Szülés közben meghalt a kislányom... (beszélgetős fórum)
Annyira sajnállak.... nem is tudom mit lehetne mondani. Istenem, most csak egymásra számíthattok a pároddal.:( Sok-sok erőt Nektek!
Köszi, írtam Neked...
Megjöttünk a temetésről, kivagyunk mindketten...
Egy részem ismét meghalt, de bár én is vele haltam volna... Láthattuk még utoljára, csak sírtunk, öleltem a kicsi koporsóját, nem akartam elengedni... Nem tudom, hogy lehet így tovább élni... Csak ő jár az eszemben, csak vegetálunk... És várjuk, hogy valaki azt mondja, hogy mindez nem igaz....
Istenem Lányok! Annyit gondolok Rátok, hogy azt el sem tudom mondani! Mind a kettőtökre, ill négyetekre... ;(((((
Ölellek Titeket!!
Borzasztóan sajnálom:(
Őszinte részvétem!
Muszáj összeszedned magad. Ott van a férjed, akinek ugyan olyan nehéz. Ez a ti közös tragédiátok. Legyetek sokat együtt, ne fojtsátok magatokba a könnyeket sem, ezt csak együtt tudjátok feldolgozni. Nehéz lesz, és hosszú, de együtt sikerülni fog!
Kitartást és jó egészséget kívánok Nektek mindkettőtöknek!
:(...részvétem:(
Sok erőt kívánok nektek!
Barátnőm édesanyja is így járt valamilyen genetikai összeférhetetlenség kapcsán. Barátnőm előtt volt több vetélése, egy megszületett, majd meghalt, barátnőm után is volt vetélése, és egy megszületett, egy meghalt. Így van két gyereke, kettőt eltemetett, és több elment szülés előtt. Nagyon durva!
Fogadd őszinte részvétem, ez borzasztó! :(
Sok-sok erőt kívánok nektek!
Ma utazunk le drága kicsikénk temetésére... Kimondani, leírni is szörnyű... Mintha nem is lenne igaz... Nem lehet, hogy az én drága kislányomat eltemetjük... Nem lehet...
Köszönöm,nem semmi édesanyád lelki ereje, én ezt biztosan nem bírnám ki...
És kicsit meg is rémít, mert sok helyen olvastam, hogy a villám nem csap kétszer ugyanoda stb... Ezek szerint mégis...
Fogadd őszinte részvétemet. Csak, hogy lásd van kiút elmesélem anyukám történetét. Mindig nagy családot szeretett volna sok sok gyerekkel. 18 évesen esett először teherbe, de a 13 héten elvetélt, majd egy évre rá ismét babát várt, a 30 héten megszülte a kislányát Anitát, aki teljesen egészségesen született fiatal kora ellenére. Orvosi hiba miatt mégis 12 nappal később egy fertőzés következtében felment az angyalkákhoz. Anyukám igaz félig belerokkant, mégsem adta fel. Két évvel később ismét babát várt a 37. héten megszületett Attila, de ő szülés közben sajnos felment az angyalkákhoz...:( Két évvel később anyukám a 39hétre megszülte a testvéremet Ricsit. Egészségesen boldogan. Később újabb vetélés következett. Majd én jöttem a sorban. 36 hétre, születtem 2300g mal és 47 cm. Nem sírtam fel, lila voltam, szőrős, és még a szemem is csukva volt. Három nappal később fertőzést kaptam az intenzív osztályon gombás volt a fülem nyakam szám, egyre sötétebb színű lettem, és 300grammot fogytam. Majd apukám kicsapta a biztosítékot, és engedély nélkül hazahozott.. Egy héttel később elmúltak a fertőzéseim, és rendesen hízásnak eredtem. Anyukám még egyszer próbálkozott, több mint 10 évnek kellett eltelnie mire végre újra babás lett, de a 28dik héten elvetélt... A következő babája 43 évesen jött volna, de mivel úgy érezte több fájdalmat nem képes elviselni, és ha eddig nem jött, hiába küzdött oly sok éven át, mégegyszer nem csinálja ezt végig így a babát önszántából elvetette. Én megértem, hogy végül így döntött... Ennyi szenvedés után azt hiszem, én se vállaltam volna,be de talán már magamig sem jutottam volna el... Hidd el, van kiút, küzdeni kell! Anyu azt mondta ő úgy élte túl, hogy arra gondolt, hogy mindennek oka van... És hitt abban, hogy lesz még gyereke. ez éltette őt minden nap. De most 53 évesen is sokat gondol rájuk. Sokszor eszébe jut, ki hány éves lenne. De megtanulta elfogadni, és évezni az életet ezek mellett is. Remélem öntött beléd egy kis lelket, és talán nem most, de pár év múlva, el fogod tudni fogadni. És remélem akkor már egy új kis jövevénynek mesélhetsz a nagy tesóról. Anyu mindig mesélt nekünk róla. Neki is jó volt, hogy elmondhatta, és nekünk is jó volt, hogy tudtunk róla!
