Szoktad ugy erezni, hogy nem megy tovabb, nem birod tovabb cipelni a terheidet es talan fel is adnad szivesen? (beszélgetős fórum)
Sajnos eljutottam erre a szintre, hogy így gondoljam. Csapdában érzem magam. És nem lehet fájdalommentesen kijutni belőle.
És sok minden nem is jön össze. Általában valami belepiszkál a dolgaimba, és vagy nem jön össze, vagy pedig félresdiklik az, ait szeretnék /szerettem volna.
Elég régóta, és sajnos egyre sűrűbben. Semmi sem úgy alakul, ahogy én szeretném, és a számításaimat mindig valaki keresztbe húzza. Már kezdem azt hinni, hogy szándékosan. Nehéz, nagyon nehéz mindig, mindenhol tökéletesen megfelelni.
bizony voltam igy, az idén áprilisban. nem kivánom senkinek, de sikerült kilábalni belőle.
Soha! Még a közelében se jártam ilyen gondolatoknak.
Megesik, de hálistennek olyan barátaim vannak akik mindig kihúznak a sárból!
Persze,szerintem mindenki besokall időnként.Csak tudni kell utána felállni .
Szerintem mindenki érez így.
Igen, sokszor. De magam ellen soha nem fordulnék.
Most is ez van,itt van előttem a gyógyszer.
igen. Bár most, hogy már a párommal élek, ezek a problémák jelenleg elkerülnek. Remélem nem is térnek vissza
én is pont most magamalatt vagyok.
nagyon nehéz a két gyerkőccel itthon egyedül. a párom csak hétvégéken van itthon, és nagyon nehéz.
ráadásul anyagilag is nehéz most.
ugyhogy most én is ott tartok hogy feladnám, de nem lehet. imádom a srácaimat.
Sajnos igen. Főként, ha még valaki rá is tesz egy lapáttal - olyankor legszívesebben azt mondanám: "Figyelj, én cipelem a keresztemet, de legalább ne ülj rá!" :(
Igen,sajnos egyre sürübben.
Most is kezdem úgy érezni.
Mostanában eléggé gyakran:(
Te csak ne akarj kis szokeket elkapni!! Irgunm-burgum O.O
Megmondalak az asszonynak!
Nem, inkább olyasmiket szoktam érezni, hogy úúúú de jó lenne elkapni azt a kis szőkét.:D
..Az utóbbi hónapokban sokszor megfordult a fejemben.Mégis,mikor elhatározom magam,valami(valaki) visszahúz,és új reményt ad a holnapokhoz.Kár,hogy csak pár napig érzem magam biztosnak,lelkesnek,majd megint elkap az a bizonyos"elegem van" érzés.Tisztára,mint egy mókuskerék...Méghogy pozitív energia?..:)
Szerintem mindenkinek voltak/vannak/lesznek rossz időszakai. Ez az élet. Olyan nincs, hogy mindig minden jó legyen egy életen át.
Gyerekkoromban sokszor éreztem így,aztán felnőtt koromban rájöttem,a teher amit cipeltem,nem is teher,csak pillekönnyű nehéz pillanatok sokasága.
Ma már nem érzek ilyent,mert az élet egy nagy burleszk,jobb ha kinevetjük,mint komolyan vesszük.
Igen, de volt aki melettem volt a nehéz percekben! A pici lányom tartott életben, hogy Őt fel kell nevelnem. Már jól vagyok! Sikerült leraknom ezt a nagy "terhet".
További ajánlott fórumok:
- Ha tudok szívesen segítek, aki fogyni szeretne, lehet másnak is bejön ami nekem.
- Boxer kutyások, akik szívesen cserélnének véleményt, történeteket. stbbbb:):)
- Melyik az a házimunka, amit a legjobban utálsz? Amit szívesen kihagynál az életedből? Melyiket szereted a legjobban?
- Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság?
- Lakberendező vagyok. Szívesen válaszolok bármilyen, a témával kapcsolatos kérdésre
- Ha nagyobb stressz ér, rögtön intenzíven görcsölni és vérezni kezdek, ha megvan ha nincs. Minden tanácsot szívesen fogadok!