Segítség Mini Diktátor! (beszélgetős fórum)

:-)))))) Durva...

Nekem a mesekönyvekért vérezne igazán a szívem, mert rendet rakni végülis lehet...De azért érzékelte, hogy rosszat csinált?

Telihold, Kedveske, Telihold!!! :-)))))) Az én lányom is nehezen aludt el ma, és tiszta dinka volt, a babakocsiban, a játszószőnyegen, a kiságyban nem volt jó, de ha fölvettem, akkor is csak pár percig, aztán feszítette ki magát a karomból! Úgy sajnáltam :-((

Jó fárasztó tud lenni egy ilyen nap, folyamatos készenlét, el se mertem menni zuhanyozni, hajat mosni, amíg haza nem jött a férjem, nehogy végigordítsa szegénykém, amíg "végzek magammal" :-))))))))

A ház nálam is fut, halgass a férjedre.

Viszont, tedd ülőkébe, hogy ne kelljen egész nap tartsad ölben.

"Kisfiam 3 hónapos, ha ébren van egyfolytában tartogatni kell. Közben a lakás fut, ami nagyon idegesít. Adjatok tanácsot, Ti hogyan csináljátok?"

-Férjem azt szokta mondani, hogy "túl sokat vársz magadtól", most a gyerek a fontos.:)

Azt azért észrevettem, hogy ilyenkor az általános rend ami megvan, a nagyobb elvárások pedig halasztódnak. De annak is eljön majd az ideje, akkor meg azt gondolod majd, de jó lenne egy kisgyerek a háznál:)))

Nos, mivel még nincs meg a babucim, így persze csak elméleti síkon gondolkozhatok a dolgokon. Az ember lányának van egy szépen felállított elmélete és aztán vagy sikerül vagy nem:) Engem bizony foglalkoztat a gondolat, hogy kinek hogyan sikerül megoldani a hétköznapi dolgait, hiszen annyira furcsa elképzelni, hogy még egy zuhanyozás is gondot okozhat. Persze elfogadom és tudom, hogy iszonyatosan megváltozik az életem majd, de arra eddig még nem is számítottam, hogy ennyi mindenre kell figyelni. Biztosan mindenki belejön a babázásba, de nem is a legelsö napokról, hetekröl beszéltem, hiszen az az idöszak nem a normál hétköznapok, hanem maga az ismerkedési fázis és mivel minden baba és mama más és más (ez így van rendjén), ezért nem lehet egy sémára ráhúzni az összes babás megoldásokat.

Kíváncsi lennék, ki hogyan rendezkedett be a babás életre és milyen tervek voltak és mit valósítottatok meg belöle. Szívesen olvasnék tanácsokat arról,hogy a kis minidiktátorokkal hogyan sikerült megoldani az élet hétköznapi oldalát, ami valljuk be nem egyszerü, de kötelezöen ott van az életünkben.

Köszi a hozzászólásodat, hidd el a leendö anyukák sokat tanulhatnak a már anyukáktól, így sokat segít minden kedves hozzászólás:)

Igen igazad van, hogy fel kell állítani a fontossági sorendet és nem vitás ki az első. csak az első időben olyan kiszámythatatlnaul aludt, ha aludt, hogy nem arról volt szó délelőtt, vagy délután törlöm le a port, hanem a héten vagy a jövő hónapba (kicsit sarkítok). Az az idő amikor meg aludt nem volt elég semmire, mert ugye ht. foglalkozz magaddal (pl: zuhanyozz), egyél, igyál, pihenj sokat, fogadd a látogatókat, törődj a pároddal, és ne aggódj sokat stb stb. Az első idő nekem nehéz volt, és lehet hogy kicsit túl is reagáltam a dolgot.

De szerintem jól döntöttem hogy dajkáltam(lom) amikor csak akarta. Nem is tudtam volna megállni, és hallgatni a keserves sírást.

Kívánom, hogy te jobban viseld a dolgot, és sok szerencsét a babóhoz:)

Másik téma a házimunka-gyerekkel való foglalkozás.

Az elöbb írtam egy mondat erejéig, hogy én akkor végzem a házimunkát, amikor a párom is dolgozik. Jó, én szerencsés vagyok, mert itthon vagyok, ezt soka nem tudják megtenni.., de valljuk be a házimeló általában a nöre vár, mi csináljuk, még akkor is, ha mindkét fél dolgozik. Ideális esetben megoszlik a munka a család tagjai között, de szerintem a nagyobb részt ebböl a nök vállalják.De nem is ez a lényeg, hanem általában megpróbáljuk a munkát elvégezni, amíg a párunk elfoglalja magát( munka, internet, ö is segít a házimelóban,...stb.) Tehát ezt a babára vetítve én úgy értem, hogy akkor próbáljuk meg megcsinálni, amikor alszik a kisbaba....hiszen amikor ébren van, nagyrészt minket igényel, nem?

