Problémák a kamaszokkal (beszélgetős fórum)

Igen, át fogtok esni mindenen! :) ... ez az időszak is elmúlik. :)

Kamaszkorban túlélésre játszunk, szülő és gyerek is! Van olyan ismerősöm, akinek a fia drogozott, ellopta hazulról a pénzt, nekiment anyjának-apjának... a szülők majdnem belehaltak a sírásba, kínlódásba. A srác ma példás családapa, imádja a szüleit, testvéreit. (Valószínűleg nem fogja agyonstresszelni magát majd a kamaszkori problémáknál. :))

kamaszokkal mindég is nehéz volt és lesz hagynám őket egy kicsit hisz tudni kell nevelni és nem ellen nevelni ezt a terhet nem kell rájuk rakni pluszban h esetleg miattuk hadakozzatok igen jogos h most miért kell a volt párodnak a gyerekek nyilván már kevesebbet kell foglalkoznia velük amúgy meg ha nézzük csak ö az

édesanyjuk,a másik dolog nyilván rá fognak jönni h hol jobb csak ehhez türelem és idő kell.

nem véletlen vagyok itt :( tényleg mindent kipróbáltunk, családi megbeszélés az én anyámmal, az övékkel hogy próbáljunk egységesen nevelni, csak azért se, jártunk két pszichológusnál két különböző időben, semmi baj minden oké, próbáltunk jutalmazni, büntetni, közös programot csinálni, inkább barátokra hagyni őket, mert már itt van ennek a kora is, megcsinálni mindent utánuk-de abba beleőrülünk és nem is hiszünk benne, hogy az vezet vhova, egyességet kötni, hogy ki mit csinál-direkt egyszerre takarítottunk lakást hogy mki részt vesz és csinálja...az sem..aki tanul velük az a párom ha tanul velük üvöltözés...ha rájuk hagyja, hogy az ő dolguk ha egyes egyes vállalják a következményeit akkor egész este nyúzzák hogy de had mondjuk fel de segíts...ha segít akkor azért kötnek bele, ha azt mondja hogy megmondta hogy nem akkor nem, akkor azért megy a hiszti...

igen én is/ mi is és sajnos a gyerekek is érzik hogy vmi nem jó....de hova? kihez? mivel forduljak? :( nem tudok mit kezdeni a még csak éppen kamaszodó gyerekekekkl..mi lesz később?

Én tini koromba attól kaptam agyf@@szt, hogy minden szombaton segíts takarítani, segíts főzni, segíts kapálni, segíts minden házimunkát. Nagy ellenállást fejtett ez ki bennem, rengeteg konfliktusunk volt ebből. (Pedig akkor még se net, se semmi nem volt, úgyhogy nem gondolnám, hogy emiatt lenne). Próbáljátok ezt egy kicsit hanyagolni, és akkor talán a papírzsepit is a kukába fogja dobni.....

Attól én még rendszerető ember lettem, hogy utáltam takarítani. Miért? Mert ezt láttam otthon, és külön költözve ezt már senki nem csinálja meg helyettem....

Párod nem tud neked segíteni? A lányodat elvihetné egy kicsit kikapcsolódni, trécselni.

Szép lassan megnyílik, a gondjait megosztja, ha látja, partnerek vagytok a megoldás keresésében.

Önértékelési gondjai is lehetnek. Barátai vannak?

Annyi gondja lehet egy tinilánynak, hogy elképzelni sem lehet.

Legyetek a barátaik is egyben.

Szerintem erre azért nem jó játszani, mert a gyerek azt fogja érezni, hogy ja, apámék még inkább le se tojnak.... ergo, már nekik se vagyok fontos.

Olyan szélsőségese esetekben, mint amit ő leír, szerintem ez akár kontra produktívvá is válhat.

:D

a gyerek is ezt mondta mikor pszichológushoz mentünk hogy nekünk kéne..

hát lassan szükségünk lesz rá...vagy egy hét a diliházban :D

nem most váltunk, már 4 éve, ott egyből lett új pár és kisgyerek itt. itt fokozatosan és gyerkőc sincs. imádták a páromat..és valahol szerintem még most is, mert több mindent megtesz értük mint az anyjuk.

mindennap megvannak benne erősítve hogy szeretjük őket..ők azért érzik hogy nem, mert csinálni kell dolgokat...hiába magyarázzuk, hogy régebben nem kellett sok dolgot egyedül csinálniuk mert kicsik voltak, kisebb elvárásokkal...most meg nőnek...egyre több mindenbe segítenek nekünk. segítségért már jutalom progi, tanulásért fizettem -úgy hogy dobozba gyűjtöttem a pénzt, utána elkölthették értelmes dologra...de úgy néz ki semmi se jó

anyuka három hetente ha épp elviszi őket..fel nem hívja őket közben..hiányzik nekik elhiszem...de ezért nem bánthatja a páromat...

Azért ekkora a sértődés ;)

Szerintem provokál, ne menj bele a játékába! Minél bicskanyitogatóbb, annál kevésbé reagálj rá hasonlóan, hidd el, hogy feladja. Vegyél valami gyógynövény-alapú nyugtatót mindkettőtöknek, hagyjátok, hadd tombolják ki magukat.

Huh, most már mégjobban megértelek. De gondolom ez nem segítség :) Nem mondom, hogy nálam nem szakadt volna el a cérna ilyen cifra beszédnél, de ilyen szintre a gyereknek valami miatt el is kell jutni, mert ez azért nem egy átlagos tini viselkedés.

