Római katolikus hitoktató vagyok - miben segíthetek? (beszélgetős fórum)
Zsóka54!
Jól írtad: "Ez alól csak az életveszély a kivétel."
Ezt én kihagytam. Szép napot!
cindurka!
Ha arról van szó, hogy valakinek csak polgári házassága van, vagy csak élettársi kapcsolatban él, akkor a válaszom az, hogy nem gyónhat. Hiszen egyházi szempontból nincs törvényesítve a kapcsolat. Az egyházi házasságkötés adja meg az alapot a hívő embernek, hogy akivel összekötötte életét az vállalja az egy életre szóló hűséget.
Pirosalma!
"Minek imádkozol a holtakért, az üdvösségükért, mikor sorsuk (menny vagy pokol) haláluk pillanatában már eldőlt?"
Hitünk szerint létezik a menny és pokol közti állapot, amit tisztító helynek, purgatóriumnak neveznek. Azért imádkozunk elhunyt szeretteinkért, hogy ha ebben a "köztes állapotban" vannak akkor imádságainkkal segítsük mielőbbi üdvösségüket. Az ilyen fajta közbenjáró ima Istennek szól. Azokért, akiknek a sorsa már eldőlt menny vagy pokol, már nem imádkozunk, hiszen sorsuk már eldőlt. A tisztító helyen szenvedő lelkekért szoktunk imádkozni. Azon hitünk egyik alapja, hogy imádságainkkal közbenjárhatunk elhunyt szeretteinkért Jézus ígérete: "Bármit kértek az Atyától az Én nevemben megadja nektek"-fejből idéztem, nem szó szerint. Isten persze azt adja meg ami nem ellenkezik az Ő jóságával, szentségével. Tehát a kedvünkért rosszat nem fog tenni, legfeljebb a rosszat megengedi nevelő célzattal.
A megbocsátás igazi szentségi jele a keresztény életben a gyónás. Nem választható külön a kölcsönös megbékéléstől és a megbocsátásnak az Egyházban gyakorolt egyéb cselekedeteitől, mindezen cselekmények csúcspontja. Miért van ez a jel? Azért, mert életünk minden jelentős történése - a születés, a felnőtté érés, a férfi és nő közössége, a hivatás, az étkezés és a betegség - a szentségekben nyer formát. A bűn szintén e történések közé tartozik. Urunk akkor is közel akar lenni hozzánk, ha bűnt követünk el. Ezért adott jelet. Megváltói hatalmával közeledik felénk. Elsősorban azért gyónunk, mert az Úr felhatalmazta Egyházát, hogy az Ő nevében megbocsássa a bűnöket. Lehetőségünk van a gyónásra. Mennyire jó, hogy az egymás közötti megbékélésen kívül formába öntsük az Istennel való kibékülésünket is? Életfeladatunk bárminemű megtagadása a Teremtő és a Megváltó megsértését is magában foglalja. Ezért természetese, hogy kifejezetten kérjük, majd tudomásul vegyük bocsánatát.
A gyónás másik indítéka tehetetlenségünk elismerése: egyedül képtelenek vagyunk az Istenhez és embertársainkhoz fűződő megromlott kapcsolatainkat helyreállítani. A gyónás tehát Isten megbocsátó és megújító hatalmának hatékony jele is. Sokatmondó tény, hogy mindez az Egyház szentsége által történik. A súlyos bűn ugyanis magával vonja a kegyelem közösségével, az Egyházzal való szakítást is. De még a kevésbé súlyos bűn is kárt okoz a közösségnek, hiszen szentségi mivoltát csorbítja. A megbocsátás helyreállítja egységünket e kegyelmi közösséggel. Valójában ebben rejlik a gyónás legmélyebb jelentősége: a Lélek közösségével, az Egyházzal való egységünk helyreállításában. A gyónás indítékai akkor válnak a legsürgetőbbé, ha súlyos bűnt követtünk el, olyan bűnt, amely megbontja az Egyházzal való kapcsolatunkat és megszakítja a barátságot Istennel, úgyhogy a bűnös nem részesülhet a szentáldozásban. Csak a bűnbánat szentségében elnyert lelki megbékélés után járulhat ismét az Úr asztalához.
