Talán egyszer jobb lesz! (beszélgetős fórum)

Én nem akarok hosszan írni... Az utolsó sorokban ott volt a megoldás... SZeretnék... motorozzál, bowlingozzál és mindent próbálj ki amit csak szeretnél. Nem tudom merre laksz, de ilyen programokra mindig lehet partnert találni. Ha társkeresőn ezeket a terveidet megosztod tuti találsz hozzá partnert és később talán társat is:)))

Sok sikert!

Szia!

Szerintem lehet még jobb az életed, csak nem abban a közegben, ahol most élsz..csak nem Bp-i vagy?

Amúgy az anyukád és a bátyád, ha támogatják legalább az elveidet, vagy elfogadják az egyéniségedet, zárkózottságodat, az már eleve 1 fél boldogság, hidd el!

Az+ sajnos 1 szomorú tény, hogy sok városban főleg csak a nagy büdös átlaggondolkodású emberek éldegélnek. Szerintem ha hallgatsz sz átlagvéleményekre, max. csak súlyosbodhat az életundorod vagy halálrauntatnak az úgynevezett lelkesítő halandzsáikkal...szerintem csak röhögj rajtuk, addig is tanulsz mosolyogni! :-)

Szerintem az lenne a lényeg, hogy ne változzon a személyiséged senki kedvéért.

Amit tudnék javasolni, az az olvasás lenne, vagy, ha szeretsz bicajozni, kocogni, az is aranyat érhet 1 szép napsütötte délután, nem igaz?

És amúgy voltál már valamilyen kiránduláson az osztáytársaiddal, ami tetszett, és +nyugtatott a látványa?

Én pl. imádtam mindig olykor fotózni, és bizony mindig nagyívben tojtam a minden lében kanál osztálytársaimra! Hogy miért? Mert jellemtelen, képmutató, nagyzoló, fogyiőrült, bunkóskodó, és főleg kárörvendő, hangoskodó emberkék voltak mindig is. Persze azért mindig volt 3-4 ember, akik szintén ilyen magánykedvelő, inkább önmagával viaskodó személyiséget voltak, mint én, akikkel azért szívesen kirándultam, moziztam, soppingoltam együtt, de bizony, mivel ők is inkább önmagukat keresték mindig is, ezért az érettségi után ők is mind eltűntek a szemem elől.

Azóta 8 év telt el, 26 éves vagyok, a volt osztálytársaim közül - akikről hallottam és leveleztem - a melójuknak élnek, egyedül nevelnek gyereket, és bizony nem igazán boldogak.

Többségük talán azért, mert vagy elsiették a családalapítást, vagy szar szakmát választottak, és mivel sokuk - én úgy láttam - hogy féltek a magánytól, inkább feladták az elveiket, egyéniségeiket...

Na, de 1 szónak is 100 a vége, szerintem te is erős jellem lehetsz, aki az átlagnál érzékenyebb lehet a világ elvárásaira, mint én.

Szerintem te magad választhattad a magányt, de tudod mit! Jól tetted! :-)

Azért, mert nem engedted+ magadnak, hogy beállj a sorba, hidd el, nem hibáztál, hanem inkább kiálltál magadért.

Amúgy, ha unatkozol egyedül, ott vannak a kutyusaid mindig! Az ember legjobb barátai, bizony, nekem is voltak sokáig..

Most csak aranyhörik vannak, de imádom őket. Imádok olvasni. Bár szar melóm van, mert kapkodni és cipekedni kell, de jól+fizetik.

Családot nem akarok, pedig 6 évig jártam hapsival, de már rájöttem : nekem a szabadság a mindenem! És amúgy én is hordtam szemüveget, most kontaktlencsém van, és hordtam fogszabályzót is 2 évig. Én sokszor úgy állok a külsőmhöz, hogy csak magamhoz képest akarok jól kinézni, nem cigizek, mert büdös, és főleg drága.

De amúgy a különleges illatú füstölőket néha szoktam égetni, sokkal olcsóbb, mint a cigi, és nem káros.

Nos, 1 "kicsit" hosszúra sikeredett a hsz-em :-D

,de amúgy csak szeretném még azt írni, hogy, ha gondolod, akkor írj priviben, ha magányos vagy, bármikor szívesen +hallgatlak, ha érdekel még a véleményem!

