Össze vagyok zavarodva :( lehet egyszerre két férfit szeretni? (beszélgetős fórum)
vannak kivételek, de ritka...
magadat gúnyolod ki úgyis...
Már akinek börtön,Nekem ugyan nem,jól érzem magam a házasságomban,úgyhogy nem túl jó ötlet az egyéni elképzelést súlykolni:hogy igen csakis az a jó és szupi amit Én gondolok!Mert totál ez jön le a hozzászólásodból:-)
Nem csipő hanem meditáció és tudatosság...
Pedig ha tudnád ,Te szorúlsz sajnálatra.
Jelenleg a valóságot cáfoljuk, támadjuk, mert annyira hozzászoktunk az illúziók világához amit kialakítottak bennünk, és ami az egész bolygót uralja!!!
Kedves rinike!!! Ebben az esetben nem az emberrel van baj!! Hanem a házasság intézményével!!! Az ember szabadnak született mint a madár!!! A házasság viszont egy börtön amit a civilizált társadalom elhitet velünk hogy mennyire fontos!!!
Sem a szeretet, sem a szerelem, sem a szexualitás nem intézményesíthető!!!! Nem zárható ketrecbe!!
De jó Neked,csak úgy csipőből osztogatod a tanácsaidat.
Olyan érzésem van,hiába van az adatlapodon ,hogy a személyi számod 1-el kezdődik ,nem ismered az igazi férfi lelkivilágát.
A látszólagos "megbeszélések" mégha úgy is látszik,hogy "megértette" soha de soha nem fog kiürülni az agyából.Több év múlva is a gyanakvás uralja majd a gondolatait a férfinak.
Na de nem akarlak ám kioktatni nagyon ,de jó lenne ha békén hagynád az ilyen tanácsaiddal szegény topicindítót!
Zolcsika! Anno az én férjem is így gondolta. Joga volt hozzá, mint ahogy Neked is. Remélem azért, hogy nem minden édesapa és édesanya gondolkodik így.
És a gyermekedet szereted? Ő miért nem jön képbe a döntésednél? Ha alkoholista, agresszív apja lenne, akkor még akkor is (lehet) el kellene hagynod, ha nagyon szereted, mert a gyermek érdeke azt kíván(hat)ja, hogy ne egy ilyen apa mellett nőjön fel. Ha viszont az édesapja rendes ember, szereti a gyermekét és téged, jó hozzátok, akkor megteheted-e a gyermekeddel, hogy esélyt sem adsz neki, hogy szerető családban apa-anya mellett nőjön fel. Erre a választ magadnak kell megtalálnod...
Akkor beszéld meg a pároddal hogy szereted, de van egy másik pasi az életedben akit szintén szeretsz. Szeretnél kettős életet élni mert jelenleg erre vágysz!! Ettől még nem múlik el a szereteted feléje!!
Ha megért, akkor elfogadja!!! Ha nem ért meg, sose szeretett igazán!!!
-----------------------------------------------
Jegyezd meg!! Az élet önző!! Minden létforma önző mert önmagából indul ki!!! Önmagából létesült!!!
Ne félj boldognak lenni!!! És mások véleményétől se félj!! Ha elítélnek az az ő bajuk!! De te akkor is a szíved vágya szerint élj!!!
Lehet szeretni,de nem érdemes,Verd ki a fejedből a másik pasit és szállj le a földre,ne építs a pasi köré légvárakat a képzeletedbe.
Tapasztalatból írom.
hmmm :( Mennyire igaz is ez!!!
Szia!
Tűz és víz....talán ezért érzed azt,hogy mindkettőt szereted!
Az elme meggyőző, logikus, számító, kényelmes, biztos a dolgában, a múltban és a jövőben él!!!
A szív kiszámíthatatlan, illogikus, bátor, érző, kezdeményező, önmaga útját járja, a jelenben él...
