Összeszedtem magam és leírom a szülésem történetét (beszélgetős fórum)

Mélyen egyetértek :))

Nagyon nem bánom, hogy nem haladt keresztül a legnemesebb szervemen egy háromkilós baba,hogy őszinte legyek, ilyen szempontból is pozitív élmény nekem a császár. :)))

Nekem volt mindkettő, a császár után sokkal könnyebb volt, gyorsabban épültem fel, könnyebben mozogtam, pedig sürgősségi volt.

Hosszútávú egészségügyi következményei mindkettőnek lehetnek, nekem inkább a hasamon legyen seb, mint alul.

Sziasztok! Szinte mar vartam, h mikor jon elo a "akit csaszaroztak, az nem szult igazabol es nem igazi anya tema".... Olyan szomoru, h tenyleg vannak, akik igy gondoljak.

Eloszoris nagyon sajnalom, h ilyen sok anyanak kellett ilyen borzalmakon atmennie, amiket itt olvasok. :( termeszetesen megerte, h vegul csodas, egeszseges babaitok lett, de en megertem, h ezek utan vkinek komoly depresszio alakult ki es meg a benne dolgozo hormon kalamajka mellett a gyermekre nezve sem volt biztos, h megerte... Ezekrol az erzesekrol nem tehetunk!!!! Es en is sok szulestortenetet olvastam a fajdalmat elsopro euforiarol, de sajna ez nem adatik meg mindenkinek. Akinek azt dobta a gep, az legyen halas, h ilyen szerencses, de ne nezzen le masokat, akik nem voltak ekkora mazlistak!

Masodszor; valamikor olvastam, h ilyen nehezen feldolgozhato szulesi traumak eseten van professzionalis segitseg is. Nem tudom, h hipnozisban, v milyen modszerrel, de kvazi ujra lejatszak a szulest es ez segiti a not utana feldolgozni, mar nem olyan rettenetnek latni es tovabblepni. Aki meg evekkel kesobb sem tudta feldolgozni, annak sztem erdemes lehet kulso es profi segitseget kerni.

Vegul az en szulesemrol: en azt gondolom, h ahogy nincs 2 egyforma huvelyi szules, ugy 2 egyforma csaszar sem. Nekem meg teherbeesesem elott volt egy nagyon komoly mehmutetem, ami miatt eleve egyertelmuve tettek, h ha valaha gyerekem lesz, akkor szoba se johet mas, mint a csaszar. Es masfel ev mulva mar szultem is! Ezt csak azert irom, mert, ha vki igy keszul eleve es nem menet kozben alakul maskent, ill a kh szemelyzete is eleve igy keszul, akkor teljesen mas! Nincs semmi horror, csak ugyanugy egy szep elmeny, mint egy jo termeszetes szules. Hajnalban az egyik babam burkot repesztett (ja azt elfelejtettem irni, h ikreim lettek, ami amugy egy masik indukacio a legtobb dokinal a csaszarra). Elfolyt a magzatviz. Szep komotosan osszeszedtuk magunkat, zuhany, uccso dolgok a csomagba, majd 6 korul bementunk a kh-ba. Elotte teloztunk, igy mar vartak. Megvizsgalt az ugyeletes, kaptam antibiot, ctg-re tettek. Ferjem vegig velem... 7 utan jott mar a sajat dokim, mondta, h 8-kor van egy csaszar elottem, de utana en vagyok a kovi. Fajasokat a ctg mutatott, de nekem meg csak kellemetlen se volt, nem is ereztem semmi fajdalmat. Annyi zavaro volt, h hasmenesem lett, vagy 8x mentem ki es ennyiszer zuhanyoztam ujra. :) aztan 9 utan bementunk, h elokeszitsenek. Ennyi idore kellett a paromtol kulon lennem. Majd mire elkezdtek a mutetet mar a fejemet simogatta es a fulembe duruzsolt. Semmi rossz erzes nekem nem volt a mutet alatt, csak annyi, h ugy faztam a gyogyiktol es a stressztol, h szinte vacogtam. De ezen is hamar segitettek. 9:55-kor es 9:59kor megszulettek a fiaim. A fejemhez tettek oket, megpuszilgattam, majd a ferjem ment veluk. Utana bekomaltan, sztem adtak vmi erosebb cuccost. :) utana 2-3 kemenyebb napom volt, de csak az fajt, amikor felultem, semmi mas. Gyorsan es tokeletesen gyogyultam, semmi okom nem lehet panaszkodni. Nekem meggyozodesem, h a sok csaszaros komplikacio meg horror mindig az eletmento, surgossegi esetekben tortenik, amikor hagyjak infokolstlanul odaig fajulni a dolgokat es nincs mar rendesen ido elokeszulni. ha tervezve van vmi (valoban relevans!) okbol, akkor nincs kapkodas es sokkal fajdalommentesebb es jobb a gyogyulas. Minden csaszaros baratnomnel is ezt lattam. Az elso szulesuk surgossegi csaszar volt menet kozben, sok fajdalom, lassu, kemeny gyogyulas, majd masodik, harmadik gyerek az elso csaszar miatt tervezett csaszar es pikk-pakk lement, masnap mind szaladgalt rohogve kis tulzassal. Szerintem a csaszarnak megvan a letjogosultsaga, nem szabad lenezni, de termeszetesen csak indokolt esetben! De akkor meg nem kellene lacafacazni. :) bocs, ha hosszu lettem!