Én is nagyon-nagyon zűrös kamasz voltam, kaptam is, de ilyen stílust nem mertem magamnak megengedni soha. Bennem élénk él a kamaszkorom, jómagam viselkedése és anyám hozzáállása ehhez.

Én eldöntöttem, hogy a sok-sok beszélgetés, és az érzelmek kimutatása lesz a "taktikám". Mert ez az alapja mindennek.

Nálatok ez megvan? Érzik ők azt hogy szeretitek őket? Ha ez az érzelmi biztonság meglenne, akkor valószínű könnyebb lenne.

Azért nem lehet egyszerű kamaszkorban a gyerekeknek a válást megélni, és az új társadat is elfogadni. (Az én szüleim is kamaszkoromban váltak, óriási hatása van a lélekre, még ha ezt akkor nem is gondoltam, nem is éreztem. Persze, hisz kamasz voltam.)

Éppen ezért innen már nagyon nehéz építkezni....

de akkor mit kell tennem? szó nélkül nézzem hogy minden nap beszól a páromnak a mamának a testvérének? mkinek?

a sz.pjál le a b.meg ..a k..anyád egymásnak mindenperces-senki nem beszél így...és akkor a páromnak is így b.meg úgy b.meg és ez a bunkózás sem az első...

... lányom ritka rendetlen kamasz volt.. időnként kiborultam, ő pedig ült az ágya tetején, a szemétdomb közepén, és csodálkozva nézett körül, "de aaaanya, hiszen rend van". Nálunk mindig nevetésbe torkollott.

hazamentem teli volt az asztal az ebéd maradékkal... behívtam őket a konyhába, majd:

"- mosogatógép, bemutatom a gyerekeimet, Vica és Gyurci!

- Vica, Gyurci, íme Mosogatógép. Ebbe kell pakolni ebéd után a tányérakat, hogy anyátok ne kapjon idegbajt a kupitól, ha hazajön!"

Belepakoltak!

Lazítsatok kicsit, próbáljatok a gyerekek fejével gondolkodni... és szerintem kezdjétek elölről! A hiszti, veszekedés, büntetés... agresszió... és még erősebb agresszió... és még...

Nincs ám frankó ötlet! Nektek kell kiötölni, ami beválhat.

Én értem a problémátokat, de a pofon a lehető legrosszabb, amit tehettek. Olaj a tűzre, hidd el. A dac csak hatványozódik, mindíg! Ezt az egyet mindenképp hanyagoljátok.

Gondolom ezen húzta fel annyira az agyát, hogy elment a mamához.

köszi.

ez volt az egyetlen...és már nagyon-nagyon régóta nagyon sok mindenért érdemelte volna meg..most először volt..

őt nem lehet meggyőzni hogy nem lehet így beszélni...a száját mindig mindenért kinyitja percenként bicskanyitogató stílusba

telefon , tablet elvétel...ennyi. ez a nagy büntetés :)

a fiamnak ez az egyetlen büntetés

a lányomnak a kevesebb idő eltöltése a mamánál..ezen kívül soha semmilyen más büntetés nem volt

és akkor folyamatosan mindent nekünk kell megcsinálni utánuk? a papírzsebkendőt is nekünk kell kidobálni utánuk meg a koszos zoknit is összeszedni?

attól hogy kamaszodnak akkor nem kell csinálniuk semmit? :/

Nem gondolom, hogy le kell fejezni azt a szülőt, akinél néha elszakad a cérna, bár nagyon ellenzem a tettlegességet.

Hagyj időt neki, ha eddig jóban voltatok, majd visszatér minden a rendes kerékvágásba.

Nem akarok neked feladatokat adni, én biztosn elmondanám, hogy sajnálom a pofont, rosszul reagáltam, de amit mondott, az elfogadhatatlan. A büntetést mindig fel kell oldani.

... édes fiú, a hormonok dolgoznak ezerrel. :) Én békén hagynám őket, és nem b@szogatnám a szemét levitellel, de megmondanám, hogy tudom, és tiszteletben tartom a mostani időszakukat, amikor is gyerekből fiatal felnőttbe próbálják áttornászni magukat, és csak reménykedni tudok - mást úgy se lehet -, hogy normális, egészséges felnőtté érnek. :)

Milyen büntiket találsz ki? ... nálunk soha nem volt. Minden reakciónak, történésnek oka van... ami ott benn zajlik. Egyféleképpen lehet orvosolni, ha feltárjuk... büntivel, jutalmazással nem. ... (szerintem :))

:) ez aranyos

Valójában nálunk egy megoldás lenne semmit nem szólni hozzájuk...és akkor semmi gond nem lenne. ha csak az van amit ők akarnak.

.. nálunk nem volt bünti, persze jutalom se. Mindenkinek megvolt engedve, hogy hisztis és urambocsá idegbeteg legyen, deeeee nem sérthette vele a másik szabadságát.

Volt, hogy mentem haza, és kapásból belevesztem a 11 éves leányomba, mire ő állt és nézett... majd "igen, értelek anya... és most megmondod, hogy mi a bajod valójában?"

mióta itt vannak kisebb-nagyobb hibákkal békességben működtek a dolgok. az iskolakezdés óta és a párom folyamatos lebunkózása óta nem...mert büntetés volt eddig..most a pofon...

azóta minden rossz...lehet most kamaszodik igazán...nem tudom