000 tag aki az oldalon van az nem számít! Az már uncsi! Viszont az a 2 percenként 1 új tag! hmmm...az már valami.
Igaz. Én is ilyen notórius önbizalomcsőd vagyok.
Próbálom ezt valahogy megfogalmazni. Nálam például nem olyan erős az egyéniség tudat. Amikor arra gondolok hogy mi az amivel én különb vagyok a többi embernél, hatalmas ürességet érzek. Ez rendkívül kellemetlen tud lenni, és az adott helyzetben azt jelenti, hogy amit én mondanék az biztos nem olyan érdekes, hogy említésre méltó legyen. A kötetlenséghez, a kóros megfelelési kényszer leküzdéséhez gyakorlat kell. Gyakorlat pedig nem lesz anélkül , hogy el ne kezdenénk valahogy. Általában színes egyéniség vagyok, de amikor egy idegennel, akiről nem tudok semmit, csak úgy beszélgetni kéne, hirtelen droiddá változom.
Mikor játékról szóltam, én arra gondoltam, hogy 3-an 4-en játszanak, közben beszélgetnek. Könnyebb úgy a beszégetés is.
Tapasztalatom, hogy a pasik nem tudják hogy kezdjenek ismerkedni a társkereső oldalakon.
Ha kérdezek, válaszolnak tő mondatokban és várják, hogy én írjak. Sok még annyit sem tesz meg, hogy visszakérdez. Egyszerűen nem lehet velük kommunikálni.
Nem értem mi az oka. Valóban nem tudnak kommunikálni, vagy nem akarnak magukról semmit elárulni?
Akkor, hogy akarnak ismerkedni?
Bennem ezért merült fel a játék gondolata. Akkor talán, ha 3-an 4-en vannak együtt , talán jobban feloldódnak. S ha kialakul valamilyen szintü szinpátisa, akkor lehet privátban tovább csacsogni.
Köszönöm a csatlakozásotokat! Nagyon örülök a jelenléteteknek.
Talán ha szaporodik a klubtagok száma, akkor remélhetőleg egymáshoz illő emberek is könnybben megtalálják egymást. Kicsi a rakás, toborozzatok! :-)
Elképesztő mennyi itt a hozzám hasonló gondolkodású ember. Már több értelme van ennek a fórumnak, mint valami nyálcsorgatós oldalon pazarolni a drága időmet a "Very Important Person"-okra.
Én is gondolkodtam már játékokon. Végső soron ez lenne a cél, jól látod. A hoxa oldalon pl. nagyon tetszik a szavazások, mert meg lehet ismerni a másik álláspontját különböző kérdésekben. Ezekről mindenképpen írok még. Valami jól átgondolt, mégis általános célú sémát szeretnék kidolgozni.
Ha megszáll az ihlet folytatom az ötletelést...
Bennem már sokszor felmerült, hogy lehetne társkereső oldalon pl. valamilyen játék. Lehet nevetni:)
Sokkal könnyebb lenne az ismerkedés.
Tapasztalat. Anno, eszemágában nem volt társat keresni. Az egyik játékoldalon játszottam, s egy pasi leült mellém, beszélgettünk közben, másnap már rám várt és csak mellém ült. Lényeg, hogy a sok játék, beszélgetés egy 7 éves kapcsolatot hozott össze.
Vannak elképzeléseim, és ezeket mindenképpen szeretném tapasztalt társkeresőkkel megvitatni mielőtt belekezdenék bármi kivitelezésbe. Célom a 15.-ös hozzászólásban leírt anomáliák csillapítása, a társkeresés lehetőleg szórakoztató, kreatív tevékenységgé változtatása. Ezek azonban még csak ötletek a részemről. Eddig is volt már rá példa hogy hülyeséget írtam, de nem rossz szándékból, később beláttam hogy az. Volt egy fórum ahol véres viták alakultak ki arról hogy az egy kretén aki olyan társk.-ben vesz részt ahol korlátozva van, hogy ki hány levelet kaphat. Ez egy kiváló példája annak hogy az embert sérelmei néha irracionális gondolkodásra késztetik. Ez az elképzelés azóta természetesen csiszolódott. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy mindent kulturáltan szeretnék megbeszélni, sértegetések nélkül.