U.i.: továbbra is szard le az átlagemberek ótvaros kis mondókáját a hozzáállásodról, olvass, sétálj sokat, és sose add fel az egyéniségedet, még 1 melóért se ( nem tudom, hogy mi a szakmád).

Ismerős a sztorid. :)

Ált suliban is meg gimiben is, én sokkal kislányosabb voltam mint a többiek, ráadásul hangos se voltam, meg ilyen kis jó tanuló típus, szóval akit így kevéssé vesznek észre a fiúk pl, szintén kicsi mell, fejletlenebb külső, szemüveg, akkor még nem túl egyenes fogak, nagyon nagyon vékony voltam, túlontúl (genetika).

Ált suliban voltak barátaim akiket imádtam, aztán ebből gimire nem sok maradt. Gimiben is több emberrel jóban voltam, padtársammal főleg, de ő a gimi elején extra visszahúzódó volt, sehová nem lehetett vele menni, a gimi végére meg csatlakozott a party-s csajokhoz, ami meg nem volt az én világom... 10. osztály végén feltűnt egy srác a gimiben, akit korábban valahogy nem vettem észre, sokáig oda voltam érte... Aztán vettem a bátorságot és elmondtam neki, és persze kikosarazott... ^^ Nem tudtam beletörődni... sokáig próbálkoztam meg próbáltam mellette maradni, online beszélgetni vele, csak egy púp voltam a hátán... évekig. Közben az önbizalmam 0 volt, depressziós voltam, magányos, 18-19 éves...

Majd elkerültem egyetemre, megtudtam mit jelent az a szó, hogy barátság (főleg fiúk képében, műszaki egyetemre mentem), olyan közeli barátaim lettek itt, mint soha máshol. Rakattam fel fogszabályzót, elkezdtem sportolni, növeszteni a hajamat. A gimiben kiszemelt sráccal teljesen elmélyült a kapcsolatunk, túl tettem magam rajta, egymás nagyon fontos lelki társai lettünk, barátság szintén, de végre kölcsönösen. Majd 22 évesen, ősszel, megismertem az első páromat, akivel azóta együtt vagyok... Jól hallod, 22 évesen! Nekem ő az első, nagyon szeretem őt. :) Boldog vagyok. :) Mert tudtam változtatni... Te is tudsz. :) A gondolat ereje is fontos, de annál is fontosabb, hogy cselekedj! Menj el sportolni, járj közösségbe, tanulj meg gitázorni, táncolni bármit. :) Csak élj.

Velem is ez volt a helyzet. Altalanosban nekem is voltak barataim, aztan kozepsuliban en sem tudtam igazan beilleszkedni. A regi baratok ugyan ugy eltuntek. Meg akartam halni, minden nap azon imadkoztam barcsak orokre elaludnek. Drogozni akartam (nem tettem). Osszevagtam a karomat.

Aztan szep lassan valahogy minden jobb lett. Talalkoztam egy fiuval 2 evig jartunk. Rossz kapcsolat volt, de a depresszios korszak befejezodott. Azota meg talaltam eletem szerelmet es 7 eve en vagyok a vilag legboldogabb embere (azert neha most is vannak depreszios napok, de hamar tul lendulok mar rajta).

A lenyeg hidd el minden jobb lesz idovel, de neked is tenni kell erte. Probald meg elfogadni magad es talalj magadnak barmi elfoglaltsagot hobbit amiben oromod leled es probalj meg nyitottabb lenni masok fele. El fog mulni minden rossz, HIDD EL!

Hat az, aki visszament az agressziv ferjehez, arrol tesz tanubizonysagot, hogy ugy erzi, nem erdemel tobbet. Annak is baj van az onbizalmaval.

Te szep vagy, fiatal, fel a fejjel. Tudom, konnyu mondani, jarj suliba, tanulj, ott lesznek emberek.

Nagyvarosban elsz?

Te meg hagyd el a férjed...egyre nehezebb lesz.. találni fogsz megoldást... nem könnyü, de lesz...

A lelki terror iszonyú..hidd el tudom...

Kicsi lány! Állj talpra..tessék emberek közé menni..nem fog másképpen menni. Erős vagy, csak pozitiv gondolatokra gondolj, semmi negativ.

Ha valami rossz jut eszedbe, tereld a gondolataidat..játsz akkor a kutyáiddal...stb...

