Őszinteség (beszélgetős fórum)

Nem vagyok biztos benne, hogy jól teszem, amikor beleszólok a kialakult párbeszédbe, de...

De a (az eredeti) téma, azaz az őszinteség mint olyan eléggé komolyan foglalkoztat, ezért aztán, lesz, ami lesz, mégiscsak kapcsolódom egy fél gondolat erejéig ahhoz, amivel a előző hozzászólásodat befejezted, kedves Imre.

Vagyis hogy a magunkhoz való őszinteség a fontos.

Ez azért meglehetősen kemény dolgokat hozhat, ha vállaljuk.

Mert az élettől kaphatunk pofonokat, de (!) ha ezeknek a pofonoknak NEM mi magunk tartottuk oda a képünket, hanem "csak úgy jöttek", akkor könnyebb megrázni magunkat és emelt fővel menni tovább. (A következő pofonig, persze.) Amennyiben azonban felismerjük a saját felelősségünket, akkor jön a "mea culpa", a lelkiismeret-furdalás, a magunkba roskadás... ...az önútálat.

Nos, ezek elég rossz kilátások, ha úgy vesszük... :-)

Szerinted van a magunkhoz való őszinteségnek optimistább fejlődésvonala?

Mi folyik itt?:)

Nem mentek privibe?:)

Kedves hozzászólok és olvasók!

A Mell által keltett mű vihar és sértegetést félre téve, azt gondolom, hogy az őszinteség (mint azt láttuk) sok mindent a felszínre tud hozni. Amikor valaki a legkellemetlenebb dolgot vagy cselekedet, gondolatot, tévedését feltudja vállalni legalább önmagában, akkor ez könnyít az életén. Nem vagyunk tökéletesek, de igen is lehet törekedni, és már ez is segít a könnyebb értelmesebb élethez. Azt már mindenki tudhatja, hogy tanulni úgy lehet: ha a tévedéseink, (legyen az egy döntésben, egy rosszul végzet munkában vagy egy elromlott kapcsolatban) felülvizsgálatában a saját részünket igyekszünk szemlélni és meglátni azt amit mi nem tettünk meg vagy rosszul tettünk. Nem az a fontos amit más tesz. Nekünk nem ha előrébb szeretnénk jutni. Valamit jól rosszul csináltam, gondoltam, mondtam, ez az amit tudni kell és ez az amiből lehet fejlődni.

Szerintem a magunkhoz való totális őszinteség a legfontosabb!!!

MTI

Ha neked úgy tűnik elárul, hát elárul számodra. Szerintem, leginkább azt, hogy amiben nem értünk egyet az a nők nevében is egy olyan sarkalatos és érzékeny pont, amiben nem tudok és nem is akarom a véleményemet hozzád igazítani, sem pedig azonosulni a véleményeddel.

Mellesleg mi köze annak hogy a férfi lelépett és magára hagyta a 3 gyerekes anyukát ahhoz, hogy pihent-e a nő?

Titok olyan embertől, aki fatális félreértésben van egy dolgot illetően nem érdekel, ettől függetlenül nyissál csak bátran biztos lesznek rá "vevők" Engem nem zavar, szabad "vallásszabadság van" :-) Hajrá!

Megférünk a a virtuális világban mindannyiunknak van hely, mint a Seolban, kedves Kvazír, ki emelni próbálod mások tudatát, és tanácsolsz, nem kéne talán saját tudatodat emelni legelőször is?

De ki vagyok én hogy tanácsoljak.. mást nem tudok hozzáfűzni, Isten áldjon.

Meggondolatlan reakciód nem zavart meg.

Azt bizonyítja amit mondok, a felelősség elhárítás.

5 és fél év alatt 3 gyermek? Az anyuka pihent a szülés közben?

Szerintem az én zsákomban nincs szeg (mert ami szög azt fokban mérik), ja és ami titok az olyasmi amit megosztanék de csak azzal akit ez komolyan érdekel, mert nem minden az aminek látszik. Még nálad sem. A kirohanás is sok mindent elárul. A harag sosem jó tanács adó.

Maradok Tisztelettel Imre

Úgy látom el se olvastad figyelmesen a írásomat amire -már bocs- de hülyeséget reagáltál!

PONT AZT ÁLLÍTOM, HOGY NEM AZÉRT JÖN EGY GYEREK MERT BECSÚSZIK, HANEM EZ KÉT, AZAZ KETTŐ EMBER DÖNTÉSE!!

