Nem tudok szeretetet adni (?) (beszélgetős fórum)
Én nagyon.
Azért ba*zok rá mindig! :))
Hogyan? Mittudomén...úgy jön belőlem, nem gondolkodok hogy megöleljem-e, vagy odabújjak. Egyszerűen jön az érzés.
Szerintem csak Te érzed így! :)
Tegnap hallottam egy számot, a fórum címéről jutott eszembe: "szeretni akarok!".
Én épp azt érzem, hogy szeretni születtem. A mai világban sajnos ez már inkább hátrány! :(
Szeretni a legegyszerűbb, és egyben legnagyszerűbb dolog a világon! :)
Mindenki érzi azt, ha szeretik.
Szereted?
Elnézed az apró gyagyaságokat, gondoskodó vagy, aggódsz érte, Ő az első a gondolataidban, próbálod hozzá igazítania napjaidat....
Mosolyogsz, mint a tejbe-tök, átöleled, csak megpuszilod, megölelgeted, együtt nevetsz Vele, haj.....
Kimeríthetetlen a szeretet tárháza! :)
Szeretni csak az tud, aki szeretetben nőtt fel, akit megtanítottak szeretni.:)
Később is meg lehet tanulni, csak akkor már nehezebb....
Nehéz dolog, mert először el kell engedni magunkból az önzőséget, ami sokszor nagyon erősen belénk van égve. Aztán képesnek kell meglátni a jót az emberekben és az életben. Ha ez a kettő nem működik, akkor szeretni is nehéz.
Minden nap, amikor felkelünk eldönthetjük, hogy örülni szeretnénk-e aznap, vagy szomorkodni. Azért írtam, hogy eldönthetjük, mert minden más, ami kívülről ezután ér minket teljesen semleges, csak attól válik jóvá vagy rosszá, hogy hogyan tekintünk rá. Persze tudom, hogy sokan azt mondják ez hülyeség, egy haláleset, egy baleset, egy fogyatékosságokkal született gyermek stb. nem lehet jó, nem lehet örömteli esemény az életben. Szerintem viszont addig, amíg valaki ezeket nem képes más szemmel nézni, addig nem lehet boldog és amíg az ember nem boldog, addig nem tud szeretni.
Ez az én véleményem, nem az abszolút igazság és nem Isteni kinyilatkoztatás, csak a személyes tapasztalatom az életről.
Szép napot!
Anita