A keresztény megbocsátás tehát az Egyház közösségében nélkülözhetetlen szerepet játszik. Az Egyház felhatalmazást kapott, hogy megbocsássa a bűnöket. "Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert." Az úr megbízásából az apostolok és utódaik különlegesen birtokolják a Szentlélek teljességét, s kiáraszthatják másokra (ez a hatalom nem saját magukat szolgálja, hiszen egyetlen pap sem oldozhatja fel önmagát bűnei alól). A bűnbánat szentségének kiszolgáltatói a püspökök és a papok.
Csupán érdekességként, de később beírom a zsidó bűnbevallást is.
Vita1!
A hivatkozott parancs benne van a katolikus bibliában is, nincs kihagyva belőle.
Íme:
Kiv 20.4-5
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.
Kiv 34.17
Ne csinálj magadnak öntött istenképmást.
Forrás: Szent István Társulat kiadásában megjelent Biblia
I.Uradat,Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
II.Isten nevét hiába ne vedd!
III.Az Úr napját szenteld meg!
IV.Tiszteld atyádat és anyádat! V.Ne ölj!
VI.Ne paráználkodj!
VII.Ne lopj!
VIII.Ne hazudj!
IX.Ne kívánd felebarátod feleségét!
X. Se házát,se mezejét,se másmilyen jószágát ne kívánd!Szerinted melyik vesztette érvényét?
"A tízparancsolatnál nézni kellene,az adott történelmi helyzetet is." - értem, hogy rendet kellett tartani, de akkor vissza kellett volna vonni azokat a parancsokat, amik később értelmüket, érvényüket vesztették. (Ez pár esetben meg is történt, lásd: előző hozzászólásom.)
Egyébként igen, a mai babonaság is egyféle bálványimádás.
Szia:-)
Ahol a szükség, ott a segítség;-)
Szia!
Köszönöm, de tudom, kik a katolikus szentek.
"mert hisszük, hogy segíthetnek bennünket." - bibliai alapja ennek a feltételezésnek? (Továbbá lásd: előző hozzászólásom.)
"Ugyanúgy, ahogy a Földön élők is imádkozhatnak a megholtakért." - na ez aztán végképp távol áll a Bibliától. Minek imádkozol a holtakért, az üdvösségükért, mikor sorsuk (menny vagy pokol) haláluk pillanatában már eldőlt? Miért gondolod, hogy Isten nem a maga törvényei szerint ítél, ahogyan a Biblia írja; hanem az alapján, hogy hányan kérik, hogy jusson a mennybe?
"Saul képes volt kapcsolatba kerülni a már halott Sámuel prófétával" - Na és hogyan folytatódik a történet, mit mond Sámuel? Saul különben sem közbenjárást kért Sámueltől, sem hozzá nem imádkozott, hanem megidéztette (ti is megidéztetitek Mária szellemét?), és azt kérte, hogy megmondja, mit kell tennie. Ez a bibliai példa tehát nem jó, és különben sem példa kellene, hanem valami olyan, ami bele is illik a Bibliába, Isten logikájába (lásd: "Egy az Isten, egy a közbejáró...Ill. Isten ítélésének módja, ti. hogy mi alapjűn dől el, ki hova jut halála után).
A hallotidézés a Biblia alapján egyértelműen bűn (3Móz20, 6 és 27), Saul is bűnt követett el, de ezt a Biblia nem írja valamiért (ellentmondás).
"A Tízparancsolat tiltja Isten ábrázolását" - ilyet nem ír. Nem az Isten-ábrázolást tiltja, hanem az istenábrázolást (nem Isten-szobor, hanem istenszobor). Továbbá: az isten szót többes számban használja, míg Isten csak egy van ("Hiszek egy Istenben...", "Egy az Isten...", "Ne legyenek más isteneitek..."). Mindezek alapján tehát minden bizonnyal az ember alkotta istenekre utal (2Móz 20,2-5), nem pedig egyéb létező istenekre.
"Azonban Isten újszövetségi népét nem kötelezik a zsidó szokások, melyek nem kinyilatkoztatott igazságok, hanem emberi hagyományok." - a mózesi törvények Isten szájából származnak a Biblia szerint, NEM hagyományok, tudtommal semmi nem indokolja, hogy ne lennének érvényesek. Pár esetben Jézus módosította őket (lásd javarészt: Hegyi beszéd; a disznóhús és a tisztátalanság kapcsolatáról: Mt 15,17, ill. Mk 7,18), ill. nagy részük nem jelenik meg az Újszövetségben, de nincsenek érvénytelenítve.