Az, hogy az én példámban hármat hoztam nem a kisujjamból szoptam, hanem van ilyen! Ilyet láttam magam körül egész pontosan nagyobbik lányom ovis nagycsoportos korában.

Szóval a családról: A harmadik gyerek fél éves körüli lehetett, másik egy évvel nagyobbacska és a legnagyobb a nagycsoportos, aki a lányom ovis társa volt. A nő egy gyönyörű és fiatal teljesen egészséges és gazdag családból származó nő, a férfi úgyszíntén jómódú és jó kocsi, egyéni vállalkozó jóképű fiatalember.

Szétmentek! Elváltak! És igenis egy élethez képes friss házasok voltak, kb. 5 és fél éves házasok. Úgyhogy mégha kétségbe vonod vagy szkeptikus vagy vagy hihetetlennek tűnik számodra megnyugtatlak, hogy VAN ILYEN. És kedves Kvazír azt is elhiheted, hogy annak ellenére van ilyen, hogy két felnőtt egészséges ember EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ döntése volt a gyerekvállalás.

ÉS álljon meg a mentet, nemcsak a nő döntése volt, hanem direkt írtam nagybetűkkel, hogy elérjen az agyadig

EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ DÖNTÉSE VOLT A 3 GYERMEK VÁLLALÁSA, EGYBEHANGZŐ DÖNTÉSE!!!!

Ígyhát hiába próbálád a női nemre hárítani a felelősséget ez nagyon szánalmas próbálkozás.

Az utalsó mondatod meg abszolút a cikked ellen megy azaz, aki ilyet ír :

"Sok titok van amit a Nők nem tudnak, (ezért gondoltam egy Női klubra) a férfiakról és magukról sem mindig."

Az nem tiszteli a nőt, és nem is ismeri!

Kibújt a szög a zsákból!

Árrivederci ámóre

Kedves Mell!

Értem a felháborodásod, és tudnod kell nem ismertem még férfit, aki jobban tisztelte a NŐ-i nemet mint én.

Egy gyermek nem "csúszhat be" a mai világban már nem.

Senkire nem tolom a felelősséget és ha nem lennének nők nem is akarnék ebben a világban élni.

Viszont itt 3 gyermekről beszélünk nem 1-ről, és ha friss házasok akkor igen csak siettek ezzel. Továbbra is azt gondolom, hogy a Nő is beleszólhat a gyermekvállalásba, és főleg, hogy mennyi gyermeket képes és tud nevelni.

Azt sem tehetjük meg, hogy a férfi legyen mindig a hibás (sokkal többször az tudom) de nem mindig. Valamint amikor egy nő csak a férfit tartja hibásnak azzal saját magát is igencsak alul értékeli.

Sok titok van amit a Nők nem tudnak, (ezért gondoltam egy Női klubra) a férfiakról és magukról sem mindig.

MTI

Tisztelt Imre!

Csak egy mondatot had emeljek ki, mert a többivel egyetértek, DE EZZEL NEM:

"Mivel az Ő elhatározása volt, hogy 3 gyermeket szül. Azt is tudnia kellet, hogy az életben sok minden történhet/történik olyan amiről azt gondoljuk, hogy nem mi irányítjuk."

Ez a boldog újdonsült házaspár esetében nem így van! Egy felelősségteljes nő akkor vállal gyereket, ha a párja is szeretne és nem csak úgy becsúszik a gyerek, hanem alaposan körbe van járva EGYÜTT ez gyerekvállalás téma. Abszolút nem értek egyet, sőt vérlázító, amikor ráhúzod annyival a gyereklávalást hogy ő szül! Azért mert a természet a nőt áldotta meg méhhel és e nemes feladattal, hogy szülhet, attól még nem egyedül övé a felelősség! Sőt!

Ez is csak egy vélemény, de megírtam, mert én ezt a részét másképp látom.

Maradok tisztelettel és köszönöm a bizalmat hogy saját magánéletedről is írtál,

Üdv: Mell

Kedves Mell, Birebora, PaulA66, Semleges és Mindenki más aki olvassa!

A Mell által leírt példa egészen jó lehetne, ha (és ez fontos) az írta volna akivel történt. Kiindulásnak viszont egész jó lehet. (még, hogy minek egy „női klub”?)

Amikor egy szülő képes az általad írtakat (Mell) bevallani magának, képessé válik arra is, hogy a saját felelősségét is lássa. Mivel az Ő elhatározása volt, hogy 3 gyermeket szül. Azt is tudnia kellet, hogy az életben sok minden történhet/történik olyan amiről azt gondoljuk, hogy nem mi irányítjuk. Az őszinteséget nem a családi állapot vagy a nemek határozzák meg. A következmény nem akkor jelenik meg amikor a döntés megszületik, annál időben és/vagy térben később. Minden döntésünk a legkisebbtől a legnagyobbig a MI felelősségünk! Szerintem ez nem is lehet kérdés. Ezért vállalni kell tudni az azzal járó felelősséget is! Sokan szenvednek különböző (hasonló és más) eseményektől, dolgoktól. Még is nekem úgy tűnik, hogy elenyésző az a rész akik szeretnének változtatni valamit is MAGUKON. Minden esetben nem lehet a másikra mutatni, azért sem mert ha így teszünk akkor hol vagyunk mi? Tehát őszinték vagyunk, akkor felelősebbek is leszünk a saját dolgainkban. Amikor az általad említett önvalómás megszületik sok minden világosabbá válhat. Az önmagunk által vállalt áldozat hozatalt nem kérhetjük sem vissza sem szánon másoktól, de főleg egy gyermektől nem. Amikor láthatóvá válik számunkra, hogy mit vagy mi mindent szeretnénk kezdeni az életünkkel a gyermeknevelésen kívül. Akkor még mindig van lehetőség, hogy változtassunk. Természetesen nem írhatok konkrét tanácsot, mert az minden esetben személyes is és személy függő is! Itt mondanám el, ha ezzel nem untatok mást, hogy én miért döntöttem úgy ahogy.

13 éves voltam amikor az Édesanyám meghalt, (soha nem szerettem/szeretem ha sajnálnak, az olyan lekicsinylő) akkor már az Édesapám nem élt. Anyám egyedül nevelt, nehéz volt neki, elég rosszcsont voltam. :) Állami-gondozásba kerültem, és amikor feljebb növekedtem (mert felnőtt nem lettem) úgy gondoltam nekem nem lesz gyerekem soha, mert nem tudhatom, hogy itt hagyom-e idő előtt őt/őket.

Tudom buta gondolatnak tűnik, de sem most sem máskor ezt nem bántam.

Gondolom ez elég személyes? Szeretem a gyermekeket és ők is engem, rengeteg példa volt/van rá. Soha nem szabad semmilyen problémán gondon rágódni. Mindig a megoldást kell, szükséges keresni, és szerintem mindig van, ha az elvárás a lehetségesen belül van.

Maradok Tisztelettel Imre

Ezt a "bótos" dolgot egy okos ember szájából hallottam, Popper Péternek a szájából. Csak egy kicsit másképp fogalmazott: "...nem kell mindig jól járni."

Az őszintétlenségeink (magunkkal, másokkal) rendszerint abból adódnak, hogy mindenáron jól akarunk járni.

Tök jót írtál! Igen, természetesen én is azt gondolom, hogy az őszinteség egy szép és jó jellemvonás, csak ahogyan jól összefoglaltad az utolsó mondatban:

"Tele van a világunk őszintétlenségekkel, sokszor szinte a túlélés feltétele, hogy ne engedjük meg magunknak az őszinteséget. Pedig ez - hosszú távon - nagyon rossz "bót"! ."

S hogy miért?

Az én hosszabb hozzászólásom többek között arról szólt, hogy sok esetben a túléls érdekében őszintétlenek vagyunk magunkkal és olyan helyzeteket vállalunk fel akár évekig, amit/amiket nem szívesen, de valamit, valamiért. És ezt a túlélés érdekében tesszük, azt remélve, hogy majd ettől egyszer jobb helyzetben leszünk.

Ami tényleg nem jó "bót" mert súlyos következményei lehetnek pl. boldogtalanság, betegség. (akár súlyos)

Szóval persze nekem is az a véleményem, hogy az ember legyen önmagával őszinte ( és ebben az is benne van minden idegszálával szagoljon bele az éterbe és próbálja előre megérezni az összes lehetséges következményeit és önmaga érzelmeit, hogy egyáltalán túléli-e) és lehetőleg olyan döntéseket hozzon meg, amivel nem kell majd évekig hazugságban élnie. Magyarán nem kell belehalnia egy rossz döntés következtében, amiben évekig úgy senyved hogy őszintétlen önmagához.

Őszinteségnek alapból pozitív tulajdonságnak kellene lennie. Az őszinteség egyszer fáj, a hazugság többször. Be lehet magunkat, másokat csapni, de mindig visszaüt.

Létezik olyan, hogy kegyes hazugság, de az más tészta.

Az őszinteség jó tulajdonság énszerintem.