Teljes mértékben egyet értek,az is " Igazi Anya" Aki császárral szül.

És semmivel sem kevesebb mint aki normál úton.

És a mi egészségünk ugyan olyan fontos,mert a babának egészségesen van ránk szüksége!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehézre sikeredett a szülésed. Sajnos Németo.-ban borzalmasan rossz a szülészeti ellátás (eü-ben dolgozó ismerősöm majdnem meghalt a kórház gondatlansága miatt).

Egyértelműen császározniuk kellett volna. És aki azzal jön, hogy a császár így meg úgy akkor próbálja ki milyen ha valaki hetekre/hónapokra egy életre vizelet/széklet visszatartási gondokkal küzd. Az intimitásról még nem is beszéltem... Az a baj, hogy még mindig él az a mítosz, hogy csak az az igazi anya aki megszüli a gyerekét. Az is "igazi" anya aki császárral szül és legyünk önzőek néha, a mi egészségünk is fontos.

De leszóltad,mert mindenki tudja,hogy vannak kismamák akiknek meghal a babájuk közvetlen szülés előtt,vagy alatt vagy utána és ez borzasztó feldolgozhatatlan tragédia. Viszont te csak annyit írtál a hozzászólásodban,hogy a legtöbb akkor szülő anyuka sokkal többet szenvedett.

A végbél sérülés az egyik legsúlyosabb szövődménye a szülésnek és egyáltalán nem lehet kellemes kivezetett végbéllel,vagy pelenkával élni tovább.

A cikkíró is őszinte volt,és az őszinteségért cserébe nem kellett volna letámadni.

Nem hiszem,hogy a végbél sérülés olyan általános dolog,hogy a szülésed alatt többek is így jártak, ill. rosszabbul.Az sem megszokott eljárás,hogy a szülész benyúl,hogy a gyereket a fejénél fogva húzza kifelé,miközben a szülészkő könyököl a kismama hasába.

Gondolom a 2 órán keresztül tartó varrás sem kis sérülésekre utalt.

Az első hozzászólásban kellett volna példákat felhoznod és nem utólag magyarázkodni,ill. egyértelműen fogalmazni.

Szülés utáni hetekben a hormonok okoznak olyan érzéseket,vagy pont érzelem hiányokat amiről nem tehetünk.És valóban aki itt cikket ír számoljon azzal,hogy nem mindenki a vigaszt és a biztatást fogja nyújtani!!!!!!

Még mindig brutálisabbnak érzem a te szülésedet,mert a végbél sérülés nem játék,és igen veszélyes,az általad említett széklettartási problémák miatt.

Már én is csak azzal vigasztalom magam,hogy az a lényeg a kisbabánk egészséges,nem érte semmilyen sérülés a szülés alatt,mert az oxigénhiánytól nagyon féltettem.Viszont nem csak a babának kell egészségesnek lennie,hanem az anyukájának is,hiszen onnantól hatalmas felelősség van a vállán és minden pillanatban bevetésre készen kell állnia.

Bizony a sok varrat és végbélsérülés igencsak hátráltató tényező.

Teljes mértékben átérzem amit leírtál!

Én is márciusban szültem,a 4.gyermekünket.

