Szakítás után kibékülés? (beszélgetős fórum)

Akkor kontrázok: én két dolgot nem értek. 1. lefeküdt mással, csak azért, hogy neked fájjon, és még mindig azt hiszed, ő az igazi? 2. jóval idősebb nálad, de mindketten kb egy tini érzelmi szintjén álltok. Minden zavaros és fájdalmas körülöttetek. Ebbe a miliőbe akartok gyereket hozni? Nem megoldás, hogy plusz egy ember életét keserítitek meg.

Bocs, ha kemény vagyok, de szerintem megbocsájthatatlan, amit az a pasi tett. Lehet, hogy csak nosztalgia az, amit még érzel, nem pedig a szerelem.

Köszönöm szépen a sok hozzászólást, és a kritikákat. Nekem ez az egész csak azért nehéz most, mert igen, az agyammal tudom, hogy ez esélytelen, tudom. Csak nálunk is az megy, amit flasch is átélt... Szakítottunk, mással voltunk, de én tudom, hogy valami még köt hozzá. Az a baj, hogy ha nem keresem, és próbálom élni az életemet, akkor hirtelen megint megtalál és akkor kedves meg minden.... találkoztam vele hétvégén, csak beszélgettünk, a családról, hogy kivel mi történik, ennyi. Nem kérdez rá, hogy nekem van-e valakim, én sem, hogy neki. De mindig keres. Persze így is le lehet zárni végleg mindent. Én most próbálok normális lenni hozzá, de élem az életem. Nem mással, most nagyon is jó egyedül lenni és hagyni, hogy letisztuljon bennem minden. Igazából sejtem, hogy benne már nem lehet megbízni, és soha sem tudnánk jóvá tenni a múltat... Igen, valószínüleg túl sok a tüske...

És igazatok van, érzelmileg éretlen vagyok. De azt hiszem most jól megkaptam a leckét és az biztos, hogy ebből rengeteget tanultam. Azt is hallottam már, hogy ilyesmin mindenki túl esik... Körülöttem sok nő boldog, már gyermekeik vannak, és nem éltek át ilyesmit, és kívánom nekik, hogy ne is kelljen...

Még egyszer köszönöm a hozzászólásaitokat!

amikor azt írtam, h remélem, nem sértő amiket írok, tulajdonképpen arra értettem, amik az első gondolataim voltak nekem is, ahogy elolvastam a cikket.

konkrétabban: ami elsőre megfogalmazódott bennem, az az, h ez egy tini teleregény?

ne haragudj kedves 25 éves egyetemet végzett leányzó.

én is voltam hasonló szituban, persze nem kavartunk össze-vissza, se bosszúból mással, egyszerűen csak felmerült az újrakezdés, stb... volt, h jól döntöttem, volt, h nem. utólag minden a hasznára válhat az embernek, tapasztalás, és semmi sem hiábavaló, de ezt csakis akkor javaslom, ha tudsz tanulni a hibáidból.

de ebből a cikkből csakis az jön át (nekem), hogy ti mindketten éretlenek vagytok vagy a tartós kapcsolatokhoz általában, vagy egymáshoz. lehet, h egymásra való hatásotok tette ezt az egészet elfogadhatatlanná, élhetetlenné.

az ő érzései sem tűnnek őszintének, tekintve, h nem 1 nő volt a pótlék, hanem ha jól olvastam, minimum 3, plusz a te napjaid sem éppen az utána való sírással teltek az elmúlt időszakban, és neked ugyanúgy voltak mások. hát nem tudom. nekem ez még második olvasatra is túl bonyolult.

Húú, nagyon bonyolult. De a szívedre hallgass! Én mindenképp egy nagy beszélgetést javasolnék, ahol elmondjátok egymásnak az elvárásaitokat, céljaitokat, de ami a legfontosabb, tisztázni, hogy mi miért is történt úgy, ahogy. És ezután döntenék. Ez a pasi viszont még nem nőtt fel, a leírásod alapján Te sokkal felnőttebbnek tűnsz, még akkor is, ha nem akarsz még házasságot, gyereket. Az nem attól függ. Mindenesetre én csak akkor folytatnám, ha az érzelmek és a kötödés nagyon erős, mert csak akkor lehet belőle hosszútávon boldogság.

Sok erőt, kitartást a döntésedhez!

Felmelegítve csak a káposzta jó!

Ez már soha nem lesz olyan, mint volt, hiába is erőltetitek. Ez már csak huza-vona, szenvedés, felesleges körök futkosása. Ha valaminek vége van, akkor legyen vége, ne keressétek egymást, zárjátok le és kész. Az igazi amúgy meg nem dob ki azért mert várnia kell rád...

Szia!

Nehéz dolog, amit írtál, mert én is éltem igy évekig.