(Ezen nem kéne gondolkodni se.)

Ezt úgy értem: egyenes vagyok a szavaimban, a tetteimben - a viselkedésemben.

Ha a szavaimért, a tetteimért, a viselkedésemért nem tudom maradéktalanul vállalni a felelősséget - akár "arccal", akár "arc nélkül" -, nem vagyok egyenes, nem vagyok őszinte.

(S hogy ez így van-e, azt mindannyiunknak saját magával lehetséges csak "lerendeznie". Ha ebbe valaki más bele próbál szólni, az már, a jobbik esetben is csak az ő egyenessége, őszintesége. A "rosszabbik" esetben pedig annak a "másiknak" a játszmája, őszintétlensége, "érdekorientáltsága". Tele van a világunk őszintétlenségekkel, sokszor szinte a túlélés feltétele, hogy ne engedjük meg magunknak az őszinteséget. Pedig ez - hosszú távon - nagyon rossz "bót"! A frusztrációinkkal, a "stresszeléseinkkel" fizetünk érte.

Sajnos közeli jó ismerősömnél ez van sajnos és ebben sem jó senkinek, se a külön élő szülőknek se a gyerekeknek. A gyámhivatal akkor szokta ezt javasolni gyerekelhelyezés esetén, ha a szülők normális emberi jó viszonyban vannak. És ha van burkolt sérelem, (-ami miért ne lenne...-) akkor kizárt hogy konfliktus nélkül csinálják hosszú évekig.

Visszakanyarodva az őszinteséghez, szerintem annak az embernek a privilégiuma ez, aki semmiért, senkiért nem tartozik sem anyagi sem bármilyen felelősséggel. Az előbbre jutás érdekében az őszinteség lassan kikopik a mai értelemben vett "jó ember" ismérvei közül. Tehát manapság már az is kétséges, hogy az őszinteség vajon jó tulajdonság-e.

Erre talán megoldás lehet a megosztott gyerekfelügyelet. De ebbe általánosságban és többnyire az anya "belehal" 2 hetente.

(a példa nem rossz, szerintem mindenki érti)

Az őszinteség... hogy számomra mit is jelent, ezt egy példa alapján írom le, amit nem saját életemből hozok...

Véleményem szerint azzal a hatalmas őszínteséggel magunkkal és másokkal szemben várni kellene néhány napot, mert ha minden nap őszintén azt tenném amit szeretnék, akár félelem nélkül és őszintén, romokban heverne az életem.

Példa

Tételezzük fel van egy anya akit otthagyott a férje 2-3 gyerekkel (-és most nem magamból indultam ki-) de mi van ha az anya azt mondja őszintén, "már álljon csak meg a menet miért olyan egyértelmű minden férfi számára hogy a gyerekek nála maradjanak, a férfi meg "szabadon" szálljon a következő virágra, akit beporozhat." ( tök mindegy... de SZABAD) Odalök gyerekenként 15 ezret volt asszonynak, az anya meg mint egy áldozat, erős nőnek mutatva magát szedi be a dicséretet, "de klssz és erős nő, hogy talpon maradtál!" ( valójában jól tudja sovány vigasznak, mert oda lett az egész hátralévő élete, hisz ki van a gyerekekkel suli után, mindennapos munkája után? Hát ő. Maradt élete a gyerekei mellett élni az életét ahogyan szeretné????? Nem! És nem valószínű, hogy a gyerekeiért úgy érzi megéri az áldozathozatal! Ha őszinte magához, akkor nem hülye és lemond a gyerekeiről egyik nap, amikor úgy gondolja! Vagy pedig mindenféle pótlékkal elviselhetővé teszi nullá lett életét.

A tanároknak, nevelőknek azt mutatja helytáll, de ügyes, okos. Valójában pedig Marhára elege van mindenből! És hányan vagyunk, akik nemcsak hogy magunknak nem merjük bevallani, de leírni, főleg a HOxán egyenesen szentségtörés! Csakhogy pont a legnagyobb szájú hoxás " jó anyukák" akik fent lógnak a neten és minden fórumhoz van vmi "kedves "szavuk a másikhoz pont ő/ők azok, akik ide menekülnek a gyerekeik elől! ( majd ő/ők megmondják a frankót alapon) Na ezek az anyukák mekkora hazugsággal élnek magukkal, másokkal szemben???

Eleve, ha Hoxázik napi kb, 4 órát miért nem a gyerekével foglalkozik ez idő alatt? Miért tölti ki virtuálisan azt a hatalmas űrt?