Mivel ezek az elképzelések még alakulóban vannak ezért csak irányelveket szeretnék lefektetni, egy lehetséges megoldással megtoldva:
Felvetés: Habár több tízezer tagja is lehet egy társkeresőnek, mégis mindenki ugyan azt az 50-100 embert találja meg és ír neki. Azok akiknek írnak pedig nagyüzemileg szortírozzák a hajszín és magasság (vagy valami egyéb marhaság) szerint hogy kinek válaszoljanak , és kinek nem. Akik meg tényleg várják hogy valaki írjon nekik, azokat képtelenség megtalálni a nagy felfordulásban. Hát van ennek értelme?
Megoldás:
Ezért a felelős elsősorban a keresőmotor. Az, hogy kit rak előre, és hogy milyen szempontok szerint lehet keresni. A társk. oldalakon nagyon népszerű az a zseniális ötlet, hogy legyenek fizetett tagok, és azokat mindig rakjuk előre a keresési eredményekben. Pénz beszél ugye? Jót lehet vele kaszálni az oldal üzemeltetőinek. Csak azt nem tudom, hogy ez rajtuk kívül kinek az érdeke. Ki akar olyan jelölteknek írni akik napi több 100 levelet kapnak? Én a magam részéről olyanoknak szeretnék írni akik tényleg várják hogy valaki írjon nekik. Létezik egyáltalán ilyen ember? Ha igen, nem úgy szeretném megtalálni hogy szembe evezek az árral. Először is ne legyenek fizetős tagok. Aztán új keresési szempontok bevezetését javasolom. Lehessen aszerint is sorba rendezni a jelölteket, hogy ki milyen sok levelet kap, és aszerint is hogy ki milyen buzgalommal válaszol a levelekre, és hányat hagy megválaszolatlanul. Ezt el lehetne érni pl. különböző pontszámok bevetésével.
Folytatása következik...
Én titkon azt tervezem, hogy egy nap ha lesz időm és kapacitásom, megtervezem a saját társkeresőmet.(infós is vagyok) Persze kamusok ott is lesznek, azt neten nem lehet kiszűrni, de ha talán valami új paradigmákra építeném fel az egészet, mégis elviselhetőbbé lehetne tenni. Csak egy ici-pici fantázia kéne hozzá, semmi más. Itt van például ez a hoxa oldal. Eltartja magát reklámokból? El hát. Nem kell semmit se fizetőssé tenni. Miért ne működne ez egy társkereső oldalon?
Ez az oldal hemzseg a jobbnál jobb ötletektől, ragyog az igényességtől. Miért ne működne ez egy társkereső oldalon?
Az iwiw , myvip, facebook kitalálta már, hogyan lehet a regisztrációk hitelességét úgy ahogy kontrollálni. Miért ne működne ez egy társkereső oldalon?
Kamuzás, elitistázás? Hát az nem az én világom...
Randi: nem neten keresztül, hanem társközvetítő által jött összejövetelen hús-vér emberekkel találkoztam. Nagyon nehéz megszólalni és épkézláb mondanivalókat a másiknak, hogy felkeltsem a figyelmét.
Most már tudom, amit akkor nem és nem igazán erőltetem ezt a társkeresést. Neten meg nagyon rizikós.
Én eleve nem vagyok híve a netes társkeresőknek. Röviden összefoglalva:
-Az adatlapok elsősorban a külsőségekre mennek, és nagyon gyérek a rendeltetés szerű személyes ismerkedés pótlására. Az első benyomás, az ösztönök szerepe eltűnik, vagy legalábbis a sorrend megváltozik. Első a csacsogás, és utána derül ki hogy volt-e értelme.
