Társas magányban élni!?! (beszélgetős fórum)

:-)

Fehér hajjal már én is okosabb vagyok.

Sőt, a mai tapasztalatommal szóba sem álltam volna a hajdani nagy ő-vel.

:D Még most is egyik ágyból ki, a másikba be, pedig a szakmája nem melegágyi kertész. :D

Abszolút nem felesleges, ha meg akarjátok oldani. Ha nem, akkor valóban az :(

Egyébként simán el tudom képzelni, hogy a baba érkezése miatt felgyűlt frusztrációját nem tudja hogyan kiadni és rajtatok vezeti el, ami persze egyáltalán nem jó megoldás, de ezen lehet változtatni. Lehet, hogy a felelősséggel nem tud mit kezdeni, vagy hogy család lettetek.

Viszont amíg nem tudja megfogalmazni, hogy mi a problémája addig nem is lehet segíteni a dolgon, ez evidens. Ezért mondom, hogy esetleg egy szakember tudja irányítottan vezetni a beszélgetést és kiderülhet a fő ok, amit meg lehet oldani...

Akkor ismét idemásolom:

"hiába próbálok vele beszélgetni erről nem érti mit akarok mondani. . . csak mártírkodik és elfordul, aztán alszik. "

Nem azért kérdeztem, mert a módszerre lenne szükség, hogy hogy beszéljünk meg valamit valakivel. :)

Szerintem nem a fórumindító beszédkészségével van gond, és nem a hozzáállásával. Egyértelműen látszik, hogy sok mindent tűr azért, hogy a kapcsolat rendben működjön.

Szerinem kb úgy működik a dolog, mintha egy mély kútba ordibálna...

És hány levelet váltottatok?

Mi anno kb 2 hónapig leveleztünk, élő szóban szinte csak a szia-ra korlátozódtunk, mert normálisan nem tudtunk egymáshoz szólni. De meg akartuk menteni és sikerült is :) Azóta minden a régi és örülök neki, hogy nem hagytuk veszni. :)

Valahogy meg kell barátkoztatni a helyzettel. Ne egyedül hagyd vele, hanem próbáld meg közös programba bevonni, játszatok együtt, stb. Bár amennyire elvadult a dolog.

Én rákérdeznék. És ha azt mondja, hogy nem tudja feldolgozni a gyerek dolgot, akkor hagynám elmenni. Mert akkor már tudod, hogy mi az ok. Mindhármótoknak az a legjobb. Sajnos a szeretet (a gyereke felé) nem lehet kierőszakolni, az vagy kialakul, vagy nem... Nagyon sajnálom. :( Nem ez az első eset, amikor arról hallok, hogy a gyerek után kiborul a pasi.....

Ha viszont hajlandó átgondolni... esetleg tud változtatni rajta olyan mértékben, ami mindenkinek elfogadható...

Megbeszélni, de hogyan?

Először is ki kell üríteni a fejet, hogy csak az aktuális dologról beszéljünk, ne évekkel ezelőtti sérelmeket vágjunk egymás fejéhez, mert abból csak egy nagy veszekedés lesz, ráadásul jól meg is bántjuk egymást, aminek ugye semmi értelme.

Összeszedni a gondolatainkat, ha kell papíron, hogy mit és hogyan mondjunk. Nem szabad hirtelen felindulásból, idegességből odavágni valamit, mert annak megint csak veszekedés a vége. Esetlegesen időt hagyni a másik félnek, hogy átgondolja, megformálja a választ és időponthoz kötni a dolgokat. Én azt tapasztalom, ha csak úgy elmegyünk a dolgok mellett, attól érdemi változás nem lesz.

De minden attól függ, hogy valóban mind a két fél akar-e változást, akarja-e a kapcsolatot, mert csak akkor tud működni.

Talán ezért is működne a dolog. Ha rájön, hogy eddig mindig volt főtt kaja, tiszta ruha, mosolygós asszony, és utána egyik sem, akkor rájön, hogy mi munka van ezzel, és egy köszönömöt sem várt érte. Rájön, hogy mégsem ő a világ közepe, és nincs úgy minden, ahogy ő mondja.

Kérleléssel az ilyen ember nem változik.

Persze nem biztos, hogy mindenkinél működik a dolog, de dorabiczok valószínűleg ismeri annyira az illetőt, hogy meg tudja ítélni.

Ismerettségi körömben volt, akinél bevált, de pl. az exemnél én sem próbáltam volna ki... :)

A baba közös döntés volt.Bár én jobban szerettem volna, ám ő is beleegyezését adta és nyílván tudta mi a következménye a védekezés elmulasztásának. Szóvak akarta. DE !!!! Tudván tudom, hogy a baba az oka ennek a részéről. Nem is igazán alakított ki bensőséges viszont a kislánnyal. Ha itt hagyom neki sem foglalkozik vele sokat. Ha sír, kimegy a szobából vagy rákiabál, hogy CSEND! :S

Nem egy szuper apuka, ami azt illeti. Magának való és rettenetesen önző ember!

