Okosbaba módszer (beszélgetős fórum)
Szia Andi! Zsötikével ismerjük már egymást a zárt okosbaba fórumról. Én még egyébként nem csinálom két éve az okosbaba programot, mert csak egy éve vettem meg az e-könyvet, és eleinte elég rendszertelenül is csináltam, és gyakorlatilag pár hónapja csináljuk rendszeresebben. Úgyhogy Zsötike több újat tud nekem mondani, mint én neki ;)
A cikk egyébként itt jelenik majd meg a Hoxán, ha minden igaz, akkor április 17-én, mert arra az időpontra kapott időpontot a cikkem. Úgyhogy az még kb. egy hónap. A folytatások meg majd attól függően, hogy hogy érek rá.
Nagyon sok sikert kívánok Nektek az okosbabázáshoz, és sok örömet a babócához!
És, ha valamiben tudok segíteni szólj!
Szia Leni!
Várom a cikkedet!Majd írd meg hol találom.
Sziasztok,
lányom 3 hónapos volt, amikor elkezdtük a szó- és matekkártyákat, és az angolt. Napi 3 alkalommal álltunk neki, és azt láttam, h nagyon érdekelte. 8-15 hónapos koráig elég jól lehetett tartani a napi alkalmakat. Most 2 éves 2 hónapos örökmozgóként már ő diktál. Mikor és mit szeretne. Továbbra is olvasás, matek és a nyelv a kedvence, az ún. intelligenci falatok nem igazán mennek. De nem is életbevágó, mert a mindennapi életben, séta ill háztartás vezetése közben rengeteg dolgot el lehet neki magyarázni, amire vevő is.
Gondolom, érdekel benneteket, hogy ezek után miket is tud.
Mivel ő már 1 évesen szaladt, így a beszéd az később, 2 éves korában indult be. Nehezen indult meg, viszont 2 hónap alatt mindent behozott, és mndent mond, mondatokban.
Számőrület megvan: 100-ig ismeri a mennyiségeket(pötty), magukat a számjegyeket, és a 4 alapműveletet. Liftben, kaputelfonon ő nyomja meg a gombot.
Látja a helyiértéket, tudja, h 3 jegy az már 100-as számkör. lehet, h most erre kéne továbbmennem????
Az ábc-t ismeri. Számítógépen word-özés az egyik kedvenc elfoglaltsága. Táblákat (utca, reklám) kibetűzi, a rövidebbeket össze is olvassa.
Nemcsak az alapszíneket, de a másodlagos színeket, s az árnyalatokat is ismeri (pl. rószaszín, pink, magenta, zöld-mohazöld stb). Tudja, hogy van olyan kocsi, amelyik dízel és van, amelyik benzines:-) autómárkákat köpi-vágja, pedig azt nem tanítottam neki!
Testrészeit egészen apró kora óta ismeri, ahogyan tudja melyik a jobb és bal keze, imád rajzolni, egyedül veszi a cipőt fel-le, segítőkész, udvarias, mondja h. tessék-köszönöm. Nem kell elpakolni az asztalról, polcokról, minde biztonsdágban van tőle.
S ma reggel ébredéskor átölelt és azt mondta: szeretlek.
természetesen vannak hisztik, de hát azt is túl fogjuk élni.
Abban egyetértek, hogy a program nem üdvözítő, nem az egyetlen megoldás. A legfontosabb a családi háttér, a normális partnerkapcsolat a szülők között, egyetértés a gyereknevelésben. nagyon fontosak az alapvető emberi értékek. És ami a vesszőparipám: gyerek legyen tiszta. Nem bírom a puccos ruhákba öltöztetett, ugyanakkor szutykos (köldökig logó vagy éppen rászáradt takony, retkes kicsi kezek, loncsos haj) kicsiket a kikent-kifent anyukák mellett. (bocs ezt ki kellett mondanom, mert egyre többet látok.)
ja, majd elfelejtettem, angol.
sztem érti mert vigyorog a rajzfilmeken ill. azt csinálja, amire angolul kérem.
