Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"A légzés nélkülözhetetlen a test életéhez, a légzés tudatossága pedig nélkülözhetetlen a belső középpont életéhez."

/Buddha/

"Szeresd a gonoszt jóvá!"

/Manicheista jelmondat/

"AMÍG AZ EMBER NEM KÉPES SZERETETTEL TEKINTENI AZOKRA A GYENGESÉGEKRE, HIÁNYOSSÁGOKRA, AMELYEK OTT VANNAK MÉG BENNE, ADDIG NEM IS KÉPES EZEKTŐL MEGSZABADULNI, ILLETVE NEM IS KÉPES EZEKET ÁTALAKÍTANI."

/VÁRADI TIBOR/

FÖLDELÉS

Ez utóbbit nem tartják elég spirituálisnak, így nem szentelnek neki túl sok időt és figyelmet sem. Földelés nélkül kicsúszik a talaj a lábunk alól, elveszítjük a középpontunkat, elszalad velünk a ló, és végül álomvilágba menekülünk. Többé nem leszünk képesek birtokolni vagy megtartani valamit. A természetes izgalom és felvillanyozottság szétoszlik, eltűnik, hatását veszti. Amikor talajtalanná válunk, figyelmünk elkalandozik a jelen pillanatról, és olyanok leszünk, mint aki „máshol jár". Ebben az állapotban erőtlennek érezzük magunkat, és mint egy ördögi körben, többé nem is akarunk jelen lenni.

A talajba eresztjük a gyökereinket, mint valami horgonyt - az első csakra is ezekről a gyökerekről kapta a nevét. Gyökereinken keresztül jutunk táplálékhoz, erőhöz, stabilitáshoz, s így kezdhetünk végre növekedni. Amikor megszűnik ez a kapcsolat, elszakadunk a természettől, biológiai forrásunktól. Forrásaink nélkül pedig az ösvényt sem leljük többé. Nagyon sok ember van, akiről azt mondjuk, hogy még nem találta meg a helyes utat, bár valójában arról van szó, hogy még nem talált rá a megfelelő alapra. Folyton az eget

kémleli, ahelyett hogy a lába elé nézne.

Gyökereinken keresztül jutunk táplálékhoz, erőhöz, stabilitáshoz, s így kezdhetünk végre növekedni. Amikor megszűnik ez a kapcsolat, elszakadunk a természettől, biológiai forrásunktól.

Ha már a földön fekszünk, nem eshetünk lejjebb, és ez egyfajta belső önbizalmat ad. Aminek van veleje, alapja, hitelessége, az megtalálja az utat a megvalósuláshoz; akinek van gyökere, az mindent túlél.

Az emberek mind társadalmilag, mind gazdaságilag jobban honorálják a szellemi munkát, mint a fizikait. Az olyan természetes testi folyamatainkat, mint az ürítés, a szex, a szülés, a szoptatás vagy a meztelenség mocskosnak tartjuk, titokban műveljük, telve bűntudattal.

Egy elidegenedett és „földelés nélküli" kultúrában, ahol az értékek nem a testen és a test örömein alapulnak, kifejlesztjük a fájdalmat. Testünk sérül attól, ha az egész napot a számítógép előtt vagy a volán mögött ülve töltjük. Az állandó verseny és a felgyorsult tempó nem teszi lehetővé, hogy pihenjünk és megújuljunk, vagy hogy feldolgozzuk, elengedjük, ami fáj. Amint kifejlesztjük magunkban a fájdalmat, ironikus módon épp a földeléssel szemben leszünk egyre ellenállóbbak, mert a föld lényege az érintés, a kapcsolattartás. Ha érintkezünk valamivel, kapcsolatba lépünk valakivel, fájdalmat érezhetünk. De mégis ez az első lépés teljessé válásunk, a gyógyulás felé. Ebben az elgépiesedett, elvárosiasodott világban a Földdel és a természettel való kapcsolatunk egyre inkább veszít erejéből, és ezzel együtt egészségünk és önértékelésünk is hanyatlásnak indul.