Ezek voltak a kisebbik problémák, ezekkel még el lehet lenni, de:
1.A többség kamuzik, vagy nem monogám ismerkedésre használja a rendszert.
2. A nemek aránya nagyon a férfi nem felé tolódik
3. Mivel az emberek ízlése nagyon egysíkú, és az oldalakba épített keresőmotorok siralmas tervezése ezt minden lehetséges módon tovább tetézi, van aki ezrével kapja a leveleket, van akinek még az adatlapjáig sem jut el senki.
4. a 2-es, 3-as és 7-es pontok a férfiak egy részét frusztrálja.
5. A 4-es pont miatt a férfiak néha bunkó leveleket küldenek
6. A nők sok az 5-ös pontban említett levelet kapnak,és ráadásul a 1-es és 8-as pontok miatt sok csalódás éri őket, és ez frusztrálja őket
7. A 6-os miatt a nők nem válaszolnak a levelekre, csak ha halál biztosak benne, hogy az álompasi írt nekik
8. A 7-es pont miatt a nők a társkeresőkben, csak egy nagyon szűk réteggel állnak szóba, pontosan azokkal akik becsapják őket, vagy több vasat tartanak a tűzbe.
9. a 2-es, 3-as, és 8-as pontok miatt a társkereső rendszerek nagyon elitisták, kevesen tudnak érvényesülni benne.
Én sem vagyok híve az egy levélváltás utáni randinak. Úgy gondolom, először kicsit csevegjen az ember, s ha még akkor is szimpik egymásnak, akkor jöhet a randi.
No ez az amit a pasik nem kedvelnek:(
" Szia!
Jól nézel ki, tetszel. Tudunk talizni?"
Válasz: Nem!
Nekem sajnos nincs tapasztalatom randizással kapcsolatban, legalábbis nem ezen a címen ment a dolog. Én a "csak barátok" c. műkorszámot adtam elő. Az szerintem durvább mint a randizgatás, mert nyakig benne vagy.
De azért szeretném megismerni a randizást, a mai világban nem nagyon ismerek szociális felületeket arra hogy csak úgy minden ok nélkül ismerkedjek. Legfeljebb a munka, de hát azt sem cserélgeti az ember minden nap.
Én is megjártam, csak bénáskodtam.
Sokat tanultam a randikból, de nem igazán kedvelem a randizásokat.
Nekem mondod ?! :)
Hajjaj!
Jártam már ilyen helyzetben, ha jó, ha nem. Bele is ragadtam mint légy a papírra. :)
Ezt fogalmakkal körülhatárolni nehéz, de tapasztalatok alapján írhatok pár mondatot.
Én nyugodt, megfontolt típus vagyok. Ezzel szemben nagyon csípem a talpraesett, eleven személyiségű embereket. Általában nehezen tudom ezen emberek figyelmét magamra terelni, de pont ezt tekintem kihívásnak. Kivétel erősíti a szabályt természetesen, és volt már rá példa hogy kevésbé magát középpontba helyező ember is megtetszett. Imádom a nevetést, a mosolygást. Arra vágyom, hogy egyszer leküzdjem a megfelelési kényszert, és felszabadult lehessek valakivel aki "bejön".
"hátsó gondolatokat nem szeretem"
Én inkább hátsó szándékot mondanék. Vagy már az is baj ha az ember moderálja magát? És nem mond ki rögtön mindent amit gondol már mindjárt az első pillanatban? Szerintem a dolgoknak megvan a maga ideje, és konfliktus kerülés is létezik a világon.
Sziasztok!
5 éve maradtam társ nélkül, azóta nem kerestem. Pont Édeasapám halálának évében :(
Addig folyamatosan voltak udvarlóim, most már nem.. Most is csak ismerkedés céljából írogatnám ide. Voltak, akik nagyon ragaszkodtak hozzám, nem nézték, hogy csúnya vagyok-e. Akiket meg más érdekelte, azokat lepattintottam. A hátsó gondolatokat nem szeretem, mint ahogy a kamuzást sem.