Nemrég kiírtam egy szavazást, hogy lássam, hogy érdemes-e megírni egy cikket erről, és, bár az emberek többségét nem érdekli, mégis kicsivel több, mint 30 ember tűnt eddig érdeklődőnek, úgyhogy megírtam a cikket (azaz a cikk első részét), és a továbbiakban folytatásokat is tervezek.
Ha már egy-két anyuka megérti a lényeget, és esetleg megpróbálja, akkor úgy érzem, hogy már megérte.
Időközben ugyebár már privát levelet váltottunk, és örülök, hogy Te is úgy döntöttél, hogy kipróbálod az Okosbaba programot!
És ígérem, hogy majd fogok írni itt is a tapasztalataimról, csak mostanában kicsit el vagyok havazva (adóbevallások gyártása, okosbabás vetítések gyártása stb.)
És továbbra is várok bárkit, akit érdekel a módszer! Privát levélben is szívesen segítek bárkinek, amiben csak tudok!
Szia Leni!
Most olvastam kimerítő irásod. Gratulálok és kítartást kívánok. Én most érdeklödők a témáról és szívesen olvasnék néha arról ,hogy hol tartotok!
Szia!
Csak most néztem ide a fórumra, mert közben kaptam egy privát levelet is, amiben szintén kérték a tapasztalataimat.
Nos, az az igazság, hogy sajnos nem tudtam annyit okosbabázni a fiammal, mint amennyit "előírnak", mert napi 9-15 alkalmat írnak, ezzel szemben én csak napi 3-6 alkalommal tudom csinálni. Ráadásul nálunk az írott kártyák nem igazán váltak be, és csak egy éves kora után kezdtem komolyabban foglalkozni Vele, mert még áprilisban szakvizsgáztam is, és nem volt elég időm, úgyhogy végül a kézzel gyártott kártyák helyett a power point diák mellett döntöttem.
A kártyákkal az volt a legfőbb baj, hogy a kisfiam folyton ki akarta szedni őket a kezemből.
A diákat viszont imádja :)
Viszont azt írják, hogy az alkalmak legyenek rövidek, pár percesek. Kb. 3-5 perceket írnak. Ez nekem szintén nem vált be, mert nálunk 10-15 percesek jelenleg az egyes alkalmak, mivel, ha hamarabb abbahagyom, a kisfiam sírni, hisztizni kezd. De amúgy nap közben is gyakran kiköveteli, mert ül a számítógép elé, és ott nyűglődik, amíg meg nem kapja az okosbabás-adagját :)
Szóval Ő imádja :)
Én ezzel szemben néha már nem annyira imádom, mert van, hogy éjszaka még diákat gyártok Neki, meg "nyelveket" tanulok, szavakat magolok, mert jelenleg oroszt és angolt is tanulunk az okosbabával, én viszont sajnos egyik nyelven sem beszélek. A párom beszél oroszul anyanyelvi szinten, úgyhogy Ő szokott a kiejtésben segíteni, de Őt nem igazán tudom rávenni egyelőre, hogy Ő is beszéljen a kisfiunkkal oroszul, bár már próbálom megtörni ezirányban :)
Szóval azzal nem értek már egyet, hogy nem vesz el sok időt az ember életéből, mert nekem elég sok időm elmegy ezzel, de az is igaz, hogy nekem többnyire nem felelnek meg azok a diák, amiket le lehet tölteni pl. az okosbaba honlapjáról, hanem én folyton átírom még a letöltött diákat is.
Amúgy a kisfiam imádja, abban biztos vagyok. Sőt, volt, hogy vendég gyerekek voltak itt nálunk, és megmutattam a diákat az anyukájuknak, és a vendég gyerekek is tátott szájjal figyelték, úgyhogy látszott, hogy Őket is érdekelte volna, de az anyukájuk mondta, hogy Ő biztosan nem fog ilyesmivel vacakolni...