Erőnket a felsőtestünkbe csoportosítjuk, ahol felhígul és folyamatos felügyeletre

szorul. Mivel önmagunkat is elszigeteltnek látjuk, az erő inkább a manipuláció, mint a kapcsolat eszközévé válik. Elveszítjük a kapcsolatot állati természetünkkel, és ezzel együtt elveszítjük ösztönös hatalmunkat, kecsességünket és békénket is. Ha önbizalmunk, én-tudatunk a testből származik, kevésbé van szükségünk arra, hogy egónk felduzzasztásával igazoljuk azt.

A földelés egyszerűsítő erő. Gyakorlatias célból tudatosságunkat a testünkbe helyezzük, ami térben és időben létezik - itt és most. Gondolataink viszont sokkal szerteágazóbbak, áttörik az idő és tér korlátait. Ábrándozhatunk arról, hogy a hegyekbe megyünk jövő nyáron

vakációzni, és talán közben mindezt még látjuk is magunk előtt, sőt a bőrünkön érezzük a nap melegét. De a testünk továbbra is ugyanott van - az íróasztal mellett, előttünk egy kupac számla, kint szakad a hó. Ha állandóan ábrándozunk, mikor fogjuk elvégezni azt a munkát,

amiből a vakációnkat fizetnénk? Szóval itt az ideje, hogy visszatérjünk a jó öreg Föld bolygóra, elkezdjük a földelési gyakorlatokat, és gondoskodjunk magunkról hétköznapi szinten is.

A villámhárító megvédi az épületeket azzal, hogy a fölös feszültséget a talajba vezeti. A földelés is megvédi a testünket a „túltöltődéstől", amelyet a mindennapi élet okoz. A földelésen keresztül a feszültségkeltő rezgéseket egy nagyobb testbe vezetjük, amely képes azokat kezelni.

Mérések is igazolják, hogy amikor a talajon állunk, elektromosan földelve vagyunk. A Földet elektrosztatikus mező veszi körül, amelynek

frekvenciája 7,5 Hz .

A földelés a stressz leküzdésének egyik módja. A nyitott, lefelé irányuló csatorna folyamatos áramlást biztosít, így megvéd minket a pszichikai túltöltődéstől. Ekkor lelkivilágunk biztonságos és stabil. Szívesen üldögélünk a kedvenc székünkben, finomakat eszünk és jól érezzük magunkat az ismerős környezetben - erre van szükségünk, hogy nyugodtnak és magabiztosnak erezhessük magunkat.

Sokan tapasztalnak nehézségeket, mert a felső csakráik túlságosan nyitottak, miközben alsó csakráik nem elég stabilak ahhoz, hogy pajzsot emeljenek a környezetből érkező pszichikus golyózápor elé. Szélsőséges esetekben ez komoly mentális rendellenességeket, például

pszichózist okoz. A pszichózisban szenvedő egyén elvesztette kapcsolatát a földdel és az egyetértésen alapuló valósággal. Földelési technikák segítségével a pszichikus túltöltődés semlegesíthető, és a beteg nagyfokú érzékenységének megfelelő mértékű stabilitásra tehet szert.

A földelés olyan, mint amikor fókuszáljuk a fényképezőgép lencséjét, hogy az ugyanarról a tárgyról kapott két kép összeolvadjon. Amint asztráltestünk erős kötődést alakít ki fizikai testünkkel, a bennünket körülvevő fizikai világ képeit pontosan, tisztán érzékeljük. Ha valaki

ránk néz, miközben jól leföldeltük magunkat, ő is tapasztalni fogja a bennünket körülölelő világosságot - ahogy a szemünkből, a testünkből sugárzik —, pedig lehet, hogy még sosem látott aurát.

Ez az állapot nem hogy nem homályosítja el az emelkedett tudatosságot, hanem még fokozza is azt.