Istenem, nagyon szomorú a történeted, könnybe lábadt a szemem. Kívánom, hogy fel tudd dolgozni ami történt és legyen még egészséges kisbabád. Légy erős!
Édes Istenem!:( Nagyon sajnálom, fogadd őszinte részvétem!
Ez felfoghatatlan.... :(((
Fogadd őszinte részvétemet...
Fogadd őszinte részvétemet!!
egyszerűen nem találok szavakat!!!!:-(((
Nagyon sajnálom, amin Neked is át kellett menned...
Köszönöm, hogy vigasztalsz, pedig biztos még Neked is nagy a fájdalmad...
Írok mindenképp...köszönöm...
Sajnálom nagyon, ami az ismerősöddel történt... Mi is megtettünk mindent végig, a szülésznőm is fogadott volt... És mégse figyeltek ránk eléggé, és ez a picikénk életébe került...
Őszinte részvétem!:(
Erőt kívánok valahonnan, hogy elviseld ezt a fájdalmat!
Megértelek. Én úgy éreztem, nekem más segít, bár akkor ezt nem volt lehetőség 'átgondolni'... De nem bántam meg, sőt úgy érzem, ha csak azt a pár percet kaphattam, hogy magamhoz szoríthattam, azt soha nem akarom elfelejteni... Még ha fáj is. De már az én kislányom volt, akit a szívem alatt hordtam 9 hónapig, és feltétlenül szerettem... Látnom, éreznem kellett, és majd belehaltam, mikor el kellett engednem...
Fogadd részvétem! Isten nyugosztalja a drága kicsikédet, és legyen Veletek fájdalmatokban!
Sziasztok!Most olvastam végig a fórumot!Nagyon sajnàlom és őszinte részvétem!Nem talàlok szavakat,a síràs keringet....Nincs is ennél rosszabb.De én is azt mondom,hogy talàn egy második esély,egy kisbaba tudnà csillapítani a fájdalmadat.Nekem igaz 9hetesen de elhalt a 2.terhességem.A mai napig fàj...Közben el is képzelem kilyen pett volna ha fiú vagy ha làny.Sokàig nyugtatót szedtem,mivel ezelőtt ràadàsul az apukàm halt meg a kezeim közt de nekem itt az 5 éves kislànyom is és rà is kell gondolnon.Nagyon durvàn becsavarodtam....Nem szabad.Gyàszolj,sírj ha kell.Szeressétek egymàst a pároddal,mert most neki is szüksége van rád.Még egyszer is részvétem!Sok erőt nektek!
Őszinte részvétem:( Nem találok szavakat...
Én is nagyon sajnálom. fogadd őszinte részvétem!
és hogy Túl lehet ezt élni valahogy?
nagyon nagyon nehezen. de túl kell élni!
Én is ezt teszem már több mint 5 éve.
az Én Fiam 22 éves volt.
Kedves Sane! Őszintén sajnálom a történteket. Erre nincsenek szavak...:((( Erőt, egészséget kívánok Nektek, hogy mihamarabb feltudjátok dolgozni a tragédiát, és egészséges gyerekeitek szülessenek.
Most mennem kell, de köszönöm a bíztató szavakat...
még nem is kell gondolnod másik babára, a kislányodat kell meggyászolnod. Csak azt tudom mondani, hogy semmilyen érzést ne fojts vissza, ha kell, törj össze egy tányért, sírj, átkozódj, bármit. Át kell menned a gyász összes szakaszán, nem lesz egyszerű, sok erő kell hozzá a családod részéről is, de melletted ott van a férjed. Tőlem elment 3 héttel a szülés után....De ott volt a családom és a barátnőm. Beszéljetek sokat Róla, még akkor is, ha zokogásba torkollik, ha folyton ugyan azt ismételgetitek, hogy miért éppen veletek történik ez, miért éppen Őt vette el a Jóisten. a szívetekben mindig ott lesz, azzal nem értek egyet, amit valaki írt, hogy így, hogy még nem 2élt", nem kötődik annyira hozzátok. Ez nem igaz, én 20 hétig hordtam a kisfiamat, és örökre az én kisbabám lesz, az anyja voltam, még ha itt kint nem is találkoztunk és nem éltünk együtt.
A kislányotok mindig veletek lesz. Nekem született egy húgom 37 évvel ezelőtt, 1 hétig élt, de anyukám a mai napig gondol rá, bár ritkán, de a születésnapján mindig. Ő mindig az elsőszülött kislányotok lesz, és ez így is van rendjén.
Higgy abban, hogy Ő fentről fog segíteni Nektek, küld hozzátok egy kistesót, akire ő is vigyázni fog mellettetek.
Nyugodtan írj, ha úgy gondolod, nem szaggatsz fel sebeket, örülnék, ha valahogy segíthetnék Neked.
Nagy virtuális ölelést küldök! Puszi!
Egyszerűen még mindig nem tudom felfogni. Nincsenek szavak arra,hogy mennyire sajnálom,hogy ez történt veletek. :(
Elfelejteni nem lehet... csak túlélni..nehezen. Próbáljatok a pároddal egymásból erőt meríteni! :(
További ajánlott fórumok: