Szerintetek mi lehet az oka annak, ha egy nőtől a pasik tartósan CSAK szexet akarnak és nem kapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Én is pont erre gondoltam,hogy mindenki másképp szerelmes,de legalábbis sokféleképp szerelmesek az emberek.

Azt hiszem,hogy azok a túlzó mélységek és magasságok,amiről az emberek azt hiszik,hogy a szerelem tünetei,azok inkább az ő egyéni érzelmi hullámzásai,csak épp akkor nyilvánulnak meg pl.jól láthatóan,amikor szerelmes.

Tök mindegy ki írta ,butaságokat beszélt:))

Én ahogy "ismerem",úgy gondolom soha nem volt csaló,se szélhámos,mert mindig őszinte volt arra a pár órára.:)

Volt már egy éjszakás kalandod?...pill

"És van olyan szeretet, szerelem, amit egy másik ember el sem tud képzeli a mélységeivel, mert soha nem élte át.

Ha nem így lenne, akkor miért van az, hogy egy szakitás után valakinek félév, év kell, hogy túltegye magát, majd belehal. A másik ember pedig egyszerüen minden különösebb gond nélkül megy egyik kapcsolatból a másikba?"

Pontosan itt.

Itt fejezted ki azt hogy az az IGAZI szerelem,amibe "belehal"egy ideig az ember.:))

Szerintem nem.

Don Juant a pszichikai és emocionális éretlenség jellemez, a saját férfiasságának bizonyítékát a meghódított nők számában méri.

És mindazok a férfiak ilyenek, kik híján vannak a a lelki és érzelmi érettségben, nem vállalnak felelősséget, s önnön élvezetük kielégítéséhez átgázolnak minden nő lelkén.

Az érzelmi és lelki érettség megléte helyett egy sekélyes és felszínes élvhajhászás rejlik!

"Don Juan története a végkifejletig azt bizonyítja, hogy nem foglalkozik a következményekkel és sikereket lehet elérni, hiszen leélhető egy egész élet, hogy vállalni kellene a felelősséget a tetteinkért. Kicsit azt az érzetet kelti, mint egy fausti paktum az ördöggel: szabad az út a keresés, kísérletezés, a gyönyörökben való megmerítkezés előtt egészen addig, amíg meg nem találja a tökéletes beteljesülést. Don Juan nem találja meg, de keresi. Nem számol a jövő következményeivel és nem veszi figyelembe a múlt tapasztalatait, mert mindig a jelenben él."

Don Juannak szüksége van arra, hogy minden nőt, akit csak meglát meghódítson, de még a férfiakban is váltsa ki a hódolatot, a vonzalmat. Hiúság, nagyképűség és nárcizmus fűszerezi alakját úgy, hogy mindeközben gyengéd és sikeres szerető, a nők tisztelője – egészen addig, amíg meg nem kapta, amit akart. A gyűjtő szenvedélye vezérli. A cél érdekében nem gondol tovább, nem riad vissza a hazugságtól és az intrikától sem. Vakmerős és veszedelmes nőcsábító mintaképe, akiben kielégíthetetlen élvhajhászat és korlátlan érzékiség feszíti a társadalom korlátait. A donjuanizmus alapvonása a telhetetlenség, ami nem tűr elfojtást, hanem örökös kísérletet keres a vágy kielégítésére. Ha a jelenben ér, akkor a pillanatok embere. Don Juan az adott pillanatban őszintén szereti az adott nőt, így ígérete sem hazugság. Ám a következő pillanatban, amikor már számára bukkan fel egy újabb nő, egy újabb ígéret, már ködbe vész és szélhámossá válik alakja.

Miről is beszélünk?

Egy cikk Don juanról:

"Az ő története éppen annak bizonyítéka, hogy a rengeteg ismeretség és tapasztalat, a vágyat megélése és hajszolása kielégítő, megnyugtató? Aki keres, az a hiány miatt keres. De ha folyton keres és soha, senkiben nem találja meg, amit keres, akkor keresésének nem tárgya, hanem csak a keresés útjának vágya van meg benne. Élni és élvezni a pillanatban a gyönyöröket, remélve, hogy valami olyat kap, amit még soha, amiben benne lesz az az öntudatlanul vágyott meghatározhatatlan valami, ami meghozza a kielégülést."

Don Juan szeretethiányos ember, aki a szexel pótolja a benne nem létező szeretetet.

A cikk így folytatódik:

"Don Juanban nincs bűntudat, de csaló, szélhámos, ígér és elhagy, így sorsa az erkölcsi szabálykönyv miatt a pokolra jutás lehet."

Semmi nem érdekli, csak önnön maga kielégülése.

nem hangzik önzetlennek:)

Ilyet nem mondtam. Hol olvastad ezt ki a mondataimból? Az elvesztés, a gyász élménye ott van szakitáskor. Ha két ember együtt él, szinte eggyé válnak, érzelmileg biztosan.

