Szeretem a férjem, de mégsem tudom elengedni (beszélgetős fórum)

Köszönöm a visszajelzést. Azt hittem sokkal kopottabb lesz a tudásom.

Szép napot Lávi

Csikiszentmihályi Mihály?

Freund?

Legalább a tudósok neveit próbálnád meg rendesen odakopyzni ...

(Csak belepörgettem, át se néztem rendesen. )

A férfiak sokkal egyszerűbben működnek, mint amilyen misztikussággal körbe vannak véve. A kérdés az, hogy mire és mennyire van rájuk szükség.

Hogyan lehet befolyásolni a döntést? "A döntési folyamatot olyan egyéb dolgok is befolyásolhatják, mint a kondicionálás, feedback, énvédő mechanizmusok, identifikáció, flow, és az elsődleges individuum és kollektívom." Ezeket a kifejezéseket azért találta ki a pszichológia, hogy lerövidítsenek különböző emberi jelenségeket. Ezek annyira természetes pszichológiai jelenségek, mint ahogy az embernek két keze, két lába és a két füle között feje van. Így két-három mondat helyett csak egy-egy szót használnak. Sokkal egyszerűbb, mint elsőre gondolni lehet. Sőt bizonyos mértékben használva is vannak. Csak ha tudatosan kezeljük ezeket a jelenségeket, akkor hatékonyabban működnek. Megpróbálom egyszerűen megfogalmazni. Kondicionálás: Azt jelenti, amikor egy cselekvési módunk rögzül. Ez lehet negatív és pozitív is. Ez a rögzülési folyamat olyan, mint amikor a gyerek meg tanul kerékpározni. A kondicionálásnak van a mesterségesen tanított formája a kognitív kondicionálás. Ezt a pavlovi kutya-csengő teszt kapcsán lehetett leginkább megismerni. A férfit is be lehet arra idomítani, ha elmosogat, akkor kaphat valamit. Vagyis egy cselekvés valamilyen kiváltó reakció alapján rögzül. A kondicionálódott cselekvések reflexszerűen is bekapcsolhatnak, mint a fórum indítónál. A férjének rossz élményei voltak a válásról, így azokat a negatív reakciókkal játszotta vissza. Feedback: visszajelzés. Erik H. Erikson kutató pszichológus figyelte megfejlődés kutatásai során, hogy a gyerek a visszajelzések alapján módosítja a viselkedését. A visszajelzésnek is van két verziója a negatív, vagyis a büntetés, illetve a pozitív, a jutalmazás. Például pozitív feedback a munkahelyen a fizetésemelés. Énvédő mechanizmusok: ebből több fajta is van. Richard Atkinson pszichológia könyve részletesebben taglalja. Ez a reakció a negatív hatások ellen. Ebből néhányat említenék a Racionalizáció, Regresszió, Szublimáció. Transzfer, és a Projekció. Racionalizáció az jelenség, amikor egy orvosi eredmény miatt szorongunk, de a frusztráltságunk okának inkább a munkahelyi problémákat nevezünk meg. Regresszió, az amikor egy primitívebb reakciót adunk a stresszhelyzetben. Ilyen, amikor a gyerek egy rosszaság után kérdőre van vonva és a reakciója sírás, vagy agresszivitás lesz az értelmes válasz helyett. Szublimáció: a belső feszültséget egy hasznos tevékenységgel oldja. Ilyen az, amikor a gyerek valamivel feldühít téged, de válaszképen elmész futni, vagy főzni. Transzfer, ez az a cselekvési mód, amikor hibát, vagy a felelősséget másra hárítunk. Projekció: a kivetítés. Nem összekeverendő a projekttel, ami egy létrehozandó dolognak az előre vetítését jelenti. A projekció kifejezéshez az ovis gyerekek mondókáját tudnám a legjobb példaként felhozni. „Amit mondasz másra, azt mondasz magadra.” Vagyis a saját frusztráltság van úgy a másikra vetítve, mintha az ő hibája lenne. Az egyéni tapasztalatom, hogy a projekciót fontos felismerni, ami gyakran a tehetetlenségi transzferrel is párosul. A projekció nagyon sok konfliktus forrása szokott lenni. Erre egy példa. Munkahelyeden ugyan úgy dolgozol, mit eddig, de egyszer csak rád ront a főnököd, hogy milyen tehetetlen vagy és béna. Pedig te mindent ugyan úgy csinálsz mindent, mint eddig. Ez valójában onnan indul, hogy a főnököd egy nehéz feladattal szembesül, amit nem tud megoldani és ezt a kisebb ellenállás irányába, vagyis feléd fogja kiadni a frusztráltságát, amitől te hibásnak érzed magad. Ez egy tehetetlenségi transzfer projekció. Ennek van a spirális hatása, amikor a szülőtől kapott pofont a nagyobb gyerek tovább adja a kisebbnek, az meg a még kisebbnek. A negatív hatások ellenére, pozitívan módszerrel is lehet befolyásolni az embereket. Ilyen a flow. Magyar származású Usa-ban és Kanadában tevékenykedő Csikiszentmihályi Mihály professzor tanulmányaiban lehet erről olvasni. Ez az a jelenség, amikor olyan cselekvés, vagy környezet jön létre, amiben szívesen vagyunk, vagy csináljuk. Vagyis nem a cél elérése a lényeg, hanem maga a folyamat. Ilyen az, amikor egy háziasszony hobbijának élve a konyhában alkot. Az emberek inkább keresik azt a lehetőséget, hogy flow-ba legyenek, mintsem negatív élmények között. Az identifikáció, az azonosulás jelenti. Ennek két csoportja van egyik az előre ható, a másik a szinkronos. Az előreható azonosulás például a példaképválasztás, vagy a kis gyereknél, ahogy a szüleit lemásolja. Vagyis a jelen pillanatban keresek egy személyt, akihez majd hasonlítani akarok. Ezt használja ki legjobban a marketingpszichológia, amikor egy reklámhoz keresik a legmegfelelőbb celebet. Az egyidejű, vagyis a szinkronos identifikációt leginkább a baráti kör megválasztásával lehet demonstrálni. Vagyis az ember olyan személyekkel barátkozik, akiket valamilyen formában hasonlónak érzi magához. De ez ugyan ilyen formában megjelenik a párválasztáskor. Az egyidejű identifikációt is alkalmazzák a Hollywoodi filmeknél is, amikor átérzed a főszereplőnek a helyzetét az adott szituációban. Annál sikeresebb a film, minél jobban bele éli magát az ember. Bár a filmes identifikációnak vannak hibás oldala is. Mint amikor az emberek, vagy a gyerekek a filmben látott eseményeket lemásolják. Csak hogy a valóság teljesen másképpen működik, mert a veszekedési után nem lesz spontán erotika, és a gyerek sem marad meg a plafonon, mint pókember. Az individuumról és kollektívomról már ejtettem néhány szót. Ezt a szociális igényt Hans Eysenck és Geert Hofstede pszichológus professzorok kutatták egymástól eltérően. Most részletesebb kifejtem. Az individuum, az ember belső késztetéseit és igényeit jelenti. A kollektívom a csoportos közeget jelenti, amiben az ember él. Az elsődleges individuum, az ember alapszükségletei és igényeit tartalmazza, mint az alvás, evés. Aki ismeri a maslow piramist, annak az alsó szintjével megegyező. Az elsődleges kollektívom az az emberi közeg, akikkel közvetlenül érintkezünk. Ilyen a család, barátok, munkahely, a buszvezető a reggeli tömegközeledésben. A másodlagos individuum az ember önmegvalósításának igénye. Ahhoz hogy valaki ezt meg tudja tenni, ahhoz az előző kettőnek rendezettnek kell lennie. Például, ha nagyon kell pisilni, akkor valószínűleg dekoncentráltak leszünk ahhoz, hogy elkészítsük az életünk legfinomabb tortáját, vagy a kollektívom hiány, hogy nincsen üzlet, ahol be lehessen szerezni hozzá valókat. A másodlagos individuum, vagyis az önmegvalósítás adja meg az ember számár, azt hogy sikeres lehet valamiben. Ritkán, de ki szokott alakulni a másodlagos kollektívom, amikor távolabb levő csoportok összeállnak. Ilyen általában társadalmi krízisekkor történik, vagy esetleg jövőképet akarjuk megformálni, mint a civil kezdeményezésű ipari környezetszennyezések megszüntetése. A felsoroltakat hogyan, vagy miként lehet használni. Az első, hogy ezeket jelenségeket felismerjük, valamint gondoljuk végig, hogy korábbi tapasztalatok alapján mi voltak az ilyen jelenséget tartalmazó szituációknak a kimenetele. Például így már felismerhető, hogy ha elkezd veszekedni a férfi, hogy mit főztél, pedig úgy csináltad, ahogy korábban. Akkor tudhatod, hogy nem te vagy a hibás és felesleges magadra venni, mert valószínűleg a munkahelyén került egy olyan szituációba, ami megoldatlan frusztrációt gerjesztetett benne. A fórum indítónál leírt jelenség, hogy az elsődleges kollektívomot felcserélte a másodlagos individuummal. Vagyis előrébb helyezte az önmegvalósítást, mint a közvetlen környezetét. Kondicionálás jelentősége fontos, mert ezek alapján cselekszik az ember, illetve alakulnak ki az attitűdjei. Mi az attitűd. A magatartásunk indítéka. Hogyan lehet ezeket emberi kapcsolatokba alkalmazni. Itt egy újabb fogalmat kell megérteni, hogy mi a mérgesség. Egy impulzív tehetetlenségi frusztráció. Addig tart a mérgesség, ameddig fenn áll a tehetetlenség, vagy az érzelmi impulzus. Mivel impulzus, így egy idő után elmúlik, utána könnyebb egyességet létre hozni. Az egyességet létrehozni és a másik személy befolyásolhatóságát egyéb eszközökkel is segíteni tudjuk. Ennek az egyik eszköze az asszertív kommunikáció, amivel lehet előkondicionálást végrehajtani. Pl.: „Nem érsz rá a hétvégén.” vagy „Tudsz hozzánk csatlakozni a hétvégén.” A kondicionálás kapcsán meg kell említenem a feltételes kondicionálást, vagyis a Pygmalion-hatást. Ez a kifejezés Carl Gustav Jung pszichológus az ókori görög Pygmalion szobrász művéből származtatta. A történeti leírások alapján a szobrász annyira hitt a művében, hogy életre kelt. Ez az a jelenség, amikor egy személy a felé irányuló elvárások szerint cselekszik. Ilyen például, amikor azt mondjuk a gyereknek, hogy ha gyorsan szalad, akkor el fog esni és el is esik. És ugyan ez a hatás érvényesül, amikor a főnök nagy adag munkával eléd áll és azt mondja, hogy te vagy az egyetlen, aki képes ezt a munkát elvégezni és bízik benned, és hogy nem hagyod cserben. Az újra pozicionálás, általános emberi jelenség, mint a gyerekeknél, amikor megun egy játékot. De van ennek egy természetes ciklusossága is. Ezt Erik H. Erikson kutatta szintén. Ez általában hét évenként következőik be, amikor jelentősebb újra gondolja az addig eredményeit az ember. Onnan ered, hogy gyerekkorban hét évenként történt változás. Hétévesen iskolával átrendeződik az addigi életrendje, tizennégy évesen, aktivizálódik szociális élet a középiskolával, és huszonegy éves tapasztalják meg a felnőtt önállóságot. De ugyan ez a váltó pont krízis pont is lehet. Ha újra pozicionáláskor nem találnak célt, akkor a céltalanság akár öngyilkossággal is végződhet. Ez a humánusabb és művész személyiségekre fokozottan igaz. Sajnos sok művész áldozata lett ennek az eredménytelen újra pozicionálásnak. Jason Odell (20), Bobbi Kristina Brown (21), Amy Winehouse (27), Janis Joplin (27), Jimi Hendrix (27), Jim Morrison (27), Kurt Cobain (27), Heath Leadger (28), Tim avicii Bergling (28), Marilyn Monroe (36), Anna Nicole Smith (40), Chester Bennington (41), Elvise Presley (42), Dolores O’Riordon (46), Philip Seymour Hoffman (46), Whitney Houston (48), Keinth Charles Flint (49), Michael Jakson (51), Chris Cornell (52). Néhány művész esetében az angolszász kriminálpszichológia a túladagolás okát a „Burnout”-nak jelölte meg. A „Burnout” az újra pozicionálás előtti állapot. Vagyis amikor a személy az addigi eseményekből telítődik, de nem talál új célt. Az angolszász pszichológia az újra pozicionálást a „change life” nevezi. Ezt a témát dolgozza fel többek között Julia Roberts 2010-ben megjelenő Ízek, imák, szerelmek című filmje. Vannak az életben olyan fázisok és jelenségek, amiket érdemes lehet tudatosan kezelni. Az ismeretek bővítése érdekében még a disszonancia jelenségét szeretném még kifejezni. Ez az a jelenség, amikor két ellentétes dolog szembesül egymással és valamilyen módon az egyik fog érvényesülni. Ilyen, például amikor a tésztát egyszerre akarod a sóval és cukorral is ízesíteni. A nehezen, de kettő közül valamelyik dominálni fog. A disszonanciát