Egész terhesség alatt azt gondoltam,megszültem már három gyermeket,a negyedik sem lehet rosszabb.

Mindhárom előző szülésem más volt,de mindre azt mondtam,hogy szenvedtem,de ki lehetett bírni.

Nos a negyedik babánk,nem született könnyen.

Mivel három szülés tapasztalatával a hátam mögött beszélek,volt viszonyítási alapom.

Nem vagyok kényes,mind a 4 gyermekünket,mindenféle érzéstelenítés nélkül hoztam világra.

Viszont nem túlzok,ha azt mondom a negyedik szülésem brutális volt.

Elkezdett szerda reggel szivárogni a magzatvíz,és csütörtökön 13.50-kor született meg a kisfiunk,egészségesen,nyakán kétszer a köldökzsinórral,egyszer a derekán.

Mivel szerda reggeltől voltak 5-8 perces fájásaim,azt gondoltam hamarosan kezemben tarthatom a kisfiunkat.

Másnap reggelig sem indult meg a szülés rendesen,így hát bekötötték az oxitocint.Eltelt 3 óra még mindig csak két ujjnyi volt a tágulás,ekkor valamit még nyomtak az infúzióba,akkor kezdődött a rémálom.Olyan fájásaim voltak,hogy levegővételnyi idő sem volt közöttük.

Úgy éreztem nem élem túl,és ha arra gondoltam,hogy még a babát is ki kell nyomnom,egyszerűen képtelennek éreztem magam rá.

Amikor végre kitágultam kellő kép,az orvos nyomta ki belőlem a babát,gátmetszést nem csinált,nem tudom miért nem .A gátam ép maradt de felfelé repedtem,a kis és a nagy ajak között,fel a csiklómig.Annyi vért veszítettem,hogy a szülő ágyon elájultam.Az orvos utólag elszólta magát,hogy az erős indítás miatt elfáradt a méh izomzat és nem húzódott össze elég gyorsan.

Két napig nem bírtam felkelni a vérveszteség miatt.A vérpótlást nem fogadtam el.

Nekem az jutott eszembe, hogy téged kvázi megerőszakolt a szülésznő és az orvos. Az eda és a nyomatás közötti időszak volt talán, amit te kontrolláltál. Szóval teljesen érthető, hogy már a kh-ban sírtál és a poszttraumás stressz is.

Annyi minden van a szüléssel kapcsolatban, amiről rengeteget hall az ember és annyi minden, amiről szinte semmit és azt hiszi, hogy csak vele történik, nála elromlott valami. Itt most arra gondolok, hogy tök természetes, hogy magzatvízelfolyás után (ha így indul a szülés) nemigen akarnak jönni a fájások, de ezt az ember lánya nem tudja és egyből bepánikol (filmekben is az van, hogy vízelfolyás után rohanunk a kórházba, nagyokat ordítunk és baba pikkpakk megvan - csak a valóságnak ehhez semmi köze és jóhogy nagy a csalódás, amikor a kh-ba érve közlik, hogy kb még semmi nem történt). A hirtelen erős fájások szintén ilyesmi lehetnek Ilyenem nem volt, de nem vágyom rá, elég nekem a császár után két nappal sírunk című epizód. Nagyon fontos, hogy hogy töténnek a dolgok szerintem, nagyon sok múlik a személyzet kedvességén, hogy elmondják-e mit fognak és miért csinálni, vagy egyszerűen csak belédgyalogolnak.

Nekem nagyon fontos a szülésélmény: az első szuper volt, a második katasztrófa, a harmadik semmilyen, segített a második feldolgozásában, de az még mindig nincs feldolgozva.

És még amiről nem beszélnek: az a nyamvadt császárheg, amit minden nap látsz a tükörben és szembesülsz vele mi történt. Egy bélyeg a testeden.

Ami rögtön az eszembe jutott erről a cikkről az az,hogy ezek szerint van ami rosszabb a gátmetszésnél ezt mérlegelhetnék azok akik annyira ellene vannak.A másik,hogy írta valaki,nekem szintén kitörlődött az agyamból az utolsó nem is tudom 12-20 perc,már csak arra emlékszem,hogy a mellkasomon a gyerekem.Pl.,hogy a méhlepény hogyan meg mikor jött ki (elvileg ki kell nyomni) arra nem emlékszem.