Szerintem ez így normális....persze vannak alkalmak, amikor muszáj valamit megcsinálni, amikor ébren van a babuci (átvetítve: akkor is végzünk házimelót, mikor a férj otthon van, hisz sokan dolgoznak baba mellett), de ilyenkor biztosítjuk a megfelelö elfoglaltságot a kisbabánknak (pl:játékot kap, könyvet adunk neki..stb..férjnek adunk feladatok:hobbizzon,olvasson,dolgozzon).

Amikor viszont a baba megunja, s igényel minket, akkor elöbb utóbb otthagyjuk a porszívózást.

Még nem tudom, hogy mennyi idöm lesz a baba dolgai mellett, de én úgy képzelem, hogy amíg a baba szunyál, addig megpróbálom megcsinálni a házimunkát. Nem írja nekünk elö senki, hogy reggel 9 és dél közözz kell egy egész heti melót megcsinálni, szerintem el lehet a dolgokat osztani kis adagokban. Most is így csinálom, így nem szalad a ház, általában normális rend van és nem kell külön azért stresszelnem, hogy jaj csak be ne állítson valaki, mert kosz vagy kupi van.

Hozzá tenném, mielött bárki azt mondja, ja...mert te otthon vagy, úgy osztod be, ahogy akarod..,de ez nem így van. Sajnos az elsö 4 hónapban szigorú fekvést írt elö a doki (nem részletezem miért), de ezt felfoghatjuk úgy is, hogy ilyenkor a baba dolgaival foglalkoztam...ez ugye iszonyat sok idöt vesz el a napokból( pelenkázás, kajcsizás, fürdetés, játék...sok dolog még), és azt hiszem nekem kb ennyit kellett fekdünöm, de mégsem maradtam el iszonyat módon a házimunkával.

Mondjuk erre kíváncsi leszek, hogan oldom meg , amikor a baba itt lesz:) De azt hiszem, ha nem délelött 10 -kor van leporolva a tv állvány, hanem csak délután 2-kor, még nem történt katasztrófa..., viszont ha a babám még délután is sír, az sokkal nagyobb trauma....

Azt hiszem fontossági sorrendet kell felállítanunk a baba és a család és a házimunka körül..., s azt gondolom, nem kétséges, hogy ki lesz az elsö helyezet:)

Hangsúlyoznám,hogy ezeket a dolgokat, mint gondolatokat írtam le, nincs köbe vésve , biztosan változik majd a véleményem sok dologban,csak kikívánkozott belölem, mikor a "házimunka elöbbre való" és hogy "hagyjuk unatkozni-sírni" a babánkat dolgokat olvasom.

Még annyit hozzátennék, hogy itt nem szélsöségekröl van szó..(pl:baba már 24 órából 48-at rajtunk van és muszáj néha letennünk...vagy sír a baba , de nekünk a rántás épp ég a kezünk alatt)...szóval nem a muszáj dolgokról beszélek, hanem a normális hétköznapokról.

Köszi, hogy elolvastátok és még egyszer bocsi, de sokat írok:)....

Üdv

Sziasztok!

Tapasztaltnak mondható anyuka lévén, gondoltam írok nektek:)

A kisfiam 2 éves lesz hamarosan, úgyhogy már mi régen túlestünk a kérdéses időszakon.

Már a kórházban megmutatkozott, hogy a fiam nagyon is igényli a dédelgetést amit, büszkén kijelenthetem, hogy az első naptól meg is kapott. Sokat volt ő is ölben, rengeteg figyelmet igényelt, de ez nekem/nekünk valahogy nem okozott ilyen jellegű gondokat. Tulajdonképpen meg sem fordult a fejemben, hogy ne dajkáljam, mikor szeretné, annyira természetes volt, hogy ő az első. Nálunk nem volt kupi, pláne amíg kicsi volt (mostmár időnként van), mert mikor aludt, pont elég volt az idő a takarításra. Életemben annyit nem sütöttem-főztem mint az első 4-5 hónapban!:) Aztán egyre többet volt ébren, igényelte a sétákat, nagy játszásokat, és a nagy főzőcskézés/rendezkedés is lecsökkent. Manapság úgy oldom meg, hogy mikor délután alszik, takarítok, esti alvásnál szintén. Főzni szerencsére tudok tőle, ő a kuktám, adogatja a kanalakat, hozzávalókat hoz a hűtőből, és még a szemétbe is bedobál dolgokat, ha megkérem rá.

Szóval kismamák, legyetek türelemmel, és foglalkozzatok nagyon sokat a picitekkel, mert később tényleg vissza fogjátok sírni ezt az időszakot! A ht-t meg próbáljátok megoldani, ha nem megy egyedül, vonjátok bele a férjeteket, nagymamikat is! Biztosan örömmel segítenek majd!

Sziasztok!

Olvasgatom ezt a fórumot és lenne némi észrevételem ..nos, mivel ezt az oldalt erre találták ki, így hozzá is szólok:)Elöre is bocsi, de nincs hosszú ö,ü-m, de így is érthetö lesz, azt hiszem, bocs ha hosszú leszek, de szeretek regényt írni:)

Nos, bár még nem vagyok gyakorló anyuka, de már van egy pici élet a pocakomban, aki 25. hétbe lépett, így a gondolataim nem tapasztalati értéküek, de szeretném megosztani veletek , kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Elsöként a "babaunatkozáshoz" tennék hozzá pár szót, mert úgy látom heves vita alakult ki, hogy felvegyük-ne vegyük fel.

