Nős...csalt...észretért? (beszélgetős fórum)
Ez mind igaz hugicacica. A topicindító írta, hogy nem volt köztük semmi vita. Ugyan miért is lett volna, hiszen a közös életvitelből adódó problémák elkerülték őket.
Csakhogy mi nők ostobán azt képzeljük, a férjünk a tulajdonunk, jár nekünk. Cserébe lehetünk sárkányok és okádhatjuk a tüzet. Hát lószart. Férfipárti vagyok, remélem a férjem nem olvassa ezt :)
Egyébként mutasson valaki olyan házasságot kapcsolatot,ami hosszútávon 10-20-50 éven keresztül soha nincs mélyponton,nincsenek hullámvölgyek,az első évben érzett szerelem tombol 90 évesen is!!!
És amikor gond van,akkor ez a tisztességes megoldás,önző módon csak saját magának keres egyik fél menekülést,vigaszt, a másikat a sz@rban hagyva??!!!!
Nagyon könnyű égve tartani a szerelmet amíg csak ágy néha asztal közös ideig-óráig...Majd amikor a számlák problémák az azok lesznek,amik a hétköznapi élettel együtt járnak, a gyerekneveléssel mindennel,akkor szoktak előjönni a problémák.
Egyszer fiatal koromban egy akkori kedvesemnek egy hibája miatt beszélgetés közben azt mondtam:
„te kis hülye majom”. Rám nézett, de rögtön megértette, hogy kedveskedő megrovásként mondtam.
Nos, ugyan úgy mondtam neked most magamban.
TEHÁT!
-
37 és 40, ez rendben van, de csak akkor ha mindegyik "szabad". Ezen és a 9 éves fiún már el kellett volna gondolkoznod.
Gyermek, vajon mennyire kötődik hozzá?, mi az amiért, akiért elhagyná?
-
„/reggel órákon át tartó telefoncsacsogás, közös ebédek, munka utáni „örömteli jólét“nálam az albérletben”
-
Teljesen szokványos „meg akarom szerezni, aztán a megvan” férfiúi ráérés.
-
„és semmi gond nem akadt közöttünk.”
-
Ez meg természetes, ha a nő szerelmesen naiv.
-
„/a hétvégét leszámítva, akkor a családnak szentelte az idejét/.
-
Hát itt már ostobácska voltál. Hétköznap jót szerelmeskedek, hétvégén a családi jólét, öröm.
Igen, ez aztán a kényelmes, s jó érzés, príma élet egy férfinak!
( Mint egy mohamedán. Ez most nem rosszindulatú megjegyzés, mert azoknál hétvégén, ünnepnapokban az első feleség a „társ”.)
-
„, mert éppen vallott a feleségének, hogy egy éves kapcsolata van valakivel.”
-
Ott voltál?! Vagy a feleség jött rá!?
Persze, tartsál ki, jó egy nő a háttérben biztosítéknak.
-
„de esze ágában sem volt. A karácsonyi ünnepeket mint rendes házastárs és mintaapa élte meg,”
„. minden ment a régiben”
-
No, igazolódik a biztosíték tartásának gondolata.
-
„hogy válassz: vagy mi, vagy ő, elment otthonából. Egy rokona fogadta be”
-
Itt egy újabb (sokadik) meggondolatlanságod! Választania kellett volna, vagy egyszerűen kirúgta a feleség!
-
„hogy jöhet hozzám is. És jött is.”
-
Aztán abban a helyzetben ki nem ment volna?
-
„A feleség kikelt magából, ordítozott, fenyegetőzött, hogy ha mi összeköltözünk, ”
-
Ez természetes adott feszült szituációban.
-
„soha nem láthatja majd a fiát, aki a mindene”
-
Hoppá! A nőt mégsem szereti annyira, hogy elfogadjon egy megítélt láthatóságot?
Persze egy idő után a volt feleséggel is meglehet beszélni normálisan ezt a dolgot. (Bár vannak gyűlölködő elhagyott feleségek is.)
-
„Hiába nyugtatgattam, hogy kell egy kis idő mindenkinek, amíg felfogjuk, hogy mi is történik velünk, rendbe jön minden, de már nem hallgatott rám. Egy hétig bírta ezt a gyötrelmet, sírt, zokogott, tépte a haját, hogy ő ezt nem akarta,”
-
Egyszerű színi előadása az – imádlak, de érts meg—című darabnak. Valamint épp ezzel árulja el,
hogy csak a kényelmet, jót akarta önmagának.
-
„ neki ott a helye, nem nálam,”
-
Na? Igaz?
-
„ rettenetes hiányát érezte a fiának….”
