Szükségem van mások segítségére, meglátására, véleményére, mert egyedül vagyok a megválaszolatlan kérdésekkel (beszélgetős fórum)

Ez a távolság semmi!

Te érzed, hogy nincs rendben a pasi... Általában a megérzések nem csalnak.

Én két éve csinálom ezt a párommal, hogy heti 1x látom. Nálunk is a munkája van ez a helyzet főleg.

Szóval, tudom, hogy ez mennyire nehéz, mondjuk én kifejezettenm szeretem, hogy nálam van a pizsamája, így legalább ahhoz oda tudok bújni a hét többi napján :)

Én nagyon szeretem ezt az embert, kivárom, míg az anyagi helyzetünk annyira megjavul, hogy össze tudjunk költözni.

Összefoglalva: ha szereted, és tudsz várni rá, akkor legyél türelmes! Persze beszéld meg vele, tudd meg, hogy előre láthatóan meddig tart ez az állapot. Tudasd vele, hogy neked szükséged van rá, neked ez így nem jó, próbáljon meg változtatni ő is minél hamarabb, ha egy igazi kapcsolatot akar.

Aztán, ha látod, hogy mindent megtesz kettőtök érdekében, akkor annyit megengedhetsz neki, hogy türelemmel kivárod!

Ez az én véleményem.

Amúgy mennyi idősek vagytok?

Nem dobtam ki. Bár nagyon rajta voltam. Egyszerűen csak a váltás ruháját kellett elvinnie. Végülis tudod, nehéz látni azt, hogy ott a ruhája ő meg sehol sincs. És mikor beteg volt és hívtam, napokig nem vette fel, mert ahogy ő mondta: "nem tudtam és nem is akartam beszélni senkivel".

Ráadásul elköltözött egy másik helyre, amiről nem mondott semmit, mert szerinte ez nem számít...

Mivel nekem ér annyit ez a kapcsolat, és ő is, hogy megbeszéljem a gondokat, ráadásul kapott egy lehetőséget hogy eldöntse, velem akar-e lenni vagy sem.

Szia!

Szerintem leírásodban benne van a válasz!

"Ez az elején sűrűbb volt, sokat voltunk együtt. Mostanra a telefonos kapcsolat is nehézkes miatta." Elvitte a cuccait.

"majd mondta, hogy velem akar lenni."

"Azóta sem hívott."

"Méltatlannak érzem a helyzetet."

Szerintem ennek a kapcsinak már annyi - csak idő kérdése a végkifejlet.

Persze lehet még húzni, de megéri?

Mi is távkapcsoltaban kezdtük a szerelmünket, és nehézségekkel, de akkor is megoldottuk, hogy legyen egyásra időnk. Ha a barátod az a típus, akinek a munka fontosabb mint a párja, neked viszont szükséged van rá, akkor vagy kompromisszumot kell kötni, vagy tényleg továbblépni. Mindenképpen okos döntés volt, ezt a tudtára adni... Viszont én nem várnék sokáig, mert addig te is csak őrlődsz. Szóval én azt tanácsolom, hogy félretéve a büszkeséget, hívd fel, hogy akkor most mi van!

De osztom Zsóka54 véleményét, halgass meg mindenkit, olvasd végig a hozzászólásokat, de a döntést neked/nektek kell meghozni!!!

Én óvatos lennék a helyedben. Nem egyszer kiderült, hogy volt harmadik, csak tagadott. :(

A munkája változott meg?

Ha az elején sűrübben együtt tudtatok lenni, sokat, akkor most hogyhogy csak heti 1x?

Neked kell eldöntened, hogy így elég-e, jó-e.

Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de én nem fűznék hozzá reményeket. Amit akar valaki, meg tudja oldani. Ha nincs is 3., akkor is úgy tűnik, ő nem igazán akar megoldást. :(

Ha a Sors Neked rendelte, akkor Veled is lesz, ha nem, add áldásodat rá, köszönd meg Neki azt, amit eddig kaptál Tőle és engedd el.

Éld az életedet.

Az egyik vélemény: ami nem megy, azt ne erőltessük;

a másik: hallgass meg mindenkit, de ne hallgass senkire. A döntést, a következményt neked, kettőtöknek kell meghozni.

A hétvége óta még csak pár nap telt el. Adj egy kis időt magadnak és neki is.

Ha ennyi munkája van, akkor meg kell oldania, hogy több időt legyen veled - s ezt pár nap alatt nem lehet lezongorázni.

Türelem!

Mindenkinek köszönöm, aki végigolvassa, meghallgat, tanácsot tud adni, esetleg biztat vagy ledorongol. Mindenképpen őszinte hozzászólásokat és beszélgetéseket várok.

A barátommal majd fél éve vagyunk együtt, de nem élünk együtt. A munkája majd' mindennapos, már-már alig találkozunk, heti egyszer sikerül, amit igen nehezen élek meg. Ez az elején sűrűbb volt, sokat voltunk együtt. Mostanra a telefonos kapcsolat is nehézkes miatta. Ha nálam van itt is alszik. Ám a múlt héten besokalltam. A történethez hozzátartozik, hogy megkértem, vigye el tőlem a cuccait, mert ha ő nincs itt, nem jó látni azt. Elvitte. Amikor feljött, leültem vele beszélni, elmondtam, hogy nekem ez így nagyon-nagyon nem jó, és keressünk erre egy megoldást, mert vagy vele, vagy nélküle, de én továbblépek. Megdöbbent, lemerevedett, majd mondta, hogy velem akar lenni.

Hétvégén felhívtam, hogy találkozzunk, jöjjön át, mire azt mondta, hogy most nem megy, mert le kell hogy nyugodjunk mindketten. Azóta sem hívott. Én sem őt. Méltatlannak érzem a helyzetet.

Már csak az jut néha az eszembe, lehet, hogy van egy harmadik személy is a történetben, de ezt határozottan elutasította. Volt, aki a "távolság" miatt azt javasolta nekem, hogy majd próbáljak rákérdezni arra, hogy költözzünk össze, mert akkor kiderülne, van-e bibi egyáltalán...

Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat.