Szellemek a házban avagy mit kezdjek a kamaszommal? (beszélgetős fórum)
Köszönöm a válaszokat mindenkinek,igen lehet hogy hülyén írtam,remélem nekem csak ez az egy férjem lesz:-D
Szerintem nyugodtan mond meg a fiúnak, hogy az ilyesmihez a kicsi még nagyon pici, és félni fog. Ezért inkább hanyagolja előtte ezeket a dolgokat, amíg elég nagy nem lesz...
"Apukája bármennyire is imádom a férjemet, ő nem az az apa aki leül beszélgetni vele, ő a "barkácsoljunk együtt" típusú apa." A barkácsolós a mostani férje. Már fáradsz. :D
A jelenlegi férjed ő milyen?
A régi a barkácsolós.
Nehéz dolog. Attól függetlenül, hogy ki mit hisz. Én a picire fektetném a hangsúlyt. Van egy kétéves fiam mindentől megijed, ő ilyen. Mikor kezdett beszélni egyszer csak rámutatott az előszobára és azt mondta ott egy bácsi. Azt hittem megáll a szívem, mert apukám a házunkban halt meg. Próbáltam nyugodt maradni és megfogtam a kezét és mondtam menjünk nézzük meg. Körbejártuk az összes szobát mindenhová benéztünk és kérdeztem látja-e. Mondta, hogy nem, de a végén nem igazán lehetett érteni őt. Elmondtam neki, hogy ebben a házban nem kell félni semmitől, és ha lát valamit szóljon, anya itt van, megvédi. Ahogy fejlődött a szókincse úgy tudta elmondani mitől ijedt meg (légy, madár, az illatosító villogója stb.), nagyon élénk a fantáziájuk, nem csoda, hogy félnek. Ha a nagyobb nem magyaráz neki (meg kell értetni vele, hogy csak félelmet kelt a kicsiben) a szókincs fejlődősével javulni fog a helyzet, mert meg tudja fogalmazni mit lát, te meg el tudod magyarázni neki.
És ha tényleg van szellem a házban?
Nem hinném hogy erről lenne szó. Nagyon nyílt szívű gyerek, nem akartam részletezni, mert nem kapcsolódik a témához, de én voltam az első az életében aki 12 évesen elkezdett vele foglalkozni, beszélgetni. Apukája bármennyire is imádom a férjemet, ő nem az az apa aki leül beszélgetni vele, ő a "barkácsoljunk együtt" típusú apa. Az anyukája pedig... nem tisztem őt bírálni, de meg van az oka, hogy miért velünk akart maradni akkor a gyerek, és nem vele, és miért nem örül kéthetente mikor a kötelező láthatásra mennie kell. Úgy gondolom nagyon szeret engem, annak ellenére, hogy nem én szültem, igyekszem mindenben ugyanúgy viselkedni vele mint a kicsivel. Szóval nem hinném, hogy ez lenne az oka.
Igen köszönöm, senkit nem akartam ezzel megbántani, pont úgy ahogy írtad, MINDENKI hitét tiszteletben tartom amíg nem erőszakosan akarja másra eröltetni. Szeretném vele megbeszélni, csak épp nem tudom hogyan, elég érzékeny ez az időszaka amúgy is most kezd "jobban" kamaszodni:)
A gyerekek látják, amit mi nem.
Szerintem ez egy nagyon komplex tema. Elöször is: mindenki abban hisz, amiben ö jonak latja. Ha te teljesen elveted a termeszet feletti erök letezeset, ez a te ideologiad, gondolatvilagod, hitvilagod. Ugyanakkor nincs egyertelmü bizonyitek arra, hogy csak ez az egy földi sik letezik es slussz. Vagyis lehetseges, hogy bar te nem hiszel benne, megis leteznek ezek a dolgok. Es a fiadnak valosak a tapasztalatai. En elöször mindenkeppen öszinte erdeklödessel beszelgetnek ezekröl az elmenyeiröl, hogy ne erezze azt, hogy te nem hiszel neki. MInt szülönek, nekem nagyon fontos lenne, hogy minel pontosabban ismerjem a fiam tapasztalatait. Ezek utan tisztazhatod vele, hogy megerted, elfogadod, tiszteletben tartod es ami a legfontosabb elhiszed, hogy ö ezeket erzi, latja stb stb. DE: a pici lanyt ne vonja bele, ne hivja fel a figyelmet ezekre, ne meseljen neki szellemekröl stb stb, mert ö meg tul kicsi es csak felelmet kelt benne. Vagyis cserebe ö is tiszteljen meg ennyivel. Egy 15 evessel mar meg lehet egyezni talan...
Lehetséges az, hogy a nagyobb fiú féltékeny a kislányra, hogy őt esetleg jobban szereted, mint őt?
Ugye a lány vér szerinti a fiú pedig nem.
Lehetséges az, hogy a fiú több törédést akar kapni, vagy több figyelmet?
Nem tudom, gondolatolvasó nem vagyok csak kérdezem, egy ötlet volt.
Sziasztok! Próbálom röviden, de nem egyszerű a problémám. Van egy 15 éves kamasz fiam, aki velünk él, nem a vérszerinti fiam, nagyon jó a kapcsolatunk, 4 éve alkotunk egy családot. Van egy 21 hónapos kislányom, nagyon jól kijönnek, több órára is együtt merem/tudom őket hagyni, mert a nagyfiú nagyon felelősségteljes. Azonban van egy kis bajom. A nagyfiam hisz a szellemekben, régen nagyon sokat foglalkozott a témával, félt is sok mindentől, igyekeztünk szelíden de határozottan eltéríteni az ilyen félelmektől, próbáltuk kordában tartani az internetes oldalakat (félelmetes miket lehet olvasni):-( Sem én, sem a férjem nem hiszünk az ilyesmiben. Viszont ma mikor hazajöttem, arra jöttem meg, hogy a lányom a bátyja ölében és nyekereg, hogy "bácsi,bácsi" mutogat a konyha felé. Utána fürdeni sem akart jönni utánam, be kellett jönni érte a szobába, és ölben kivinni, holott mindig boldogan rohan ki.
Az én teóriám, hogy mond a lányom VALAMIT (ugyebár még nem túl érthetően beszél), a bátyja pedig belehall valamit amit szeretne, és beleülteti a bogarat a fülébe. Olvastam egy anyukát, aki minnél többet faggatta a 2,5 éves kislányát a szellemről annál többet beszélt róla, de amint túljutott a mama is a saját paráin és nem említette, akkor a baba sem foglalkozott többet a témával. Én ezt a vonalat szeretném képviselni, ám valahogy úgy, hogy a nagyfiúnak ne sértsem meg az érzelmeit. Mikor letettem a lányomat aludni, utána meg is kérdezte a fiam, hogy "most haragszol?". Azért érzi ő is szerintem, hogy ő a hunyó. Persze az ő véleménye szerint a kisgyerekek látják a szellemeket stb. stb.
Lenne rá valami javaslat, hogy hogy kezeljem a dolgot? Nem akarom megbántani, de nem szeretném, hogy a kislányom rettegjen olyan dolgoktól amik nincsenek.
(Pár nappal ezelőtt már volt hasonló, "Edi a macska", ezt hozta ki a nagytesó sok kérdezgetés után, amikor a kislányom a plafon felé integetett, hogy "Edi gyere, gyere". Ezt még elvicceltük, de ez a mai rémület a gyerekeken már komolyabb)
További ajánlott fórumok: