Pylorus szűkület, ahogyan én éltem át (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem lehetett nem sírni a soraidon.

Bár mi beszéltünk azokon a napokon,de így részletesen csak most szembesültem vele,mit is éltetek meg.Nagyon megérintett.Nagyon erősek voltatok!Én is anyuka vagyok,és örülök,hogy nekem semmi hasonlót nem kellet még,és reméljük soha átélnem.

Szerencsére már túl vagytok rajta!Marci gyönyörű és már egészséges baba:)

Sok puszi nektek!!!

Én végig éltem ugyen ezt 23 éve..:( Csak mikor én vittem a gyerekorvoshoz,az javasolta,adjak neki reszelt almát! Visszakérdeztem:A 2 hetes gyereknek???? IGEN!

Utána kihívtam az ügyeletet,a fiatal doktornő VELEM kiabált,hogy miért hívom ki ilyesmiért,az a gyerek csak BUKIK! Mondtam neki:Doktornő,már van egy gyerekem,tudom,milyen,ha bukik,EZ a gyerek sugárban hányt!

Elment,azzal,hogy anyuka hülye...Este bevittem a Heim P.-ba,ahol azonnal infúzióra kötötték,mert kiszáradás előtti stádiumban volt!!!!!!!

Miközben végig éltem,amit te,kerestem a doktornőt,hogy én akkor most menetet tekerek a nyakára!!!!!!!!!!!

Áldott szerencséjére szabin volt,de nem lehetetlen,hogy szóltak neki,hogy őrült anyuka keresi,gyilkos szándékkal...

Mindenki figyeljen nagyon:A BABA NEM HÁNYHAT SUGÁRBAN,AZ MINDIG BAJT JELENT!!!!!Ne hagyjátok lerázni magatokat,a gyerek életébe kerülhet!!!

Szó szerint órákon múlt a fiam élete!!!

Megkönnyeztem soraidat...

Nálunk 7 hetesen derült ki, hogy lágyéksérvvel született a kisfiam. A sebész tanácsára várni kellett a műtéttel még másfél hónapot.

Én szerencsére 'befekhettem' vele a kórházba. Az a műtét altatástól ébredésig sem volt 1 óra, de azt hittem, sosem hozzák ki, sosem kapom vissza. Talán utána annyival jobb, hogy mozgatható volt a baba, így felvehettem, megölelhettem, próbáltam megnyugtatni, míg Ő nagyon sírt.

1 óra műtőben lét után másfél óra kőkemény üvöltés következett, amibe az én tündérem belealudt.

És mosolyogva ébredt! :) Sosem hittem, hogy ennyire lehet aggódni bármi miatt... Azt hittem, megőrjít a várakozás...

Drága Hajni!

Remegve olvastam a soraidat....

Mi is átéltük ugyanezt, 5 hetes fiacskánkkal. Borzalmas, csak az érti meg, aki már ezen (vagy hasonlón) sajnos átesett! Nekünk picikét nehezebb volt, mert az altatásból nehezen ébredt, majdnem lélegeztetőgépre került. De ügyes fiacskánk küzdött és az utolsó pillanatban elkezdett önállóan lélegezni!

Nyugodj meg, tényleg nem fog kiújulni!!!! Az a pici fiú ma már 10 éves nagyfiú, semmi baja, mindent eszik, soha nincs gond az emésztésével :)))

A sors fintora, hogy 6,5 évvel később a második gyermekünket is stenosys-sal operálták, csak neki nem a gyomra zárt össze, hanem a vesevezetéke..... Lehet, hogy genetika? Már mindgy..... A lényeg, hogy mindkét fiúnak gyógyítható betegsége volt és semmi maradandó nincs.

Kívánok nektek minden jót, kitartás, hosszú, boldog életet!