A földelés nem unalmas és lagymatag, hanem dinamikus és vibráló. A feszültség tesz letargikussá; a feszültség pedig annak a következménye, hogy elidegenedés áll fenn a minket alkotó egyes részek között. Amint e részeket egyszerűsítjük és integráljuk, fokozott vitalitásérzetet tapasztalunk.

A gyökércsakrát úgy tudjuk kiteljesíteni, ha végre megértjük és meggyógyítjuk a testünket. Tanuljuk meg elfogadni, érezzük, becsüljük, szeressük! Ezek az előttünk álló feladatok. A gyökércsakra nyelve a forma, testünk pedig személyes formánk fizikai kifejeződése. Vizsgáljuk meg a formát - lássuk, érintsük meg, mozogjunk vele, érezzük belülről, tanuljuk meg a nyelvet, melyet testünk beszél, és fedezzük fel önmagunk mélységeit!

A test egyrészt a hardver, amely kezeli az információkat, másrészt egy összes adatot és programot tartalmazó „hard copy". A hús alakzataiba, a csontok elhelyezkedésébe vannak beleírva fájdalmaink és örömeink. Az idegrendszerünkbe kódolva ott vannak szükségleteink és szokásaink, emlékeink és képességeink. Génjeinkben hordozzuk őseinket, sejtjeinkben táplálékunk kémiáját, és miközben szívünk a saját ritmusát üti, izmainkon ott van tetteink lenyomata.

A test megértéséhez nekünk magunknak kell a testté válnunk. Mi kell legyünk a fájdalma, öröme, félelme, boldogsága. Amikor a spirituális

lényt elkülönítve látjuk, elvágjuk magunkat a földtől, gyökerünktől, otthonunktól. Az egész helyett csak rész vagyunk, két fél, amelyek kívülrekedtek testünk kommunikációs rendszerén.

Békét kell kötnünk testünkkel, hogy békében élhessünk a testünkben. Testi identitásra a gyökércsakrán keresztül tehetünk szert - ez szilárdít meg bennünket emberi mivoltunkban.

Önmagunk táplálása a kulcs testünk gondozásához. Pihenjünk, amikor pihennünk kell, táplálkozzunk megfelelően, végezzünk gyakorlatokat és szerezzünk örömet a testünknek - így lesz a gyökércsakránk boldog. A masszázsok, a forró fürdő, a finom ételek és az élvezetes

testmozgás mind-mind önmagunk kényeztetésének olyan módja, amely segít beforrasztani az elménk és testünk közti hasadékot.

A gravitáció a gyökércsakra vezérlőelve, mivel ez sűríti a tudatot és az energiát anyaggá. Akár tömegről, akár pénzről beszélünk, minél több van belőle, annál könnyebb még többet bevonzani, mint láttuk, a hasonló hasonlót vonz.

Mozgással járó gyakorlatok:

Majdnem minden, amit a Földdel érintkezve hajtunk végre, földelésnek számít. Az első lépés az energiának a lábfejbe történő irányítása.

Földelő alapállás:

Álljunk egyenesen csípőszélességű vagy kissé nagyobb terpeszben. Hagyjuk, hogy lábfejünk kissé egymás felé forduljanak (mintha csámpásak lennénk), így a sarkunk távolabb lesznek egymástól, mint a lábujjaink. Kissé hajlítsuk be a térdünket, kb. a lábujjakkal egy vonalba. Nyomjuk lefelé a lábunkat a talajba, mintha két szőnyeget próbálnánk ellökni egymástól ellenkező irányba. Érezzük a szilárdságot és erőt, amely testünk alsó részébe áramlik.

/Anodea Judith/

"Akit csak megismertem, vagy kezeltem, önutálattól és bűntudattól szenvedett kisebb, vagy nagyobb mértékben."