Mindkettőnknek az életében volt más, de valahogy nem birtuk egymással végérvényesen megszakitani a kapcsolatot, sőt....

valahol, legbelül mindig azt éreztem, hogy hozzá tartozom (akkor is,amikor épp más barátom volt, sajnos szivnek nem lehet parancsolni)

És mint utóbb kiderült, ő is igy érzett, mikor más nővel volt.

Valami, amit bennem megtalált, másban nem, és ezt a valamit nem tudta elengedni.

Volt, hogy évekig nem láttuk egymást, de amikor igen, mintha misem történt volna, egymásba gabalyodtunk(na, ezt most ne ugy értsd, csak átölelt, stb.) hogy mások azt hihették, együtt vagyunk. de nem birtunk ellenállni a vonzásnak, ami egymáshoz rendelt mninket.

Nem tudom, hisz minden történet más, de én nem bánom, hogy újra kezdtük, sőt...

majdnem tiz év harca után, 4 éve boldogok vagyunk, már a babát tervezzük(csak jönne össze mielőbb:))

ez az én történetem, de a tiédet legjobban csak te ismerheted!

Csak engem zavar az első mondatban leírt "öt nyelven beszélő egyetimste nő" kifejezés?

Lehet, hoyg nyelveket beszélsz (nem vagy ezzel egydül, megsúgom) de érzelmileg még messze vagy a kiemelkedőből.

Tényleg fiatal vagy egy komolya kapcsoalthoz, miközben a korod alapján nem erre következtethetek.

Más miatt szakítani soha nem bölcs döntés, ha valaminek véget vetsz csak magad miatt.

Ami ezt a se veled se nélküled férfit illeti, neked kell megfogalmaznod, hogy mit akarsz és persze azt is, hoyg kitől. Amíg te is másokkal "kavarsz, és ő sem tesz másként, nincs esélyetek egymásra.

Szia!

Ismerős történet, Én is mikor a cuccaimért mentem, akkor már ott lakott az új nő :-D

felejtsd el szerintem! ha annyira szeretett volna, akkor megértette volna, h nem akartál még gyereket! az meg h miért volt már ott az új csaj...Te is tudod nagyon jól h nem nőpótló nő volt...fájdalmas, tudom, de Te is újra talpra fogsz állni, megtalálod a hozzád illőt, Én is megtaláltam, pedig akkor azt hittem vége a világnak, erre rá 1 évre már feleség voltam, és nem az övé :-D fel a fejjel, okos lány vagy Te, nem éri meg más lehetőséget elszalasztani egy ilyen ember miatt.

Szia,

Elolvastam a történeted. Szerintem már magad is tudod a választ a kérdésedre, csak talán még nem tudod "elfogadni".

Osztozom az előttem szólok véleményével, nem sok jót, jövőt látni ebben a kapcsolatban azok alapján amit írtál. :(

Elhiszem, hogy nem szerelem "volt", de még nagyon fiatal vagy, és "kötöttség" (gyermek, házasság) sincsen így talán könnyebb lépni.

Tudatosítsd magadban, hogy van esélyed egy jobbra, és neked ennél jobb jár! Akinek csak Te vagy, és mindazon szeretetet és törődést megadja neked amire szükséged van. És csak Neked!

Szerintem mindenki átesett már ehhez hasonló fájdalmas emléken, de a legtöbb embernek sikerül továbblépni, és bízni egy szebb és jobb jövőben.

Bárhogy is döntesz, az a Te döntésed legyen. Hidd el az lesz a jó, ahogy döntesz. Kitartást kívánok.

Szerintem hagynod kellene. Felmelegitve mar semmi sem olyan mint regen....

Persze mi itt csak tanacsokat adhatunk, a vegsö döntest NEKED kell meghoznod!

szia!

mivel megosztottad, én elolvastam, elmondom, mit gondolok. személy szerint én az egyszerű dolgokat szeretem. ami átlátható. nekem ez túl bonyolult. miért ragaszkodsz egy olyan kapcsolathoz, aminek csak múltja van, ami, ha jól látom, nem könnyen emészthető? nem azt mondom, h feltétlenül el kell felejtened, de üdvös lenne. a jövőd szempontjából, magad miatt. szerintem - mivel a kérdést már megfogalmaztad és abban mindig ott a válasz is - már te is tudod, h mit tehetnél. megerősítést vársz? mihez? hogy egy olyan kapcsolatban élj-e, amnek az elmúlt néhány éve csakis torokszorító emlékképekkel van teli? hiába érzed, h szereted. szerintem előre kellene nézned. és lehetőséget adni magadnak a boldogságra.

remélem, nem sértőek a szavaim. az elhatározás és az azt követő lépések van, h fájnak... de menni, csak előre érdemes. és nem úgy beszélek, hogy sosem éreztem ilyesmit... pont ezért. szerintem előre haladj.

Szerintem hagynod kellene.

Mindig lesz valami kifogás, amiért te nem leszel elég jó, és keres majd valaki mást....