Mindenesetre én azt mondom, hogy megéri a fáradtságot, mert látom a fiamon, hogy Neki ez tényleg örömet okoz. Sőt, most, hogy kezd beszélni, néha már mondja is a szavakat. Például, ha leírom neki a mágneses rajztáblájára, hogy anya, vagy apa, akkor időnként szokta mondani, hogy anya, vagy apa, vagy autó, vagy ilyesmi, de az is igaz, hogy lehet, hogy csak véletlenszerűen találja el, hogy mit írok éppen, mert az esetek kb. ötven százalékában mondja csak pont azt a szót, amit én leírok, máskor mást mond. De az is igaz, hogy gyakran Ő maga hozza oda a rajztábláját, és mondja, hogy anya, apa, vagy autó, azaz, végül is arra ösztönöz, hogy írjak Neki egy szót, és játszunk ilyet. Szóval az biztos, hogy ez Neki semmiképpen sem nyűg, vagy unalmas tanulás, hanem egy érdekes játék.
Szia Leni!
Március óta mi a tapasztalatod a programmal kacsolatban? Jó lenne, ha megosztanád itt a fórumon.
Sziasztok!
Én babysitter vagyok, és most kezdem a programot a 7 hónapos kislánnyal. Bár vannak fenntartásaim néhány dologgal kapcsolatban(pl. nyelvtanítás, ha az anyuka sem beszéli a nyelvet) de szerintem ésszerű keretek közt működhet a dolog, és a picúr nagyon élvezi. Ha másra nem is jó, de a tanulást legalább megszereti.
Egyet azért ne felejtsetek el! Ne várjátok el, hogy a gyereketek zseni legyen, vagy mindenben a "legeslegjobb", mert így visszájára is fordulhat a dolog. A lényeg, hogy sokat foglalkozzunk a picivel, érezze, hogy nagyon szeretjük, még akkor is, ha pl nem jegyezte meg, hogy melyik kártyára van írva, hogy "apa".
Sziasztok!
Én nemrég vettem meg az okosbaba távoktató csomagot, és most, hogy úgy érzem, hogy elég jól átrágtam magam rajta, hamarosan el akarom kezdeni majd a kisfiammal. Én nagyon hasznos módszernek érzem, egyelőre így, tapasztalat nélkül, azután majd meglátom, hogy a gyakorlati megvalósítása mennyire sikerül majd... Én mindenesetre azt látom, hogy a kisfiam egyszerűen annyira "éhes" minden információra, hogy a jelenlegi játékai, és az a kis terület, amit a világból eddig felfedezett, kezd számára unalmassá válni. Úgy érzem, hogy valami új játékot kell kitalálnom Számára, és ez az okosbabázás szerintem hasznos játék lehet.
És persze, persze, hogy igaza van annak, aki azt írja, hogy az a lényeg, hogy a gyermekeink jó emberek legyenek, és nem az, hogy minél hamarabb olvassanak, számoljanak, nyelveket beszéljenek stb. De egy néhány hónapos gyereket kíváncsi vagyok, hogy milyen módszerrel lehet "jó emberré" nevelni, ha nem úgy, hogy minél többet játszik, és foglalkozik Vele a szülő? Az okosbabázás pedig pontosan erről szól!
Én is elkezdtem tanítani doman módszer szerint a lányom igaz 2 éves volt már.Az okos baba oldalról rendeltem meg az elektronikus könyvet.Meg sok pénzt költöttem a kártyák készítésére...
Fogékony is volt rá a lányom már mutattam a kártyát és mondta pl.zsiráf-sokat felismert már-csak abbahagytam.-Elősször hiányolta sokáig mondta olvassunk!-ez sok időt nem vett el a gyerek napirandjéből meg játékossan tanultunk ugyhogy élvezte is.Csak én nem győztem esténként a kártyákat gyártani nem értem magam utol.Meg attól is féltem mi van ha az iskolába nem ilyen módszer szerint fog tanulni.Amugy a lányom elég fogékony gyorsan tanul.Van hogy a verset 1-2-szer elmondom és már fujja.most kezdett el szeptembertől oviba járni németes csoportba jár.