-
Indok az esetleges későbbi folytatásra. (Már ha butus a nő)
-
„aztán feladta, csak annyit mondott, bocsáss meg, mindent visszaadok /elég sok pénzzel tartozik – 3000 euro/, … hazament. . . . megtörve, meghunyászkodva, de a fiával van, és ez a fontos !”
- Ez frankó! mármint neki! Bocsika, majd rendezzük.
Kinek is fontos? Ejnye bejnye, még ekkor sem tér észhez a nő! ( Mármint TE.)
Az euróhoz már nem is fűzök megjegyzést.
-
„Ma a tizedig napom nélküle, borzasztó ez a fekete űr. Nem hív, nem ír, mintha nem is léteztem volna.”
-
Ez is természetes, hiszen megszoktál egy életvitelt.
(A többi soraid nem „szedem széjjel.)
-
Nem ezt vártad, meg bevállaltad volna? De MIT,? A hétköznapi ráadásul önmagát alázó
szerető szerepét???????????
Valóban nincs az a szerető aki miatt elválna?, meg biztos, hogy szeret, - no miért hülyíted magad?
Aztán hogy csak neki kell feladni sokat, miért?, te ki, vagy mi vagy?
Talán rabszolga, vagy sarki nő?
Félted? Miért? MAGADAT féltsd egy ilyen újabb hülyeség ellen!!!!!!!!!
Képes lesz e? Borítékolom, hogy képes lesz, amíg újabb lehetőség nem lesz a láthatáron.
Ezt az időszakot azért nem bírta ki, mert jó volt dugni veled, de annyira már nem voltál érték számára, hogy veled maradjon. És minden más magyarázat ócska mese.
Ha a lelki nyomor kérdését magadra érted, akkor addig amíg magadat hülyíted, és nem lépsz tovább.
Ez csak az én véleményem.
Üdvözlettel: Béla.
(Az adatlapomon ott van az email címem.)
Tudod ezek a fajta nők minden áron megpróbálják a szeretők"becsületét"védeni:-)))Vicces nem,de inkább undorító.(Fórum indító nem rád gondolok,mert igen,tényleg van aki ilyesmibe keveredik,pedig nem ez a fajta.Bár számomra nem megérthető,hogyan érheti be ezzel egy normál értékrenddel rendelkező nő)Megmagyarázzák,hogy ha egy házasságban nincs semmi gond oda nem fér harmadik,tehet róla a feleség a férj...bla,ba,bla..mindenki csak ők ártatlanok...Az ilyen nőktől RIBANCOKTÓL felfordul a gyomrom!!!
És igen,valóban tök mindegy a qrva bözsi vagy gizi,nem a személye a lényeg,hanem az,hogy normális ember akár nő akár férfi nem így él!Ha tönkre ment a házassága lezárja tisztességesen,és azután mindkét félnek van lehetősége az újrakezdésre.De egymás megalázása sárba tiprása a hazudozás megcsalás..stb..gusztustalan,jellemtelen,gerinctelen egoista emberre utal!Aztán utólag lehet sírni,amikor a kedves a szeretővel esetleg ugyan ezt megteszi,pedig ő nagyon is megérdemli!!!
Miért használt volna ki?
Nem is értem a kérdésedet. A kihasználás az valami olyan, hogy te megrövidülsz míg a másik épül. Jó volt neked vele, jól érezted magad nem igaz?
Akkor hogy jöhet szóba a kihasználás?
Ha nem melletted dönt végül -bármi is legyen az ok-, miért érzed úgy, hogy az felülírja azt, ami volt köztetek?
Hát én ilyenkor mindig elképzelem h a másik nő mit érezhet.
Bár akármennyire is szerettem volna azt a pasit,annyira csak nem volt jó valami ha lelépett egy másik nővel!
Annyira meg nem lehetek önző hogy kiteszem a gyereket annak hogy de márpedig így élsz.Apád eljárogat mert hát ugye "kutyából nem lesz szalonna" a "vér meg nem válik vízzé" én meg itthon őrlődöm!
Kinek jó ez???
Nem is értem!
hűűűű de kacifántosan írtam!:DD
Teljesen egyet értek veled!
Ne azon agyalj hogy mi lehet náluk vagy mi van a szerelmeddel. Lépj tovább ez a te életed, amiben te vagy a legfontosabb. Sokkal jobbat érdemelsz! Nem lehet mindig a 2..
A feleséget is megértem hogy dühös, de azzal hogy a gyerekét használja fel hogy visszahódistsa a férjét az már rég rossz. Mért nem azon agyal mért lépett le a férje otthonról valószínűleg minden "rendben" volt nem?? Biztos hogy nagyon fáj neki, mindenkinek fáj akit elhagynak.