leginkább a kognitív kifejezéssel párban szokták használni, mint kognitív disszonancia. Ez az a jelenség, amikor egy korábban tanult tudásunkkal, egy új azzal ellentétes információt kapunk. Ilyen szituáció lehet, amikor kiderül a legjobb testvéredről, hogy ő valójában egy titkos ügynők, mivel azt hitted, hogy mindent tudsz róla és így újra kel értelmezned az eddigi ismereteidet. Ha így a pszichológiában kicsit elmerültünk két ismertebb kutatót szeretnék megnevezni, akiket mindenki ismerhet. Az egyik Sigmund Freud, a másik Ivan Petrovics Pavlov. Pavlov kutatásit még általános iskola vége fele is tanítják a biológiai órákon. Ő nevéhez fűződik az eddig említett kondicionálásoknak a hatás. Freund talán a legismertebb kutató. A kutatási túlfejlődtek, de ő fektette le a pszichoanalízis alapjait. Mit jelent a pszichoanalízis, a mélylélektani vizsgálatot és kezelést jelenti. És hogy ez mit jelent. Azt hogy Freund kezdte el konkrétabban vizsgálni, hogy a gyerekkorban ért hatások hogyan befolyásolják a későbbi életünket. Vagyis a gyerekkorban szerzett hatások hogyan rögüknek, és milyen döntési és cselekvési reakciókat váltanak ki, milyen attitűdjeik lesznek. Ezeknek a gyerekkori kondicionálásoknak két eredménye van, illetve ezeknek az interkorrelációja (keveredése). Az általános eredménye a gyerekkorban szerzett hatásoknak az asszociatív-parallelitás. Vagyis a gyerek azt viselkedési formát fogja tovább vinni, amit addig tanult és látott. A másik a poszttraumatikus-differenciálódás. Ez a gyerekkorban szerzet kellemetlen, rossz és traumatikus élmények, ami elől tudatosan, vagy ösztönösen fog menekülni. Ilyen szituáció lehet, ha valakit kisgyerekkorában megharap a kutya, akkor utána kerülni fogja a kutyákat. Ugyan ezek alapján műkődnek is az érzelmek, illetve ennek az interkorrelációjában (keveredésében). Ha valaki nem kapta meg gyerekkorában a kellő törődést, akkor ő sem fog törődni a másikkal. Illetve felléphet ennek az interkorrelációja, vagyishogy nagyon fog vágyni arra, hogy törődjenek vele. Ez után jön a kérdés, hogy mitől függ, hogy a gyerekkori élmény azonosan, vagy ellentétesen fog megjelenni felnőttkorban. Erre egyszerű a válasz a kondicionálás hosszától és intenzitásától függ. Vagyis a gyerek hozzá szokott ahhoz, hogy egyáltalán nem kapott törődést, akkor nem lesz törődő típus. Ha csak ritkán törődést, de kapott, akkor vágyni fog rá, hogy megint kapjon. Felnőttként érdemes végig gondolni, hogy mire mi a reakciónk ezeknek a tükrében, illetve ezeket hogyan lehet megváltoztatni. Szülőként viszont felelősséggel tartozunk a következő generáció számára, hogy olyan döntési mechanizmust alakítsunk ki bennük, ami jobbá teszik őket. Zárógondolatként az „asszertív ambiguitástolerancia”-t is igyekszem egyszerű hasonlatokkal kifejezni. Az asszertív kifejezés, a tudatosan irányított, nyugodt cselekvések és kommunikációs magatartás jelenti. Ahogy korábban említettem az asszertívitás lehet alkalmazni előre mutató kondicionálásként. A lényege, hogy a mondandó megfogalmazása előremutatóan vannak kifejezve, illetve impulzusmentes, hangsúlyos cselekvést és kommunikációt jelent. Ezt tovább lehet erősíteni testbeszéddel. Ez három részből tevődik össze. A testtartás, a viselkedési forma, és a nézés. Ha valakit meg akarsz győzni, akkor teljes testtel kell felé fordulni ezzel jelezve a dominanciát, a hitelességedet. A befolyásolást a tükörviselkedéssel tudod nyomatékosítani. Így a beszélgetőpartner, akaratlanul is identifikálódik veled, így azonos hullámhosszra helyezkedik. Innentől fogékonyabb lesz a mondandódra. A nézéssel a dominanciádat tudod tovább növelni. Határozottan a szemébe nézel, akkor egy idő után ő fogja kerülni a kellemetlen farkasszemezést, innentől te dominálsz a beszélgetésben. Amennyiben számodra kellemetlen a téma, vagy