Segítsünk Ájrinnak, hogy ne vesszen el az álom! (beszélgetős fórum)

na lassan lépek, még összepakolok, aztán megpróbálok hazajutni :D

majd írok sms-t ha hazaértem :P

puszii :)

nekem is a mazsolás a favorit :D

megkóstoltam a marcipánosat... hát, nem ettem meg... mintha mandulaaroma lenne beleöntve. szánalom.

Az nem dereng... Én iszonyú boldog voltam, amikor a Milli kidobta újra a finom krémtúrót. Mondjuk csak a mazsolás jöhet, a többi hamisítvány.

Ja és 8ft volt a túrórudi!

bezony :D

meg volt egy olyan álomcsokim, amit köb 15 éve nem találok :(

Az Africana kókuszos... sima kókuszreszelék volt benne, nem ilyen szar töltelék :(

annyira imádtam!!!

én is... és kicsit elkeserítő, hogy az én gyerekem már azt sem fogja tudni, mi az a bedeco, és mi az a szörp...

A másik. Mi is ugráltunk le a lépcsőkről, nem is akárhogy. egy deka danoninot nem kaptunk XD

mégse tört el semmink....

ezt muszáj beraknom, lányok... Pankától loptam, bocsi érte, de baromira tetszik...

MI, akik 2009-ben (még) élünk.

(Akik 82'előtt születtek....sőt: 72, 62, 52,...)

Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,

sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi

furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy

könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az

ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és

megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben

játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a

sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem

pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak

bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on

edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a

zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,

ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a

fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan

nyugalomban, a pre Domestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt

Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról,Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról..

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor

egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis

itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt

egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta

rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más

játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,

mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a

szülőknek.

Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.

Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség.

Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

ajha... mondjuk anno rólam is voltak érdekes dolgok. felraktam facebookra egy régi fotósorozatomat (ruhás, de profi képek) és hát szerénytelenség nélkül, kurvajól néztem ki...

Egyszercsak felhívott egy haverom hogy mióta vagyok én fenn mydate-en... MONDOM HOL????

átjött, beléptünk tőle, és megmutatta az adatlapot, amin az ÉN képeim vannak...

Na azóta nincs rólam túl sok kép sehol. Akkor leszedettük, de hát basszus, nagyon gáz volt...

én meg ezért -sem- szokok le :D

na jó, amúgy lehet hogy az 5 év a sok...amióta füstölgök :D

de hát mindegy, ez van, hülye voltam :D majd ha lesz rá nyomós indokom, leszokok :D

mázlista :D

én nem gyújtok rá, nincs reflex :D

:D:D ez aranyos :D

nálam a cigi a feltételes reflex meg a reggeli kávé :D

fujjjmááááááááár :D

hagyjál a szilvalekvárral :D nagyonutálom :D és amúgy is, még reménykedem :D