Gondold magad az ő helyébe!
Azt hiszem ő sincs rendben lelkileg!
Másodsorban tudod mennyi tisztességes független férfi van aki lehet hogy épp álmaid pasija!?!?
Ne szomorkodj és ne rabold a saját idődet,ez van ezt csináltad,felnőtt ember vagy,majd visszakapod Te is,lehet hogy nem ilyen formában hanem egész másképp!De az élet túl rövid ehhez,és fiatal vagy hogy keseregve éljél!És ezzel,hogy sajnálgatod magad mellesleg semmi nem lesz jobb vagy másképp!
Tanulsz a hibáidból,és remélhetőleg még egyszer nem csinálsz ilyet!
Óriási tévedés. Soha nem a harmadik zilál szét egy családot. Ahol minden rendben, ott a harmadiknak esélye sincs.
Bizony nekem is eszembe jut a kisfiú. Milyen anya az ilyen.
Szia! Hugicacica szerintem nincs igazad. Én is voltam ebben a helyzetben igaz én is szarul jöttem ki belőle. Én értem elhagyta a férfi a családját de 5 év után engem is egy másik nőért. A gyereket az első asszonytől ő is akarta és lelépett mert máshol kereste a boldogságot. De ha nem én lettem volna az aki miatt elhagyja a feleséget, akkor jött volna más. Ez a másik "fajta" férfi akinek nem számít semmi csak saját maga és ő és ő.
A szerető is megbűnhődik az tuti amit tett, mert felrúgta egy család életét én is emlékszem rá hogy csak a sötét szobába imádtam ülni mert akkor nem kellett tükörbe néznem annyira szégyeltem magam és még sem bírtam abbahagyni azt a kapcsolatot pedig megannyiszor megpróbáltam. De minden bűnért megkapjuk méltó büntetésünket és ez nem vallási téma hanem ez így van. Én is megkaptam de már túlvagyok rajta.
A samdo én azt mondom felejtsd el neked rendes kapcsolat kell nem pedig második hely, mindenki megérdemli a boldogságot. Az a család akkor is ott lesz ha ti esetleg még is kibékültök. Soha nem lesz olyan mintha "normális" pár lennétek. Keress másik párt. Tudom ezt könnyű mondani.
Tudod ehhez kell megfelelő intelligencia is!
Hogy megfelelően elgondolkozz a dolgokról,és a következményeiről.
Egy némelyik "épeszű" családos felnőtt embernek ha fájna az ostobaság akkor ordítana!
Tudod min nyerítettem fel???"Nagyon érzékeny típus":-))))
Gusztustalan amit műveletetek,én csak ezt tudom írni.Felesleges a gyerekkel takarózni,Őt felhasználni a háta mögé bújni!Ez is gusztustalan,csak egy gyáva senki csinál ilyet!!!
E a pasi egy gerinctelen senkiházi!Szerintem jobb ha túlteszed magad rajt.Nem hiszem,hogy a tükörbe tudsz nézni nyugodt lelki ismerettel.Mert az igaz,hogy a családjáért házasságáért ő felel,ő csalta a párját hazudozott,de azért talán neked is van benne részed felelősséged.Egyébként ettől a hülye dumától felfordul a gyomrom,hogy mennyire fontos az ilyen alakoknak a gyerekük,mennyire szeretik....Hát baromira szeretheti fontos lehet neki,ha egy ribanccal hetyegett ahelyett,hogy vele lett volna!Már bocs.
Én azt megértem,hogy nem mindig úgy leszünk szerelmesek ahogy tervezzük,de nem ösztönlények vagyunk,hanem ép eszű emberek,akik fel tudják fogni a tetteik súlyát és következményeit(jó esetben).
Akinek tönkre ment a házassága,az ki tud lépni ha akar,aztán ha rendezte sorait lehet új életet kezdeni,akár mással.De ez,hogy valaki szeretőt tart,ez mélyen elítélendő undorító!Sok elvált szülő van,akik mégis tudnak megfelelően gondoskodni a gyerekeikről,jó a kapcsolatuk velük.Persze ehhez megfelelően intelligensnek is kell lenni!
A feleségről meg,Mégis mit vártok tőle ezek után???Talán megértést??
Szerintem gyáva.Férfinak is vannak jogai a láthatással kapcsolatban,ezt biztos tudja a feleség is,csak gondolom mérges lett.
Nem jár neked aranyérem ezért a viszonyért,de megkövezés sem.
