Okozhat-e bajt a külsőség közti különbség? (beszélgetős fórum)

Állítólag az ember mindent önzésből tesz. Még azt is amikor úgy cselekszik, hogy lemond bizonyos dolgokról. Mert megnyugtatja magát azzal, hogy ez így a jó. Szerintem az önzés nem minden esetben rossz. Hiszen vannak vágyaink, amikkel örömet okozunk másoknak és magunknak.

Ha valaki ezekről lemond is vágyik rá, és később felgyülemlik a sok lemondás, lásd sok tönkrement kapcsolat.

Másfelől, úgy is lehet önző az ember, hogy úgy helyezi előtérbe magát, hogy úgy viszonyul a másikhoz ahogy azt szeretné, hogy hozzá viszonyuljanak. Ez lehet egyeseknek sokkal nehezebb, hiszen dolgozik az ego. Mégis ha ezt sikerül elérni akkor szerethetem a társamat tisztábban. Ezt fokozza ha két ilyen ember kerül egymás mellé, és úgy figyelnek a másikra ahogy magukra. így szinkronban szeretik egymást és magukat. Majdnem kivitelezhetetlen. :)

Uhh de gáz az ilyen ember. ://

Na ilyen nem vagyok egyáltalán. Én nem várom el, hogy felköszöntsenek, csak azért, mert én is. Nem adok valakinek úgy valamit, csak akkor ha ő is. Nem kell minden percben bizonygatni, hogy szeretnek, (mondjuk barátaim) stb, irigy sem vagyok egyáltalán...jajj ilyen soha nem akarok lenni. :/

Lehet, nem ismerlek...

Én pl. szívesen lemondok mások javára egy csomó mindenről, szívesen segítek ha tudok. Persze fontos vagyok magamnak, de tudom, hogy attól én még jól leszek és egészséges, ha lemondok a minden napi csokimról valaki miatt. Vagy attól még szeretni fog a férjem, a gyerekem, a barátnőm, stb., ha épp nem tudok semmit adni.

És hatalmas az önbizalmam is, nem vagyok féltékeny és nem akarok senkin uralkodni, nem akarok senkit birtokolni.

Egy konkrét emberről írok, akinek kisebbségi komplexusa van, ami miatt önző is.

És igen, szeretetre méltó lenne, ha le tudná vetkőzni a komplexusaiból adódó ellenszenves viselkedését. Mindig azt bizonygatja, hogy ő mondja jól vagy ha rosszul mond valamit, akkor az lesz, hogy azért történt, mert mást mondtak neki, vagy az természetes, hogy te nem kapsz családit, mert épp megvonta a kormány, de az, hogy ő nem kap az már felháborító, mert neked azért nem jár, mert a törvény vonatkozott rád, de rá miért vonatkozik a törvény? Az baj, ha pl, az ő névnapja elfelejtődik, de ha másé az nem, mert ő nem tudja megjegyezni a dátumokat.

Igen, az ilyen mindent másban mér. Magában, mert más nem számít és nem is érdekli.

Azt hiszi, hogy csak akkor szeretik, ismerik el, ha minden pillanatban éreztetik vele.

Szuper jól néz ki, de lehet, hogy a jelleme nem szuper, így van félni valója, hogy elveszik tőle az illetőt, aki az övé...

Tehát önbizalom hiánya van, mert azt gondolja, hogy van nála jobb annak ellenére, hogy jól néz ki.

Ettől még lehet szeretetre méltó, csak ugye...:)

És szerethetik is, csak nem hiszi el, és másban méri.

Az akinek senki és semmi nem fontos csak saját maga.

Aki csak kapni akar, mert azt hiszi, ha figyelnek rá vagy ha kap valamit, akkor az azt jelenti, hogy szeretik, pedig sok esetben azért kapja meg, hogy ne kelljen a fancsali képét nézni.

És ez a típus önbizalom hiányos, mert tudja, hogy nem szeretik, hiszen nem szeretetre méltó épp ezért használ ki minden alkalmat a saját hasznára.

