Öngyilkossági gondolatok, depresszió (beszélgetős fórum)

Köszönöm az eddigi válaszokat! Akkor most leírom, hogy velem mi volt:

Január elején kevert szorongásos-depressziós állapotot diagnosztizált nálam a pszichiáter. Írt fel nekem antidepresszánst és szorongásoldót, amelyek elég gyorsan helyrehoztak. Az elején egy nap négy gyógyszert szedtem (reggel, délben, este Frontin, illetve plusz még az antidepresszáns), ma pedig már szerencsére csak napi fél antidepresszánst szedek, de azt is nemsokára abbahagyom. Hihetetlenül sokat segítettek ezek a gyógyszerek, és gyakorlatilag semmilyen mellékhatásukat nem tapasztaltam. Nagyon boldog vagyok, hogy szinte teljesen kimásztam ebből a gödörből, mert borzasztó érzés volt benne lenni.

Tudtam, hogy nálam nem lesz elég a pszichológus, ugyanis a következőket tapasztaltam: szinte állandó hányinger, fulladásérzés, torokszorító érzés, nyaki merevség, egész nap kimerült voltam, reggel öngyilkossági gondolataim voltak, sehol nem éreztem jól magam, mert mindenhol attól féltem, hogy előbb-utóbb rosszul leszek, sírógörcsök, koncentrációs zavar, lelassult beszéd, nem tudtam érdeklődni semmi és senki iránt, stb ... Ezekkel a tünetekkel logikus volt, hogy rögtön pszichiáterhez forduljak, aki nagyon kedves és megértő volt velem, és azonnal eltalálta azokat a gyógyszereket, amelyek segítségével már két hét után lényegesen jobban éreztem magam. Jártam egy ideig pszichológushoz is, de nagyon rosszat fogtam ki, olyat, aki nemhogy nem segített nekem, de a vele való beszélgetések inkább kicsit visszahúztak a depresszióba. A pszichiáterem sokkal jobb, a vele való kb. negyed órás beszélgetések lényegesen többet segítettek nekem, mint a pszichológussal folytatott egy órás konzultációk.

Ezért is vagyok arra kíváncsi, hogy mások is csak akkor fordulnak-e pszichiáterhez, ha már ilyen durva tüneteket tapasztalnak, mint én.

Nem baromság ez. (kivéve Szendi Gábor, mert "guruknak" elvből nem hiszek)

A dilibogyók hosszútávú szedése olyan mértékben megváltoztathatja a személyiséget, hogy el se hinnéd.

Egy depressziósnak nem elég a pszichológus. A depresszió egy mentális betegség, amit arra szakosodott orvosnak, azaz pszichiáternek kell kezelni.

Nem kell ahhoz kínzó testi tüneteknek lenni és nem kell öngyilkossági gondolatoknak jelen lenni, hogy meg lehessen állapítani a depressziót. Ilyen esetben is szükség van pszichiáterre, és ha ő úgy látja jónak, akkor antidepresszánsokra is. A legfőbb, hogy felismerje az ember, hogy valami nincs rendben, de legalábbis fogadja el, ha ezt szakember mondja, és akarjon meggyógyulni, higgyen a gyógyulásban és szedje a gyógyszert a szükséges ideig.

Ha valaki igazán depressziós, úgy nagyon mélyen, akkor próbálj meg életvezetési tanácsot adni...ugyan már...

Ha valaki változni akar, az nem depressziós. Aki depr-s, az nem akar semmit, azaz rosszabb esetben nem akar létezni sem.

Életvezetési tanácsot nem ilyen esetekben osztogatnak...

Nem tudom, tudod -e, de a legtöbb antidepresszáns fokozza az öngyilkosságra való hajlamot. Nagyon durván felborítja az agy kémia egyensúlyát a legtöbb dilibogyó. Helyes életvezetést kell tanulni. Szendi Gábor és más titkot feltáró, bátor emberek foglalkoznak ezzel... De még mindig nem jutott el elegekhez...

Egy ismerősöm bele is halhatott volna, ha lejön a gyógyszerről, de sikeresen lejött, mert érezte hogy nagyobb gáz van, mint gondolta... Igazán változni akart, és azoknak sikerül...

Az egyik rokonom volt ilyen helyzetben, aki nagyon távol élt tőlünk és sajnos nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. Ő pszichiátrián is volt, és annyira készült az öngyilkosságra, hogy összegyűjtötte a gyógyszereket, látszólag rendbe jött, majd miután kiengedték, öngyilkos lett :( hetekig keresték.

Neki nagyon hiányzott a család... ha mellette lettek volna a testvérei, nem biztos, hogy megtette volna így, pszichiátriai kezelés mellett. Ő teljesen egyedül volt.

Szerintem kell a pszichiáter, de mellette nagyon fontos, hogy ne maradjon egyedül.

Sima beszélgetésekkel kimászni egy igazán mély gödörből?

Szerintem nem lehetséges.

Bár nem nagyon értem, hogy mit is szeretnél mondani, vagy kérdezni?

Ha én igazán mélyen magam alatt lennék, akkor kizártnak tartom, hogy egy idegennek(akit ráadásul én fizetek)mondjam el a problémáim.

Mit érdekli az őt? Semmit.

Voltam, szedtem gyógyszert, de nem akartam öngyilkos lenni.

Miből gondolod ezt?