a partner, akkor a beszélgetőpartner úgy tudod hatástalanítani, ha a homloka közepét nézed, amitől a személy nagyon hamar kellemetlenül érzi magát. A kifejezés másik részét az ambiguitástoleranciát is meglehessen érteni ezt egy középkori szituációval, tudnám leírni. Amikor Kolumbusz Kristóf Izabella királynétól kért támogatást az ismeretlen útvonalhoz. Akkor a királyné egy logikai feladat teljesítéséhez kötötte a megállapodást. A feladat az volt, hogy egy tojást kell a csúcsára állítani, hogy az úgy is maradjon az asztalon, de semmilyen segédeszközt nem vehet igénybe. Ebből lett a Kolumbusz-tojása kifejezés. Az ambiguitástolerancia egy fejleszthető készséget jelent. Az a készség, amikor egy feladat telejésítéséhez a megoldástól szokatlan és logikailag mereven éltéről alkalmazást használunk. Ennek az alkalmazása gyakran ütközhet az etikával, ami machiavellista személyiségű emberek számár gyakran előnyt jelent. Machiavellista személyek alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek, minimális, vagy nincsen empátia érzékük, nem tudnak a másik érzelmi helyzetével azonosulni. Ezt a személyiség típust a középkorban a politikusokra, és törtető üzletemberek vonatkoztatták. Az ambiguitástolerancia nem feltétlenül a magas intelligencián, vagy az érzelmi intelligencián múlik. Hanem az adott helyzet probléma megoldási készségen és, hogy milyen alternatívákat talál meg a megoldáshoz. Ezek a dolgok hogyan állnak össze és hogyan lehet alkalmazni. Dr Poór József professzor írt egy részletesebb tanulmányt, hogy milyenek a magyarok. A válasz elég következetes volt. Egy nemzet olyan, mint a Himnusza. A magyar Himnusz a világ 12 legpesszimistább listájában benne van. A magyar ember általában kockázat kerülő, és pesszimista a megfogalmazással. Mivel a mondatainkat „nem” szó beillesztésével fogalmazzuk. Így a magyar emberre elmondható, hogy negatív orientáltságú mind gazdasági szociáltipológiailag (rögzült szociális magatartás), mind pszichológiailag. Minden konfliktuskezelést negatív oldalról kell megközelíteni. A leggyakoribb konfliktus frusztráltsági transzfer, ami projekcióban jelenik meg. Ilyenkor fel kell ismerni, hogy a projekció az nem ránk vonatkozik, hanem a másik fél frusztráltságát jelenti. És ehhez kapcsolódik egy impulzus, amit meg kell várni míg, elmúlik. Magunk védelmének érdekében a Szublimációt érdemes alkalmazni. ezt követően jöhet az asszertív viselkedés és kommunikáció a másik fél meggyőzésére. Amennyiben bonyolultabb a partner, akkor kondicionálást kell alkalmazni, akár kognitív disszonanciát is elő idézve. Ez hogyan nézhet ki a gyakorlatban. Ha gyerek hozzá szokott, hogy iskola után eszik, játszik a számítógépen és aztán tanul. Akkor meg kell neki fordítani a sorrendet, hogy evés után tanulnia kell, de azt ö dönti el, hogy előbb játszik aztán eszik és tanul, vagy eszik tanul és aztán játszik. A gyerekben a megszokott sorrend felborítás disszonanciát okoz, de az evés, tanulás sorrenddel új kondicionálást hozol létre. Amennyibe megtörtént az előkondicionálás, akkor már sikeresen alkalmazhatod a meggyőzést. Amennyiben a meggyőzés nem elég a probléma megoldásához. Keressél egyéb olyan lehetőséget, ami eggyel több csavart tesz a feladat teljesítésébe. A fórumnyitó esetében olyan dolgot kéne alkalmaznia, ami felgyorsítja a férfi döntését. Ez idő alatt a kisanyukának az érzelmi manifesztációját máshova kell helyezni, amivel csökkentheti a várakozási feszültséget a részéről. Ezzel akár a későbbiekben is be tudja biztosítani az érzelmi autonómiáját. Ha idáig eljutottál, az utolsó mondatokat üzenetben külön kifejtem. Kedves fórumindító remélem sikeresen meg tudod oldani az előtted álló nehézségeket. Az sokat szokott segíteni az embereken, amikor rájönnek, hogy probléma forrását nem magukban kell keresni.

Ezt a kommentet még régebben örökítettem meg! Kicsit szabadosan fogalmaz, de a lényeg benne van! (Tisztelet a kivételnek!)

[link]

Én megértem, hogy a baba születése után sebezhetőnek érzed magad lelkileg, hiszen ez akkora boldog változás (plusz a hormonok), hogy az ember lánya ragaszkodva keresi az alkalmat, hogy megoszthassa valakivel (normál esetben az apával).

Meg azt is megértem, hogy szegény apa háttérbe szorult, mert ugye volt a szülés, majd a tejtől duzzadó mellek (amik qvara tudnak fájni), plusz esetenként a hasfájás/fogzás miatti álmatlan éjjelek - ezek miatt könnyű hanyagolni a szexéhes dögöt, aki bennünk él. Szóval apának nem minden tetszik ebben a felállásban.

De... Bakker a családalapítás nem arról szól, hogy csinálok egy gyereket azt ha mégsem olyan, mint ahogy a filmekben mutatják, (hogy jaj de cuki a gyerek, és altatás után anyuka előbukkan egy tangában az ajtófélfának dörgölőzve), akkor meghágom az Irénkét.

Ki kell tartani, segíteni, megbeszélni.

Ha ez a valaki fogta magát és dobbantott csak azért, mert áll a ... bál, akkor hagyd a fenébe! Pont akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

Egyébként segített a gyerekkel kapcsolatban? Etette, pelenkázta, játszott vele? Felkelt hozzá éjjel?

Le merném fogadni hogy nem.

Igen, lehet, hogy ha kiélte magát, rájön, hogy visszamenne.

Remélem, addigra pont lehiggadsz annyira, hogy elküldd melegebb éghajlatra.

Aki ilyen "tudományos" hablatyot idezúdit, és nem érthető módon adja elő a mondókáját, annak szerintem halvány dunsztja nincs arról, mit is jelent.

Szóval ne várd a magvas gondolatokat. Nincs mit várni😊

Szia!

"valakinél volt olyan h esetleg egy ilyen helyzetből még pozítiv irányba változott a dolog a férj egyszer csak szerette volna újra a családját"

Nem személyes történet, a barátnőmmel történt hasonló, mint nálatok. Nagy veszekedések, tanyertörèsek egymás édesanyjának felemlegetèse, stb... Szètmentek, férj a szeretőhöz.

Egy év se telt el, most a baratnömnek könyörög, az exfelesegnek, hogy legyen a szeretője.

Szóval bármi megtörténhet. 🙂

Hát, gratulálok! Nagy kérés lenne, ha a mondandódat, tanácsodat megfogalmaznád érthető nyelven is?

Neki állhatnál...

Anyám borogass!:)

Online pszichológiai alapképzést kapunk :)

Öhh .. gondolom a szexklubokban is akkor így nyomod? 😀

(Ne válaszolj, költői kérdés volt.)