"Tehát mivel Szűz Mária és a szentek nem istenek, ezért nyugodtan ábrázolhatjuk őket, csakúgy, mint a szeretteinket." - itt is csak azt tudom mondani, hogy nem önmagában az ábrázolással van a gond, hanem az ábrázoltakhoz való viszonnyal (pl. hozzájuk imádkozás).
"Ha Mária ábrázolása bálványimádás lenne, akkor az összes szobor, fénykép is az lenne, ami nyilvánvaló abszurditás." - ua.
"A bálványimádás lényegét tehát nem az teszi, hogy faragunk-e képet, vagy sem, hanem hogy isten gyanánt tekintünk-e akárkire/akármire." - erről van szó, de nem gondolom, hogy lenne katolikus, aki Máriát istennek tartaná, ettől függetlenül szerintem bűlványimádás kategóriájába esik, mivel közvetve ugyan, de Máriától várja a segítséget. A Biblia alapján Isten az, aki segít, megszabadít, és Jézus az, aki üdvözít (utóbbi kissé leegyszerűsítve).
"Én a szentek ábrázolást, tiszteletét, imádságban közbenjárásuk kérését, nem nevezném bálványimádásnak. "
Károli Gáspár fordítású Bibliában benne van:
" Ne csinálj magadnak faragott képet, és SEMMI HASONLÓT AZOKHOZ,AMELYEK fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek."
2Mz:20 (tízparancsolat)
Minthogy ezeket a sorokat semmiképpen sem lehet megmagyarázni, a katolikus biblia nemes egyszerűséggel kiollózta...:O
Szia!
Tudom, kit hívnak a katolikusok szentnek. A Biblia szerint nem ők a szentek, a "szent" relatíve jól definiált a Bibliában. A szentté avatás ezért Biblia-idegen.
Nem a megkülönböztetetten nagy tisztelettel van a probléma, hanem azzal, ha hozzájuk imádkoznak, vagy a közbenjárásukat kérik.
OK, hogy leírtad a szokásokat, de értelemszerűen ezeknek semmi jelentőségük, mivel a Bibliát vesszük alapul.
"Amikor ma valamely szenthez imádkozuk, akkor azt azzal a tudattal tesszük, hogy ő már üdvözült és Isten közelében közben jár értünk." - 1. Nem tudhatod, hogy akit a katolikus egyház szentté avatott, tényleg üdvözült-e. Honnan is tudnád biztosan?
2. Hol említ a Biblia emberhez való imádkozást?
3. Hol említi a Biblia, hogy van bármiféle beleszólásuk a már üdvözülteknek Isten cselekedeteibe? "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (2Tim 2,5)
"Én a szentek ábrázolást, tiszteletét, imádságban közbenjárásuk kérését, nem nevezném bálványimádásnak." - ha katolikus vagy, nyilván tudod, mennyire erős a szentek kultusza. Én azt gondolom, túl erős, legfőképp is a Biblia mérlegén.
"Ilyen alapon mindenki bálványimádó, aki magánál tartja gyermeke, szerettei képét" - úgy tekint a gyermekeire, mint a katolikus szentekre, vagy Istenre? Ha igen, és gyermekétől várja azt, amit Istentől kellene, akkor igen, bálványimádó. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nem önmagában egy kép vagy szobor jelenti a bálványimádást.
Pirosalma!
Ami kimaradt: A tízparancsolatnál nézni kellene,az adott történelmi helyzetet is. A választott nép a pusztában vándorol, találkozik pogány népekkel, aki nem az egy Istent vallják, hanem különféle anyagokból készítenek bálvány szobrokat és azt tekintik Istennek. Lásd a Hóreb hegyénél, amikor arany borjút önt a választott nép: "Nézdd izrael, az a te istened"- nem szó szerinti idézet(tartalmi) Azaz Isten azt akarja, hogy a nép olyan dolgoknak ne tulajdonítson isteni erőt, amelyekkel Ő nem ruházta fel. Tulajdonképpen ma is ez a bálványimádás pl.: fekete macska= balszerencse, stb.
Pirosalma, utánanéztem.
A "szentek közössége" azt jelenti, hogy az Egyház tagjai (akár még a Földön élnek, akár megdicsőültek, vagy a tisztítótűzben vannak) egy közösséget alkotnak és segíthetik egymést. Ezért imádkozhatunk a szentekhez (de nem imádjuk őket), mert hisszük, hogy segíthetnek bennünket. Ugyanúgy, ahogy a Földön élők is imádkozhatnak a megholtakért. A szentekhez intézett imák hasonlóak az Istenhez intézett imákhoz, de különösen a hódoló alázat foka különbözik tőle. Olyan, mintha Istennek üzennénk, ezért mondjuk azt, hogy a "közbenjárásukat" kérjük egy-egy ügyért. Ezek az ügyek persze csak olyanok lehetnek, amelyek Istennek tetsző dolgok, tehát gonosz cselekedetekhez nem ad(hat)nak segítséget.