Menni fog... ha pozitivan gondolkodsz alakulni fog jobbra az életed. Nem máról holnapra, de alakul...hidd el...

Talán majd egyszer? Most,majd nemsokára!

Látom írásodból a lelked. Látom milyen szép vagy.

Nagy költőnk szava: és akinek szép lelkében az ének,Az hallja a mások énekét is szépnek.

Ki tudná jobban szebbnek hallani éneked annál,kinek lelkében a bánatod s örömed már ott zeng?

Keresd azok társaságát,kikkel egy rezdülése van a testednek-lelkednek.KERESD,ne várt! Ő vár téged ,a világ nagysága tiéd.

Gyönyörű évek percei sorakoznak előtted.Ragadd meg az életed csodáit. A kicsikből építs szilárd alapot életed sziklaszilárd épületének.

Addig is írd ki magadból élményeid a mi tanulságunkra és szórakozásunkra.

Előre is köszönöm. Mi így fogunk egyre jobban szeretni.:-)

Kedves levélíró!

Ezek tipikus tini kori "problémák" és pár év múlva nevetni fogsz az egészen.

Miután mint írod sikerült az érettségi, így ha tovább tanulsz/ ha dolgozol, biztosan más környezetben lesznek igaz barátaid.

Persze ne zárkózz el a társaságtól!

Nem hinném, hogy ekkora katasztrófa 18 évesen, hogy még nem volt barátod.

Sajnos a társkereső oldalak nem igazán alkalmasak az első szerelem megtalálására:-(

Te vagy saját boldogságod kovácsa vagy elrontója!!!!!!!

Egyik reggel próbálj úgy ébredni, hogy ma megváltozom, mindent másképp csinálok.

Az elégedett lányokra a srácok is jobban figyelnek.

Te sem vonzódnál egy életunt pasihoz ugye?

Tehát fel a fejjel, semmi okod arra, hogy szomorú légy!!!!!!!!!!!!!!!!

Saját magadnak kell kimásznod a gödörből.A fogszabályzó és a szemüveg egy dolog.A fogorvos leveszi a szabályzót, a szemüveget cserélheted lencsére, vagy vehetsz egy divatos keretet.Minden megoldható sokáig én is csúnyának éreztem magam.Nem mondom hogy szép vagyok, de elfogadom magam.Pedig csálék a fogaim, kiáll a fülem, szemüveges voltam.Hosszú hajat növesztettem a fogamat nem mutogatom, előbb kontakt lencsém, majd műtétem (szem) volt.

Sokan elrontják az életüket pl én.Férjhez mentem és van egy gyönyörű gyerekem egy agresszív állattól.Elváltunk, de én hülye visszajöttem hozzá, mert vidéken nincs munka, ahol a szüleim élnek, itt Pesten van, valamint a gyereknek apa kell.Fizikailag nem bánt, csak lelkileg.Minden nap ordítozik, megaláz,és még sorolhatnám.De nem csüggedek.Ki fogok jönni belőle, nem nagy esély van, hogy találjak olyan munkát, amiből egyedül eltartom a gyerkemet, de hátha mégis.És nem kell a gyerekemnek látnia , hogy anya tönkremegy.Arról már nem is beszélek, ha panaszkodni merek valakinek, megkapom, hogy én rontottam el.Persze, tudom hogy igazuk van, de mégis, megvolt az okom, hogy nem maradtam vidéken a szüleimnél, amit csak én tudok.Igen elrontottam de van remény mindig, hiszen az hal meg utoljára.Ja és nekem ő volt az első 18 évesen.És azóta sem senki, persze előtte voltak nem komolyak, szóval sosem mentem el odáig.Csak vele és így hálálja meg.Vagyok minden...Szóval fel a fejjel, nem szabad csüggedni!!!!

[link]

mindent olvass el ezen az oldalon, csak te tudsz kimászni a gödörből, mi hiába adunk neked létrát, és legalább az ásást hagyd abba :D

nevesd ki a problémákat, tudd, hogy van megoldás :D :

[link]

Vegig olvasttam es ha megengeded kapsz tollem egy " barati uloken billentest, ami remelem a remenyhez segit"

Kb 14 eves koromig azt hittem en vagyok a villagon a legcsunyabb , legbutabb, legidetlenebb emberi leny.

