Szerintetek érdemel még egy utolsó esélyt? (beszélgetős fórum)

Kutyából nem lesz szalonna...

Ha már egysze kimutatta a foga fehérjét, ki fogja megint.

Jobb megszabadulni az ilyentől, mielőtt zaklatni kezd vagy megüt.

furcsa, hogy egyaltalan eszedbe jut par heti randizgatas utan, hogy barmire eselyt adjal. lehet, csak azert erzed ezt, mert esetleg sokaig egyedul voltal vagy csak gaz pasikkal voltal eddig egyutt

olyan ferfival akarsz egyutt lenni, aki szemet mondon banik veled, miert? nem az lenne az alap, hogy megismerek valakit, tetszunk egymasnak, odavagyunk egymasert, egymas kedveben jarunk, es minden rozsaszin az elejen? mert ha ez nincs, akkor mi visz egyaltalan tovabb?

komolyan, van no, akivel kiabalnak, bunkoskodnak, szamon kernek, hazugnak neveznek, agresszivoskodnak, gyakorlatilag egy vadidegen ficko, es azon gondolkodik, adjon-e eselyt? miert? ennyire szar no lennel, hogy nem talalnal jobbat ugysem?

Ha gyerekeid is vannak, akkor nem kérdés.

Nyilván nem azért hoztad őket a világra, hogy félelmet láss a szemükben.

Ne 'valahol' félj, hanem messze kerüld el.

Senki nem tulajdona senki másnak. Elég baj, hogy egy órán át hallgattad az ordítását a telefonban, egy ilyen remek boxzsákot nem talál egyhamar, ezért nem akar elengedni.

Elképesztő, milyen nők vannak!

Meddig tűröd ezt?!

Miért nem rúgtad ki az első pillanatban, amikor kifogásod volt vele szemben? Amikor még nem tudta a lakáscímedet.

Most aztán félhetsz, hogy nem fog rólad leszállni, zaklatni fog a gyerekekkel együtt. Költözhetsz el.

Mi az, hogy 1 órát üvölt a telefonba? nem tetted le?

A gyerekeid erre menjenek rá, mit gondolsz?

Semmi esélyt ne adj.

A vejem gyerekkoránál aligha van rosszabb, de soha nem volt agresszív. Ez nem mentség.

Ne légy áldozat.

A fiú erős birtoklási vágya nem szerelem.

Sziasztok, tanácsot szeretnék kérni. Alig 3 hónapja megismertem egy fiút, egy időben jártunk munkába (azóta én más müszakba vagyok) és a bkv-n figyeltünk fel egymásra.

A srácnak elmondása szerint elég rossz gyerekkor jutott és a felnőtt élete sem volt fényes. Gyerekkor: elveszitette a szüleit, intézetbe került, ott nőtt fel. Utána felnőve vad életet élt, de elmondása szerint kivált tőlük és dolgozik, kerüli a balhékat. Eléggé ragaszkodó lett, hamar szerelem lett a kapcsolatból.

Nekem gyerekeim vannak, egyikük még ovis, emiatt elég kevés időt tudunk együtt tölteni, kettesben szinte semmit. Ezt nagyon rosszul viselte, szerinte emiatt is vannak ezek a viták, mert szerinte nem teszek semmit azért hogy müködjön a kapcsolat és vele tudjak lenni.

De azt tudni kell, hogy nem tudom a gyerekem senkire se bízni hogy kettesbe tudjunk lenni. Se neki nincs lakása ahova mehetnénk, és nekem sem (egyikünk sem lakik egyedül). Emiatt is feszült.

Pont ma egy hete szakitottam vele, mert kb 1,5 hónapja kezdett megmutatkozni az agresszív oldala és úgy éreztem, nem bírom tovább.

Nagyon lobbanékony, hamar dühbe gurult. Szinte minden nap úgy jött elém, hogy valamiért számon kért ami nem tetszett neki és mindig csúnya vitába torkollott. Sokszor alázott szavakkal végig hazáig, volt hogy megragadta a ruhát a nyakamnál, vagy megszoritotta az arcomat. Meg konkrétan nem ütött, de féltem tőle.

Minden pillanatomról tudni akart, a fészen folyton vele kellett beszélnem. Ha dolgom volt (pl takaritás) megint balhézott, hogy csak kitaláltam és nem akarok vele találkozni. Volt hogy 1 órát üvöltött végig velem a telefonba. Ő mindig kiosztott, elmondta amit gondolt, de ha én mondtam el a véleményem akkor bepöccent és még nagyobb balhé lett.

Emellett sosem bízott bennem, betegesen féltékeny volt. Át akarta nézni a táskám mert szerinte oda irtam fel a pasijaim nevét... de azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok az a csalfa típus, nem csalom meg aki sezretek. Őt már megcsalták és gondoltam emiatt fél ettől nálam is.

Mindenáron össze akart velem költözni, de mivel adóságaim vannak, nem mertem bele ugrani. Erre azt gondolta, hogy csak játszok vele. Pedig tényleg nem. Csak nem értette meg, hogy ennyi adóssággal és a gyerekekkel nem merek a bizonytalanba ugrani.

Amióta szakitottunk, mindig rám ír, elmondása szerint nem tud lemondani rólam, mert szeret és küzd értem. Egyik nap meglesett a munkahelyen de nem jött oda. Azt mondta átgondolt és rendbe tett sok mindent a fejében, tudja hogy nagyot hibázott. Tudunk normálisan kommunikálni, nem szapul, nem szidalmaz, sőt kimondottan azon van, hogy megbékitsen. Még egy esélyt szeretne.... és én nem tudom, hogy adjak e neki.

Azt mondta hogy soha nem tudna bántani, de nagyon rossz élete volt, emiatt van ez a lobbanékonysága és nehezen uralja a dühét, de mivel rajtunk kivül (rajtam és a gyerekeimen) nincs senkije, emiatt is ragaszkodik. Nem iszik alkoholt, dolgozik.

Nagyon vívodom, mert nem tudom hogy döntsek....jár mindenkinek egy utolsó esély? Vagy nem. Mit tanácsoltok? Köszönöm