/Louise L. Hay/

"Ebéd előtt szívesen időzöm a tükör előtt, megerősítéseket mondogatok hangosan, olykor el is éneklem őket. Ezeket ismételgetem:

- Louise, nagyszerű vagy, szeretlek."

/Louise L. Hay/

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az ostoba. Vesd meg őt. Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az egyszerű lélek. Tanítsd őt. Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik. Ébreszd fel őt. Aki tud, és tudja, hogy tud, az bölcs. Kövesd őt.

Bruce Lee

- A szeretet először is gyógyító erő.

- A szeretet felemelő erő.

- A szeretet kitágító erő.

- A szeretet megújító erő.

- A szeretet megismerő erő.

- A szeretet átalakító erő.

- A szeretet egyesítő erő.

/Váradi Tibor/

"Megtisztítani agyunkat az évek során felgyülemlett káros gondolatoktól egy kicsit olyan, mintha évtizedek felelőtlen táplálkozása után megreformálnánk az étrendünket. Kezdetben mindkét esetben felléphet a gyógyulást megindító krízis. Amint áttérünk a helyes étrendre, testünk kiválasztja a visszamaradt méreganyagokat, ami egy-két napig igen kellemetlenné teheti közérzetünket. Így van ez akkor is, amikor belefogunk a szellemi diétába: helyzetünk elviselhetetlenebbnek tűnik mint azelőtt."

/Louise L. Hay/

"A tükör előtti munka nagyon hatékony. Gyermekkorunkban a felnőttek szúró tekintettel, esetleg ujjukat rázva, szuggerálták belénk negatív üzeneteiket. Többségünk még felnőtt fejjel is csak szidja magát, bármikor a tükörbe néz. Vagy a külsőnket kritizáljuk, vagy korholjuk magunkat valami másért. Ha valaki egyenesen a saját szemébe tekint, és pozitív kijelentést tesz önmagáról, véleményem szerint a megerősítésekkel a legkimagaslóbb eredményeket érheti el."

/Louise L. Hay/

"Az egyéni tanácsadással, szerte az országban és a világon szervezett terápiás foglalkozások és intenzív tanfolyamok százainak vezetésével töltött évek tapasztalataiból arra a következtetésre jutottam, hogy csupán egyetlen dolog létezik, amely orvosolja valamennyi problémát, ez pedig nem más, mint önmagunk szeretete."

/Louise L. Hay/

"Erősítsd meg gyermekedben szüleid szavait. Naponta mondd el magadnak ezeket a szavakat. Ezt a tükörbe nézve vagy egy barátod jelenlétében is teheted. Mondd el magadnak mindazt, amit szüleidtől szerettél volna hallani. A gyermeknek éreznie kell, hogy szükség van rá és szeretik. Éreztesd hát vele. Nem számít, hány éves, milyen beteg, mennyire rémült vagy, a gyermeknek tudnia kell, hogy szükséged van rá és szereted."

/Louise L. Hay/

"Nem győzöm hangsúlyozni a tükör előtt végzett gyakorlatok fontosságát egy olyan probléma gyökerének feltárásában, ami meggátol abban, hogy szeressük önmagunkat. A tükör előtti munkát sokféleképp végezhetjük. Nekem például reggel első dolgom a tükörbe nézni, és kijelenteni: „Szeretlek. Mit tehetek ma érted? Hogyan tehetnélek boldoggá?” Figyelj a belső hangodra, és kövesd utasításait. Kezdetben talán még nem kapsz üzeneteket, mert túlságosan hozzászoktál önmagad dorgálásához, és képtelen vagy szeretettel fordulni magadhoz."

/Louise L. Hay/

"Reggel, délben és este rendszeresen pozitív beszélgetést folytatok magammal."

/Louise L. Hay/

"A tárgyakkal, ételekkel, az időjárással és közlekedéssel, s főleg embertársainkkal fennálló kapcsolataink, önmagunkhoz való viszonyunkat tükrözik."

