Szingliség - divat vagy kényszer? (beszélgetős fórum)
Hát ez az! Olyan személyiség kell hozzá, aki jól viseli, ha többnyire egyedül van.
Mert egy bizonyos életkor felett már a barátok száma is csökken, esetleg más elfoglaltságuk akad. Egyedül szórakozni, vagy moziba menni, nem éppen a legjobb.
Így értem, megértem :)
El is fogadom.
Csak magamnak elképzelni vagyok képtelen. :) Gondolom ezzel meg a szingli nők is így vannak, csak éppen fordítva!
Szép a kisfiad! Anyaszingli :)))
Te még fiatal vagy,:) biztosan rengeteg barátod van, akikkel eljársz szórakozni. Ilyen idősen én sem köteleztem el magam senki mellett. Sőt! Ennél jobb megoldást el sem tudtam volna képzelni.
De ha mindezt egy nálad 20 évvel idősebb nő írná...elgondolkodtató lenne.
Nem minden nő vágyik gyerekre.Nekem is van több olyan ismerősöm is akit abszolút hidegen hagy a gyermekvállalás.
Nem feltétlenül kell párkapcsolatban élni,hogy az ember boldog legyen.
Én szerettem a szingliként élni,élveztem az ezzel járó függetlenséget.de nem tiltakoztam mikor jött egy pasi(bár jobban jártam volna ,ha mégis...).Van egy gyerekem tőle,de külön vagyunk.Folytatom az életem,csak már anyaszingliként!:))
Sosem voltam szigli (gondolom egy szülőktől függő főiskolás nem számít annak), nincs saját tapasztalatom ezzel kapcsolatban.
Az ismerettségi körömben viszont van pár 35 év körüli nő, akik ezt az életformát istenítik...nincs kötöttség, csak önállóság, jó néha egyedül lenni, ha szexre vágyik megoldja, stb. Néha úgy érzem, már nem is lennének képesek hosszabb párkapcsolatra, és ez jó ürügy nekik. Mintha a férfiak menekülnének tőlük.
Biztosan vannak pozitívumai és negatívumai is a szingliségnek...de létezik az a nő, aki örökké szingli akar lenni, lemondva a tartós kapcsolatról és főleg a gyerek(ek)ről? Ennek az életformának is lehet egy korhatára...
Egy 30 feletti nőnek az minden álma, hogy egyedül, függetlenül éljen, amikor a korabeli nők már többszörös anyukák?
Én nem tudom elképzelni a magam számára.
Azzal maximálisan egyetértek, hogy óriásit fordult a világ az elmúlt évtizedekben, s a nők helyzete, ezáltal szerepe is változott. Csakhogy én tisztelem a tradíciókat és nekem fontos hogy azért legyek egy férfi mellett, mert a szerelmen kívül utódokat és érzelmi biztonságot, kényelmes életet akarok biztosítani a számára: CSALÁDOT, amit valódi értelmében tekintve semmi sem helyettesít.
Ha valaki nem érez magában ilyen ambíciókat, nem vágyik kötöttségekre, gyermekáldásra, vagy tartós párkapcsolatra, annak igenis jó lehet ez az életforma. Inkább ez, minthogy "muszájból" lépést tartson a hagyományos modellel. Szerintem ilyen szempontból jó korunk nyitottsága, akinek nem kell törvényesített kapcsolat vagy gyerek, az végre megteheti, hogy nem vállalja be. Ezek az igazi szingli nők. Más kérdés szerintem hogy kapóra jött azoknak is, akik képtelenek normális kapcsolatot kialakítani.
Részemről egyiküket sem irigylem. Szerintem semmihez sem fogható érzés, ha van egy TÁRSad aki elkísér az élet rögös útjain... :)
En voltam szingli es akkor nagyon elveztem. Senkinem sem kellett beszamolni, azt csinaltam es akkor amikor akartam. Ha "valami" hianyzott arra mindig volt jelentkezo, aztan ment mindegyikunk a maga utjan.
Csakhogy az ember valtozik. Elkezdett hianyozni a valakihez valo tartozas erzese. Most jol erzem magam a hazassagban. Nem akarnek ujra szingli lenni. Feleseg es anya szeretnek lenni, semmi tobb. Olyan feleseg lett belolem, hogy senki nem mondana meg hogy en mekkora vezer szingli voltam. Az tesz boldogga hogy kiszolgalhatom a ferjemet.
sziasztok
még nagyon fiatal vagyok, van egy 5 éves párkapcsolatom, ezt házassággal tetéztük nemrég
a férjem 38 éves
de soha nem adnám fel ezt sőtt babát szeretnénk
szerintem így is lehet egy nőnek szép élete
sziasztok!
én nagyon szerettem a magam szingli világát, semmi felelősség, senkinek sem kellett elszámolni semmivel. nekem ez vollt benne a varázs. meg, hogy megálltam a saját lábamon. ha elromlott a wc tartály szétkaptam, megcsináltam, kicsit mocorgott a villanykapcsoló akkor sem kellett segítség, csak egy csavarhúzó... ma ezeket már mind a párom csinálja, az enyém meg teljesen a nőszerep. nem bánom, h pár év egyedül és futókapcsolatokkal telt. bár a lányok amikor kiakasztanak /2,5 éves, 9 hónapos/ szoktam mondani az uramnak, h kérem vissza a szingliéletem!:) de nekem az a meglátásom, h csak átmenetileg lehet jó, nem egy életcél szingliként élni, mégiscsak társas lények vagyunk.
Mi a jó a szingliségben? Ezek a nők irígyelt, karriert építő szupernők, vagy lesajnált veszetesek? Minden nő boldog párkapcsolatra vágyik és csak jó ürügyként szolgál azoknak, akiknek ez nem adatik meg? Miért foglalkoznak többet a szingli nőkkel, mint a szingli férfiakkal?
Írj, ha Te is szingli vagy, vagy voltál, ha boldog párkapcsolatban élsz és ezt sosem adnád fel ezért az életformáért, vagy csak van véleményed a témával kapcsolatban!