Van egy olyan érzésem,hogy fog még nálad jelentkezni ez a férfi,amint elsimultak a kedélyek otthon.A kérdés inkább az,meddig akarsz még mellékutcát játszani?
Kérem, olvassátok el az én love-sztorimat is, aztán jó lenne megvitatni /a kritikát bírom, akár meg is kövezhettek, a többségnek biztos igaza lesz és ehhez fogok igazodni, ígérem/...
A téma ismerős: a férfi 37 éves, nős, fia 9 éves, én 40 éves, lányom 20 éves, elváltam. 2008 novemberében ismerkedtük össze közös munkahelyünkön, és naponta tartottuk a kapcsolatot /reggel órákon át tartó telefoncsacsogás, közös ebédek, munka utáni „örömteli jólét“nálam az albérletben./ Nagyon megszerettük egymást, mindig jelezte, milyen fontos vagyok a számára. Foglalkoztunk egymással, problémáinkkal, mindent megbeszéltünk és semmi gond nem akadt közöttünk. A nyáron úgy döntött, hogy elmegy egy másik munkahelyre dolgozni és meglátjuk a továbbiakban, hogy ez mennyire befolyásolja az egymáshoz való kötődésünket. Az eredmény mit sem változott, találkozgattunk továbbra is naponta /a hétvégét leszámítva, akkor a családnak szentelte az idejét/. Aztán egy évre rá, 2009 december elején kaptam tőle egy mail-t, amiben arra kér, hogy csak tartsak ki mellette, mert éppen vallott a feleségének, hogy egy éves kapcsolata van valakivel. Nagyon meglepődtem, mert ez nálunk tabu-téma volt. Aztán felpörögtek az események – náluk kitört a cirkusz, fogadkozott a feleségének, hogy abbahagyja velem a kapcsolatot, de esze ágában sem volt. A karácsonyi ünnepeket mint rendes házastárs és mintaapa élte meg, én szintén a saját családommal. Aztán januárban újra jöttek a szürke hétköznapok, a napi találkák... minden ment a régiben. Persze a feleség nem nyugodott meg, éjjeli mobil ellenőrzés, kérdések halmaza „miért tetted?“, lebukott, nem bírt már tovább hazudozni, dramatikus jelenet után, amint a felesége maga elé állította a kisfiát, hogy válassz: vagy mi, vagy ő, elment otthonából. Egy rokona fogadta be, ahol nem éppen kellemes körülmények között kellett volna élnie, ezért felajánlottam, hogy jöhet hozzám is. És jött is. Mivel én csak egy szobát bérlek a fővárosban, beszélgettünk, hogy ideiglenesen kiveszünk egy kétszobás albérletet együtt. A feleség kikelt magából, ordítozott, fenyegetőzött, hogy ha mi összeköltözünk, soha nem láthatja majd a fiát, aki a mindene. Hiába nyugtatgattam, hogy kell egy kis idő mindenkinek, amíg felfogjuk, hogy mi is történik velünk, rendbe jön minden, de már nem hallgatott rám. Egy hétig bírta ezt a gyötrelmet, sírt, zokogott, tépte a haját, hogy ő ezt nem akarta, neki ott a helye, nem nálam, rettenetes hiányát érezte a fiának…. aztán feladta, csak annyit mondott, bocsáss meg, mindent visszaadok /elég sok pénzzel tartozik – 3000 euro/,… hazament.... megtörve, meghunyászkodva, de a fiával van, és ez a fontos !
Ma a tizedig napom nélküle, borzasztó ez a fekete űr. Nem hív, nem ír, mintha nem is léteztem volna.
Mégis mit vártam? … nem ezt, az biztos. Az életünk nem lett volna semmiképpen egyszerű… a megalkudások végett, de bevállaltam volna. Már tudom, hogy nincs az a nő, aki miatt kilépne egy szerető apa egy nem működő házasságból, pedig tudom, hogy nagyon szeret engem. Vagy ha annyira szeretne, akkor a felelősségérzetét is félre tudná tenni?
Igen, azt is értem, hogy nekem ezért a kapcsolatért nem kellett feladnom semmit, viszont neki nagyon sokat….
Féltem őt, mi lesz vele? Képes lesz ezzel a bűntudattal folytatni egy bizalom nélküli házasságot? /nagyon érzékeny típus/. Csak a kisfiú érdekében? Miért nem bírta ki ezt az időszakot? …. Félt, hogy elveszti mindenét, létjogosultságát, ha nem lesz a fia mellett? ... Vagy csak egyszerűen gyáva a problémákkal szembeszegülni?
Lelki nyomorban meddig lehet élni?