14 eves koromba volt lehetosegem vellem egykoru , fiatalabb es idosebb lanyokat akik egesi serulesben szenvedtek , vagy torzak voltak.Megrazo elmeny de kigyogyitot a" rut vagyok" betegsegbol. Valojaban egy hibam volt , nem tudttam mosolyogni. Elarulok neked egy " tikot" : pupos vagyok es gyonyoru.

Nagyon sokaig egyensuly problemam volt, pontosabban egyik labamal a masikba botlottam es amekora volttam elterultem a foldon. Emiat a salyat szuleim sem biztak benem. Egy ido uttan egyre nagyobb volt az onbizalom hianyom es ez ugy jot le mindenkinek, hogy semihez nem ertek.A szuleim tobbszor mondtak , hogy ne menjek ferjhez, mert ehez sem ahoz sem ertek: tobbek kozt a fozes es gyerek neeleshez, hogy a ferjem 1 heten belul haza zavarna. 24 eves volt mikor ugy gondoltam ebbol elleg. Had irjam, hogy van , hogy a ferjem jolakas uttan nem tudja megalni, hogy ne egyen meg egy kicsit. Gyerek neveles: nem tartom magam jo anyanak, nem allitom , hogy nem hibazok, de: a gyerek szepen beszel mindenkivel, termesztes a bocsanat keres ha hibasnak tartja magat vallamiben(6 eves) .8 eve vagyok fellesege ugyan anak a ferfinak es orulten szerelmesek vagyunk meg mindig. (a forro ejszakakszinte mar minden ejszakasok, ha csak nem inteztuk le nappal).

20 eves volttam en is mikor let az elso baratom.Es meg varhatam volna.Minel kevesebb baratod lesz anal kevesebb a szivfajdalom.En azt banom csak, hogy nem a ferjem volt az elso. Tudom a modern villagba mar nyakra-fure szerelmes mindenki mindenkibe, de en ezt nem partolom.

Barataim nincsenek, de nem is kerek beloluk.Valahogy az itteni meberek masabbak , mas az ertekuk, mas a gondolkozasuk mint amit en eltudok fogadni.

Van a forumon egy kavezo, amit en nyitottam, szeretettel varlak.Regi jo barataim(virtualisak) jarnak oda tobbnyire.

Amiket leírtál az utolsó 3 évedről, azok egy tinilány mindennapos gondjai. Csak van aki, (pl. én annak idején) túlteszi magát azon, hogy szemüveges, kicsik a mellei stb. Nem másoknak kell kell megfelelni, hanem neked kell elfogadnod önmagad.

Ha nem vetődik az utadba egy-egy igaz barát, hiába akarod görcsösen, nem lelsz igazi, megértő lélekre.

Nincs akivel elmenj ide-oda? Na és? Fogsz egy jó könyvet, és le van tojva az egész világ! Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol, Balzac, Victor Hugo, Jókai, Márai stb. és elfelejtesz minden rosszat.

Semmiről nem késtél le, hogy még nem volt pasid. Majd lesz, ha rendet teszel magadban.

A cigiről pedig nagyon gyorsan szokjál le, amíg nem késő!!! Úgy őszintén: mire jó? Egészségtelen, drága, függővé tesz és nem old meg semmit.

Írtad, hogy volt volt pár lépésed, ami miatt egyedül maradtál, de nem részletezted, mik voltak azok. Tanulj a hibákból, javítsd ki, s másképpen fogod látni a világot és az is téged.

Nem az életed rossz (relatíve, nagyon sokakéhoz képest), hanem a hozzáállásod.

Ne haragudj meg,de szerintem depressziós vagy és nagyon negatív. Ezt sugárzod kívülre is és leblokkolsz, ha netán közelednének feléd. Tudom, hogy nem könnyű, de nyitnod kellene mások felé. És próbáld meg magad szeretni, hogy elhidd, szerethető vagy, mert ha ezt nem hiszed el, akkor más sem hiszi el rólad!

Azt, hogy 18 évesen nem volt még kapcsolatod, ne szégyelld. Egyrészt én azt szégellném, ha 12-14 évesen azt se tudnám kivel hányszor voltam már, másrészt nem ennyi idősen kell párt választani.

A vágyaidra pedig csak annyit, soha senki nem fogja megtenni helyetted, úgyhogy merj élni, mert az évek gyorsan elszaladnak!