így okés :) de hogy olvasni, írni, stb-t tudjon egy pici gyerkőc..
Evidens, amit mondasz, mert így tanulják meg a szavakat és hogy mi - mit jelent :)
Attól, hogy képeket nézegetsz vele és elmondod, mi van a képen, attól még gyerek marad. Mi nem rendszerben okosbabázunk, de a kisfiam egyszerűen tudni akarja, hogy mi micsoda. Ha nézünk egy könyvet, mindent végigmutogat és hallani akarja, hogy mi az. Az okosbabázás is erre épül, csak korábbról és rendszerben. Én nem tudtam ezt a rendszert bevinni a mi életünkbe, mert nem vagyok elég szisztematikus és elég elszánt, de maga az okosbabázás nagyon ötletes és hasznos bizonyos kereteken belül. Senki ne gondolja, hogy az, hogy naponta 3x5 percig valaki egy rendszer szerint foglalkozik a gyermekével, azzal megfosztja bármiféle játéktól is, hiszen egyrészt ez maga is játék, másrészt csak akkor lehet megcsinálni, ha a gyermek partner benne (harmadrészt 3x5 perc!!).
Szóval szerintem ne legyetek előítéletesek egy olyan rendszerrel szemben, amiről félinformációitok vannak...
Ennek pont az a lényege, hogy a saját babáddal vagy, vele foglalkozol, játszol, s így játszva tanulja meg a dolgokat.
Azt tanítasz meg neki ezzel a módszerrel, amit csak akarsz- pont az élethez szükséges dolgokat, pl: a gyümölcsök, zöldségek neveit, az állatokat, a hangszereket, vagy bármi mást. A lényeg, hogy foglalkozz vele értelmesen!!!
Szia,
küldtem neked emilt. Elnézést, hogy csak most, de költöztünk.
A módszer érdekességképpen szerintem jó, lehet vele szinesíteni a pici játéktárát. Aztán, ha "csak" annyi a hozadéka, hogy nagy biztonsággal fog olvasni pár év múlva tökéletes szövegértéssel (a funkcionális analfabetizmus korában már ezért megéri megszületni), örülhet mindenki.
Tehát, ha félreérthető lettem volna: a módszerről nem próbálok lebeszélni senkit, CSAK ARRÓL, hogy túl komolyan vegye (nem kell egyetemet berendezni otthon egy apróságnak sem szerintem) és hogy sok-sok lóvét öljön bele, mert otthon játszásiból megcsinálható.
Szia!
Nem emlékszel véletlenül a könyv címére,amit Vekerdy Tamástól olvastál?Nagyon érdekelne,szívesen elolvasnám.Nagyon szeretem az írásait.
Nekem is vannak fenntartásaim a módszerrel kapcsolatban,pont az jutott eszembe,amit említesz,hogy ha már olyan régi módszer,miért nem hallunk olyanokról,akik e módszer által váltak okosabbá felnôtt korukra.Szeretnék még utánaolvasni pro és kontra véleményeket,aztán eldöntöm,hogy mi legyen.Elkezdjük Katával a tanulást,vagy hagyom a fenébe.:-)
Veled ellentétben,nekem nem volt lehetôségem fejest ugrani a dologba.Talán szerencsémre,ugyanis magamat ismerve,lehet nekem is csomó pénzem ráment volna,mire rájövök,felesleges volt.