Valaki írta, hogy a gyereket csak etetésre, itatásra, tisztába tevéshez vegyük fel, de ha minden rendben körülötte, akkor ha sír, hagyjuk..azt istenért se vegyük fel, mert elkényeztetjük és csak nézhetünk nagy szemekkel, hogy a baba majd minket fog igényelni állandóan.

Ezzel nem tudok egyet érteni, mivel az ember társas lény. Nem tudom elképzelni, hogy egy baba csak azért legyen , hogy az életfunkcióit kielégítsük...szerintem foglalkozni is kell vele. Gondoljatok csak bele, amikor a párotok szól nektek, hogy kicsim gyere, dumcsizzunk egyet (itt ezt az igényt a baba sírással fejezi ki).., akkor te csak odamész és megpuszilgatod a fejét, megnézed szomjas-e, inna-e,...és ha minden igénye ki van elégítve ( a férjröl beszélek), akkor mondod neki, hogy szeretlek édesem..és hagyod hagy kiabáljon utánad, de te becsukod az ajtót és otthagyod, majd esetleg ha nem hagyja abba, megint visszamész, megnézed, hogy van-e láza a párodnak..és megint otthagyod, de a tényleges igényt nem elégíted ki...azt hiszem normális lenne,ha ezek után egyre dühösebben szólítgatna a férjed( sírna a babád). Nekem ez fura lenne, hisz a baba igénye sem csak kajcsiból és pelusból áll, hanem a másik fél (anya-apa) társaságára is vágyik, nem? (kicsit bonyolultan írtam le, de remélem érthetö, hogyan is értem..megpróbálok párhuzamot vonni a férj-mi-baba viselkedése között)

Persze most majd mondják, hogy meg kell tanulnia egyedül is lennie...no,ez rendben is van, hiszen nekünk is van olyan elfoglaltságunk, amihez nem kell a partner. Olvasunk ( a baba pl: nézegeti a környezetét), internetezünk ( a baba pl: ismerkedik a világgal és a játszószönyegen fogdossa a kislabdát), hobbinkkal foglalkozunk ( a baba pl: egymásba dugdossá a kockákat). Szerintem amikor ezeket a tevékenységeket befejezzük, akkor mi is azonnal a párunk nyomába szegödünk a lakásban és kérdezzük milyen volt a napja, szólunk neki, hogy gyere drágám menjünk sétálni, fagyizni, kirándulni...szóval kifejezzük az igényünket a társaságára és a nagytöbbségben (elvileg) meg is kapjuk öket, vagy ö minket. A baba is szól, hogy anya gyere és vegyél fel,mert ott akarok lenni veled, meguntam a plafont nézni, szeretném inkább azt nézni, hogy a burgonyát pucolod és közben "beszélgetni". Ök ezt az igényt csak sírással tudják kifejezni, így ha szólnak-sírnak, akkor ugyanúgy, mintha a párunkhoz mennénk oda, elhagyjuk a dolgainkat hátra és inkább a babával-férjünkkel foglalkozunk, nem (én általában akkor végzek házimunkát is,ha a férjem dolgozik, hogy ha hazajön , akkor tudjunk együtt lenni, beszélgetni) ?

Na,...persze nem a szélsöséges dolgokról beszélek, hanem szimplán a normál hétköznapokról.

Még egy témakört fogok érinteni, de ezt elküldöm elöbb, mert félek, hogy a regényem elszáll.:)

Amúgy tudom...most sokat azt gondolják, hogy mit szólok bele, hiszen nem tudom én még mi vár rám,...de...úgy gondolom, hogy ettöl még lehetnek gondolataim a témáról, amik vagy helyesek vagy sem..és amik biztosan fognak alakulni, változni a babucim születése után, de egyenlöre így látom.

Üdv...de folytatom, a másik témával:)

Egyetértek, míg pici a bab, nagyon bújós. Néhány év, aztán már önállósulni akar, akkor meg nosztalgiázhatunk. Ez, sztem, nem elkényeztetés.

Az elkényeztetés valahol ott kezdődik, hogy mit engedsz meg neki, mit nem, de ez nagyon nehéz kérdés, hol a határ. Mennyire szöksz neki stb.

Tényleg, mi az elkényeztetés????

Nálunk nincs cumi sem, és az ujját, kezét is csak ritkán veszi be a szájába és hihetetlenül keveset sír. Van úgy, hogy eltelik 1 egész hét, vagy annál több is, ami alatt még csak nem is nyüszög.

Ugyanakkor nem is ölbe-baba a kis drágánk. Viszont már jó ideje tudom, akár egyetlen mozdulatából is, hogy mikor kell dajkálni.

Az elkényeztetés nem ebben a korban kezdődik úgy gondolom.

És teljes mértékben osztom Csehe véleményét is.