Remélem visszajön hozzám, ha látja, hogy újra az az ember... (beszélgetős fórum)

A remény hal meg utoljára.

Próbáljátok meg ha benne is van hajlandóság. Ha végképp nem megy akkor ismét egy tapasztalattal okosabb lettél.

Ahogy gondolod.

Viszont eddig a kölcsönös veszekedésbe ment bele az energia,,innentől talán abba fog, hogy igyekszel megértő lenni,,ami talán alap ,,de nem a végetlenségig.Pont olyan felőrlő és fárasztó mint az előbb.

Milyen már ha állandóan a másikat kell "kezelni"?

Úgy érzd, hogy mostmár, a történtek után te már tudnád, vagy legalábbis tudnád igyekeznél kezelni a partnered kirohanásait...

Szerintem könnyen kiderülhetne, hogy nem tudnád. Lehetnek az ellentéteitek eléggé mélyen, zsigeri szinten is, és akkor megintcsak kiváltaná tenálad is az ő viselkedése - megint - ugyanazt a reakciót.

És ha ő mégcsak önvizsgálatot sem tartott úgy mint ahogy te, akkor a jelenlegi szitu az, hogy te egy depressziós, ellenben veled szemben goromba és sokszor taszító magatartású pasi után bánkódsz.

Aki menni akar, hadd menjen, rá kell adni a kabátot!

Ha folyton veszekedtetek, nyilvánvalóan nem tudtok együtt élni. Felesleges olyat erőltetni, ami nem megy.

Ezt értem,,csak ha ő még mindig olyan mint volt,,nem gondolkodott el,,nem változott.

Akkor ,,Ha,,viszajönne pont az lenne a vége.

Engem pont ez a nagy változékonyság riasztana.

Persze mindenkinél van hogy kiborul,,vagy épp félresiklik valaki,,és abban is hiszek hogy még felnőtt ember is képes javulni.

De azért belül, csak, csak ott szunnyad,,amilyen tudott lenni.

miért, mit tettél, hogy elment? A fájó emlékek nem törölhetők soha, főleg békülős dugással... Akkor, ha sok undorítót mondtál, ha sokszor(mindig)pocsolyarészeg voltál, durva, erőszakos, akkor remélhetőleg nagy ívben elkerül...

Az csak a mesék világában van, hogy egy bocsánatkéréssel jóvátehető bármi is. Amúgy van-e valamid, amit felmutathatsz? Szerintem nincs.

Ez olyan, mint valami mini-dráma. Te megváltoztál, és ezért elhagytak. De sikeresen visszatértél a régebbi - általa szerethető - formádhoz, és most reménykedsz.

Jó. Reménykedni mindig lehet. De a "változás" valaki másnak a kedvéért - az nem biztos, hogy pozitívum.