Nem tudom, hogy mondjam meg a férjemnek... (beszélgetős fórum)

Soha nem szedtem nyugtatót, pedig voltam már érdekes állapotban, elhiheted. Éppen azért nem szedtem, mert ismerem magam annyira, hogy könnyen rászoktam volna. Én láttam anyámat, aki nyugtatókat szedett, meg a nagynénémet, az elég volt ahhoz, hogy tudjam, én nem nyúlok hozzá.

Azt még értem is, hogy elmész egy pszichológushoz, de hogy a kinezre minek dobod ki a pénzt, nem tudom. Én az vallom, az olyan gyógymód amiben hinni kell ahhoz, hogy beváljon, mehet a francba.

Egyébként nem letámadni akarlak, mert igaza volt itt valakinek, hogy van ám a döntési fázis, amikor már világos hogy nem jó ez így, de még nem áll készen az ember, hogy meglépje, és jöhetnek a tanácsok, mert úgysem megy. Aztán betelik a pohár, és meglépi amit kell.

Vagy nem. Ilyen is van sajnos. Van egy barátnőm hasonló helyzetben mint te. Most lesz 50 éves lassan. Soha nem fog már kilépni. De ott annyi előny van, hogy a férj jó apa, és jóban van a fiaival, ragaszkodnak hozzá. Na és ő sem látja a kiutat, és ha mutatsz neki egyet, akkor kifogásokkal jön. Tudom milyen piszok nehéz lemondani a kényelemről, a bizonytalanért, úgy hogy nem csak magadért vagy felelős. Nálam akkor telt be végleg a pohár, amikor egyszer nekemesett úgy, hogy a kicsi az ölemben volt, és ha eltalálja véletlenül azzal az erővel, a kicsinek komoly baja lett volna.

Én csak fel akartalak rázni, hogy vagy tegyél valamit, hogy elviselhetőbb legyen a házasságod, vagy kezdj el gondolkodni a lehetőségeken.

Természetesen nem,és igazad van.

Lényegtelen mitől érzi magát nyomorultul,ismerje fel,a lehetőségeket,és változtasson,ez a lényeg:)

Kedves Csillagfény!

Leírom Neked az én történetemet,hátha tudsz belőle valamit hasznosítani,ha mást nem,legalább annyit,hogy nem vagy egyedül!Privát üzenetet küldök!

na de ha annyira rossz akkor kész vége, nem?

egyébként van egy pici gyerkőc

nem senki nem mondta, hogy csak akkor lehet boldogtalan egy nő, de ha ezek nincsenek akkor érdemes lenne megpróbálni helyrehozni

Nem csak akkor lehet egy nő nyomorúlt helyzetben,ha a férje iszik,vagy veri!

Vagy nektek ennyi elég?

Ne igyon,ne verjen és kész?

Átéltem,tudom miről beszélek!

Milyen "helyzetben"?

Mi a helyzet?

Meséld el.

én nem értem

a férjed nem iszik nem veri nem csal meg, van gyereked ráadásul ha tényleg olyan picike olyan boldognak kellene lenned mint még soha

kihült a szerelem? akkor élesszétek újra

de depizz, A GYEREKEIDNEK NEM JÓ PÉLDÁT MUTATSZ

szedd össze magad

az éet legszebb ajándékát kaptad meg, ne hagyd, hogy ilyen ügyek elvegyék az örömöt

Mivel otthonról nemigen mehettem el, úgy intézte, hogy 5 percre laktunk az üzlettől, ami a miénk volt, és bármikor hazajöhetett, rávettem, hogy legyen internet otthon, hogy az ő családjával, könnyebb legyen a kapcsolattartás. Ha valami az ő érdeke volt, akkor belement. És elkezdtem netezni, és nekem az adott erőt, hogy olvastam mások hogy élnek, és ez döbbentett rá, hogy nem csak én érzem azt, hogy ez nem normális, hanem tényleg nem az. Mert ha az ember sokáig él ilyen helyzetben, annak ellenére, hogy tudja, hogy ez így nem okés, mégis beletörödik, fél lépni, meg annyira elfogy az önbizalma, hogy nem hiszi el magáról, hogy képes lesz rá.

És nagyon vágytam a normális életre, ahol a gyerekek barátai eljöhetnek hozzánk, ahol barátnőzhetek, stb. Dolgozni dolgoztam, csakhogy a közös cégben, és hivatalosan meg nem is, csak gyakorlatilag, 1 üzlettel indultunk, 4 lett belőle. Mégsem kaptam érte semmit, egy vállveregetést sem. Papíron meg nem dolgoztam. A lakás nem volt közös. Én úgy mentem el, hogy tudtam, egy fillért nem kapok, de nem érdekelt, egyetlen vágyam az volt, hogy ő ne legyen többé.

Az összekuporgatott pénzből éltünk kb 2 hónapig, a lakásért nem kellett fizetni, egy neten szerzett jóbarátnak volt üres lakása, eladásra szánta, és felajánlotta, hogy költözzünk oda kis időre. De nagyon eldurvult a férj bosszúállása, a törvény nem állt mellettem,megtudta hol vagyunk, úgyhogy amikor adódott egy lehetőség, hogy kimenjek külföldre, fogtam a 2 gyereket, és kimentem. Oda nem jöhetett utánam. Ott találtam munkát, egész jót, úgy hogy hazudtam az önéletrajzomban, mert papírom nem volt arról, hogy mit csinálok 8 éve, úgyhogy kitaláltam. Behívtak, 1,5 órás teszt, és felvettek. Ezzel még nem ért véget a történet, de ott a gyerekek megnyugodtak, kinyíltak, és én is összeszedtem magam, sokkal könnyebb volt úgy harcolni ellene, hogy biztonságban tudtam a gyerekeket. Lett valakim, bár nem bizonyult tartósnak, mégis ő visszaadta nekem a nőiességem.