Az a baj, szeretem a páromat is, meg ezt a férfit is. És ő is engem, a mai napi azt akarja legyünk együtt és a kicsi sem zavarja. Csak én félek lépni! És nem tudom mi lenne a legjobb a babának. Bevallom... biztos most önzőnek fogtok hinni... Akkor voltam a legboldogabb, mikor mind a kettőjükkel voltam! :( Szégyenlem magam de ez az igazság. A két pasi tűz és víz. És annyira kiegészítik így egymást. ... :(((
Ha a szívedre hallgatsz és asszerint élsz, akkor a "csalódottság" is elégedettséggé vállik!!! Mert nem szalasztottad el a lehetőséged!!! Akármi is lett az eredmény, azt már nem veheti el tőled senki!! Megtetted amit akartál!!! Hű maradtál önmagadhoz!!!
Rajtad kívűl sokan vannak így.
Szeresd a gyermeked apját,nemcsak az esküd miatt,sajátmagad miatt és a gyermeked miatt!
A szerelem önmagában egy gyönyörű érzés de csak addig amíg szenvedést okoz.
Tévedsz ,ha azt hiszed ez csak a 20 évesek kiváltsága.
Szeresd a családod ,mert 30-40 év múlva ettől fogod magad becsülni.Egy felrúgott család,egy megszegett eskü örök lekiismeretfurdalást okozna.
Tetszhet, de szeretni csak egyiküket szeretheted. Szerelemmel, persze.
Mit akarsz?? Mit mondd a szíved???
Mit mondd a vágyad??
Asszerint cselekedj!!!
Úgy látszik elszalasztottad az igazit.
- párommal 3 éve vagyunk együtt, és most februárban született meg a kisfiunk... mégis egy másik férfin jár az eszem. Ezt a férfit, durván 1 éve ismertem meg, még a melóhelyemen. Pultos voltam, és ő állandó törzsvendéggé vállt, aki miattam járt oda. Nagyon jól éreztem magam mindig vele, olyan jól megértettük egymást. Amúgy is akkoriban eléggé rossz lett a kapcsolatunk a párommal. :( és már már a szakítás is szóba jött részemről. Hát ezzel a férfivel elkezdtem titokban találkozgatni, és kialakult köztünk egy kötődés. Azt éreztem kell nekem. Utána már rengeteget voltunk együtt, de csóknál több nem történt. Egyszer közel álltunk ahhoz hogy lefeküdjünk... és kívántam is őt, de nem tettem meg mert eszembe jutott a párom. Neki is elmeséltem mindent és ismeri ezt a férfit. Nem akartam neki hazudni, így mikor találkoztam vele, ő is tudott róla. Már már azt tervezgettük hogy összejövünk, összeakart velem költözni... nagyon szeret egem. De én nem tudtam mit is tegyek, mert nem tudtam dönteni mi lenne a helyes. Időközben kiderült hogy terhes vagyok a páromtól. Elmondtam ennek a férfinak is... mire ő felajánlotta hogy hagyjam el a párom és neveljük fel úgy a kicsit, mintha az övé lenne. Költözzek hozzá meg ilyenek. Annyira össze voltam zavarodva.. :( végül úgy döntöttem, nem tehetem ezt a kicsivel, az apja mellett a helye, és nem találkoztam többet ezzel a férfivel... ott hagytam a melóhelyet is. Megpróbáltam őt végleg elfelejteni! Kicsit rendeződött is a kapcsolatom a párommal. de mégis úgy éreztem hiányzik valami. :(( Ez a férfi sokszor hívott mi van velem, hogy vagyok, és párszor msn-en beszélgettünk (még a mai napig is) de ennél több nem volt. Megszületett a kicsi. Azóta eltelt 2 hónap... és itt állok értetlenül. Hol rontottam el??? Látszólag minden rendben van.. itthon vagyok a kicsivel, a párom eljár dolgozni, jól megvagyunk nincs semmi baj.. de azon kapom magam, megint csak rá gondolok!!! Arra a férfire, ki egyik napról a másikra belecsöppent az életembe, és felforgatta azt. Miért van ez így?? 3 hete találkoztam vele. Csak ilyen baráti szinten... Beszélgettünk és annyira jól esett ez... Mire elkezdte felidézni, milyen jó is volt akkor, együtt. Aztán csend volt, nem szóltam semmit, csak arra gondoltam milyen jó lenne megcsókolni... :( de nem mertem megtenni. Azóta akart velem találkozni, de nem mertem találkozni velem.. nem tudom mi bajom van.. mit tegyek??? :(
További ajánlott fórumok: