Sajnálom a nemtehetekróla helyzetet! Nem tudom, hogyan lesz... (beszélgetős fórum)

Távoli rokonok. Éltek egy 3 szobás társasházban, mondjuk 80+m2-n két gyerek, apa anya. Jól elvoltak, közösen csináltak sok mindent, szabadidőben együtt, társas, kártyázás, sütés, főzés, stb. Aztán úgy alakult, hogy nagyobb lakás kellett az asszonynak, lakáson belül emelet, a két gyerek szobája fent volt. A gyerekek kamaszodtak, elvonultak, már nem voltak együtt a nagy lakásban. Egyéb okok miatt is eltávolodtak, elváltak. A gyerekek megsínylették az egészet. A nagymama állítja, ha a kisebb lakásban maradtak volna még mindig együtt lennének. Gondolom nem egyedi az eset.

Egy kisebb lakásnak is megvannak az előnyei és hátrányai ahogy a nagynak is.

A szomszéd nénit ápoltam én is vagy 3 hónapig. Igaz, mi nem egy lakásban éltünk, de az éjszakai telefonok, éjszakai átjárkálások után nekem is menni kellett dolgozni.

Egy 90 feletti gyermektelen házaspár volt.

Az, hogy elfelejtettem az empátiát azért írtam, hogy lássátok ti is kicsit tárgyilagosabban a dolgokat.

Nem mondtam sehol, hogy ahhoz, hogy az ember elérje a céljait másokon át kéne tiporni vagy lenézni őket.

Én sem teszem.

És nem erről folyik a vita.

3 hónapig csináltam ezt 55 m2-en, az öreglánnyal, műtét után. Mit mondjak, már nagyon vártam,hogy menjen haza.

Mondjuk anyuval más volt, ő szeretett hozzámtartozó.

Mi sajnos nem tudjuk helyette fizetni.(Mások sem!)Segíteni tudunk de nem ennyire.

Örülj neki hogy neked telik rá,de ideje lenne belátni hogy a többségnek nem!

Mondjuk felesleges magyarázni valakinek akibe 0% empátia szorult!

Ezért tartunk itt!(világjelenség)

Én nem tiporok át senkin a céljaim érdekében, segítek ahol tudok,nem nézek le senkit.De nem is nyalizok azért hogy fusson a szekér.Apám is ilyen ember volt, anyukám is az!

Tudod Ő mindig azt mondta hogy:"Lehet hogy nem vagyunk gazdagok,de minden reggel bele tudok nézni a tükörbe!"

Ezt én is tartom!

Ezzel részemről lezárva.

(Bármit írunk,felesleges.)

Remélem, látod, hogy ebben a történetben is meg van mindennek az oka és okozója. Társadalmi szinten.

Hogy én is hozzam már a személyes példát... Az én anyám is özvegy már. 92 ezer a nyugdíja. Mi, gyermekei fizetünk neki mindent. Fűtést, áramot, gyógyszert, kezeléseket.

Mert az Édesanyánk és felnevelt, taníttatott bennünket, mert ezzel tartozunk neki, mert szeretjük. Mert így (is) család vagyunk.

Mert nem milliomosok!

Az átlag magyar fizetésből ennyire futja-általában!

Lehet hogy neked telik 80-100 milliós ingatlanra,de a többségnek nem!Ja,és nem azért mert lusta!

Te hol élsz amúgy?Itt a földön?

"Nemtehetekróla" helyzet van valóban, amikor betegség, hasonló körülmények adódnak.

Könnyű azt mondani, hogy "nemtehetekróla". Van minden 4 évben egyetlen nap!! amikor igenis mindenki előtt ott a lehetőség, és tehetne arról, hogy egyszer, valamikor jobb legyen.

Hogy eljusson minden család arra a szintre, hogy legyen!! miből tartalékot gyűjteni egy váratlan betegség, vagy munkahely-csere, stb. esetén. A legutolsó ilyen napon állítólag "csak" 700 ezer fő hiányzott. Ott volt a lehetőség megfordítani a szekér rúdját. Hogy valóban előre menjünk, és ne hátra.

És, hogy? Tényleg kíváncsi vagyok. Milyen ötleteid vannak?

Sokkal többen élnek már városokban. Miért? Mert falun nem volt munka, nem volt tanulási lehetőség, nem volt választás, nem volt kitörési lehetőség. Sokan elhagyták a természetközeli, egyszerűbb életvitelt. Visszamenni? Biztos vannak és lesznek olyanok is. De a többség nem tud, nem akar.

Anyukám világ életében dolgozott, mégis kevés a nyugdíja.Özvegy.A rezsi magas mert az 1980-ban épült panellakás jégverem.(Alatta évek óta üresen áll a lakás mert valaki megvette befektetés gyanánt.)

150000ft-ból kell rendezzen mindent.Miután kifizeti a számlákat és a gyógyszereket nem sok marad.Ha most az emelt rezsivel számolunk,plusz az egekben járó élelmiszer árakkal akkor szinte semmi.

Dolgozott mindig,munka mellett pluszt is vállalt.Gondolom akkor erről is Ő tehet.