Nem. Sokkal inkább a ragaszkodásból akkor már, mert elveszthetünk valakit. (Aki ugye nem a miénk... ;) )

Önbizalomhiánynak nem feltétlenül van ehhez köze. Nem mondom, hogy nem jár együtt, előfordul az is. De a háttérben mindig ott van az IS, amit én írtam most. Ismerek olyat, akinek van önbizalma, tudja, hogy szuper csaj, és mégis iszonyatosan féltékeny, mert attól fél, hogy valaki elveszi azt, ami az övé. Itt is volt hsz, hogy "Szuper jól nézek ki, mégis féltékeny vagyok." ...

Nem akarok felvágni. a felvágottat amúgy sem szeretem. Amúgy kezdünk elmenni a tárgytól.

Tehát, aki önbizalomhiányban szenved az nem lesz egyértelműen önző, de lehet. Viszont akinek van önbizalma az is lehet "gátlástalanul" önző, mert az Neki jár. Ezután persze le lehetne fejteni a rétegeket, és talán, hangsúlyozom talán a magabiztosság alatt egy önző gőgicsélő kisgyermekre bukkannánk, aki nem dolgozott annyit magával, hogy olyan rálátása legyen a világra, hogy megértse, az önzéssel sosem érheti el az elégedett, boldog pillanatokban gazdag életet.

De nem hinném, hogy az aki önbizalomhiányban szenved, önző lenne, mert ez is általánosítás,

csak max. mindenkitől rosszabbnak érzi magát.

Igen, pont erre gondoltam.

Jól mondjátok. ;)

Na látod.. most elmondtad ugyanazt.:) Jó persze vannak mesék a zord önző emberek szívének meglágyításáról. Meg a mindenkiben ott van a jó, ez igaz is.

De mégsem tör mindenkinél felszínre és akkor az ember türelme elfogy bólogatni, és türelmesen várni hátha megreped a jég.

Vannak olyan személyiségjegyek, akik nagyon keményen dacolnak, és a világ külsőségeiben élik ki magukat. Hogy ez jó vagy rossz, az Ő dolguk.

Én csak azt mondtam, nem egyértelmű az önbizalomhiány. Eredményezheti persze az is. Szóval újra megbeszéltük ugyanazt. :)

Szeretethiány-->önbizalomhiány-->önzés.

Akinek kinyalták a fenekét lehet azért önző, mert nem hajlandó alább adni és van aki azért önző, mert lóf.. amit kapott és úgy van vele, hogy megérdemli végre a jót is.

Francba, de kár. :)

Erről nem szoktam beszélni, most valahogy kijött belőlem. Ha annyira akarnám, helyrehoznám magam egyedül is e-téren, csak a szabadságvágyam meg a "szerethetővagyok" nem fér mostanság össze. Paff...reménytelen vagyok? :)

Vagy nagyfokú önzésből. Nem feltétlenül önbizalomhiány van a háttérben. A reális önképp kialakítása nem egylépcsős folyamat.

Egy gőgös beképzelt ember azt szokták mondani túlzott az önbizalma, és az is szeret birtokolni.

A birtoklási vágy egyik kiváltó oka a boldogtalanság, amiben a boldogságot bizonyos vágyak kielégítéséhez kötik. A felesleges vágyak kigyomlálásával válhat az ember elégedettebbé. stb. stb.

Nem, itt nem terapizálok, maximum beszélgetek.

:)

Viszont lehet érdemes lenne ezekkel a gondolataidról valakivel beszélni...semmi sem helyrehozhatatlan.

Példa legyen akár külsőre, akár az észre, könnyen előfordul, hogy nem egyenrangúak jönnek össze bizonyos tulajdonságban. És ha mindketten kevesebbnek érzik magukat a másiknál abban a valamiben, akkor betámadják egymást abban a pontban.

El lehet képzelni. gyilkolásszák egymást. Ez minden csak nem jó. A másik baj, hogy legtöbbször nem szerelemből jönnek össze, ezért mindenki jobbra vágyik, és úgy gondolja, hogy a másik legyen hálás érte. Pocsék.

Igen, gyakran voltak ilyen gondolataim.

ingyen terápia? :)