Egyébként szerintem nem maga a szülés volt rossz élmény,az mindenkinek fáj,és baromira megszenvedi,hanem az utána levő fájdalom.Nekem nagyon jó dokim volt,annyit vágott amennyi feltétlen szükséges volt,szépen összevart,és soha sem a vizelettel,sem a széklettel,sem a szexel semmi problémám sem volt.

6 hét után kutya bajod sincs? aki hajlamos rá és frontérzékeny, annak bizony mindig fájni fog a hegnél... akinek kicsit gyengébb az immunrendszere (szülés után bizony előfordul), könnyen találkozhat egy egyszercsak levedző, nedvedző sebbel... van, akinek még 2 évvel szülés után is fáj néhány mozdulat... sipoly is kialakulhat...

ja, hogy "csak" lelkileg nehéz feldolgozni? szerintem az a része nehezebb, mint a testi...

nehogymár azt mondjuk, hogy jobb egy császármetszés egy természetes szülésnél!!!

Hát én csak annyit tennék hozzá így négy szülés tapasztalatával:

A szülés fáj!!! És nem kicsit!!

A többiről lehet mesélni, hogy ki mit hogy él meg, meg mire készült, meg mit mondtak, de azért a fenti szentencia úgy általában igaz, bár igyekeznek szépíteni, és összemosni az utána érzett örömmel.

Nálam ez két lépés. Van a szülés, ami nagyon fáj, az első gyereknél én is sokkot kaptam, hogy ennyire..

A második meg az, hogy nagy az öröm, és szeretem a gyereket. De nagyon.

De a nagy boldogság nekem utólag se enyhítette a fájdalom emlékét.

Ne érezd magad rosszul!!! Nagyon jó anya vagy!!!! És ezek az emlékek is egyszer elmúlnak, bár teljesen sosem fogod elfelejteni :-( Nekem 10 éve volt és még mindig emlékszem a császárra, de azóta már van egy 9 hónapos babám sima szüléssel ....

Én is nehezen néztem akkor a fiamra, hogy miért. Még akkor is ha ma már tudom lehet, hogy jobb volt ez így, mert nagyon nagy baba volt...de azért rosszul esett....

Viszont a kezdeti lelkiismeretfurdalásod és rossz érzésed miatt eljön majd az az idő amikor a világon mindennél jobban szereted ezt a gyermekedet, akárhány is lesz még....

Még egyszer sok sikert a továbbiakban és ne add fel!

Nem könnyű, sőt borzalom. De ennél az csak jobb, mert 6 hét után már kutyabajod sincs........én is csak lekileg nem bírtam feldolgozni!

Nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánok!

És ne féljen, a következő ennél csak jobb lehet!!!

Nagyon sok sikert és kitartást hozzá!!!!!

jajj, azért a császár sem egy leányálom! kvázi félbevágnak!!!

ne favorizálja senki, mert nem könnyű azza sem... ráadásul annak megvannak a hosszútávú következményei is, pl posztoperatív sérv lehetősége, endometriózis esélye, összenövések, amik kínoznak egy életen át...

én tolófájásokkal kerültem a műtőasztalra úgy, hogy a doki már fogta a gyerek fejét... mégsem ment. és megváltáés volt, én könyörögtem érte... de 3,5 év távlatából (meg egy epeműtéttel a hátam mögött) inkább szülnék hüvelyi útan, minthogy még egyszer felvágjanak.

Nem érzem, hogy beszóltok, meg leszóltok. És írtam, hogy az elején éreztem csak úgy, hogy ne érte volna meg, és szarul is éreztem magam emiatt. Már úgy érzem, megért minden szenvedést. Valószínűleg elért a szülés utáni depi. Passz.

Sem anyagi bizonytalanságban, sem érzelmiben nem voltam, és nem vagyok.

Csak azért írtam le őszintén, mert így is lehet érezni, és nem csak csupa rózsaszín köd. Természetesen van akinek sokkal rosszabb, ízt írtam is, de az összes ismerősömnek szép élmény volt, viszonylag könnyű, és úgy mentek haza a kórházból, hogy akármikor újra. Én ezt láttam magam körül. És nem ezt kaptam, ez meg is ijesztett. nagyon sokaknak ez gyönyörű élmény. Számomra olyan valami, amit többet nem akarok átélni...

Hol szültél? Melyik országban?