Kvazír cikke a szememben csak azért állja meg a helyét mert férfi létére betekintett a sok majomkodó (őszintétlen) magukat jó anyának nevező csürhébe és észrevett, amit észrevett. Érdekes téma, és jöhetne egy következő cikk a félelem orientáltságtól. Azaz hogy miért is hazudik valaki magának, másoknak?

Mert fél!

Fél a saját őszinteségétől, mert ha azt felvállalja akkor példánk alapján: mi lesz a gyerekekkel?

Egy anya azért fél, mert a szívéről szakadt le a gyerek, és tényleg önként teszi az életét az áldozat oltárára, esélye hogy egy férfi őt 3 gyerekkel elfogadja a nullával egyenlő.

Szóval az anyában élő romantikus nőt mivel , milyen pótlékkal csitítsa le, altassa el?

őszintétlenséggel magának is a világnak is!

Valamit valamiért.

vagy anya vagyok vagy nő maradok, sztem a kettő nem állja meg a helyét miután egy háromgyerekes anyát otthagytak, marad hát a "csonka" Nő . Jó néhány szerepszemélyiség megélésének a hiánya, ez pedig oda vezet hogy egy idő után sajnos őszintétlen magához, apró hazugságokkal elhiteti magával jól van ez így jól van ahogy van. Csak mert nem tud másképp lenni.

Egy férfinek könnyebb őszintén felelőtlenül, csórón és szabadon élni csak szerintem erre nem lenne szabad szabad felvágnia!

Kedves Ikebana3!

Igazad van ám én nem ezt mondom, sokkal inkább a magunkhoz való totális őszinteség amit mondok!

Ez jó kérdés :DDD

Hozzátenném nem olvastam el a cikket meg a hozzászólásokat sem.

Egyetértek ezzel. A kéretlen véleménynyilvánítások, az elkerülhető megbántások és a tapintatlanság nálam sem egyenlő az őszinteséggel.

Sokszor az "ami a szívemen, az a számon" típusú emberek a legsunyibbak, legkavarósabbak.

Nem az az őszinteség, hogy azonnal kimondani amit gondolunk. Azt inkább szókimondásnak vagy szabadszájúságnak mondanám. Az őszinteség nem egyenlő azzal, hogy ne lehetne kimondatlan véleményünk.

Az őszinteség ha nem párosul megfelelő intelligenciával, akkor a akár durva beszólásnak is lehetne nevezni valaki véleményét.

Az őszinteség, akárcsak a hazugság, nagyon sokrétű és összetett fogalom.

Azt gondolom, hogy leegyszerűsítve, őszinte ember az, akinek a szavai, tettei, összhangban vannak a teljes személyiségével.

:D

Köszi:)

Kedves Globus!

Ezt is olvashattad utána, ha csak egy mondatot emelsz ki ne lehet értelmezni az írást.

"A gondolkodó lényé válás egy lehetséges folyamat, amit vagy megvalósítunk vagy nem. Az embereknek túlnyomórészt automatikus beidegződéseik vannak, olyan dolgokat tesznek-mondanak, ami az adott pillanatban összecseng egy régi tanult dologgal"

MTI

Kvasir: Az egyik legbölcsebb mitológiai istenszerű lény, aki az Ászok és a Vánok közötti békekötés során jött létre. A legenda szerint, a békekötés során a két istencsoport egy tálba köpött, és abból jött létre az apró termetű, ám bölcs Kvasir.

Élete nem tartott sokáig, mivel a törpe testvérpár Fjalar és Galar megölte őt, majd a vérét mézzel keverték. Ezután ezt két palackba valamint egy üstbe töltötték.

Ezt a legendás italt hívták a költészet mézsörének, amelyet Odin később meg is szerezett magának.

Már ma is megérte hoxázni, köszönöm :)

"- A fejünkben nincs gondolat! -

Az embereket gondolkodó lénynek szokták becézni, de ez mindenképpen csak egy becenév, mert az ember nem gondolkodó lény, hanem vannak gondolatai!"

Én is ezen akadtam ki. Akkor amiről most beszélünk, tárgyalunk, az nem gondolkodás - minek is kellene gondolkodni, ugyan már, hanem csak úgy van minden a fejünkben. Gyerekgyárban kaptuk. Nézünk ki a lyukon, mint hal a szatyorból, olykor kipottyantunk valamit.

Nem hiszem, hogy az idézet csak arról szól, hogy valakivel valamit közölnöd "kell".

Benne van az is, hogy megállsz a tükör előtt...