/Louise L. Hay/

"Ha nem tudsz közel kerülni másokhoz, ez azért van, mert nem tudod, miként közeledj a benned lakozó gyermekhez. Ez a gyermek rémült és szenved. Fordulj felé, és nyugtasd őt meg."

/Louise L. Hay/

"Önmagunk kényszeres utálata és pocskondiázása, s az ebből fakadó bűntudat, mind nagyobb feszültségnek teszi ki a szervezetet, és gyöngíti az ellenállóképességet."

/Louise L. Hay/

"Akik kiskorukban nem kapnak elég szeretetet, gyakran túlérzékennyé válnak, s hajlamosak arra, hogy könyörtelenül bírálják magukat. Ők feszültségben és szorongásban nőttek fel."

/Louise L. Hay/

„Mindenki önutálattól és bűntudattól szenved.”

/Louise L. Hay/

"Figyelmünk újra és újra elterelődik. Lelkünk tele van tudatalatti szokásokkal és előítéletekkel, amelyek figyelmünk nagy részét fogva tartják. Mintegy 'szado-mazochisztikus' élvezettel térünk mindig újra vissza hétköznapi gondjaink, félelmeink, esetleg az ezek kompenzálására kifejlesztett beképzeltségeink körébe. Ezek ellen közvetlen harcban semmi esélyünk. Mennél többet foglalkozunk velük, annál jobban gyötörnek bennünket, sokszor igen ötletes átváltozások kíséretében.

Mivel tudati szokásainkat önzésünk a figyelem anyagából gyúrja formává, ezért a figyelem felszabadítása mintegy mellékesen feloldja ezeket a formákat. Ennek ellenére, ahogy haladást érünk el a gyakorlásban, a veszélyek nem szűnnek meg, sőt bizonyos értelemben megnőnek, mert szubtilisabbá, ravaszabbá válnak. A kezdőnek esetleg főleg olyan nehézségekkel kell megküzdenie, hogy egyáltalán ébren tudjon maradni, és el tudja felejteni a gyakorlás idejére kellemetlen munkahelyi élményeit, stb."

/Böszörményi László/

"Talán meghökkentően hangzik, de mégis aligha tagadható, hogy a hétköznapi figyelem olyan szétszórt, olyan gyenge, hogy nyugodtan nevezhetjük betegnek. Mivel ez a betegség legalábbis az ún. civilizált országokban szinte mindenkire kiterjedt, ezért hajlamosak vagyunk elfogadni, normálisnak tekinteni. Ezért a tudat megtisztításának első lépése, hogy megpróbálunk őszintén szembenézni ezzel a nem túlságosan hízelgő helyzettel. Miben nyilvánul meg a figyelem, a tudat betegsége? Egy egészséges tudatú embertől elvárható lenne, hogy figyelmét szabad akaratából annak a tárgynak szentelje, amelyiknek akarja, és olyan sokáig és olyan elmélyülten tudjon tárgyánál maradni, ameddig jónak látja. Az ilyen figyelem egészséges, ami azt jelenti, hogy autonóm, vagy egyszerűen szabad."

/Böszörményi László/

Koncentrációs tartalmak az életvezetés problématerületéről:

"Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül."

"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."

"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak."

/Popper Péter/

"A jól kidolgozott alapgyakorlatok után egyre sűrűbben fogjuk tapasztalni egy-egy koncentrációs gyakorlat jótékony közvetlen hatását: a belső lecsitulást, lazulást vagy felfrissülést. Lassan összegeződő hatásként pedig összeszedettségünket, kiegyensúlyozottságunkat, munkaképességünk

növekedését. Talán a világ is kissé érdekesebbé válik számunkra, mert mindig csak a dolgok és emberek felszíne unalmas és megunható. Az elmélyedés képessége egyre újabb és újabb rétegeit tárja fel a valóságnak, és a felfedezés, a megismerés örömével tölt el."