Sokaknak még ennyi sincs és nem azért mert lusták vagy ingyenélők!

Elég szomorú hogy valakiből kiveszik az empátia!

De jó is lenne 69 nm-en még anyàmékkal is nyomorogni, hordani őket orvoshoz, felköltöztetni őket a másodikra, másik városba….

Aztán a 10/16 órás munka után ápolgatni őket és legyen normális magánéleted is. Kiváló ötlet! 😀

Mint mondtam, az empátiát valahol elhagytam az úton... Nem esetekben gondolkodom.

Igen, vannak balesetek. Hallani olyat (tv2 tények), ahol családok vesznek oda. De nem erről folyik a vita.

Én is hozhatnék egy-egy esetet, mert én is emberek közt élek, de nem ez okozza azt, hogy sokan keveslik a nyugdíjukat, sokaknak nincs biztosítva a megélhetésük.

Nem, nem kell/kellene "pusztulnia" (hogy a szavaddal éljek).

Az idősekről, betegekről régen a család gondoskodott.

Talán újra itt az idő, hogy a fiatalok az idős szülőket magukhoz vegyék.

Ej, azért ez nem teljesen van így. Rossz olvasni amit írsz és rossz környezetben élsz ha ezt tapasztalod. Sokan nem tücskök. És mi van a már betegen, sérülten születettekkel?

Vigyáz, nehogy utolérjen a karma. Tudod, földön fekvő emberbe nem rúgunk, ez arany szabály.

Szerintem nem minden ok nélkül betegszik meg senki sem. Az, hogy egy család nem rendelkezik tartalékokkal is azt bizonyítja számomra, hogy a nagytestvérre vár. Nem gondolkodnak előre.

Mindenki úgy él, mint a mesében a tücsök. Jól érezzük magunkat, utazgatunk, szórakozunk, csak azzal nem gondolunk, hogy két-három hónap múlva mit teszünk az asztalra a család elé.

Ha már a személyes nehézségeidet említetted...

Ha megözvegyültél akkor részvétem és sajnálom, mert így is egyedül maradhat egy szülő. De egy általam normálisnak tartott tágabb család ilyenkor mellé áll.

Más esetekben mindig az emberek döntése az, hogy egyedülálló szülővé válik vagy sem.

Baleset?

Általában az a vesztes aki vétlen!

Nekem egy kedves volt munkatársam most tanul újra járni egy súlyos baleset után ami Ő szabályosan közlekedett, vétlen volt,nem figyelmetlen! Majdnem meghalt!

Empátia nem szorult beléd ahogy látom!

Az egyik legjobb barátnőmet a zebrán ütötték el.(Pár nappal később elhunyt.)Nyilván arról is Ő tehetett.

Nem mindig az a baleset okozója, aki el is szenvedi. Sok műhiba eset is van. Tele van az élet olyan dologgal, amit nem mi irányítunk, semmi ráhatásunk sincs és a leggondosabb eljárásunk mellett is megszívjuk.

Nézeted szerint aki már nem hasznos,mert öreg, megsérült, gyenge az pusztuljon el? Csodás.

Pedig egyáltalán nem miattuk tartunk ott ahol.

A balesetek általában figyelmetlenségből, nemtörődömségből történnek.

Ha nem lenne a "társadalmi szerződés", akkor nem lenne túlnépesedés, nem lenne annyi ember, akit minden hozzáadott érték nélkül el kell tartani a társadalomnak.

Tudom, ez így durván hangzik, de elvesztettem az empátiámat valahol az úton, mikor egyre több olyan emberrel találkozom, aki nemhogy 20 évet, de 20 órát nem dolgozott életében és sír a szája a segélyért, meg a kevés nyugdíj miatt.

Sajnos, a mérleg megbillent és ma már sokkal több az "eltartott", mint az "eltartó", az aktív dolgozó.

És bocsánat, de nem személyeskedem, nem konkrét esetekben, példákban gondolkodom.

Ezzel nem értek egyet!

Sajnos van olyan helyzet amiről nem tehet senki!

Elég ha az egyik családtag kiesik a munkából egy súlyos betegség miatt! Manapság ennyi elég az anyagi válsághoz!(Ne felejtsük hogy nem csak a kereset esik ki,hanem súlyos pénzeket kell kifizetni az "ingyenes" orvosi ellátásért is!)

Vagy valaki egyedülálló anya/apa.Eddig is piszok nehéz volt,most meg...kb.lehetetlen.

(Voltam egyedülálló anya 2 gyerekkel.)

Sok olyan helyzet van ahol nem tudsz mit tenni,ha megfeszülsz,akkor sem!

Igen mindennek van oka, de mégis nagyon sok nemtehetekróla helyzet van. Baleset, betegség, beteg családtag ápolása vagy te születsz beteg esetleg nagyon hátrányos helyzetbe.

Én tudom hogy milyen iszonyúan szerencsés vagyok, ha holnaptól egy percet sem tudok dolgozni akkor is eléldegélünk, még a gyerekemet is tudnám támogatni. De a többség ezt nem tudja megtenni.