Mi februárban voltunk az egri képzésen, érdekes volt, azonmód fel is lelkesedtünk, megvettük a szókártyákat és a matek pöttyöket is, plusz a cd-ket. El is kezdtem a kislányom tanítását, eleinte nem érdekelte a dolog, később kifejezetten örült, ha a szókártyák előkerültek. A pöttyök kevésbé kötötték le. Időben tényleg nem vett el tőle sokat a dolog, egy idő után azonban tőlem annál inkább. Van vele meló, mert a kezdő száz szó hamar elfogy (naponta öt újat kell bevezetni), utána anyukán/apukán/nagymamán/nagytesón/stb. a sor, hogy elkészítse őket. De én még akkor is lelkesen csináltam, a picur meg nézte őket serényen. Én mondjuk nem teszteltem. Mert alapból lenne teszt is, ami úgy néz ki, hogy két kártyát mutatsz a bébinek (mondjuk papa és mama) és megkérdezed tőle, hogy "melyikre van az írva, hogy papa?", és ő korának, fejlettségének megfelelően vagy ránéz, vagy rámutat, esetleg el is veszi a megfelelő kártyát. Szóval ez nálunk nem volt (hozzá kell tennem, hogy a még csak most lesz nyolc hónapos a lányom, öt hónapos volt, amikor elkezdtük).
Aztán kezembe került Vekerdy Tamás egy könyve, amiben hosszasan ír a Doman módszerről. Leírja, hogy a módszert már a hetvenes években tudományosan cáfolták, vagyis hogy minimum felesleges (a gyerek a korai olvasással szerzett előnyét max. az általános iskola második osztályáig tudja megtartani, az intelligenciát, tanulási képességet pedig a későbbiekben sem befolyásolja a módszer), de szélsőséges esetekben kifejezetten káros is lehet a túl korai fejlesztés.
Mondjuk szélsőséges eset alatt olyanról számol be, hogy talán Németországban (ahol az USA után közvetlenül a 60-as években hódított a módszer) a gyerekek kezét és lábát is képesek voltak anyukák felcímkézni a majdani sikeres jövő reményében... Szóval, ez tényleg olyan szélsőség, ami csak keveseket fenyeget szerintem (remélem :))).
Ami viszont a haszontalanságát illeti, legalábbis elgondolkodtató, hogy a hatvanas évek német őrületében cseperedett doman-babák mára negyvenes éveikben járó emberek. Ti hallottatok esetleg arról, hogy Németország az egykori Doman-babáknak köszönhetően jobb helyzetben van, mint mások?
Svédországot a kilencvenes évek elején kapta el a Doman-hullám, de ott állítólag gyorsan lecsengett.
Végső soron nem tudom mi a jó megoldás, én azt tervezem, hogy (egyfelől mert a szívem szakad meg azért a raklap pénzért, amit a kártyákért miegymásért, előadásért ott hagytunk, másfelől meg mert ez talán tényleg járhat némi haszonnal a későbbiekben) a kezdő száz szót legyártom még három nyelven, és ezeket mutogatom majd a kölöknek. Aztán amikor nyelvtanulásra kerül a sor, akkor vagy lesz haszna, vagy nem. :)
Lebeszélni senkit nem szeretnék, mert tényleg érdekes játék (tényleg úgy látom, hogy maximálisan játéknak fogja fel Száva is), viszont annyi pénzt nem érdemes rákölteni, amennyit mi belefeccoltunk.
A 8 cm: most lemértem a "nagy" szó betűit. :) n és a 5,5 cm, g és y 7,7 cm. :) szerintem a lényeg az, hogy elég nagy (és vastag!) legyen ahhoz, hogy a pici jól megfigyelhesse.
A piros szín kezdetben fontos, mert az kelti fel leginkább a figyelmüket. Később, ahogy a baba látása erősödik és a játék ízére is rákap, lehet váltani feketére és a betűk is lehetnek kisebbek.
A szókártyákkal kapcsolatosan-mennyire fontos,hogy 8 cm-es betuk legyenek,mindenképpen pirossal kell-e,és milyen betükkel,nagy nyomtatott,vagy kisbetük?Olvastam,hogy napi 3szor kell mutatni a kártyákat,de pontosan hogy?Mondjuk kiválasztok 5-6 szót,és azokat felváltva mutogatom,és mondom?Van valami rendszer amit mindenképpen követni kell?
Érdekel majd a matek is,de elôször a szókártyákat szeretném elkezdeni.