Ha ez megszünik, akkor az érzelmek még nem tünnek el egyik napról a másikra. Nem arról beszélek, hogy nem kapja meg, nem a sóvárgásról, hanem arról, hogy megkapta és elvesztette. Az elvesztés élménye, a gyász ami benne van, a fizikai fájdalom. Ugyanis fizikai szinten ott volt a drog, amit a hormonok termeltek, az örömforrás. Ha az megszünik, fizikai értelemben ott vannak az elvonási tünetek. És az kegyetlen rossz..

Már aki élte át tudja.

Rosszul látod!:))

Don Juan minden nőbe szerelmes volt,minden nőt tisztelt... arra a kis időre persze,és attól,hogy nem volt,vagy maradt egy nőé sem,még nem lett lelketlen.

Don Juan érző volt ,és önzetlen igen:))

De most szerelemről beszélünk nem?

Azt gondolod ,hogy aki igazán ,mélyen szerelmes,annak évekig kell szenvednie ,mert nem kapta meg a szerelme tárgyát?..és ettől lesz igazi a szerelme?

Ugyan már.

Számomra ebből csupán az szűrődik le,hogy az egója ,a birtoklási vágya,nem hagyja túllépni azon,hogy akit szeret ,nem az övé.

Itt van don juan, igaz, kitalált személy, de biztos a valóság ihlette. Őt nem érdekli a nő lelki világa, csak a saját kielégülésével és a hóditási vágyával foglalkozik. Hány olyan pasit ismerünk, akit sose érdekelt az, hogy a nő akit meghóditott és eldobott, majd belehalt a bánatba?

Ezt akár lelketlennek is nevezhetjük..

Szerintetek Don Juan mélyen érző és önzetlen? Frászt! lleketlen és önző, gyenge egoista..

Tele van vele az irodalom, az ilyen emberekkel..

Elég ha elolvassuk Laclos veszedelmes viszonyok című alkotását..

Sokat beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel erről. Az ő tapasztalata az, hogy sok iylen ember van, egyszerü lelkivilággal, sekélyes és felszines módon. És mindenki a maga módján szeret. Nincs általános sablon a szeretetre. Minden ember egy más világ. Az egyik ember azt mondja, hogy szeretlek, az egy másik ember értelmezésében még csak a kedvellek kategóriába tartozik.

És van olyan szeretet, szerelem, amit egy másik ember el sem tud képzeli a mélységeivel, mert soha nem élte át.

Ha nem így lenne, akkor miért van az, hogy egy szakitás után valakinek félév, év kell, hogy túltegye magát, majd belehal. A másik ember pedig egyszerüen minden különösebb gond nélkül megy egyik kapcsolatból a másikba?

Hogyne,sőt!:))

Ő tudja csak igazán megélni,minden cullang,felszínes gyötrelmek,meg "majd belehalok ",effektek nélkül.

Attól hogy valaki a felszínen nem mutat semmit,még lelkiekben nem szegény,mert mindenki érez,mindenkiben ott vannak az érzelmek,a szerelem,a szenvedély a düh,a harag,a szeretet...stb.De én azt gondolom,hogy ,némelyik annyira intim,hogy senkire sem tartozik,még arra sem,aki iránt érezzük.Ez nem sekélyesség .

Jajj,már megint ezek a szintek?!:))

Nincsenek szintek,csak "hasonló a hasonlót vonzza" elv .

Nem számít iskola ,vagy munka vagy bármi,ha hasonlóak emberként ,hasonlóak az igényeik,akkor tudnak boldogok lenni ,ha nem ,akkor a fene megette az egészet.

Tehát azt mondod, hogy boldogok a lelkiekben szegények?

Hogy aki mély érzésű annak csak szenvedés jár?

Szerinted egy felszínes ember meg tudja élni a valódi szerelmet? Minden mélységével és magasságával?

Kétlem..

Szerintetek az az ember, aki felszines és sekélyes, az szerintetek tud boldog lenni? Boldog az ő élete?

Igen .Az.

:DDD

A szinteket azok találják ki, akik sehol se vannak... kb, sejtem hol állsz, tudod, hogy mennyi igényesebb és értékesebb, iskolázottabb, gazdagabb ember van, mint Te ... és hol állsz Te azokhoz? Kb. ott ahol, most azok vannak, akiket Te megítélsz... vagy ott se.

Rengeteg féle embert ismerek és tisztelek... és nem mindenkit ugyanazért, de minden emberben van tisztelni való... tudod pl. azt, hogy bizonyos népcsoportok nem ismernek az idős szülőnek olyant, hogy szociális otthon, mert ha 20-an vannak egy lakásban, akkor is van az öregnek hely? ... azt javaslom, nézz körül kicsit mélyebben... kicsit más szemmel, mint az iskola és a pénz!

Ki a felszínes és sekélyes? ... szerintem az, aki így gondolkodik, hogy aki diplomás és pénze van, az boldogabb.