Figyelj drága, az hogy egyszer jobb lesz, az CSAK RAJTAD MÚLIK!!!! Ugyanis én az írásodból azt vettem ki, hogy középiskolában te magad zártad el az utat, hogy barátkozzanak veled, mert eleve ugy indultál neki, hogy ugyis egyedül vagy és leszel, és nem is akarsz senkivel barátkozni. Ha nem ugy indulsz neki, hogy majd csak eltelik a nap egyedül, hanem próbálsz nyitni mások felé, akkor biztosan máshogy telik el az a 4 év. Ha te nem akarsz barátkozni,akkor ez fog rólad sugározni, és mások sem akarnak veled. Hisz gondolj bele, te sem szivesen mennél oda beszélgetni egy olyan lányhoz, akiről messziről lerí a világfájdalom, meg az, hogy "hagyjatok békén, egyedül akarok lenni". Nem tudom, mikor van nálatok az érettségi, de ha addig még van néhány nap, akkor használd ki az időt, és kezdj el beszélgetni valakivel az ozstályból, aki szimpatikus neked. Elég először csak néhány semmitmondó téma, de ha egy hullámhosszon vagytok, alakul majd magától!

Biztosan te is hallottad már azt, hogy az ember azt vonzza magához, amit kisugároz magából. Tehát ha te folyton arra gondolsz, hogy jaj de egyedül vagyok, és sajnálod magad, továbbra is ez állapot fog fennállni. Ehelyett inkább gondolj arra, hogy de jó, mostantól elkezdek barátkozni, hisz még előttem az élet!!

Utána, a negativ dolgok helyett kezdd el számba venni a jó dolgokat is! Irtad, hogy nincs senkid, csak 3 kutyád, anya + tesó. Hidd el, hogy nagyon sokan vannak, akiknek még ennyi sincs!! Mert árvák, elhagyatottak stb. Neked legalább van családod, mégha az apád olyan is, amilyen. Hidd el, vannak tőled sokkal rosszabb sorsuak, akik örülnének annak, hogy ha lenne anyjuk és tesójuk...

Az hogy szemüveg meg fogszabályzó, hát Istenem, ismerek több olyan lányt, akiknek szintén van, de szépek és jól érzik magukat a bőrükben. Viszont gondolj bele, mások nyomorékok, vagy halálos betegek.... Én a gyerekkori csípőficamom miatt egy kicsit még mindig sántitok, de na és?? Hálistennek sosem voltam olyan tipus, hogyleültem keseregni miatta...voltak barátaim, és elfogadtak igy is mindehol. Mert én is elfogadtam magamat. Ha ezen rágódtam volna folyton, és nem tudtam volna magamat tultenni rajta, nekem is lehetett volna olyan az életem, mint ahogy te leirtad....de ezért irtam, hogy minden rajtad mulik, és a hozzáállásodon!

Remélem, hogy nem bántottalak meg egyik mondatommal sem, mert egyáltalán nem kioktatni vagy prédikálni szerettem volna, hanem csak jótanácsot adni, és biztatni, hogy ha te magadban helyre teszed a dolgokat, és a hozzáálláson változtatsz, az életed is emgváltozik! Kezdj el barátkozni, ahogy irtam, hisz valakinek meg kell tennie az első lépést! A többiek a 4 év alatt már biztosan megzsokták, hogy te egyedül vagy, nem engedsz magadhoz senkit, igy ők már nem is akarnak nyilván próbálkozni. Vagy pedig mégegy ötlet. kezd el sportolni, nem tudom hol laksz, és milyen lehetőségeid vannak, de pl. fitness, aerobic, zumba stb, oda egyedül is elmehetsz, én is ugy szoktam, ha mások nem aakrtak jönni velem, és ott is lehet barátságot kötni, csak a lényeg, hogy ne ugy menj oda, hogy messziről az látszódjon rólad, hogy jaj, én milyen egyedül vagyok és leszek - remélem érted, mire gondolok...

Szóval! vadd sorra a pozitiv dolgokat az életedben , hiszen annyira rossz sorsod nincsen, olvasatm én itt már cifrább történeteekt is, amiken majdnem kicsordultak a könnyeim is...

UGyhogy fel a fejjel, sok szerencsét kivánok a továbbiakhoz, és ha valamit szeretnél mondani vagy kérdezni, nyugodtan irj priviben is!!!!