Nekem is nagyon hasonló rossz élmény a szülés, én 33 órát vajúdtam, én is tolófájás nélkül kezdtem nyomni, mert mondták, hogy nyomjak. 1,5 órás kitolás legvégén éreztem csak a tolófájásokat (végre, az egy megváltás!), de így is vákuumozni kellett, meg a szülésznő könyökölte ki a hasamból a gyereket a végén, de a poén, hogy az agyam teljesen kitörölte a szülésem utolsó 15 percét a fejemből, csak arra emlékszem, amikor éreztem, hogy a gyerek kicsusszan belőlem.

Nekem is iszonyatosan hosszú és nehéz volt a felépülésem. Milliónyi varrat, vizelet és székletvisszatartási problémák stb. stb. (Itt megkérdezném, hogy a Kriston féle intimtornát csináltad, vagy mást? Mert én a Kriston félét, de nem igazán hozott helyre). Azt is utáltam, hogy senki nem beszél arról, hogy a szülésből milyen nehéz felépülni. Sokszor már arra gondoltam, hogy akármilyen borzasztó is volt a szülés az utána jövő hetek még rosszabbak voltak.

DE! 2 évvel később, itt vagyok, nagy pocakkal és a második babámat várom. És tudod, hogy hogy állok hozzá a szüléshez? Hogy az előzőnél rosszabb már úgysem nagyon lehet! :) Így totál nyugodt vagyok. Engem már sok meglepetés nem érhet.

Otthon már amúgy tuti megcsászároztak volna. Én Beligumban élek és itt nem divat a császár. Amit én igazából nagyon bánok. Szívesebben bevállalnám azt, mint hogy valaki szanaszéjjel repesszen ott lent megint.

Hidd el, az idő majd segít begyógyítani a sebeket. És ha új baba kopogtat be, akkor meg majd a hormonok segítenek ebben. :)

nekem is nehéz szülésem volt... sokáig gondolni sem akartam arra, hogy valaha vállalnék még egy babát...

de ne haragudj, nagyon kontár orvos keze alá kerültél... tolófájások nélkül nyomni, szülni? atyaég!

Gratulálok a csemetéhez!

A körülményekhez képest szerintem nem volt olyan borzasztó szülésed.Én is szanaszét repedtem,de én belül,amit sem kezelni nem tudtak se varrni se semmit.3 éves már a lányom de még mindig érzem.Ezzel szemben soha sem gondoltam hogy nem érte volna meg.Igenis megérte!!!A legszebb dolgokat tőle kapom.Gondolkozz másképp!!Én sem leszólni akarlak,de még egész jól megúsztad szerintem.

Nem szóltam le, csak véleményeztem, erre van ugyanis lehetőségem, mint regisztrált felhasználó, és a cikk írója nyilván nem azért tett közzé valamit, egy olyan oldalon, ahol nem csak a saját bólogatóköre van, hogy bizonyos gondolatokat alátámasztó emberek írjanak. ha igen, akkor rossz helyen tette meg.

a másik, ha Ő ezt leszólásnak vette, akkor sajnálom, én pont erről az oldalról szerettem volna abban támogatni, hogy 'nem volt ez annyira szörnyű'.

A harmadik és legfontosabb, hogy igen, a mellettem ájultan fekvő lányra gondolva, akihez éjjel 3x hívtam nővért, mert fel akart állni és elájult, vagy az, akit hiába halott gyermeket szült, közénk tették be.... ha ezekre gondolok, akkor összeszorul a torkom, hogy valaki az egyhónapos csecsemőjére tud úgy nézni, hogy lehet hogy nem ért meg valamit.. amikor lélegzik, él az anyuka és a gyermeke is. ez sztem akinek az agyában nem kapcsol autoeuforiát, annak más lelki problémái vannak. a párjával, a jövőtől való félelemmel, az anyagi biztonság hiányának és a jövő reménytelenségének érzetével, a szüleivel stbstb.szóval ez a szülésem története nekem nem a szülése történetének tűnik, hanem bizonyos kényelem elvesztésének a tudatosodása. jaj dejó, szeretek vitatkozni:) sajnálnám, ha megbántanám a cikk íróját, remélem érti amiket írok, és már épül fel, és ezekből is csak építőelemeket csinál és nem azt veszi le, hogy én most idejöttem beszólogatni, hogy ő szarabbul érezze magát..