Pl. Saul képes volt kapcsolatba kerülni a már halott Sámuel prófétával (1 Sám 28,15).
Ehhez hasonlóan Máriához is imádkozhatunk.
Képek/szobrok:
A Tízparancsolat tiltja Isten ábrázolását, mivel Isten végtelen, és bármely ábrázolás végesnek mutatná be. Ennek nyomán a zsidó kultúrkörben kialakult a teljes képtilalom.
Azonban Isten újszövetségi népét nem kötelezik a zsidó szokások, melyek nem kinyilatkoztatott igazságok, hanem emberi hagyományok. Tehát mivel Szűz Mária és a szentek nem istenek, ezért nyugodtan ábrázolhatjuk őket, csakúgy, mint a szeretteinket. Ha Mária ábrázolása bálványimádás lenne, akkor az összes szobor, fénykép is az lenne, ami nyilvánvaló abszurditás. Hogy Isten nem tarotta bűnnek a képi ábrázolást, azt több példa is bizonyítja a Bibliában (Kiv 25,18, Kiv 26,1, Kiv 36,8, Szám 21,8, 2Kir 18,3).
A bálványimádás lényegét tehát nem az teszi, hogy faragunk-e képet, vagy sem, hanem hogy isten gyanánt tekintünk-e akárkire/akármire.
Kedves Pirosalma!
Szentek: Szent jelzővel azokat a személyeket illetjük, akik földi életükben valamilyen erényt hősi, azaz magas fokon gyakoroltak. Ha az egyház valakit szentté avat, akkor ezzel kiemeli annak a személynek az erényét, példaképként állítja a hívek elé. Nem csak az szent, akit az egyház szentté avat. Hiszen van egy csomó ember, akinek személye számukra ismeretlen, ebből kifolyólag nem tud ünnepélyesen megnyilakkozni az Egyház az adott személy életével, erényeivel kapcsolatban.
Egy kis kitérő: a pápa. Nevezik így is: Szentatya. A szent jelző itt nem a személyt jelenti, hanem a hivatalt, amit visel.
A szenteket nem imádjuk, hanem tiszteljük. Megkülönböztetett helye van a szentek tiszteletében Jézus anyjának, Máriának. Tisztelete a szenteknek kijáró tisztelet és az Istent megilletõ imádat között foglal helyet. Maga a szentek tisztelete, nem a Bibliában keresendő, bár már az Ószövetségben is találunk a zsidónép részéről megkülönböztetett tisztelete. pl: Mózes, Ábrahám
Nem nevezi őket a Biblia szenteknek, de érezhető a szentekhez hasonló tiszetelet. A szentek keresztény tisztelete már a második században megkezdődött a vértanúk sírjánál. A keresztény közösség összegyűlt a vértanúk sírjánál égi születésük napján, de nem halotti tort ültek, hanem szentmisével emlékeztek meg róluk. Itt arról van szó, hogy a vértanúság erényét tisztelik az adott személyben. Tehát nem elsősorban a személyt, hanem azt, amit vállalt hitéért, Krisztusért. Később terjedt el a nem vértanú szentek tisztelete. Amikor ma valamely szenthez imádkozuk, akkor azt azzal a tudattal tesszük, hogy ő már üdvözült és Isten közelében közben jár értünk.
Én a szentek ábrázolást, tiszteletét, imádságban közbenjárásuk kérését, nem nevezném bálványimádásnak. Ilyen alapon mindenki bálványimádó, aki magánál tartja gyermeke, szerettei képét, stb. Szentek ábrázolása segít emlékezni az adott szentre,-annak életére, erényeire,- mint követendő példaképre.
Nem tudom, hol keressem.
Egyéb szellemes, áthidaló megoldás, hogy Zsóka válaszának hiányát elkendőzzük?
Ha hívő lennék, első dolgom az lenne, hogy megvédem a katolicizmus becsületét, pláne hitoktatóként. Neked, úgy látszik, nincs ilyen ambíciód.
(Remélem, tudod, hogy ez a helyzet nem nekem kínos a többi, tőled választ váró, és benned - még - megbízó fórumozó előtt.)