Szerinted te OK vagy? (beszélgetős fórum)

Miért kell a magyarokat szidni? Ismered az összeset?

Mondjuk, köztük engem is?

Kérlek ne általánosíts.

Nem értek egyet.

Alkoholt nem azért isznak az emberek, hogy leépítsék az agyukat, hanem mert az a társasági szokások, ebédek, vacsorák, találkozók része. Kivételek persze az alkoholisták, de ők biztosan nem OK-k. :)

A cigaretta egy rossz szokás a többi közt; pótcselekvés. Mindenkinek magánügye, hogy le akarja-e tenni. És hiába van asztrológia, kineziológia, koncentráció, meditáció, tükörgyakorlat, egyéb hókuszpókusz: ha az illető nem dönti el, hogy márpedig leteszi a bűzrudat, akkor nem fog menni.

A buta sorozatok arra valók (legalábbis nekem), hogy egy fárasztó nap végén, amikor testünk fáradt, agyunk kilúgozva, önfeledten lazítsunk 20-30 percet. Persze, lazítani biztos, hogy sok más módon is lehet; de a felnőtteknek is kell a mese, ahogy a pl. a gyerekek számára nélkülözhetetlen.

"Az ilyen munka szenvedéssel, szembesüléssel jár, mi meg azt nem szeretjük. Ösztönösen elutasítjuk. Ezért nem ismerjük, mi magyarok, magunkat." Ez úgy sületlenség, ahogy van. :( Nem is taglalom.

Persze hogy tudom hogy ilyen a világ. Nekem nem hiszem hogy kéne mondani, mert így is elég nehéz feldolgozni. Szép lenne ha tökéletes lennék.

A tudatos önismereti munka a nap 24 órájában megvalósítható, ha az ember figyelő üzemmódot vesz fel, legfőképpen önmagára irányulva. Ezt hívják önreflexiónak. Kicsit nehezebb zajban, de hát ezt is lehet gyakorolni. A tudat szépen rááll. Akkor jó, amikor a gondolataid és érzéseid világosak előtted. Amikor tudod hogy mit, miért érzel, gondolsz.

De van más önismereti rendszer, legyen asztrológia, kineziológia, koncentráció, meditáció, tükörgyakorlat, stb.

A legelfoglaltabb embernek is van rá ideje, legalább egy óra, ha éppen nem a hülye sorozatokat választja a tévében, hanem egy kicsit magával törődik. De ez ritka. Mi jobban szeretjük a sört, a cigarettát és a buta sorozatokat. Miért? Mert pont a tudatot, az intelligenciát építi le. Szeretjük pusztítani magunkat.

Az ilyen munka szenvedéssel, szembesüléssel jár, mi meg azt nem szeretjük. Ösztönösen elutasítjuk. Ezért nem ismerjük, mi magyarok, magunkat.

Igen, azért van (az is) az adatlapomon, mert ez a szomorú valóság. És ehhez egyáltalán nem kell teljesítményorientált világra gondolni. Pusztán arra: ha valaki nem hibázik, az természetes. De csak kövessen el akár egyetlen hibát, máris beteszik a „selejtesek” skatulyájába. Ha te még nem tapasztaltál ilyet, akkor irigylésre méltóan szerencsés vagy. Vagy csak egyszerűen tökéletes. :)

Igaza van ájrinak, hogy „az önbizalomhoz tapasztalat kell”.

A tudatos önismereti munkát pedig meghagyom azoknak, akiknek nincs más dolguk, mint önmagukat elemezgetni. :D

Szia Syria,

azt hiszem, hogy az önbizalomhoz tapasztalat kell. És így van, meg kell tapasztalni azt, hogy ha hibázok, akkor is önmagam maradok és képes vagyok korrigálni.

Szia,

de ha valaki tökéletesen elégedett önmagával, nem fordulhat elő, hogy a mérleg nyelve rossz irányba billen és lenéz másokat, akik nem jutottak el erre a szintre?

Találkoztam már ilyen emberrel.

Ez van az adatlapodon:

"Az egyik legszomorúbb dolog a világon az, hogy rengeteg jó dolgot kell véghezvinned rátermettséged bizonyítására, de csak egy dolgot kell elrontanod annak bebizonyítására, hogy nem érsz semmit."

Bocsáss meg, de ezt még olvasni is rossz. Ez a teljesítményorientált világ gondolkodásmódjára jellemző. Már eleve az a szó hogy "bizonyítani" viszolygást vált ki belőlem. Kinek kell bizonyítani? Mit? Magamnak? A környezetemnek?

MIÉRT?

Ja, hogy elég "Jó vagyok" és "Szerethető". Csakhogy a világ csípőből elutasítóan reagál. Csak a hasznosság és a haszon érdekli. Nem ér rá egyénekkel foglalkozni, csak ha az érdeke úgy kívánja.

Pontosan ezért kell kialakítani egy alapvető önbizalmat önmagunkban, egyfajta tartást. Egyrész meghúzni a határaimat hogy komolyan vegyenek, másrészt hogy éljek a természet adta jogaimmal.

Hozzáteszem, nagyon nehéz, mert eleinte mindig ott a kisördög, hogy valami visszacsatolást kapjunk a környezetünktől. A nagyon magas önbizalom ismérve, amikor már nem gyakorol hatást ránk a külvilág véleménye és tesszük a dolgunkat. De ide nagyon nehéz eljutni. Sok falat le kell bontani magunkban az önismereti úton.

Tulajdonképpen a "belső béke" szintjén tudunk függetlenedni másoktól. Az ember ilyenkor már jól megfér önmagával. Nem gyötrik a komplexusok. Elég önmagának.

Erre vártam, mert nem értettem a fórumindítást.

Én OK vagyok. Még ha tévedek, vagy hibázok (kivel nem fordul ilyen elő?), akkor is.

Általában képes vagyok magamat objektíven látni. És mások idétlen, meggondolatlan, rosszindulatú véleményét (ha nagy-nagy ritkán előfordul velem szemben) képes vagyok kezelni.

Jó éjt!

Vagy jó reggelt? :)

Szia.

Értelek.

Én sem vagyok jobb helyzetben.:)

De!

Ha tudatában vagy ennek, akkor a jó oldalát is kihasználhatod ennek.

A saját és a közösség javára.

Ne feledd!

Mindaz, ami adatik, az a javadra adatik.

Első fő szabály: nem keseredünk el! OK?:)

Miért?

Mert az életenergia a hangulattal egyen arányosan javul, vagy romlik.

(Ezt Magyarországon kb. 8 millióan nem tudják, ill. nem is hallották.)

Második fő szabály: a te világod egyetlen gondolkodója te vagy.

Ezt kifejteni itt túl hosszú, de tedd el a memóriádba!

Többen mondták, hogy miért vagyok ezen a fórumon, hisz "nívós" beszélgetést nem lehet folytatni.

De, lehet.