/Popper Péter/

"Egy fehér papírlap közepére jól látható fekete pontot rajzolunk. A papírlapot feltűzzük

az ajtóra, hogy a pont szemünk magasságában legyen. Kényelmes törökülésben, kezünket a térdünkre támasztva, egyenes testtartásban,

lehetőleg kevés pislogással, folyamatosan nézzük a pontot, néhány percen keresztül. A gyakorlat ideje fokozatosan növelhető. Arra kell ügyelnünk, hogy tekintetünk ne kalandozzon el, és hogy csak a pontra figyeljünk, tehát próbáljuk "kiüresíteni

magunkat", elnyomni képzettársításainkat, gondolatainkat, érzelmeinket, nehogy

elvonják a figyelmünket."

/Popper Péter/

"A koncentráció lényege az objektivitás, saját szubjektív reakcióink, asszociációink, érzelmeink átmeneti 'szüneteltetése'. Meglepő, hogy a koncentrációt nálunk milyen gyakran tévesztik össze a meditációval. A koncentrációt ugyan egyes iskolák a meditáció előgyakorlataként használják ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy az aktív és objektivitásra törekvő koncentráció a szellemileg passzív és szubjektív meditáció 'kontrapunktja'. Éppen ezért alkalmas arra, hogy a meditációt előkészítő gyakorlat legyen."

/Popper Péter/

"Mások megismerésének legnagyobb akadálya hiányos vagy torzított önismeretünk. Belső állapotainkat akarva-akaratlanul mindig átvisszük a külvilágra, önmagunkhoz való viszonyunk meghatározza másokhoz való kapcsolatunkat is. Aki önmagával túlságosan

szigorú, kegyetlen - másokhoz is az lesz. Aki önmagának sokat hazudik - hazudik a környezetének is. Aki megérti önmagát - másokat is meg fog érteni."

/Popper Péter/

"A hibák árnyékok. Ha mindig a múltban elkövetett hibáinkon vagy az embertársaink hibás döntéseit elszenvedőkön rágódunk, a fehér fényt nem élhetjük át.

A múlt legyőzéséhez szükségünk van a fényre, a szeretet erejére."

/Jankovich István/

"Minden betegség tulajdonképpen lelki eredetű. Az embert alkotó erők általános harmonikus rezgése valahol megzavarodik, diszharmónia keletkezik, mert a lélek működése zavart. A lélek tele van megoldatlan gondokkal. Mindez a tudatalattiban játszódik le. Így a testi szervek a megzavart lélektől az Én-tudaton át hamis értesüléseket kapnak, hamis jelzéseket. Ennek megfelelően a szervek rosszul reagálnak, helytelenül működnek, hibákat követnek el és megbetegszenek."

/Jankovich István/

"Így már újjászületésem utáni harmadik napon úgy fogalmaztam meg az emberi élet alaptörvényét, hogy ez a 'A SZERETET ÁLTALÁNOS, KOZMIKUS HARMÓNIA TÖRVÉNYE' – amely az egész világon valamennyi emberre érvényes.

Ez a felismerés volt a klinikai halál állapotában eltöltött egész idő legnagyobb, legfontosabb tapasztalata. Azóta próbálok szeretetben élni – megélni a szeretetet.

A következő kérdés: hogyan csillapítsam a szeretet utáni éhségemet?

Tudom hogy szeretnek engem, hiszen isteni Atyám szeret, és én is szeretem önmagamat. Harmadik fajta szeretetre - az emberek szeretetére nincs is tulajdonképpen szükségem. Elfogadom természetesen ezt is örömmel, de önmagam szeretete számomra a legfontosabb."

/Jankovich István/

"Azt hiszem, örülnöm kell annak, hogy egyéniség lehetek. Nem kell elrejtenem testi-lelki és szellemi-individuális ismertetőjegyeimet. Cyrano büszke az orrára, Hamlet az érzéseire, Szókratész a gondolkodásmódjára, Leonardo da Vinci pedig az isteni intuícióira."

/Jankovich István/