Egy nem értelmiségi nő a saját szintjén nem biztos, hogy sekélyes... lehet, hogy megsüti a kenyeret, gond nélkül levágja és megpucolja a kacsát, megfeji a tehenet... hm.... én feszt tanulok, színházba járok, művelődöm, de tudom, hogy Ő bizonyos tekintetben több nálam.. jobb nálam. ... bizonyos tekintetben én vagyok jobb.... MÁSOK vagyunk, de ő lehet boldog az ő világában, ahogy én is lehetek boldogtalan a sajátomban.

Szóval egy több diplomás nem tángálja el a feleségét, nem csalja a hosszú combú titkárnővel, hanem hapy van?

Nem ennyire sima ez. :)

Igen, nem tudják sokan, hogy másképp is lehet élni, de ettől nem boldogtalanabbak. Minél többet tudunk, minél többet látunk, annál inkább lehet vacak az élet.

Értem, hogy mit mondasz, és valahol igaz is... de ez csak egy felszínes valami, hogy hasonló a hasonlóval házasodik, "föld a földhöz", a boldog, harmonikus életnek köze nincs ahhoz, hogy mennyi az iskolád... és mennyire vagy okos, és mennyire élsz jó körülmények közt, mennyit jársz színházba, hány ezer km-re utazol. Sokkal inkább, hogy mennyire tudsz szeretni, elfogadó, törődő, figyelmes lenni... és valljuk be, aki túl iskolázott, túl nagyra tör az életben, bizony ezeknek a tulajdonságoknak általában híjján van. (szerintem)

Vannak szintek másban is. Lleki világban, érzésvilágban. Nagyon sok az érzelmi defektes mai világunkban. Ők jól elvannak magukban, nem is tudják, hogy azok. Nem mindegy, hogy valakinek az érzelmi, lelki világa mély vagy csak felszínes. Nyilván, akik mély lelkiviláguak, képtelenek csak a testi kapcsolatra. Nekik igényük van a lelki töltésre is a szexben. A felszines embereket ez nem érdekli, nekik a lelkizés csak nyüg és teher.

Nem tudnak mit kezdeni vele.

Szerintetek az az ember, aki felszines és sekélyes, az szerintetek tud boldog lenni? Boldog az ő élete?

Vagy az ővé igazán az?

:)

Egy értelmiséginek azért több igénye van. Nyilván többet tanult, diplomás, vezető beosztásban, többet keres. Igénye, hogy utazzon, hogy világot lásson. Érdeklődése nem beszükült. Igénye az értelmes beszélgetés, szellemi szükséglet, akár a párjával. Volt egy férfi ismerősöm, aki a feleségét hagyta el egy fiatal csinos nőért. Amikor lecsengett az új szex varázsa, bizony igénye lett volna egy kis szellemi csevejre. Hát nem volt, mert a nő igencsak egyszerü teremtés volt. Aztán meg is bánta a dolgot. Nem gondolta volna, hogy ez ennyire fontos.

A szinteket azok találják ki, akik fenn vannak. Nem akik lenn.

Ők fel sem fogják, hogy milyen ennél többnek lenni, ment ők. nem értik.

Van értelme. Egyébként ezt a kategoria dolgot nekem egy pasi ecsetelte. Tőle hallottam. A férfiak kategórizálnak. Eza nő az aszint, ami csak szexre kell. Ez a nő az a szint, amit el tudnék képzelni feleségnek. Ez a nő az a szint, ami már nekem is sok...stb

Nézd csak meg, egy diplomás, több nyelvet beszélő értelmiségi pasi nem tud mit kezdeni egy gyári segésmunkás, egyszerü teremtéssel. Azt mondja rá: nem az én szintem. Az értékrendek is mások.

Nyilván ennek a hölgynek a szintje egy kocsmába járó, max szakmunkás, aki cigire költi a lóvéját és az az össz kultura, hogy sörözik a haverokkal. Öt be nem ráncigálod egy kiállitásra. Haza megy szépen, findik nagyokat, böfög és trágárul beszél a családjával. Szerinted ezen a szinte lehet boldog valaki? Akár egy párkapcsolatban? A problémamegoldás az üvöltözés, és az, hogy néha eltángálja az asszonyt.

Na ez az a szint, amin nem szeretnék élni. És bárhogy tagadjuk, de létezik. Nem a agazdagságról beszélek, hanem a szellemi fejlettségről, pl.

Igen, kellenek olyan feleségek, akik önfeláldozóan pótolják az édesanyjukat. Mosnak, főznek, takaritanak, nevelik a gyereket és lehetőleg nem szólnak bele semmibe.

Igen, sok pasinak ez a kívánatos.

A többi nő pedig sok nekik. Nem tudnak mit kezdeni vele. Ilyen kevéssel bőven beérik.

:( ez má katarsztröfi.

(Én is ismertem egy oltári tapló,alkoholista művházigazgatót..kontraszelekció)

Régebben történt, és művház igazgató volt...

No comment.