Amikor elhagytam, megkerestem a régi barátokat, és a sok év ellenére, kaptam segítséget. Még ha csak lelkit is, vagy hogy 2 napig ott voltam, mert miután megtudta a címem, letáborozott ott, nem mehettem oda. 2 hétig táskával jártam ismerőstől ismerősig 2 gyerekkel. Olyanok segítettek, mint a lányom iskolájában a portás. Szóval meglepődtem, hogy milyen sokan együttéreztek.

Anyámnak elmondtam, hogy el fogom hagyni, egyik napról a másikra, és senkinek nem fogom megmondani hol vagyunk, neki sem, de ne aggódjanak. Első reakció, hozzá nem mehetek. Aztán, hogy hülye vagyok, itt hagyom a sok pénzt, és egy nőnek tűrnie kell...blabla.

Lanyok! Beke!!

Mint itt eleg sokan irjak, sokan voltunk ilyen helyzetben, es hosszu idobe telt, mire sikerult az elhatarozas, es a valasztas. Egy 15 eves kapcsolat, az anyagi biztonsag erzese ebben a mai vilagban, kis gyerekkel..

Szoval csillagfény36 meg a dontes idoszakaban van, vivodik vele, mint ahogy mi is vivodtunk annak idejen. Az embernek egy ilyen donteshez ido kell, es ragodik, es ingadozik, es habozik hogy mi legyen.. Es o azert ker tanacsot ujra es ujra mert tanacstalan.. A kozeli baratainkat is meghallgatjuk ujra meg ujra, ha ragodnak valamin, nem?? Ugyhogy beke! Es csillagfény36, fel a fejjel. Nalad is elfog jonni a dontes es cselekves ideje, en ebbe biztos vagyok! Kitartast!

hogy micsoda? hogy nem szeretnek a gyerekeim? ezt ki mondta neked????? én biztos nem.

és pontosan én vagyok az, aki fel meri vállalni a felelősséget a tetteiért.....csak ebben a helyzetben nagyon nehéz döntést hozni.

A nyugtatok,a boldogtalanság,a játszmája része.

Ebből táplálkozik.

ki kábul be??? én biztos nem

én mindig magamnál vagyok.

Tökéletesen értem a helyzetedet,és a szituációt.

Az a típusú nő vagy ,aki képtelen döntést hozni,mert nem meri felvállalni a felelősséget.

Képtelen tisztán és őszintén elmondani ,hogy mit akar és szeretne,mert igazából nem is tudja.

Az a típusú nő vagy ,aki egész életében válik ,pocsék az élete,és a gyerekei sem szeretik,pedig csak azért ilyen mert beteg.

Soha nem fogsz és nem is akarsz sem elválni,sem új életet kezdeni.

Pontosan tudom ,milyen helyzetben vagy,elhiheted.

Olyanban ,amit te okozol saját magadnak.

De egy idő után a gyerekeid nem veszik be a mártír szerepet,és kirepülnek ,a férjed egy új barátnőt talál magának,te pedig nem tudsz már senkit érzelmileg zsarolni a betegségeiddel,mert nem kérnek belőle........szép jövő,lásd is ne csak nézd.

Vedd a kezedbe a sorsodat,és ha úgy érzed változtatni kell,vagy döntened kell,hát gondold végig ,és ha sikerül,akkor vidd véghez a döntésedet.

nyuktatókat?

te jó ég, ez már nem vicc

tudom, igen.

de még annyira pici a kislányom, hogy nem akarok elmenni dolgozni

most otthon vagy gyesen?

az is lehet, hogy ha elmész dolgozni, megváltozik minden

én is voltam munkanélküli, és rettentően boldogtalan voltam és a kapcsolatomra is ráhatással volt, és mikor lett munkám teljesen megváltoztam, nem depiztam, boldog és kiegyensúlyozottabb voltam, volt kedvem mindenhez az élethez a szerelemhez

nagyon sokat számít ha nem érzed magad ennyire ráutalva egy másik emberre

azt hiszem, hogy a jövőben nem kérek tanácsot itt, mert csak le vagyok szúrva, hogy merek még mindig kérdezősködni?????

viszont azt senki nem tudja elképzelni, mi zajlik le bennem...

azt sem, hogy hol pszichologushoz, hol kineziológiushoz kell járnom, mindenféle nyugtatóakat kell szednem, hogy kilépjek a lakásból....ezt csak az tudja elképzelni, aki már volt ilyen helyzetben...

????????

Ez miért nem lehet egy elindulási alap?

Az, hogy beadod a válópert, közös megegyezéssel elváltok, az letisztázna benned sok mindent.

Lehet, hogy kénytelenek lesztek egy háztartásban élni a válás után is, mert a helyzetetek, vagy a gyerekek érdekei úgy kívánják, de akkor is lelkiekben lezártnak tudnátok tekinteni a házasságotokat.

Ha férjed is partner ebben, akkor mindaddig társak lehettek továbbra is,ameddig nem nyílik lehetőség a valódi különválásra , avval a különbséggel, hogy hivatalosan "szakítottatok", és csak lakótársakká váltok .