Szóval így van, ahogy írtad!!!

Szia!

Nem olvastam végig. De azt gondolom, hogy ha te is úgy látod adnál egy esélyt a dolognak, akkor meg kell próbálni. Akár külső segítséggel (pszichológus). Nem szégyen párterápiára menni, hidd el sok mindenben segíthet. Ráadásul utána , ha mégsem alakul jól, biztosan elmondhatjátok hogy mindent megtettetek de nem megy.

Ha pedig úgy érzed, hogy nem akarsz még egy esélyt adni a dolognak, akkor nincs értelme az egésznek. Szerintem a gyereknek sokkal rosszabb ez a légkör, mint ha elvált, de boldog szülei vannak.

Azért vigyázni kell a dologgal, mindenképp el kell neki mondani előtte, hogy ez akkor lesz, ha továbbra is alkalmatlan a közös életre.

(A kutyát is csak úgy lehet nevelő szándékkal büntetni, ha megmutatjuk neki, hogy miért kapta a büntetést...

Tudom, rossz hasonlat, de vicces! :D)

Viszont ha nem történik változás, és az ember vadidegenként is eléldegél melletted, akkor el kell gondolkodni sajnos... :(

Itt azt irod, azt mondja a parod, hogy meg tudjatok beszelni, szeretne ha rendbehoznatok.

Amikor makacskodik meg bant, megkerdezed tole, hogy IGY akarja rendbehozni a kapcsolatot, IGY tudjatok megbeszelni?

Egyebkent ha maskepp nem megy, kulon kell menni. Szuleim 30 ev hazassag utan valtak el mikor mi mar felnottunk, de szinte minden hetvegen imadkoztunk testveremmel, valjanak mar el, de nem :( Szoval a gyerek miatt is jobb a valas, ha a helyzet kilatastalan.

Szerintem meg kell probalni mindent, hogy ha van csak egy pici esely, hajlandosag benne, hogy valtozzon az jo. De ha nem, akkor ennyi. Jobb lesz a gyereknek is egy boldog, kiegyensulyozott anyukat latni.

NEm lehet vele komolyan beszélgetni, ezt tudom, mert higyjétek el, százszor próbáltam.

Egyrészt nem érdekli, nem figyel oda, másrészt meg önmagát sajnálja, engem semmibe vesz, harmadrészt pedig nem jut el a tudatáig amit mondani szeretnék! Sajnos ő a tettek embere, az agyműködése már félig leállt! :S

Köszi emberek, nagyon jól esik, hogy ennyien írtok és próbáltok segíteni. Jófejek vagytok!!!! :D

Szerintem nála ez a Dolores által leírt sztori segíthet. Nagyon makacs és önfejű, utasítgatásban király! Százszor több mindent csinálok egy nap, mint ő, mégis én "csak itthon ülök egész nap" dumával jön nekem. Amit útálok. Szóval kipróbálom, hátha segít. Végülis olyan mindegy, rontani nem tudok ezen az egészen...ezzel legalábbis tutira nem!

Neki az a természetes, hogy minden megvan, rend van, tisztaság, vasalt ruha, meleg étel, a lány rendben van, nincs semmi tennivalója cak felbontja a sört és TV-zik!

Egy kapcsolatért egyedül tenni egyenlő az egyoldalú alkalmazkodással és a békák lenyelésével.

Krízis adta töltést felhasználni? Ezmiez?

Pedig van, amikor működik a módszer.

Amikor nyolcadszor ülsz le vele beszélgetni, hogy tegyen ő is a kapcsolatért, mert ez így nem működik, ő lecarja, de továbbra sem változik semmi, legfeljebb annyi, hogy kilencedszer is le akarunk vele ülni, akkor kell valami, amitől ő is érzi, hogy nem üres fenyegetés, amit mondunk.

Amikor elsétálsz mellette a lakásban, mintha ott sem lenne, amikor nincs főtt kaja, mert csak magadnak főzöl, a koszos ruhái gyűlnek, akkor esetleg rájön, hogy hoppá, ez egy erős nő, és nem csinálok vele azt, amit akararok.

Nem biztos, hogy valóban vége a kapcsolatnak. Lehet, hogy csak egy kis rádöbbentés hiányzik, hogy helyrezuttyanjon az agya. Semmivel nem rosszabb módszer, mint kidobni, aztán amikor rájön, hogy szeret, akkor visszafogadni. Viszont megspórol vele az ember egy csomó pakolászást... :D