Sokszor átéltem már a társas magányt. Szoktam rendezvényekre... (beszélgetős fórum)

Szerintem vagyok jó néhányan, akik nehezebben szerzünk barátokat. Ennek sok oka lehet.

Van, akinek alacsony az önbizalma és nem meri megtenni az első lépést. Van, aki egyszerűen szenved azzal, hogy olyan társaságot találjon magának, akikkel vannak közös témái, érdeklődési körei - nem mindenki képes a nagy semmiről lökni a felfújt, üres dumát órákon át!

Magam részéről már kezdem elfogadni, hogy az emberek többségével nagyon kevés közös témám van, vagy én untatom őket, vagy ők engem. Megpróbálok mindig udvarias maradni, változó sikerrel. Az interneten meg rendszeresen szaladok bele olyan emberekbe, akikkel van mit mondanunk egymással, csak valószínűleg az életben nem fogunk találkozni, mert minimum más földrajzi hosszúsági körön, de lehet, hogy más kontinensen is él! Van ez így :(

Azért remélem, hogy találsz olyan embereket akár on-, akár offline, akik enyhítenek kicsit a magányodon és fölöslegesség-érzéseden!

Sajnos ezt nem tudom,én is feltettem màr magamnak ezt a kérdést sokszor.

Pedig nem gondolom magam rossz társaságnak, fiatalabb koromban sok baràtom volt sokat jártam haverokkal bulizni,iszogatni. Most meg már “öreg” vagyok azt nem kellek senkinek.pedig ha tehetném, csak 1 hétvégére megint beülnék a haverokkal a nonstop kocsmába reggel 7ig iszogatnám a mindenféle pancsolt piákat és csak sztorizgatnánk, mint a régi szép időkben.

Utoljára kb június elején találkoztam pár órát az egyik barátnőmmel..július elsején írtam neki messengeren, 2 hét után olvasta el azóta nem írt vissza.szoval kb ennyire vannak baràtaim😓

Már barátkozni sem próbálok..

0 barátom van. Valahogy mindenki más fele ment az életben îgy kikoptak a régi baràtságok,én meg nem tudok egy igaz barátot sem szerezni.

Bulizni,szórakozni,vagy csak úgy bàrmit csinálni is meg nem járok el,mert páromat nem érdeklik azok amik engem,baràtaim meg ugye nincsenek,hogy ne egyedül menjek.

Egyedül meg nincs kedvem semmihez.

Sajnos nálam is jàtszik ez is,ami nálad.

Pàrom családjánál például. Pl: pároméknál családi összejövetel van,mindenki beszélget próbálok nem beleszólni senkinek a beszélgetésébe,nem szeretnék bunkó lenni. Megvárom míg mindenki elhallgat, megpróbálok bedobni egy témát..,ebből általában 1-1,5 mondatot sikerül elmondanom és valaki biztos beleszól aztán én onnantól kezdve elvagyok kussoltatva,senki nem kérdi utána,hogy “mit is szerettél volna mondani?”

Üdv a klubban..🙋🏻‍♀️

Párom amióta leszokott a cigiről egy arrogáns fsz lett, mindenért én vagyok a hibás, ma konkrétan azért cseszett le,mert írt valamit messengeren amire én annyit írtam neki,hogy “ok” erre ő kiakadt,hogy milyen flegma meg nagyképű vagyok ezzel a válasszal,legalább egy “é” betűt utána írhattam volna. Persze épp porszívóztam, szólt a zene nem volt kedvem órahosszákon keresztül írni a választ.(régen az “okés” szót használtam de az sem tetszett neki,mert hülyén hangzik)

Igaz ő ékezetet nem ír, de kiakad egy hiányzó “é” betűn ezért ma lehordott mindennek..szóval a sima egyszerű párkapcsolati vitáinkat felváltotta az agresszív kisgyerekes hisztije a cigi hiánya miatt.ez 3 hete tart.. azóta próbálom kerülni itthon is hisz nem lehet hozzászólni,mert bármit amit mondok neki elmegy a füle mellett. Én meg sajnos már nem tudok kivel beszélgetni,szóval jelenleg a pàrom mellett vagyok társas magányban ami a legrosszabb. Akire számítanál az életben,a mindennapokban mindenért nekem esik én vagyok mindig a gond..

Pl tegnap du. bealudt én kimentem a hálóból csendben és a konyhában feloltottam a villanyt majd lecseszett,hogy a villanykapcsolás hangja miatt ébredt fel…

Hiába szeretem,meg tervezem(terveztem) vele az életem. Meg örülök neki,hogy letette a cigit sajnos elviselhetetlen.itthon vagyunk és nem szólunk egymáshoz, ő azért mert nem kommunikál velem inkább haverokkal chatelget én meg nem merek már hozzászólni mert lecsesz mindenért.

Nagyon gondolkodom azon,hogy keressek mást akivel haladok is valamerre az életben és meghallgat meg amit mondok neki nem gondolja hülyeségnek.

Akkor ne járj rendezvényre. Járjál szingli túrákra. Oda mindenki egyedül megy, fiú is és lány is. Azért mennek hogy valakivel összebarátkozzanak, esetleg idővel még komolyabb is lehet belőle.

Sajnos hogy az én korosztályom már nem jár ilyen helyekre. Engem meg minduntalan nyugdíjas klubokba akarnak hívni, de nem megyek. Nincs kedvem a sírálmakat hallgatni, kinek milyen gyógyszer nem használ, kiről mit hallottak, stb. A betegségekhez nem tudok hozzászólni, a gyógyszereket nem ismerem és nem vagyok a falubeli hírlánc tagja. Nem vagyok oda való.

A jelek szerint te sem vagy a rendezvényekre való. Már többeknek javasoltam amit most neked, meg is éri kipróbálni. Nincs vesztenivalód.

Társas magány ellen nincs mit tenni.

Olyannal kell lenni, aki elfeledteti a magányodat.